Gyülekezeti "könyv"-tanulmányozás  kr 8. fej., 14–18. bek.                                            (mi ez?)

A jó hír terjesztésének "királyi felszerelései" között találjuk magát a Bibliát is, ami ránézésre még passzolna is ahhoz a témához, amibe próbálják belevonni. Viszont az a mód, ahogyan ezt teszik a könyv írói, bibliai ügyekben egy kicsit is tájékozottabb személynek inkább visszataszítóvá teheti még ezt az egyébként jó ügyet is, a Biblia terjesztését.

Nézzük az évszámokat és az eseményeiket a 14. bekezdésben, majd a szervezet egyéb írásainak segítségével állapítsuk meg, hogy az az érdem amit a Bibliaterjesztés terén igyekszik görcsösen kisajátítani magának, azon kikkel kellene osztozniuk, ha legalább egy kicsit komolyan vennék saját, korábbi véleményüket. Ezt a közös munkát, ha közvetve is, de pont azok a bekezdések méltatják, melyeknek az ÚVF dicsőséges beharangozása, felvezetése lenne az egyedüli feladata.

¹⁴ A Biblia 1896-ban Russell testvér és a társai a kiadványok nyomtatásáért felelős testület nevét Watch Tower Bible and Tract Societyre változtatták, hogy szerepeljen benne a Biblia szó. Ez a változtatás helyénvaló volt, mivel mindig is a Biblia volt az elsődleges eszköz a Királyság jó hírének terjesztésére (Luk 24:27). A jogi testület nevével összhangban Isten szolgái lelkesen támogatták a Biblia terjesztését, és annak olvasására buzdítottak. Például 1926-ban a saját nyomdagépeinken kinyomtattuk a The Emphatic Diaglottot, ami a Keresztény Görög Iratoknak a Benjamin Wilson által készített fordítása. 1942-től a teljes King James Versionből mintegy 700 000 példányt nyomtattunk és terjesztettünk el. Mindössze két év múlva elkezdtük nyomtatni az American Standard Versiont, melyben 6823 helyen szerepel a Jehova név. 1950-re több mint 250 000 példányt terjesztettünk...

Csupán azt a változtatást, hogy a Biblia szót belefoglalták egy cégnévbe 1896-ban, elég jelentőségteljesnek képzelik ahhoz, hogy ezen kívül 30 éven keresztül (1926-ig) mást ne is említsenek a Bibliához való hozzáállásukkal kapcsolatban. Egyetlen szónak a módosítása a cégjegyzékben, szerintük akkora jelentőséggel bír 3 évtizeden keresztül, hogy az "esemény", ill. a ráfordított "energia", abba a listába emelik azt, amelyben Isten Szavának sokszorosítása és terjesztése is szerepel.
Miféle értékrend szerint lehet ilyet csinálni?
A 14. bekezdés listája tehát így néz ki:

• 1896. felvették a Biblia kifejezést beemelik a cégnévbe
• 1926. nyomtatni kezdik a The Emphatic Diaglott (1864. csak újszövetség)
• 1942. elkezdik a King James Versiont is nyomtatni (1611)
• 1944. elkezdik nyomtatni az American Standard Versiont is (1901)

Vagyis, ha mindezeket Jézus Krisztus eszközeiként nyomtatták, akkor már Russellék is a Király eszközeként kellett, hogy használják az 1870-es évektől, évtizedeken keresztül, hiszen a rendelkezésükre állt. Nyilvánvaló, hogy nem azért vált Jézus eszközévé, mert a Bibliakutatók 1926-ban sokszorosítani kezdték, hanem jóval korábban, akkor amikor azok a Bibliapéldányok elkészültek. A Jakab király fordítás pl. 1611-ben! A felsoroltak közül egyik fordítás készítéséhez sem volt semmi közük a Bibliakutatóknak, kizárólag a sokszorosítását végezték. Ha ettől még Jézus Krisztus eszközei, mint hogy az azokat felsoroló fejezetben találjuk, akkor ez azt jelenti, hogy Jézus Krisztus másokat is felhasznált ilyen eszközök készítésére és sokszorosítására, jóval azelőtt, hogy az Úvf "fordítói" egyáltalán megszülettek volna.

Ez a 14. bekezdés mindjárt 3 félét is megemlít az Úvf-en kívül. Érdemes elolvasni a szervezet véleményét a King James Versionról az egyik Ébredjetek! cikkben! (g11/12.24.o.)
Az egyik alcím így méltatja: IRODALMI REMEKMŰ majd egy másik Jézus szavait juttatja eszünkbe: A FÖLD MINDEN RÉSZÉRE ELJUTOTT. Több mint 1 milliárd pld-t nyomtattak belőle.

Ezekkel a szavakkal tehát nem az ÚVF-t dicséri az Ébredjetek!, hanem egy olyan fordításról ír amelynek alapját anglikán püspökök és kálvinisták munkája, sőt a katolikus reimsi újszövetség is képezte, egy világi uralkodó I. Jakab koordinálása mellett.
Ha ennek az apparátusnak, ill. munkájuk eredményének a sokszorosítása 1942-ben említésre méltó a Bibliakutatók tevékenységében, akkor mennyivel inkább dicséret illeti a középkori készítőit!
Ha Jézus Krisztus a Bibliakutatók kezébe adta a King James Versiont az igazság terjesztésének eszközeként, hogy azt sokszorosítsák és ez a gépesített Bibliamásolás valamiféle érdemnek tekinthető 1942-től, akkor mennyivel inkább az volt, az alapmű létrehozása 300 évvel korábban!

Ugyanezeket a szempontokat, az AZ AMERICAN STANDARD VERSION-nál is figyelembe lehetne venni. Ez utóbbi még a Jehova név használatával kapcsolatban is különlegesnek számít szintén az Ébredjetek! (g11/12.24.o.) szerint, mert 7000x megtalálható benne.

Mit jelentenek ezek a számok, törekvések, eredmények, amiket a Királyság könyv szerkesztői ennél a 8. fejezetnél nagyvonalúan mellőztek?
Bizonyára azt, hogy minden történelmi korban nagy érdeklődés kísérte Isten Szavát, mivel igény volt az anyanyelven való olvasásra, a saját példányokra és mindezeket az adott kor lehetőségei szerint figyelembe is vették. Az, hogy a 17. sz-ban nem computer-vezérelt nyomdagépekkel sokszorosítottak, vagy computerprogramokkal fordítottak és a manufaktúra nem vált a világ legnagyobb könyvkiadójává, egyáltalán nem jelenti azt, hogy ebben a versenyszámban csakis az Őrtoronytársulat győzhetett és mint egyedüli győztes a történelemben, kisajátíthatja Jézus Krisztus elismerését.
A következő bekezdések ui. valami ilyesféle hangulatot sugároznak.

Először is a Bibliák társulati terjesztésének felvetése és történelmi áttekintése nem magának a Bibliának (Isten Szavának) a népszerűsítését helyezi középpontba, hanem csupán egy emberi, ipari tevékenységet, a Szent Iratok Új világ fordítása c. KÖNYV előállításának és terjesztésének adataival való hivalkodást lehet látni.
Miért alakul ki ez a benyomás a 8. fejezet és különösen a 14-16. bekezdések alapján?
Minden más eszköz, ami a fejezetben idáig említve lett, korlátozott hatékonysággal és egy bizonyos időszakban volt csak alkalmazva, de a hozzájuk kapcsolódó számadatok nagyságát mégis fel tudták használni arra, hogy egy emberi szervezetre, azok vezetőire, ill. prédikálószolgáira, tehát ugyancsak emberekre irányítsák velük a figyelmet Isten Szava helyett. A Bibliát, mint a jó hír elsődleges forrását, sorrendben utoljára említi a fejezet, minthogy időben is így következett a szervezet történelmében, legalábbis ami a saját fordítást illeti.

A 16. bek. azt a félrevezető kérdést teszi fel, hogy milyen hatással volt sokakra, hogy a saját nyelvükön olvashatták az Új világ fordítást?
A kérdés azt sugallja, hogy a hatást nem önmagában az Isten Szava, hanem a fordítás, a kiadó vállalat, ill. emberi erőfeszítések váltották ki.

Hogyan írhatja komolyan egy keresztény kiadó, hogy a saját munkája az ami hatással van az emberekre, és nem maga a Szentírás, Isten szava?
Már a fordítói munka is azért indul be minden történelmi korban, mert Isten Szava lefordítatlanul is hatással van az emberekre, hiszen olvasni, ismerni, érteni akarják és ezért képesek sziszifuszi munkát végezni évtizedeken, évszázadokon keresztül. De ezt a rekordokra törekvő szervezet vezetősége nem nagyon akarja tudomásul venni. Újra és újra magára irányítja a figyelmet. Igaz ugyan, hogy a bekezdésben éppen egy egyedi példát sikerült kiragadniuk a nepáli férfi személyében, aki a már meglévő Bibliájával összehasonlítva találta jobbnak az Úvf-t. De a többség az anyanyelvű Bibliának örül, bármilyen kiadótól. Ezt mások már felismerték és csak a Szervezetnek jelent egyedül versenyszámot a Bibliaterjesztés. A Szervezet minden további nélkül nagy energiákat fordít olyan nyelvekre való fordításra is, amelyiken már létezik Biblia, csak hogy a saját munkájával hivalkodhasson. Hasonlítsuk ezt össze azzal a törekvéssel, és teljesítménnyel is, aminek szellemében más Bibliatársaságok régebb óta végzik a Bibliafordítást és terjesztést, nem rekordokra törekedve, de mégis figyelemreméltó eredménnyel.

Az alábbi levélrészlet, válasz egy a Wycliffe Biblia iránt érdeklődő személy levelére, a magyarországi Wycliffe társaság képviselőjétől:

...Köszönjük megkeresését, és az őszinte elismerést munkánk iránt. Bátorítás ez a számunkra...
A Wycliffe Bibliafordítók szervezetének munkája Amerikából indult 1942-ben azzal a céllal (akárcsak John Wycliffe, 1382.), hogy a világon minden ember az anyanyelvén olvashassa/hallhassa/érthesse meg a Biblia üzenetét. Olyan nyelvcsoportokért dolgozunk tehát, akiknek a nyelvén még nem létezik a Szentírás. (Így értelemszerűen magyar nyelven nem végzünk fordítói munkát; hazánkban ismeretterjesztéssel, ill. munkatársak és támogatók toborzásával foglalkozunk.)
Ma közel 1800 olyan nyelv van használatban a világon, amelyen még nem indult el a bibliafordítás. Ez kb. 160 millió embert érint. A célunk az, hogy 2025-ig minden még hátralevő nyelven elkezdődhessen a bibliafordítás, ezért partnerszervezetekkel és gyülekezetekkel világszerte összefogva igyekszünk mindent megmozgatni az ügy érdekében, betöltve Istentől vett küldetésünket az Ő missziójában.

Látható az információban, hogy az Ő céljuk olyan nyelvekre fordítani, amelyeken még nincs egyáltalán! Nem versenyezni, nem hivalkodni, rekordokat döntögetni és Krisztusi elismeréseket kitalálni!

Ez azon túlmenően, amit a cél konkrét megfogalmazása jelent, még azt is sejtetni engedi, hogy ez a társaság, minden további nélkül, pontosabban bírálat nélkül elfogadja más Bibliafordítók munkáját. Fontosnak tartják az emberek kezébe adni a lehető legtöbb nyelven a Bibliát, de nem versengnek értelmezésekben, mennyiségekben és főleg, nem tekintenek riválisként olyanokra, akik ugyanezt csinálják. Az ügyvezető asszony fogalmazásából világosan kivehető, hogy szerinte a Biblia üzenetét megérteni, más fordításokból is lehet, nem kizárólag az övékéből.

Nem tudom, hogy az Őrtorony Társulat milyen szempontok szerint dönt, hogy mely nyelvekre fordítson. A Wycliffe-éké viszont tetszik.

Az eredményességükről annyit, hogy jelenleg 550 nyelvre fordítottak Bibliát és további 1800-ra szervezik a fordítást, azokra amelyeken még nincsen semmilyen Biblia, egyszerűen azért, hogy legyen.

Az 1. ismétlő kérdés a fejezet végén így szól:

Hogyan bizonyítja a fordítói munkánk, hogy a Király támogat minket?

Ha Jézus Krisztus valóban támogatja a szervezetet, a 60 nyelvre való fordításban, akkor a riválisnak tekintett társaságokat vajon ki támogatta ugyanaz idő alatt, mert ők majdnem 10x nagyobb teljesítményt nyújtottak?
Nem lehetséges, hogy a Király egyszerűen csak támogatja azt, hogy Isten szava minél több helyre eljusson?
A Király mondta, hogy a kövek is terjeszthetnék az igét, de ezt az opciót akkorra tartogatja, ha az emberek közt már nem találna hirdetőt. (Lukács 19:40)
Egyelőre vannak még hirdetők és úgy tűnik, hogy buzgóbbak és eredményesebbek is mint a szervezet, hiszen valaki legyártotta azt az 5 milliárd Bibliát és el is terjesztették, amiben a Társulatnak kevesebb mint 5% szerepe van.

A 85. oldal diagrammja valószínűleg pontosan mutatja be az ÚVF fordításának ütemét, de az erre való számszerű hivatkozásban mégsem korrektek, hiszen következetesen mindenütt 121 nyelvre való fordítást emlegetnek. Ha a diagram a valóságot mutatja, akkor viszont a teljes Biblia lefordítása csupán 60 nyelvre történt meg az Őrtoronynál.
Hogyan összegzi mindezeket az utolsó két bekezdés?

Hálásak az eszközökért és a képzésért

A dicsőség kisajátításának gyakorlata folytatódik tovább. Egy megfoghatatlan és bizonyíthatatlan utalással, ugyan Jézus Krisztust is méltatják mint aki gondoskodott az eszközökről, de ezt nyilvánvalóan csak egy bevezetőnek szánják a szervezet munkájának ill. kiadványainak a kiemeléséhez. A Biblia kivételével ui. mindent felsorolnak ezek a bekezdések, amikről eddig szó volt mint a jó hír terjesztésének szóba jöhető eszközeit.

"Jézus Krisztus gondoskodott mindegyikről a szervezet által!" Állítják!

De, hogyan lehet Jézus Krisztus gondoskodásának tekinteni azt a sok mindent amit felsorolnak, amikor a javát azoknak az eszközöknek már rég ki kellett dobni, a módszereket rég el kellett hagyni, mert mára már szemétnek minősülnek?
Hogyan és miért válik a Király gondoskodása szemétté, értéktelenné, és mégis, hogyan lehet ezt a folyamatot dicsőíteni, miközben a jó hír igazi forrásáról, Isten Szaváról, a Bibliáról egyszerűen említést sem tesz az összefoglaló?

Valóban nagy számokat és teljesítményeket tudhat magáénak az Őrtorony kiadó szervezete, de a kiadványok igazi értékét 1.) a tartalmuk alapján, 2.) a hatásuk alapján lehetne megítélni, nem pedig a példányszámok szerint. Utóbbi szempont gazdaságossági és jövedelmezőségi, megtérülési mérlegelésekben biztosan nagy segítséget jelentenek, de nem az Isteni helyeslés megállapításában. Erről semmit nem ír a Biblia, a Király pedig egyáltalán semmi jelét nem adta sem földön létekor, sem azóta, hogy bármilyen "eszközök" különleges szerepet játszanának a jó hír terjesztésében akkor, vagy bármikor a jövőben.

¹⁸ De gondolj csak bele: a Király támogatásával ez az egyszerű emberekből álló nép az egyik legnagyobb kiadó a világon!

És akkor BELEGONDOLOK !

Milyen eszközt készített, vagy használt Jézus a tanítványaival?
Semmi ahhoz hasonló nincs az evangéliumokban, mint amiket ez a fejezet felsorolt.
Milyen képzést nyújtott a Király, földön létekor?
Abban az értelemben, ahogyan a képzést ma megfelelőnek gondolják, biztosan nem volt.
Az üzenet olyan egyszerű és lelkesítő volt önmagában, hogy nem kellett hozzá teokratikus iskola. És ez nem is változott az évszázadok alatt. Elég volt a helyes szívállapot, őszinteség és lelkesedés. Ha ezek közül valamit iskolában kell tanulni, annak nem biztos, hogy olyan eredménye lesz, ami Jézusnak is tetszik.

BELEGONDOLOK, hogy ha azok közül a módszerek közül, amiket Opal Betler testvérnő felsorol a 17. bekezdésben, egyetlen eggyel sem találkozni a Bibliában, akkor miért is olyan büszkék ezekre?
Az hogy ő és kedves férje a rég elhagyott, el is felejtett módszerektől boldog volt, hogyan igazolja Jézus Krisztus elismerését és támogatását olyan módszerekkel kapcsolatban, melyek többsége nem írásszerinti és nem is az igazságot, hanem folyton változó spekulációkat terjesztettek általuk, nem derül ki a befejezésből.

BELEGONDOLOK egy itt nem idézett Krisztusi kijelentés lényegébe is, ami így szól:

"...a Te szavad igazság..."  (János 17:17)

Ha Jézusnak ez volt a véleménye Isten Szaváról, akkor helyette miért adna a szolgáinak a kezébe olyan eszközöket, amik nem az igazságot tartalmazzák?
A 18. bekezdés egy kiemelten fontos állítást is tesz:

¹⁸ És ami még fontosabb, a Király képez minket, és arra ösztönöz, hogy ezeknek az eszközöknek a segítségével minden nemzetből való embernek terjesszük a jó hírt.

Belegondolok, hogy mi módon lehet erről meggyőződni?
Bárkinek, nem csak a közönséges hírnököknek!
Érdekes lenne megtudni, hogyan jelzi vajon Jézus, pl. a vezetőtestületnek, akik folyamatosan kijelentik, hogy nem ihletés útján jutnak Isteni instrukciókhoz, hogy ilyeneket merjenek leírni?
Mi alapján jelenthető ki ilyen magabiztosan, hogy Jézus Krisztus ezeket az eszközöket ajánlja?

BELEGONDOLOK abba is, hol olvastam a Bibliában, hogy a Király, valamikor is egy nyomdaipari vállalatot, vagy egy könyvkiadót fog támogatni és naggyá tenni! Azok közül is nem azt választja, amelyik Isten Szavából a legtöbbet terjesztette el, hanem azt, akit a legönteltebbé tett csekélyke teljesítménye!

A Király egy kiadót támogatna a földön?
A Király is ugyanolyan büszke erre a kiadóra, mint az, magára?
A Királynak is csak az számít, hogy az Ő kiadója legyen a legnagyobb?
A Királynak nem számít az, hogy a kiadója mit terjeszt az Ő nevében?
A Királynak nem számít, hogy a kiadója a saját nevével dedikálja a Királyság jó hírét tartalmazó könyvet, melynek Isten a szerzője? (w.99.05.15.; blogcikk)
A Király sem veszi észre, hogy a kiadója folyamatosan korpa közé keveri az igazság magvát?

Milyen Király az, amelyik mindezekbe NEM GONDOL BELE ?

Meggyőződésem, hogy az a Király nem Jézus Krisztus!
Az egy teljesen más Uralkodó!
Olyan aki feltűnő akar lenni, aki túlhangsúlyozott legekkel éri el ezt és ugyanúgy mint földi szervezetének, neki sem számít, hogy közben az IGAZSÁGOT nem hirdette, hanem megcsúfolta.

P.J.

<< | >>

- Előzmény
- Gyülekezeti Bt. 160919-25; kr. 1.fej. 1-11.bek.
- Gyülekezeti Bt. 160926-10.02; kr. 1.fej. 12-20.bek.
- Gyülekezeti Bt. 161003-09; kr. 2.fej. 1-12.bek.
- Gyülekezeti Bt. 161010-16; kr. 2.fej. 13-22.bek.
- Gyülekezeti Bt. 161017-23; kr. 2.fej. 23-33.bek.
- Gyülekezeti Bt. 161024-31; kr. 2.fej. 35-40.bek.
- Gyülekezeti Bt. 161031-11.06; kr. 3.fej. 1-12.bek.
- Gyülekezeti Bt. 161107-13; kr. 3.fej. 13-22.bek.
- Gyülekezeti Bt. 161114-20; kr. 4.fej. 1-6.bek.
- Gyülekezeti Bt. 161121-27; kr. 4.fej., 7–15. bek.
- Gyülekezeti Bt. 161128-12.04. kr. 4.fej. 16-23. bek.
- Gyülekezeti Bt. 161205-11; kr. 5.fej. 1-9. bek.
- Gyülekezeti Bt. 161212-18; kr. 5.fej. 10–17. bek.
- Gyülekezeti Bt. 161219-25; kr. 5.fej. 18-25. bek.
- Gyülekezeti Bt. 161226-170101; kr. 6.fej. 1-7. bek.
- Gyülekezeti Bt. 170102-08; kr. 6.fej. 8-15. bek.
- Gyülekezeti Bt. 170109-15; kr. 6.fej. 16-24. bek. 
- Gyülekezeti Bt. 170116-23; kr. 7.fej. 1-9. bek.
- Gyülekezeti Bt. 170123-0205; kr. 7.fej. végig
- Gyülekezeti Bt. 170206-12; kr. 8.fej. 1-7. bek.
- Gyülekezeti Bt. 170213-19; kr. 8.fej. 8-13. bek.
- Gyülekezeti Bt. 170220-26; kr. 8.fej. 14-18. bek.
- Gyülekezeti Bt. 170227-0305. kr. 9.fej. 1-9. bek.
- Gyülekezeti Bt. 170306-12; kr. 9.fej. 10-15. bek.
- Gyülekezeti Bt. 170313-19; kr. 10.fej. 1-7. bek.
- Gyülekezeti Bt. 170320-26; kr. 10.fej. 8-11. bek.