Gyülekezeti "könyv"-tanulmányozás  kr 7. fej., 1–9. bek.                                                                                 (mi ez?)

Milyen módszerekkel prédikálnak? (7.fejezet)

– Többféle módon igyekeznek terjeszteni a jó hírt

Egy alapvető hiányossága van ennek a fejezetnek, amire már a cím olvastán is gyanakodni lehet, de az 1. alcímig eljutva bizonyosság is lesz a gyanúból. A 2. bekezdés végére érve már 5x találkoztunk a "jó hír" kifejezéssel a címben, témában és a 2. bekezdésben, de egyszer sem definiálják a "jó hír" fogalmát. Ha a "jó hír" a Krisztusról szóló bibliai tényeknél nem jelentene többet, akkor nem is lenne szükség definícióra. A problémát az okozza, számomra legalábbis, hogy vajon a 7. fejezet írója ugyanazt érti-e "jó hír" alatt, mint amit a múlt század elején gondoltak erről a Bibliakutatók?

A Bibliából tudható általánosságban, hogy a "Királyság jó híre", kapcsolódik az emberiség megmentéséhez, a Király kinevezéséhez, a Királyság felállításához, stb. Viszont ezekkel az eseményekkel kapcsolatos dátumokat nem csak, hogy nem közöl a Szentírás, hanem egyenesen tiltja Isten Szava, hogy az évszámok kitalálásával szórakozzon bárki is. Az előző fejezetek azonban egyértelműen leírták, hogy számítgatások bizony bőven voltak abban az időben, amelyikre visszautalnak a fejezet első bekezdései. A mai napig is megőriztek egyet a sok, bizarr és pontatlan alapokra épített dátumból, az 1914-et.

Gyülekezeti "könyv"-tanulmányozás kr 6. fej., 16–24. bek.

„Akik hűségesek, azok önként fognak jelentkezni”

Ennek a fejezetnek a 16. bekezdésénél jutott oda a tanulmányozás, hogy végre konkrétumokat is lehet olvasni. A bevezetőben, ill. a címben jelzett témákról ui. eddig szinte semmi említésre méltót nem láttunk. A fejezet teljes 2/3 része mostanáig arról szólt, hogy hogyan kellene hozzáállni a szolgálathoz, Jehova és Jézus mit szeretne látni, tapasztalni, hogyan viszonyultak a szent szolgálatokhoz a bibliai időkben.

Itt azonban miután már legalább 10x elhangzott, hogy milyen készséges serege volt a Királynak, igaz csak 1919-től, most hirtelen és meglepetésszerűen rögtön az első mondat így szól:

¹⁶ Az 1920-as és 1930-as években sokaknak nem tetszett az a gondolat, hogy minden felkent kereszténynek részt kell vennie a szolgálatban. Az Őrtorony 1927. december 1-jei száma így írt erről: „Vannak manapság olyanok az egyházban [a gyülekezetben], akik noha a vénség felelősségteljes állását foglalják el. ... elmulasztják, hogy testvéreiket a szolgálatban való részvételre buzdítsák, és akik maguk sem akarnak a szolgálatban részt venni ... Ezek gúnyolódnak azon a biztatáson, hogy az üzenetet Istenről, a királyáról és a királyságáról ajtóról ajtóra járva a népnek elvigyék.” *

Tehát nem egyeseknek, vagy néhányuknak, hanem

• sokaknak nem tetszett, hogy 
• részt KELL venni a szolgálatban és mindez majdnem
• 2 évtizeden keresztül!

Nem egy rövid ideig, nem átmenetileg egy elhanyagolható kisebbség, hanem 20-as és 30-as években sokaknak még a szolgálat gondolata is taszító volt.

A gyülekezetek rendszeres látogatóinak sokszor csak illúzió a Példabeszédek 25:11, mely így hangzik Károli szerint:

"Mint az arany alma ezüst tányéron: olyan a helyén mondott ige!"

Szép gondolat és nagyon sokan vágynak rá a gyülekezetekben, mindegy, hogy az emelvényről, vagy személyes beszélgetésekben, előadás vagy tanácsadás alkalmával, sajnos nagyon ritkán van lehetőségük részesülni belőle.

Egy előadást szeretnék felidézni, ami nem a szépségével, hanem pont az értelmetlenségével ragadta meg a figyelmemet még 2005-ben. Azóta sem tudtam elfelejteni. Szó szerint hangzott el, az írott szöveg hibái nem elgépelések, így volt felülről jövő bölcsesség 2005. július 8-án, amit 80 főnek hallgatnia kellett és a befejező imában megköszönnie a Teremtőnek, mint időszerű szellemi táplálékot, az előadó tudásának legjavával előadva.

Gyülekezeti "könyv"-tanulmányozás kr 6. fej., 8–15. bek.;

„Kiváltságom és kötelességem, hogy bejelentsem ezt az üzenetet”

Az előző bekezdés már harmadik^∗ alkalommal jelenti ki, hogy "Jézus Krisztus 1914-től 1919 elejéig megszemlélte és megtisztította Isten népét a földön". Miután megvizsgáltuk, hogy mekkora ellentmondás van az állítás és a Királyság könyv eddigi tartalma között, nézzük, hogy a következő állítás, az itt említett bizonyos "felkészítés ... a hatalmas munkára", milyen előkészületeket igényelt tőle. Ne felejtsük, hogy Jézus Krisztus felkészült és korlátlan hatalmú királyként, a szellemi birodalomból teszi mindazt, amit itt neki tulajdonítanak. Valamint az is fontos, hogy a 2. bekezdésben ki lett jelentve, hogy amik itt következnek majd, arra Jézus Krisztus állítólag már 1914-től is készen állt!
Tehát miután Jézus 1914-19-ig "készülődött a felkészítésre", kongresszusok és nyomtatott kiadványok által hozzá is látott 1919-től.

∗ További előfordulásai annak, hogy a megtisztítás 14-19 ig befejeződött: 13.o.4.bek.; 23.o.35.bek.; 61.o.7.bek.; 89.o.6.bek.; 90.o.12.bek.; 100.o.4.bek. (csak ezen az egy oldalon 10x olvasható a tisztít kif.); 101.o.5.bek.; 108.o.3.bek.;

- 69 -

VIII. MEGTALÁLTAM AZ „IGAZSÁGOT” – JÉZUS KRISZTUST

 Walter Davis elmondása alapján

1935. december 14-én születtem Forth Worth-ben, Texas államban és életem legnagyobb részében San Bernardinoban és annak közelében éltem Kaliforniában. Abban az időben, amikor először kerültem kapcsolatba Jehova Tanúival az Utolsó Napok Szentjei Újjászervezett Jézus Krisztus Egyháza tagja voltam. (Ez a mormon egyház kisebb szektája, melynek vezetői mind a vallásalapító Joseph Smith próféta közvetlen fiági leszármazottai. Éles ellentétben állnak az Utah állambeli Salt Lake City központú mormonokkal. Utóbbinak ma kb. 16 millió, az előbbinek kb. 1 millió tagja van. – a ford.) Tizennégy éves koromban csatlakoztam ehhez az egyházhoz egyik nagynéném és néhány szomszédom befolyására, akik ott tagok voltak. Fiatalos lelkesedésemben és a Biblia tanításának teljes figyelmen kívül hagyásával igazságnak fogadtam el az egyház minden tanítását és gyakorlatát. Őszintén hittem benne, hogy ez az egyetlen igaz vallás a földön. Számomra Joseph Smith Isten prófétája volt, akit azért hívott el, hogy helyreállítsa az igaz egyházat a hitehagyottságból. Arra a hitre jutottam, hogy az ő fiági leszármazottai, mint az egyház elnökei, hozzá hasonlóan próféták, látók és tanítások kinyilatkoztatói voltak. Továbbá, hogy a Mormon könyve, valamint a Tanok és Szövetségek (a mormon tanítás másik „prófétai” könyve, főleg Joseph Smith későbbi kinyilatkoztatásait és tanításait tartalmazza, ihletettnek tartják az előbbivel együtt – a ford.) mint írások egyenrangúak a Bibliával, és hogy folytatólagos (jelenlegi, azaz a mi időnkben való) ihletett kinyilatkoztatások vannak kijelentve a prófétákon keresztül.

Gyülekezeti "könyv"-tanulmányozás kr 6. fej., 1–7. bek.;

Kik prédikálnak? – Isten szolgái készségesen ajánlkoznak (6.fejezet)

A Király felállít egy sereget a prédikálásra

Az 5. fejezetben kijelentették, hogy az aratás 14-ben kezdődött. Ez a (6.) fejezet pedig mintegy megerősítésként, azzal kezdődik, hogy Jézus 1914-ben készen állt az aratásra.

² Miután Jézus 1914-ben király lett, készen állt arra, hogy beteljesítse az egyik próféciáját, melyet mintegy 1900 évvel korábban mondott. Nem sokkal a halála előtt a következőt jövendölte meg: „a királyságnak ezt a jó hírét prédikálni fogják az egész lakott földön” (Máté 24:14). Ez a prófécia része annak a jelnek, melynek beteljesedése azt bizonyítja, hogy Jézus királyként uralkodik.

Tehát a prédikálás, ill. annak intenzitása, valamint a Bibliakutatók munkához való hozzáállása a király jelenlétének bizonyítéka. Ha 1914-től Jézus Király és készen is áll, hogy ezt bizonyítsa, és az aratásnak is ebben az évben kell megkezdődnie, akkor a történelmi tényeknek mindezeket alá kell támasztania. Máskülönben Jézus is csak egy a sok szélhámos uralkodó közül, akik nem teljesítik ígéreteiket, ahogyan erre az 1. bekezdés szemléltetése is utalt.

Ha az aratnivaló sok, az aratók készen állnak, az aratás ideje elérkezett, akkor mennyi ideig és mire kell várakoznia az aratás Urának, hogy végre munkához lásson?

A 2016-os év utolsó napjaira a blog szerkesztői kellemes ünnepeket szeretnének kívánni minden kedves olvasónak. Az alábbiakban az elmúlt év néhány kiemelkedő cikkét szeretnénk az érdeklődők figyelmébe ajánlani. A blog életében az év során több változás is történt, új szerkesztők érkeztek, és változás állt be a moderálás korábbi működésében is. A szerkesztők, fordítók és moderátorok munkáját ezúton is nagyon szépen köszönöm, és jó olvasást, kutatást szeretnék kívánni mindenkinek!

1.) "Jehova Tanúja voltam" - előadások a Tanúkról presbiteriánus szemszögből

2.) A kognitív disszonancia és Jehova Tanúi

3.) Pénteki rovat: A Vezető Testület számára a tanítás és a hűség a legfontosabb - bármilyen áron

4.) Jelentős kiszivárogtatás: Egy, a szabályokkal dacoló Őrtorony-bennfentes kiszivárogtatta a Körzetfelvigyázók kézikönyvét

5.) A revideált Új Világ fordítás: Vajon kiállja az idő próbáját?

6.) Újabb mélypont: Az Őrtorony Telly-díj szobrocskákat vásárol és hamis idézetet közöl a JW.org-on

7.) Azt a napot még a Fiú sem tudja?

8.) A hű és értelmes rabszolga "evolúciója"

9.) Az evangélizáció etikája

10.) Robert M. Bowman előadásai Jehova Tanúiról (PDF letöltési lehetőséggel)

11.) Vajon az Őrtorony fordítói munkája valóban egyedülálló?

12.) Az eddigi legrosszabb kongresszus - 1. rész: Közösségmegvonás

13.) Az eddigi legrosszabb kongresszus - 2. rész: A bunker

14.) NE BOTRÁNKOZZ MEG MÁSOK HIBÁI MIATT!

15.) Hírközlemény: Az Őrtorony frissített iránymutatást nyújt a gyermekbántalmazásról a véneknek; ugyanakkor az eljárásmódok kielégítő megváltoztatásának hiánya továbbra is veszélyezteti Jehova Tanúi gyermekeit

Külön szeretném még kiemelni Parti Jónás írásait és a Gyülekezeti Bibliatanulmányozás cikksorozatát!

- 65 -

            Gyakorta a Társulat vezetése és az alárendeltek közti problémákat behozták az ebédlőterembe. Knorr elnök arra használta az asztalfőn elfoglalt helyét (és a mikrofont, ami ahhoz járt), hogy ostorozza azokat, akikkel nézeteltérései voltak. Az egyik ilyen konfliktus nyilvánvaló volt Knorr elnök és Colin Quackenbush között, aki abban az időben az „Ébredjetek” szerkesztője volt. Ennek a viszálynak a következménye számos tiráda volt, amely az ebédlőteremben hangzott el, és ennek eredménye lett Colin végleges megfosztása szerkesztői állásától továbbá a Bétel-szónokok listájáról való törlése is. Kemény kétkezi munkát adtak neki a gyárban. Később elhagyta a Bételt.

            Agyonreklámozott tény volt, és ma is az, hogy a Bételben mindenki, beleértve az Őrtorony Társulat elnökét is, csak szállást és ellátást kapott, valamint havi 14 dollárt. Amit azonban nem magyaráztak meg, az az volt, hogyan képes az elnök ezt az összeget úgy megnövelni, hogy fenntartson egy Cadillac gépkocsit, beutazza a világot, elvigye az embereket a legdrágább éttermekbe is, és Broadway-show-kat látogasson. Az emberek valójában személyesen neki adtak adományokat és ő arra használta saját reprezentációs alapját, hogy első osztályon utazzon.

Gyülekezeti "könyv"-tanulmányozás kr 5. fej., 18–25. bek.

¹⁸ Ettől kezdődően Krisztus arra ösztönözte a népét, hogy a nagy sokaság tagjainak begyűjtésére összpontosítsa az erőfeszítéseit, mely csoport élve és biztonságban fog kijönni a nagy nyomorúságból. Ám a begyűjtés eleinte nem járt látványos eredménnyel. Rutherford testvér egyszer a következőket jegyezte meg: „Úgy tűnik, hogy a »nagy sokaság« végeredményben nem is lesz olyan nagy.” Természetesen ma már tudjuk, milyen nagyszerűen megáldotta Jehova az aratást! Jézus és a szent szellem vezetésével a felkentek és a más juhokhoz tartozó társaik „e g y nyáj” lettek, és egy pásztor vezetése alatt szolgálnak, ahogyan azt Jézus megjövendölte. 

Tehát ettől kezdődően!
Vajon miért pont ettől kezdődően?
Talán Jézus is csak 1935-ben értette meg az igazságot a nagy sokaságról?
Lehet, hogy ő is pont Rutherford kongresszusi programjából?
Miért nem előbb, pl. 1885-től (2.fej. 23-26.), vagy 14-től, ha akkor kezdődött az aratás (5.fej.11.), vagy 19-től (5.fej.12.), hanem ettől kezdődően, 1935-től?

- 61 -

Joan Cetnar visszaemlékezései

            Jehova Tanúi családunk számára semmi esetre sem voltak idegenek. Dédnagyszüleim, Sebastian és Catherine Kresge, S. S. Kresge (4) szülei (aki egy áruházról ismert) Bibliakutatók lettek (ahogy Jehova Tanúit abban az időben ismerték) az 1890-es években azáltal, hogy elolvasták Russell lelkipásztor könyveit. Két lánya (Catherine Kresge-nak - a ford.) hozzáment a két Howell fivérhez, egyikük volt a nagyapám. Mindkét szülőm hűséges Jehova Tanúja volt és ma is azok. Fiatal gyerekek voltak 1914-ben és átélték 1914, 1918 és 1925 prófétai kudarcait. Édesanyám tevékenyen terjesztette a „A most élő emberek közül milliók sohasem halnak meg!” című könyvet (kiadták 1920-ban), melyben megjósolták Ábrahám, Izsák és más ószövetségi patriarchák feltámadását 1925-ben, és a Királyság földi időszakának létrejöttét. Hogy mennyire határozottak voltak az erre az évre vonatkozó jövendölések? Ítélje meg az olvasó egy idézet alapján az említett könyvből:

Gyülekezeti "könyv"-tanulmányozás kr 5. fej., 10–17. bek.

Az aratás a felkentekre összpontosul

¹⁰ Az igaz keresztények már évtizedekkel 1914 előtt tudták, hogy 144 000 hűséges személy együtt fog uralkodni Krisztussal az égben. A Bibliakutatók felismerték, hogy ez egy szó szerinti szám, és az i. sz. első században kezdődött el ezeknek a hűségeseknek a kiválasztása.

Mindössze ennyi a 10. bekezdés.
A hozzátartozó széljegyzet pedig így szól:

A Sioni Őrtorony 1880 júniusában arra utalt, hogy a 144 000 tagjai az 1914-ig keresztény hitre áttért, test szerinti zsidók lesznek. Ám még abban az évben megjelent egy értelmezés, mely közelebb áll a jelenlegi ismereteinkhez.

Sokkal korrektebb lenne a bekezdést tenni széljegyzetbe, mert ami ott van az hangsúlyosabb a főszövegnél! Az ti. hogy csak próbálkoztak a megértéssel, de nem ment nekik. Néhány hónapot sem bírtak ki a találgatásaik. 1880. júniusban az jelent meg, hogy a 144e -nek a származása is döntő, zsidók lesznek. Még abban az évben módosították, de a módosítás sem a mai állapotot tartalmazta. Miért használnak akkor a főszövegben olyan kifejezéseket, hogy tudták, meg felismerték, amikor a valóság nagyon is zavaros volt? 1917-től 2-féle égi reménységet kezdtek tanítani (15), ezek mellett mekkora jelentősége van annak, hogy elolvasnak egy számot a Jelenések könyvében, mert lényegében semmi mást nem tudtak és nem ismertek fel jól 1914 előtt.

Írta: Jon Atack        

2016. szeptember 22.

A kritikai gondolkodáshoz feltétlen szükséges, hogy képesek legyünk ellenőrizni az információ hitelességét. Ebben az első akadályt az jelenti, hogy hajlamosak vagyunk elfogadni azokat az információkat, melyek megegyeznek nézeteinkkel - ezt hívják megerősítési torzításnak - és fordítva, elutasítani azokat, amelyek nem egyeznek velük. [A fordító véleménye szerint a kifejezés legpontosabban talán így adható vissza: “a megerősítés előítéleten alapuló torzulása”, azonban mivel mások is a fentebb látható módon használják, így mi is ennél maradtunk. - a szerk.]

A megerősítési torzítás lehetetlenné teszi, hogy a bizonyítékokat objektíven megvizsgáljuk. Ha valakit érvekkel akarunk lebeszélni valamiről, amiben hisz, gyakran megtörténhet, hogy csalódunk, mivel bizonyítékainkat esetleg csípőből elutasítják. Ahhoz, hogy képesek legyünk érveken alapuló döntéseket hozni, már túl régóta ragaszkodunk a nézeteinkhez és túl nehéz félretennünk őket.  Ha el akarjuk kerülni, hogy olyan önző gondolkodásmódunk legyen, mint a diktátoroknak, akik rendkívül ügyesen manipulálják a megerősítési torzítást, jól tesszük, ha megtanuljuk, hogyan ismerhetjük fel saját előítéleteinket.

Gyülekezeti "könyv"-tanulmányozás kr 5. fej., 1–9. bek.

A Király fényt áraszt a Királyságra (5. fejezet)

A szemléltetések csalóka eszközök a szervezeti eszköztárban. Némelyik teljesen félre viszi az értelmezést, mint például a 3.fej.-ben is. Nem a szemléltetések, hanem a felhasználás módja és indítéka problémás, ha valami gyanúsat vagy nehezen érthetőt érzünk egyik másik alkalmazásánál. A szemléltetésnek közelebb kellene vinni a megértéshez és a felvetődő kérdéseinkre segíthetne választ találni, de ami csak még több kérdést generál az nem jó szemléltetés. Persze, ha a cél az, hogy minél áttekinthetetlenebb legyen egy téma, akkor tökéletes kiegészítő lehet a félrevezetéshez is. Mivel a múlt század elején nem sok fény áradását mutatta be idáig a könyv, nézzük, hogyan lehet mégis az ellenkezőjét publikálni ennek a ténynek!

Jézust mindjárt egy idegenvezető székébe ültetik, hogy izgalmasabb legyen a történet, de segít ez tisztábban látni a fontos igazságokat, ahogyan a beharangozó rész ezt sejtetni engedi? A fogalomzavar feltűnő a 3. 4. bekezdésekben, láthatóan nem sikerült eldönteni, hogy ki is legyen az idegenvezető! Jehova, Jézus, vagy a szent szellem? A 2-4 -ig bekezdések és az 1,2. kérdés, alaposan összekeverik ezeket, de volt már ilyen máskor is, végül pedig mint tudjuk, úgyis "egyértelmű " lesz minden. A 4. bekezdés összefoglalja mire lehet számítani a továbbiakban:

“Az igazság út, ez az életnek útja.”

Így kezdődik a 64. Királyság-ének, “Zárd szívedbe az igazságot”. Ez egy olyan mantra, amelyik minden Jehova Tanújának nagyon ismerős. Sőt, eléggé általános, hogy ezt a mantrát a következőképpen terjesztik ki:

Még ha nem is ez volna az Igazság, akkor is ez lenne a lehető legjobb életmód.

Ha már volt dolgod a Jehova Tanúival, bizonyára hallottál ehhez hasonló állításokat, többnyire  a Tanúk tanításainak érvényességével kapcsolatos kételyekre, kérdésekre adott válaszként. Amit ezzel ki akarnak fejezni, az az, hogy ha az Őrtorony tévedne is, a Vezető Testület parancsai szerinti élet akkor is a lehető legkielégítőbb életet eredményezi.

Ez egy mindenki számára nyerő helyzet.

De vajon igaz-e ez az állítás?

Gyülekezeti "könyv"-tanulmányozás kr 4. fej., 16-23. bek.

Jehova népet szerez a nevének

A 16. bekezdés mindössze 2 mondattal letudja az izraeliták 1600 éves történelmét, ami alatt kiválasztott népként voltak ismeretesek, és már lép is tovább, az 1.sz-i kiválasztásra. A nemzetekből új népet választott magának, ill. nevének Isten. Hogy szándékos vagy nem, de ebben a végtelenül leegyszerűsített visszatekintésben, mintha az izraeliták időszaka egy kudarcként lenne bemutatva Istennek abban a törekvésében, hogy népet vegyen a nevének. Ez kívánt volna némi magyarázatot, hiszen a kiválasztott népkénti minőségükben eltöltött 1600 év nem kevés idő, és 2 mondattal átrobogni 16 évszázadon egyenesen a történetük végére, a kiváltság elvesztéséig miközben az igen gazdag, eseménydús időszak egyetlen pozitívuma sincs méltatva, mintha ilyen nem is létezett volna egyáltalán, nagyon torz képet mutat. Márpedig ha az a téma, hogy egy nemzet kiválasztásával magasztalni kívánja a nevét, akkor igenis helye lenne olyan eseményeknek, legalább címszavakban, melyek által ezt meg is valósította.

A gyülekezetekben 2 hónapja folyik az Isten Királysága uralkodik c. könyv tanulmányozása. Mostanra eljutott a tanulmányozás a 4. fejezetig és rengeteg megválaszolatlan kérdés van az elhangzottakkal kapcsolatban, melyeknek száma egyre csak gyarapszik, ahogy múlnak a hetek, következnek újabb fejezetek, amik mintha provokálnák az olvasót, Isten nyájának tagjait egyre hihetetlenebb, zavaros, áttekinthetetlen állításokkal, ijesztő kijelentésekkel és orientációkkal megmagyarázhatatlan célok felé. A hithű tanúk közül néhányan kétségbeesetten tanulmányoznak személyesen és az összejöveteli alkalom csak némi megnyugvást jelent számukra, nem azért, mert választ kapnának kételyeikre, csupán látják, hogy másokban látszólag nincsenek feszültségek az anyag miatt, így aztán azt gondolják, hogy bennük van a hiba. Talán megpróbálnak még buzgóbban kutatni, vagy éppen feladják egy idő után a szélmalomharcot. Kérdéseiket tehát fel sem merik tenni, nem is tudnák kinek. A vének többsége képzetlen az Írások magyarázásához, a kiadványokéhoz még inkább. A testvérekkel nem mindenki mer nyíltan beszélgetni, mert még lázadónak tartanák, hisz olyan gyakran történik fenyegető utalás az ókori Kóré történetére, hogy annak már csak a hallatán is elmegy a kedve bárkinek is kínos kérdéseket feszegetni. (legfrissebb ilyen a nov.jw.tv adásban)

De ettől a hétvégétől megváltozhat ez a depressziós hangulat. A vasárnapi Őrtorony cikkben ugyanis szokatlan módon olyasmire kapnak buzdítást a tanúk, amit eddig gyülekezeti szinten nem kívánatosnak tartottak. Ha nyomtatásban, vagy élőszóban nem is jelent meg vagy hangzott el ilyen tanács, de a gyakorlatban mindenki tapasztalhatta, már aki megpróbált valaha is valaminek a mélyére látni, hogy mennyire nemkívánatos az alapos kutatás, vagy hangot adni a megértés utáni vágyakozásnak.

Bakó Tamás november 24-én, csütörtökön, Erdélyben, Nyárádszeredán 18.00-kor megtartja a "Jehova Tanúja voltam" című előadását élőben. Erdőszentgyörgytől ez 30 km-re van.

Minden kedves érdeklődőt szeretettel várnak.

Gyülekezeti "könyv"-tanulmányozás kr 4. fej., 7–15. bek.,

Felkészítés Isten nevének a viselésére és felmagasztalására (4. fejezet)

Miután az első hat bekezdés azt a nevetséges kijelentést tette, hogy Isten nevének kimagasló felmagasztalásához az kell, ha minél többször leírják azt, lehetőleg ezres nagyságrendben, ez az alcím további komikus elemekkel él, ui. azt fogja taglalni, hogy erre a felmagasztalásra évtizedeken keresztül fel is kellett készülni. A felkészítést pedig nem más, mint a név viselője, maga a Teremtő Isten végezte. Éppen ezért érdekes lesz az is, hogy milyen színvonalon sikerült ezt megvalósítania. Időnként keverednek a név felmagasztalása érdekében tett emberi törekvések és az Isteni tevékenységek. A 7.bek. szerint, Jehova engedélyére van szükség a nevének viseléséhez, még akkor is, ha a szolgáiról van szó, de hogy az engedély mikor, kinek és milyen módon lett megadva, erről leginkább csak homályos megjegyzések fogalmazódnak meg, mint pl. a 7. bekezdésben:

"Ám úgy tűnik, mielőtt Jehova megengedte, hogy a népe az ő szent nevéről neveztessen, a szolgáinak meg kellett felelniük bizonyos követelményeknek, hogy ebben az óriási kiváltságban részesülhessenek. Hogyan készítette fel Jehova a Bibliakutatókat arra, hogy a nevét viseljék?"

Mióta felvállalom a Jehova Tanúi vallásával szembehelyezkedő véleményemet, gyakran kérdezik tőlem, hogy kutatásaim és nyomozásaim közben találtam-e “valami jobbat”. A kérdés egyáltalán nem meglepő, mivel több, mint négy évtizedig arról voltam meggyőződve, hogy az Őrtorony keretein kívül MINDEN vallás és hitgyakorlat időpocsékolás, és a démoni befolyásolást támasztja alá.

Jehova Tanúi teológiája tagadja, hogy rajtuk kívül bárki másban is lenne bármi jó, az Őrtornyon kívüli bármiféle élet örök pusztulásra van szánva, attól függetlenül, hogy mennyire önfeláldozó vagy könyörületes is legyen az illető. Ebből kifolyólag az ezen vallás keretein kívül végzett “jó cselekedetek”-re bizonyos megvetéssel tekintenek.

A kép, amelyet ehhez a cikkhez választottam, jól jellemzi a Jehova Tanúinak gondolkodását, már ami a társadalom kevésbé szerencsés rétegeinek problémáit és szükségleteit illeti. Egyszerűen nem érdekli őket.

[FIGYELEM! A CIKK ALJÁN TALÁLHATÓ KÉP EGY MONTÁZS, AMELY AZ ÍRÁS SZERZŐJÉNEK LÁTÁSMÓDJÁT TÜKRÖZI. A (VÉLHETŐEN) EREDETI KÉP NEM TARTALMAZ JEHOVA TANÚI VALLÁSÁRA TÖRTÉNŐ UTALÁST, ÉS TERMÉSZETESEN EGYIK KÉPBŐL SEM VONHATÓAK LE EGYETEMES KÖVETKEZTETÉSEK. - A SZERK.]

Gyülekezeti "könyv"-tanulmányozás  kr 4.fej. 1-6.bek.

Jehova felmagasztalja a nevét (4. fejezet)

Ha valakit érdekel a név története, eredete, előfordulása, stb. az fog találni hozzá irodalmat és társaságot is akik már régen elmerültek és "kiművelték" magukat a kérdésben. Különféle vélemények léteznek ez ügyben és azt a sokszínűséget ami a témában megosztja még a szakembereket is, legjobban talán az Éleslátás könyv terjedelmes szócikke adja vissza. Ez persze egyáltalán nem zavarja a szervezetet abban, hogy az alternatívákból kiválasszanak egyet, és azt igaznak kiáltsák ki. Mert garantálni egyikről sem tudják, hogy igaz, a saját elképzelésükről sem. Magam részéről ésszerűnek gondolom, hogy legyen istennek neve. Van minden teremtményének is. Azt is gondolom, hogy használni kell, de miután annyi fontosnak hitt témában csődöt mondott már az Őrtoronytudomány, nyilván óvatosan kell a névvel kapcsolatos tanításokat is fogadni. A következetlenségek nem csak egyetlen szervezeti tanításra korlátozódnak, ezért is bátorkodtam észrevételeket tenni ebben a témakörben is.

Az első bekezdések szerint Jehova úgy magasztalta fel a nevét a szervezet által, hogy olyan Bibliafordítást készíttetett velük (Úvf 1948-1960), amely sokszor használja a Jehova nevet. Hogy ez Isten neve vagy nem, helyesen használják-e vagy nem, erre nem térnek ki részletesen egy függelékre való hivatkozáson kívül, de alapvetőnek tekintik, hogy igen és használni kell. Ez tehát az alapja a 4. fejezetnek.