Gyülekezeti "könyv"-tanulmányozás kr 8. fej., 1–7. bek. (mi ez?)
MILYEN ESZKÖZÖKKEL PRÉDIKÁLNAK? (8.fejezet)
Kiadványokat készítenek a világ minden részén élő embereknek
A FEJEZET TÉMÁJA: Jehova gondoskodik az ahhoz szükséges eszközökről, hogy minden nemzetből, törzsből és nyelvből származó embernek meg tudjuk tanítani az igazságot.
Hogy milyen eszközökkel prédikálnak, azt szinte ugyanolyan fölösleges lenne megvizsgálni, mint az előző fejezet témáját, ami a módszerekről írt. Ugyanis bármilyen módszerrel vagy eszközzel pontatlan, hamis, vagy hazug dolgokat terjeszteni az nem egy dicsőséges dolog. Arról pedig a korábbi 6 teljes fejezeten keresztül meg lehetett győződni, hogy a Bibliakutatók prédikálásának tartalma történelmük hosszú évtizedei alatt más jelzőkkel nem nagyon illethető többségében, hiszen ezeket a könyv szerzői maguk is helyenként kikerülhetetlennek tartották.
A 8. fejezet tanulmányozása közben megpróbáltam felidézni olyan történelmi eseményt, helyzetet, vagy kort, amikor csupán az eszközök mennyisége és változatossága lett volna a döntő bizonyítéka az Isteni támogatásnak. Nem emlékszem egyetlen egy hasonló esetre sem. Márpedig ez a fejezet szinte kizárólag a szolgálatban elért sikerek számszerűsítésében keresi és véli megtalálni az Isteni támogatottság bizonyítékát, a tartalmi problémákat teljesen figyelmen kívül hagyva.
Ha már ezt a feladatot adja a hű rabszolga és nem az igazi jó hírről, megváltásról, vagy valami más épületes bibliai történetről való beszélgetést és elmélkedést segíti elő, megnéztem mit is tartanak olyan szenzációsnak e fejezet szerzői az ún. jó hír terjesztésével kapcsolatban, és azok az ún. értékek mennyire megalapozottak.
A fejezet első 7 bekezdése a különféle nyelvekre történő fordítások mennyiségét méltatja, a korabeli előadások gramofonos terjesztését valamint a prédikálókártyák használatát.
Az 1. bekezdés, a megszokott módon bibliai hátteret próbál biztosítani a kiválasztott témának. Ebben az esetben a különféle nyelveken szólás 1.sz-i adományát a 20. sz-i fordítói tevékenységekkel igyekszenek párhuzamba állítani. Sajnos a disszonancia már ránézésre is mutatkozik, hiszen a fejezet címe, az alcím és a téma meghatározása is mind az eszközökre irányítja a figyelmet, miközben az 1. bekezdés bibliai példája nem tartalmaz semmiféle eszközt. Az 1. sz-ban a nyelvek adományát a szellem által Istentől kapták csoda útján, ami pedig ennek a mai megfelelője lenne a Királyság könyv írói szerint az az, hogy napjainkban a vezető testülettől engedélyt kapnak fordító csoportok, hogy további képzésben vegyenek részt. A mai "adomány", tulajdonképpen azokból az iskolákból lett elsajátítva, melyet a tanulók már korábban elvégeztek a "világi" oktatás keretében. A szervezet nyújtotta lehetőségek ezt az alapot használják arra, hogy a fordítási módszereket egységesítsék a teljesítmény maximalizálása érdekében. Az egész folyamathoz Isten annyiban járul hozzá nyilvánvalóan, hogy a fordítandó anyagot, a Szentírást biztosította évezredekkel korábban.
Attól függetlenül, hogy a szervezet ismételten túloz és összekeveri a fogalmakat mindjárt a téma elején, meg lehet jegyezni, hogy a munka amit végeznek rendkívüli. Több ezer fordító munkáját összehangolni, hogy több száz nyelvre fordítsanak szövegeket, egységes szellemben határidőket figyelembe véve, azonos minőségben, ez elismerésre méltó.
Az azonban, hogy csupán ezek a technikai dolgok és ezek megszervezése, összehangolása a 20-21. sz-i eszközökkel és körülmények között zökkenőmentes, egyáltalán nem szolgál cáfolhatatlan bizonyítékkal arra, hogy mindezt Jehova irányítja a Király Jézus Krisztus által. Még kevésbé lehet alátámasztani a Máté 28:19,20 szavaival a szervezett fordítói munkát, mert azokban a versekben erről egyáltalán nincs szó.
A 2. bekezdés és a hozzá tartozó széljegyzet is a nagy számok bűvöletében próbálja a szervezet tevékenységének szent és Isteni küldetésszerűségét bizonyítani, miközben egyszerűen figyelmen kívül hagyják, hogy pusztán kiadványok gyártása és lehetőségek biztosítása, mint pl. az anyagok közzététele az interneten, nem ugyanaz, mint amire az 1. bekezdés szemléltetésével utaltak. Az 1.sz-ban az apostolok, a szellemtől kapott nyelvek ajándékával, Jézus Krisztus szolgálatáról, haláláról és áldozatáról tanúskodtak, közvetlenül embereknek, akik hallgatták őket, együtt voltak velük. Üzenetük és mondanivalójuk lényege soha nem változott meg. Sem azokon a kinyilatkoztatásokon nem változtattak, amit személy szerint kaptak a szellem által, sem azon, amit egymástól hallottak.
Ezeknek a tényeknek a fényében kell értékelni a széljegyzet által említett 20 milliárdos példányszámot. A kiadványok egy része tartalmilag egyáltalán nincsen kapcsolatban a Biblia jó hírével, mint pl. ez a történelem könyv sem. Azok a kiadványok pedig amik bibliai témákat dolgoznak fel, nem időtállóak így, ha a tartalmuk elavul, miközben a Szentírás üzenete nem változik, akkor a példányszám csupán múló dicsőség, az is csak néhány ember képzeletében, de egészen biztosan semmit sem jelent, a Teremtő értékrendje szerint. Csupán a példányszám alapján néhány náci, kommunista, vagy keleti vallási kiadvány is ugyanúgy Isteni gondviselést kellene, hogy jelentsen, de ezt nyilvánvaló és óriási tévedés lenne így gondolni.
A szervezet szinte misztikus jelentőséget tulajdonít a számadatoknak, de elég, csak azt megnézni, hogy mire jutottak a jelenlegi leggyorsabb, internetes technológiával a jó hír terjesztésében az elmúlt 20 év alatt amióta elkezdték használni! A növekedés egyáltalán nem mondható kirobbanónak. Az hogy lépést tartanak a sátáni világ technológiájával, de annak használata nem manifesztálódik, a szervezet számszerű vagy minőségi növekedésében, miközben a honlapot állítólag Isteni áldás is kíséri, biztosan nem cáfolhatatlan bizonyíték az Isteni irányításra, csupán annyit jelent, hogy Jehova Tanúi bizonyos tekintetben egy modern szervezet és nem többet. Azt hiszem Jézus, vagy az apostolai semmit sem mondtak a modern technológiák Isteni támogatást bizonyító jelentőségéről.
A Király felszereli a szolgáit az igazság magvainak ültetésére
Nem győzöm ismételni, de muszáj, valahányszor az igazság, meg a jó hír kifejezések elhangzanak, hogy sem igazságról, ebből következően pedig jó hírről sem lehet beszélni, ha azoknak az ismereteknek a hirdetéséről van szó, amikről eddig a fejezetig már többször kijelentette a könyv, hogy tévedések, türelmetlenségek és hamis várakozások voltak, ennélfogva évtizedek óta nem is tanítják már. Az pedig még abszurdabb, hogy Jézus Krisztus tévedések és elgondolások terjesztésére felszerelné a szolgáit.
A 3. bekezdés hiába kezdődik Jézus szemléltetésének felidézésével, az érvelés hamis marad, hiszen ebben a szemléltetésben sem találni egyetlen egy eszközt sem ami a királyság magvának terjesztését elősegítené. Ahhoz, hogy Jézus szemléltetéséből az jöjjön ki amit az alcím írója szeretne kierőltetni, az kell, hogy egy másik szemléltetést kapcsoljanak hozzá, amit viszont Jézus eredetileg nem használt. A kertész és a különféle eszközei.
Jézus szemléltetése magvetésről és különböző talajfajtákról szólt, így érthető volt 2000 éve és ma is. Ha ezt kertészkedéssel és különféle eszközökkel színezzük, attól csak erőltetett lesz a dolog. Annál is inkább, mivel az alcím szerint ezekkel az eszközökkel még Jézus szerelte fel a szolgákat, de csupán 3 mondattal később már az eszközök korlátozott használhatóságáról beszélnek.
A jó hír különböző nyelvekre fordítási folyamatának bemutatását minden bizonnyal jól kidolgozottnak és bizalomerősítőnek gondolták a könyv szerzői a 79. oldalon. Ugyan nem írják le, de feltételezhető, hogy a kiinduló nyelv az angol, mivel a fordítások alapanyagát ezen a nyelven állítják elő. Sőt az Új világ Biblia sem az eredeti szövegekből lesz közvetlenül annak a 115 nyelvnek valamelyikére fordítva, hanem angolból.
Ha szükséges tudatni a világgal, hogy ekkora energiákat képesek fektetni, Őrtornyok, napiszövegek, programfüzetek, eldobható meghívók és egyéb szóróanyagok, vagy akár az angol Biblia más nyelvekre fordítására, ill. az angolról fordítók kiképzésére, vajon miért nem tudósítanak arról, hogy az angol nyelvű Biblia előállítói milyen alapanyagokból dolgoztak és milyen képzésekben vettek részt?
Miért mellékes a Biblia előállításánál a fordítók képzettsége, szakértelme, hogy a kilétüket ne is említsem, míg egy énekeskönyvnél, vagy egy egyszer használatos munkafüzetnél kardinális kérdéssé válik, amit oldalakon keresztül ecsetelnek, videókon mutatnak be, hogy az átlag tanú figyelmét eltereljék a legfontosabb kiadvány, az Isten szavának hitelessége utáni érdeklődésről. Nyilvánvaló ugyanis, ha felvonultatják a milliárdos példányszámok előállítására képes apparátust, és az angolról való fordítói képzéseket, nem sok tanúnak fog eszébe jutni, vagy lesz bátorsága megkérdezni, hogy vajon ugyanígy értenek a héber és ógörög nyelvekhez is?
A 79. oldal címe: Jó hír több mint 670 nyelven.
De ez nem azt jelenti, hogy a szervezet Bibliája több mint 670 nyelven elérhető! Pedig a jó hír a Bibliában van! És senki nem parancsolta, hogy a jó hírt úgy kell terjeszteni, hogy át kell másolni más könyvekbe, más címeket adni neki, és mégis ugyanakkora jelentőséget tulajdonítani a kivonatoknak is mint az eredeti, teljes szövegű Szent Bibliának. 670 nyelven tehát nem jó hírt, hanem olyan irodalmat terjesztenek, amelyek tartalmaznak ugyan bibliai hivatkozásokat, de azokhoz annyi emberi magyarázat tartozik, hogy szinte válogatás nélkül bármire képesek alkalmazni a szövegkörnyezetükből kiragadott verseket, legyen szó a vének dupla anyagi megbecsüléséről, vagy lágy és hard pornóról, vagy éppen arról, hogy Jehova megáldja a jw.org honlapot.
Ha tehát a jó hír a Bibliában lenne, és valamennyit azért hagyott a szervezet az Új világ fordításban is, akkor azt nem 670 nyelven, hanem 115 nyelven hirdetik a szervezet Bibliái. Persze ennél sokkal több Bibliafordítás létezik, amiket a tanúk is használnak, de ez a fejezet is mint minden hasonló írás a versengés szellemében dobálja be ezeket az adatokat, szembeállításokat, és lekicsinyléseket alkalmazva más felekezetek, vagy Bibliatársaságok munkásságával kapcsolatban. Erre jó példát látunk majd a fejezet későbbi bekezdéseiben.
Egy korábbi írás szépen összefoglalta már ezt a megtévesztő és kérkedő magatartást a fordítói tevékenységekkel kapcsolatban, címe: Vajon az Őrtorony fordítói munkája tényleg egyedülálló?
Előadásokról készült felvételek. Jézus Krisztus egyik eszköze, amivel felszerelte a szolgáit, a gramofon volt. John E. Barr a vezető testület egyik tagja, visszaemlékezésében állandó társnak nevezte, ami nélkül elveszettnek érezte volna magát.
Mit hirdetett Barr testvér a gramofonjával?
Az előző bekezdések utaltak az igazság hirdetésére, meg a jó hír terjesztésére, de a több mint 90-féle gramofonlemez Rutherford előadásait tartalmazta 1 milliónál is több példányban. Mivel ma már nem tanulunk Rutherford előadásokból, sem könyvekből, még hobbiból sem férhetünk hozzá, azok tehát már nem jelentenek sem jó hírt, sem igazságot. Ha pedig nem azok ma, soha nem is voltak azok. De ez csak az én véleményem, akár hányan is értenek vele egyet, nem sokat számít. Ami a lényeg, hogy a bakelitdarabkák és a réztölcsérek, melyekkel Jézus felszerelte többek között Barr testvért, az 5. bekezdés szerint
nem foglalta magában a tanítást, vagyis nem tudott hatással lenni az emberek szívére.
Milyen jó hír és milyen igazság az, ami nem tanít és nincs hatással az emberek szívére?
És milyen Jézus az, aki ilyesmivel szereli fel a szolgáit?
Miféle szolgálat az a jó hír érdekében, amit a szolgák, akik végzik a munkát, nem tudnak megmagyarázni és nem éri el az emberek szívét? Ezek a bekezdések arról szólnak, hogy a korabeli hírnökök egy része, szinte meg sem tudott szólalni a házigazdák előtt, nem hogy érvelni, még kevésbé a SAJÁT hitéről!
Ezeknek az embereknek a „hűséges társuk” a szolgálatban nem Jézus Krisztus volt, vagy angyalok, hanem egy darab bakelit, amiről egy másik ember olyasmibe vetett hitét és meggyőződését játszotta le évtizedeken keresztül, amikről később kiderült, még az Őrtorony szerint is, hogy sátáni hazugságok voltak!
Aki ezt le merte írni, mint valami dicsőséges dolgot, bele gondolt abba, hogy a Teremtő tényleg ilyen módszerekkel kívánná dicsőíteni magát? Az a Teremtő, aki Mózesnek, Illésnek, Jézusnak és az apostolainak a Bibliában megismert képességeket és csodatévő erőt adott, miért érné be ilyen nevetségesen ciki és hatástalan eszközökkel, még ha modernnek is számítottak a maguk idejében?
Bizonyságtevő kártyák. Vicces lehet az összejövetelen azt olvasni, hogy a prédikálókártyák átnyújtásánál egyesek azt hitték, hogy a tanúk nem tudnak beszélni, de valójában így volt! Ténylegesen nem voltak képesek önállóan megfogalmazni a személyes hitük és állítólagos meggyőződésük lényegét néhány figyelemfelkeltő mondatban! Ahogy olvasom a bekezdéseket erről, úgy tűnik, hogy egyes esetekben szó nélkül zajlott a jó hír terjesztése, miközben a személyes kapcsolat lehetővé tette volna a párbeszédet is. Még arra sem voltak képesek, hogy megtanulják a kártyák tartalmát, mert kényelmesebb volt inkább szó nélkül átadni azt.
Vajon ez az eszköz méltó arra a beharangozásra, amit még a 3. bekezdés előtti alcím hirdetett, hogy Jézus Krisztus szerelte fel vele ezeket a félénk testvéreket?
A 7. bekezdés megválaszolja a kérdést, amikor kijelenti a Krisztus által ajánlott és támogatott eszközről, hogy megvoltak a maga korlátai. Igen, a Király ilyen eszközzel szereli fel a szolgáit, aminek korlátai vannak.
Jézus Krisztus amikor kiküldte a tanítványait, azok hátrányos helyzetben voltak a gramofonok hiányában, vagy a prédikálókártyák nélkül? Igen! A szolgálatuk eredménytelen volt, így szóltak mesterükhöz: Uram! Nem vennéd fel bakelitre a hegyi beszédet, hogy lejátszhassuk az embereknek? Mert különben elveszettnek érezzük magunkat!
vagy.
Mózes azt mondta volna Jehovának, Uram, nehéz ajkú vagyok, inkább átadok egy prédikálókártyát a fáraónak.
Nem tudta volna megtenni a Teremtő, hogy a tíz parancshoz hasonlóan, "printel" egy zsebméretű tanúskodó kőlapot Mózesnek? Dehogyisnem! A lehetőség meg lett volna rá, akár még a gramofonra is, vagy mp3 lejátszóra, vagy okosmobilra, de nem tette. Nem azért mert akkor még nem jött el az ideje ezeknek az eszközöknek. Egyszerűen azért, mert a jó hírhez és az igazsághoz semmi köze sincs annak, hogy mivel terjesztik, hány példányban. Mózesnek és Áronnak kellett végrehajtani a küldetést és sikeresek is voltak. Dadogva, remegve, meg ki tudja hogyan, de megcsinálták. És mennyire voltak büszkék arra, hogy az akkori világ uralkodójának és egész nemzetének tanúskodtak? Csak végezték kérkedés és gőg nélkül, amit Isten parancsolt nekik.
Valójában már ezek a bekezdések is bizonyították, hogy az emberi eszközöket, bármi is legyen az, Krisztusi felszerelésnek tekinteni túlzás és félrevezetés. Amivel az Isten embere fel van szerelve az maga a Szentírás! Azt olvassuk erről az eszközről, aminek évezredek óta nincsenek korlátai, mint a bizonyságtevő kártyáknak és eléri az emberek szívét, nem úgy mint Rutherford lejárt lemezei:
"A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy az Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre felkészített legyen." (2.Timotheus 3:16,17)
"A „hiánytalanul felkészített” kifejezéssel fordított szó az eredeti nyelven betű szerint azt jelenti: ’felszerelt’."
w.2008.03.15. 15.o.17.bk.
P.J.
Utolsó kommentek