A Tanúk Új világ fordítása így adja vissza a 22. verset: „Maga Jehova hozott létre engem az ő útjának kezdetéül, legkorábbi műveként réges-régen”; Jehova Tanúi értelmezésükben a megtestesülés előtti Jézus Krisztusra alkalmazzák ezt - bizonyítékként arra, hogy ő nem Isten, hanem az Isten által „létrehozott” vagy teremtett első angyal.
Azonban, az „engem”, aki az egész Példabeszédek 8:1 versétől beszél a 9:12-en keresztül úgy azonosítható, mint a „bölcsesség”, és sok más fordítás megvilágítja azt a tényt, hogy nőnemű névmást használnak itt. Bölcsesség felemeli a hangját a 8:1-ben; kiáll a 8:2-ben; kiált a 8:3-ban; megépítette házát a 9:1-ben; elrendezte asztalát a 9:2-ben. - Aligha van olyan nyelv, amiben ezt várnánk, ha Jézus Krisztust jelentené. (King James Version, Revised Standard Version, Jerusalem Bible, Modern Language Bible, The Living Bible, A Literal Translation of the Bible in the Pocket Interlinear Old Testament)
Ezen kívül a helyesebb fordítások, mint például a Károli és Káldi, úgy fordítják, hogy Isten bölcsességget „szerzett” (Károli), „bírt” (Káldi) a kezdettől. Tény, hogy nem logikus az mondani, hogy Isten hozta létre vagy teremtette meg őt, mivel ez egy korábbi időt jelölne, amikor a Mindenható nem rendelkezett bölcsességgel.
Jehova Tanúi Új világ fordítása és néhány más Biblia, a „bírt” (birtokolt) kifejezést „teremtettnek” fordítja, utalva arra, hogy Krisztusnak (Bölcsesség) volt kezdete. Azonban ez a téves értelmezés figyelmen kívül hagyja a mondat közepét, amely leszögezi, hogy a Bölcsesség öröktől fogva (olam) létezik, vagyis örökkévaló. Krisztus (ha valóban ő a Bölcsesség) ökökkévaló, egészen az ökökkévalóság kezdetétől, Isten alkotását megelőzően, nem Isten munkájának első gyümölcse, ahogyan Pál is mondja a Kolosszé 1:17-ben: „Ő előbb van mindennél”. Ő nem teremtetett, hanem inkább „megtestesült” vagy „kiöntetett” (héber Nacak) ahogyan valaki kiönt egy meglévő italáldozatot vagy kiönti a létező fémet vagy felken egy létező királyt (Strong and Vine’s, 188).
A Társulat Új világ fordítása úgy fordítja a Példabeszédek 8:22 versét: „Maga Jehova hozott létre engem az ő útjának kezdetéül…” Ezeket a verseket használják a Példabeszédek 8-ban, hogy megkiséreljék bizonyítani, hogy Jézust teremtették és így nem öröktől fogva létezik. Bár a Társulat elismeri, hogy ezek a versek a szövegkörnyezetben a megszemélyesített bölcsességről szólnak, azt állítják, hogy ez a szakasz „képletesen Jézusra vonatkozik, aki mint szellemi teremtmény már létezett földre való megszületése előtt.”—Kell hinned a Háromságban?, 14. o.
Ha a Példabeszédek 8. fejezetében szereplő „bölcsesség” valóban Jézusra utal, akkor ki az „eszesség” amivel Jézus (mint bölcsesség) együtt lakozik? Ha a bölcsességnek létre kellett jönnie („létre lett hozva”), akkor arra kell következtetnünk, hogy Istennek nem volt bölcsessége egy bizonyos időpontig amikor is Ő megalkotta azt? Nyilvánvaló, hogy Isten nem lehetne Isten, ha lett volna olyan idő amikor Ő bölcsesség hiányában volt. Így fel kell ismernünk, hogy a bölcsesség épp oly örökkévaló, mint Isten. Valójában ugyan azt a héber szót, az „örökkévaló”-nak vagy „időtlen idők”-nek fordított (owlam), amelyet Isten örök természetének kifejezésére használ a Zsoltárok 90:2, használja a Példabeszédek 8:23 a bölcsesség ökökkévaló természetének kifejezésére is. A Káldi fordítás jobban fordítja ezeket a szakaszokat, mivel helyesen úgy fejezi ki, hogy Isten „bírta” (birtokolta) a bölcsességet, a „létrehozta” a bölcsességet kifejezés helyett. Ezek a versek felfedik, hogy Isten hogyan hozta/hívta elő? a bölcsességet, hogy részt vegyen az Ő teremtésművében.
|
PÉLDABESZÉDEK 8:22-23
|
ZSOLTÁROK 90:2
|
|
„Az Úr bírt engem utai kezdetén, mielőtt valamit teremtett kezdettől. Öröktől [owlam] fogva elrendeltettem és régóta, mielőtt a föld lett.”
|
„…Öröktől [owlam] fogva és mindörökké vagy te, Isten!”
|
A Példabeszédek 1:20-21 verseiben a bölcsességet egy olyan nőként személyesíti meg az író, aki az utcán kiált. Ahogyan a szövegösszefüggés vizsgálatábaól is látható, nincs arra utaló jel ebben a szakaszban, amely alapján a Példabeszédek 1-9 fejezeteiben tárgyalt bölcsességet társítani kellene/összefüggésbe kellene hozni Krisztussal. Azonban, még ha valaki az Őrtorony Társulat által fenntartott állásponton van is (amely szerint a bölcsesség Krisztusra vonatkozik), akkor is arra a következtetésre kellene jutnia, hogy Jézus épp oly örökkévaló, mint Isten, hiszen nyilvánvaló, hogy a bölcsesség nem lehet teremtetett. A Példabeszédek 8:22-23 verseit nem lehet annak bizonyítására használni, hogy Jézus egy teremtett lény. Valójában, épp az ellenkezője igaz, és a Társulat álláspontja felhasználásával remekül lehet érvelni Krisztus örökkévaló természete mellett ezen bibliaversek használatával!
Megfigyelheted, hogy a helyes fordításokban a 22. vers úgy szól, hogy „Az Úr bírt engem…” (Káldi) vagy „Az Úr szerzett engem…” (Károli). Azonban az Új világ fordításban azt olvashatjuk, hogy„Maga Jehova hozott létre engem az ő útjának kezdetéül…”. A létrehozás azt az elképzelést sugallja, hogy valami megteremtetett vagy elkezdődött egy időpontban. Mi is kezdődött el? A Példabeszédek 8. fejezete Isten bölcsességét írja le/ismerteti. Vajon Isten bölcsessége örökkévaló vagy egy teremtett dolog? Ha Isten öröktől való, akkor minden bizonnyal az ő tulajdonságai és az isteni bölcsessége is örök. Nem létezhetett olyan idő, amikor Isten bölcsesség nélkül volt. Így tehát a „bírt” (birtokolt) kifejezés egy sokkal pontosabb és helytállób fordítás mint a „létrehozott”.
Jehova Tanúi rámutatnak, hogy a Példabeszédek 8-ik fejezete megszemélyesíti a bölcsességet, és feltételezik, hogy az Szentírásnak Jézust kell jellemeznie az Ő ember létezése előtti állapotában. Azonban, ez egy bizonyítatlan feltételezés. Tévesen fordítva a 22-ik verset, a 30-ik versnél tovább hangsúlyozzák, ahol bölcsesség beszél: „akkor mellette voltam [azaz, Jehova mellett] mint mestermunkás, bennem lelte gyönyörűségét” Így hozzák létre Jézus gondolatát a bölcsesség képe alatt, mint Jehova teremtési munkájának első alkotását, aki aztán az Atyja mellette jár mint mestermunkás.
Az a fontos, hogy felhívjuk a figyelmüket arra, hogy mit mond a Példabeszédek 8:1-2-ben: „Hát nem kiált-e a bölcsesség, és nem hallatja-e hangját a tisztánlátás? Kiáll a magaslatok tetejére.” Habár a bölcsesség megszemélyesített, nőnemű alakban van, a bölcsességet egy asszonyként ábrázolják. Ugyanez fordul elő a Példabeszédek 9:1-ben: „Az igazi bölcsesség megépítette házát, kifaragta hét oszlopát.” Javaslatom szerint az Úr Jézust, az Isten Fiát, nem fogják úgy jellemezni, ábrázolni az Ószövetségben, aminek egy asszony a szemléltetője. Legvalószínübben a Példabeszédek írója jelképes nyelvet használt, úgy jellemezve az isteni bölcsesség tulajdonságát, mint az Úr „szolgálólánya”, állandóan végrehajtva az Ő akaratát.
A nyelvtani nőnem ily módon történő használata olyannyira zavaró volt az Új világ fordításon dolgozó bizottság számára, hogy egyszerűen megváltoztatták! A Bibliájuk a Példabeszédek 8:1-2 [„Hát nem kiált-e a bölcsesség, és nem hallatja-e hangját a tisztánlátás? Kiáll a magaslatok tetejére, az útra, az útkereszteződésbe.” [„Does not wisdom keep calling out and discernment keep giving forth its voice? On top of the heights by the crossing of the roadways it has stationed itself.” „Hát nem kiált-e a bölcsesség, és nem hallatja-e hangját a tisztánlátás? Kiáll a magaslatok tetejére, az útra, az útkereszteződésbe.” (az eredeti angol nyelvű NWT a kiemelt részek alanyát, a személyes névmást semleges nembe fordítja. Mivel a magyar nyelvben nincsenek nyelvtani nemek, ezért itt nem feltűnő.)] Kihagyták a nőnemet és semleges nemre cserélték. Így a bölcsesség a továbbiakban már nem mint egy asszony van megszemélyesítve; érdekes módon Jehova Tanúi vezetősége maguk ismerték el, hogy az eredeti héberben nőnemben van. A God’s Eternal Purpose Now Triumphing for Man’s Good című könyvükben a 28. oldalon azt olvassuk,
“ Gondolkodásunk itt arra emlékeztet minket, amit a Példabeszédek 8-ik fejezetben mondtak, ahol az isteni bölcsesség egy olyan személyként van ábrázolva, aki magáról beszél. Természetesen az a Példabeszédek eredeti héber szövegében a bölcsesség szó nőnemű, és úgy beszél magáról, mint egy női személyről. Az isteni bölcsességnek nincs az Istentől elkülönült létezése. A bölcsesség mindig létezett Ő benne és nem teremtették. Ezért érdekesen hangzik, ahogy a bölcsesség úgy beszél magáról, mint egy nőszemély.”
Így, minden magyarázat nélkül, hogy miért tették, elismerik, hogy megváltoztatták a Szentírás ezen részét nőneműről semleges neműre bármilyen kielégítő indok nélkül. Meg kell említeni, hogy a héberben csak hímnem és nőnem van. Így a nőnemű főneveknek néha semleges névmást adnak a fordítók. Viszont a Példabeszédek 7:4-5 világosan megmutatja, hogy a Példabeszédek írója a Bölcsességet úgy ábrázolja mint egy asszony.
Az „engem”, aki az egész Példabeszédek 8:1 versétől beszél a 9:12-en keresztül úgy azonosítható, mint a „bölcsesség”, és sok más fordítás megvilágítja azt a tényt, hogy nőnemű névmást használnak itt. Bölcsesség felemeli a hangját a 8:1-ben; kiáll a 8:2-ben; kiált a 8:3-ban; megépítette házát a 9:1-ben; elrendezte asztalát a 9:2-ben. - Aligha van olyan nyelv, amiben ezt várnánk, ha Jézus Krisztust jelentené. (King James Version, Revised Standard Version, Jerusalem Bible, Modern Language Bible, The Living Bible, A Literal Translation of the Bible in the Pocket Interlinear Old Testament
Ezen kívül a helyesebb fordítások, mint például a Károli és Káldi, úgy fordítják, hogy Isten bölcsességget „szerzett” (Károli), „bírt” (Káldi) a kezdettől. Tény, hogy nem logikus az mondani, hogy Isten hozta létre vagy teremtette meg őt, mivel ez egy korábbi időt jelölne, amikor a Mindenható nem rendelkezett bölcsességgel.
A válasz annyira egyszerű, hogy könnyen elkerülheti a figyelmünket. Ha Jézus nem volt örökkévaló, akkor Isten hatalma, ereje és bölcsessége sem volt az. Figyeld meg azonban, hogy az ÚVF következő versében a „bölcsességről” mit ír: „Időtlen idők óta a helyemen állok…“ (Károli, Káldi: „Öröktől fogva”) Az itt használt héber szó az olam (Strong's word #5769), amelyet Gesenius a Hebrew-Chaldee Lexicon of the OT nevű lexionban úgy határoz meg, mint az „idő a világ teremtése előtt (azaz örökkévalóság), Péld. 8:23.” Ezt a szót használja Jézus leírására a Mikeás 5:2 is, a jól ismert messiási próféciában az Ő születésére vonatkozóan, de ami a legfontosabb, hogy szintén ezt használják a legegyértelműbb módon (leginkább explicit módon) az Atyaisten („Jehova”) örökkévalóságának leírásánál az olyan versekben, mint például a Zsoltárok 41:13, 90:2, 93:2, 106:48, Ézsaiás 40:28 (mind, időtlen idők az ÚVF-ben). Ha a szó „örökkévelót és teremtetlent” jelent amikor Jehovára alkalmazzák, akkor ugyan ezt kell jelentenie amikor Jézusra alkalmazzák.
Ez feltételezi azonban, hogy a Példabeszédek 8. fejezetében szereplő „bölcsesség” Jézusra vonatkozik elsősorban. Én amellett érvelnék, hogy ez egy példa a megszemélyesítés költői eszközére, egy absztrakt, nem személyi koncepcióra (ez gyakori a héber költészetben). Ezt jól mutatja, hogy a „bölcsességre” az angol ÚVF a 8:1-3 versekben semleges nemben hivatkozik (a legtöbb fordítás nőnemű névmást használ). A Példabeszédek 9:1-4 verseiben az ÚVF a „bölcsességre” semleges nemben „it” hivatkozik, majd nőnemben „she”; a Példabeszédek 1:20-2:11 verseiben a semleges nemet „it” ugyan ilyen módon használja. Jehova Tanúi nem vetik el Jézus férfi nemét, így ez a „bizonyítékuk” is megdőlt.
Az Őrtorony valójában egyetért ezzel a magyarázattal egy helyen, miközben más helyeken a bizonyíték szövegét Jézus ellen használják.
“...nem szokatlan az Írásokban, hogy valamit, ami nem valóságos személy azt személyként mutatják meg vagy megszemélyesítík. A bölcsességet a Példabeszédekben (1:20-33; 8:1-36) megszemélyesítik; és nőnemű névmási formát használnak az eredeti héberben, valamint sok más angol fordításban is. A bölcsesség szintén megszemélyesített a Máté 11:19-ben és a Lukás 7:35-ben.”
(Insight on the Scriptures, 1988, vol. 2, 1019)
Sajnos ismét azt láthatjuk, hogy bár az Őrtorony egy igazságba botlott itt, mégis egy hamisság támogatására használja azt. A fenti idézetek megtalálhatók a „Szellem”-ről szóló cikkben is -- tekintettel arra, hogy a személyes tulajdonságokat oly gyakran használják a Szent Szellem leírására a Bibliában. Megállapíthatjuk, hogy ezek csupán példák a megszemélyesítésre, és így a Szent Szellemre nem úgy kell tekintenünk, mint egy Isteni Személyre (ahogyan az ortodox Keresztény trinitárius teológia is tanítja).
1. Először is ez a részlet egy sor mai fordításban rosszul fordít, ráadásul parafrazál is. Had mutassam meg, hogy hogy fordítja a régi Káldi ezt a szakaszt.
· "Az Úr bírt engem utai kezdetén, mielőtt valamit teremtett kezdettől." (Káldi, 1865.)
· "Az Úr szerzett engem útjai elején, Kezdetben, mielőtt bármit is alkotott." (revideált Káldi, 1932.)
Az itt szereplő héber ige a qanani, nem pedig a bara, ami a teremtést jelenti (bara szerepel 1Móz 1:1-nél is). A héber qanani ige olyannyira nem azonosítható a bara-val, hogy még az angol ÚVF sem meri "created"-nek fordítani, hanem csak "szerényen" "produced"-et ír. Ezt a jelentést (bírt, szerzett) támasztja alá egy sor ókori fordítás is: Aquila, Symmachus és Theodotion, Jeromos.
2. A Péld 8-beli bölcsesség nem azonosítható egy az egyben Jézussal, mivel a hivatkozott igehely nem közvetlenül Jézusról, hanem a bölcsességről szól, azaz egy nyelvtanilag nőnemű teremtett valóságról, alkalmasint csak megszemélyesítés útján. Itt a bölcsességről van szó, ami magában véve egy isteni tulajdonság. Jézusra csak alkalmazni szokták, ha érted ezt a fogalmat.
A bölcsesség a Példabeszédek könyvében női formát ölt (v. ö. 7, 4, a héber chokma szó nyelvtanilag nőnemű), és úgy nő fel, amint azt az emberen látjuk: kialakul, mint az emberi egyén (23. v. a héber szerint) megszületik (24. v.), mint gyermek játékkal mulat (30. v.), végül mint felnőtt az igazak bizalmasává lesz (31. v.) és fellép mint tanítónőjük (31b és 1—3. vv.). A bölcsesség tehát itt sem egyéb, mint az öröktől fogva létező, isteni, nem teremtett bölcsességnek költőileg megszemélyesített, fokozatos megvalósulása, megnyilvánulása a teremtett világban, kezdve a káosz embrionális állapotától egészen a befejezett világ koronájáig, az ember fiáig.
A bölcsességnek a Példabeszédek könyvének 8. részében található megszemélyesítését egyes teológusok Krisztusra való utalásnak tekintik, s mint ilyet a Szentháromság ószövetségi bizonyítékaként tartják számon. Ugyanakkor tudjuk, hogy az ariánusok is előszeretettel használták ezt a szakaszt, mivel Krisztus teremtett voltát látták benne bizonyítottnak. A Péld 8 patrisztikus értelmezése valóban Jézusra érti a szöveget, az “alkotás” szót pedig “fölé helyez” értelemben használja. Athanasziosz különösen a 25. verssel védekezik, mely a születést hozza, hasonlóan a Zsolt 110,3-hoz. Csia Lajos ugyanakkor a Szentlelket látja megjelenni ebben az igeszakaszban. Az igehely azonban problémás, egyáltalán nem nyilvánvaló, hogy akár Jézusról akár a Szentlélekről lenne itt szó. A héber nyelv ismeri a nyelvtani nemeket. A Példabeszédekben a megszemélyesített, teremtett, nőnemű Bölcsesség beszél hozzánk. Ezt maga a szöveg is megerősíti. A Péld 7,4 szerint “mond a bölcsességnek: nővérem vagy te, az eszességet ismerősödnek nevezd.” “Én, a bölcsesség együtt lakom az okossággal.” (Péld 8,12). Nehéz elképzelni, hogy ebben a kontextusban hogyan lehetne a bölcsességet azonosítani Isten Fiával, hiszen akkor ugyanazon logika szerint ki lenne az eszesség, okosság? A Péld 9 szerint a Bölcsességnek lányai vannak, vajon őket kivel “azonosíthatjuk”? Ha más nem, ez mutatja, hogy itt valóban példabeszédről van szó, semmi többről. Sőt, ellenpárja is van a Bölcsességnek: a “balgaság fecsegő asszonya” a Péld 9,13-ban. Nem lehet tehát ebből az igéből Isten, vagy Szent Fia lényére következtetni, különösen más, világos igehelyekkel szemben.
*
A messiási utalások az Ószövetségben vagy teljesen egyértelműek (pl. Ézs 53), vagy ha nem is teljesen világosak, az Újszövetség egyértelműen Krisztusra vonatkoztatja őket (pl. ApCsel 2-ben Péter beszédében stb.). A Péld 8-at azonban sehol senki nem alkalmazta az Újszövetségben Jézusra, és Salamon sem utal rá, hogy többet kellene a fejezetbe belelátnunk a bölcsesség leírásánál. Épp ezért, bár szép párhuzamnak tűnik a Jézussal való azonosítás, a bibliai alapot mindenképp nélkülözi.
A 9. fejezetből kiderül, hogy miért hasonlít annyira a bölcsesség leírása Jézushoz (pl. aki a bölcsességet követi, az életet találja meg, és kegyelmet kap stb.). Itt ezt írja Salamon: “A bölcsesség kezdete az ÚRnak [JHVH-nak] félelme, és a Szentnek a megismerése ad értelmet” (Péld 9:10, MBT). A bölcsesség megtalálása tehát nem más, mint Istent félni és megismerni. Az Újszövetségben ennek módja pedig a Jézusban való hit. Ezért olyan hasonló a bölcsesség leírása Jézus szerepéhez. A Biblia magyarázza a Bibliát elv alapján a bölcsesség itt nem Jézus, hanem ahogy Salamon beazonosította: egy olyan viselkedés, melyet az istenfélelem és az istenismeretre való törekvés jellemez.
3. De ha esetleg mégis ragaszkodnál ahhoz, hogy az Igére értsük ezt az részletet, és a qananit (helytelenül) teremtés értelemben használnánk akkor sem jelent ez problémát: amennyiben ő, mint Isten fia, lelket, mely teremtetett, vett fel, és megtestesült. Jézus lelke pedig minden teremtett lények mintaképe volt. S amennyiben az ember átalán a teremtés koronája, minden teremtmények összes fogalma, egy kis világ: ennélfogva nemcsak az ős mintakép, az ember Jézus, hanem minden tökéletes ember többé kevésbbé nevezhető a teremtett dolgok előképének.
-------------------
A Septuaginta szerint, "Κύριος ἔκτισέν με", azaz "az Úr megteremtett engem". De ezek az fordítók nem élveztek a Szentlélek ihletését és tévedhetetlen útmutatását, ezért tévedhettek. Aquila, Symmachus, és Theodotion jobban kifejezték a héber קָנָנִי szót a "ἐκτήσατό με", "szerzett/birtokolt engem" kifejezéssel.
Emellett a κτίζειν, 'teremteni' igét szabadabban is értelmezhetjük a születés kontextusában, ahogyan a Teremtés és a Születés szavakat más szövegkörnyezetekben is felcserélhetően használjuk: így a וְעַ֥ם נִ֜בְרָ֗א a Zsoltárok 102:18-ban, és egy nép, amely megteremtetik, egy nép, amely születik. Ezzel szemben, az egek és a föld nemzetségeit, születéseit helyettesíti a Teremtéssel, 1Mózes 2:4-ben, אֵ֣לֶּה תוֹלְד֧וֹת הַשָּׁמַ֛יִם וְהָאָ֖רֶץ.
„Valami hasonlót olvashatunk a Példabeszédek könyvében is a Bölcsesség személyéről, aki Krisztus, [a Septuaginta szerint] így: »Az Úr teremtett engem útjai elején, kezdetben, mielőtt bármit is alkotott. Öröktől fogva rendelt engem, ősidők óta, még a föld előtt. Nem voltak még tengerek, én már fogantattam, még nem törtek elő a vízben dús források, még nem álltak a hegyek súlyos tömegükben, a halmok előtt születtem.« Itt azonban a »teremtett« kifejezés ne zavarjon össze minket, mert a héber szövegben nincs »teremtett«, ami BARA-val van kifejezve, hanem »birtokolt«. Mert így van írva: »ADONAI CANANI BRESITH DERCHO«, ami a mi nyelvünkön azt jelenti: »Az Úr bírt (birtokolt) engem útjai kezdeténél«. A »birtoklás« és a »teremtés« között azonban nagy a különbség. A birtoklás azt jelenti, hogy a Fiú mindig az Atyában és az Atya a Fiúban volt. A teremtés azonban az új állapot kezdete annak, ami korábban nem létezett.”
(Szent Jeromos [Hieronymus] – 140. levél)
(Szent Jeromos [Hieronymus] – 140. levél)
Lásd még:
Utolsó kommentek