Gyülekezeti "könyv"-tanulmányozás kr 7. fej., 1–9. bek. (mi ez?)
Milyen módszerekkel prédikálnak? (7.fejezet)
– Többféle módon igyekeznek terjeszteni a jó hírt
Egy alapvető hiányossága van ennek a fejezetnek, amire már a cím olvastán is gyanakodni lehet, de az 1. alcímig eljutva bizonyosság is lesz a gyanúból. A 2. bekezdés végére érve már 5x találkoztunk a "jó hír" kifejezéssel a címben, témában és a 2. bekezdésben, de egyszer sem definiálják a "jó hír" fogalmát. Ha a "jó hír" a Krisztusról szóló bibliai tényeknél nem jelentene többet, akkor nem is lenne szükség definícióra. A problémát az okozza, számomra legalábbis, hogy vajon a 7. fejezet írója ugyanazt érti-e "jó hír" alatt, mint amit a múlt század elején gondoltak erről a Bibliakutatók?
A Bibliából tudható általánosságban, hogy a "Királyság jó híre", kapcsolódik az emberiség megmentéséhez, a Király kinevezéséhez, a Királyság felállításához, stb. Viszont ezekkel az eseményekkel kapcsolatos dátumokat nem csak, hogy nem közöl a Szentírás, hanem egyenesen tiltja Isten Szava, hogy az évszámok kitalálásával szórakozzon bárki is. Az előző fejezetek azonban egyértelműen leírták, hogy számítgatások bizony bőven voltak abban az időben, amelyikre visszautalnak a fejezet első bekezdései. A mai napig is megőriztek egyet a sok, bizarr és pontatlan alapokra épített dátumból, az 1914-et.
Tartsuk szem előtt, hogy az 1914-ről szóló mai, aktuális tanítás, legkorábban 1925-ben körvonalazódott. Tehát, ha a "Királyság jó híre" az, hogy Jézus Krisztus 1914 óta királyként uralkodik, akkor ez az információ leghamarabb 1925-ben jelenthetett "jó hírt", előbb nem. Egy nem is létező információ nyilvánvalóan nem jelenthetett addig "jó hírt", amíg azt meg nem fogalmazták. Logikusan nézve, jelenthetett volna már 1914-től is "jó hírt", hisz Jézusnak semmi oka nem volt ezt titkolni, de ez most nem számít, ha hihetünk a könyvünk 5.fej.7. bekezdésének, akkor a mérföldkőnyi "jó hír" 1925-ös dátumú.
Egy "jó hír", főleg ami Jézus Krisztus Királyságával kapcsolatos, teljesen egyértelmű, hogy nem lehet "téves elgondolás"! Bár akik tévesen elgondoltak valamit, azok hihették egy darabig, hogy nincsenek tévedésben, de miután rájöttek, hogy mégis csak tévedtek (1925-ben ez történhetett), és a korábbi "jó hír"-üket lecserélték egy újabb "jó hír"-re, tovább már nem tekinthették "jó hír"-nek azt amit elvetettek. Nagyon valószínű, hogy 1925 után így is gondolták sokan. Ezt az is bizonyítja, hogy maga az Őrtorony is kemény szavakkal ítélte el azokat a Királyság-tanításokat, legalábbis a számítgatásokat, amik legalább 1925-ig forgalomban voltak. Az Őrtorony 1929.01.01./2 száma a 34. bekezdésben azt írta a korábbi számítgatásokról:
34 Hogyha Sátán a felkenteket arra tudja félrevezetni, ... hogy eldöntsék azt a határozott időpontot, amikor a kiválasztottak meg fognak dicsőülni, bizonyos, hogy akkor célját elérné.
Az ezt megelőző cikk határozottan azt állítja az ilyen számítgatásokról, a 43. bekezdésében,
43 Ez a bölcsesség nem Istentől, hanem az Ördögtől van...
Ha csak 1925-től kezdett stabilizálódni a Királyság létrejöttének 1914-es dátuma, és akkortól lett mérföldkő, meg "jó hír" is, akkor mit tanítottak a Királyságról addig (1925-ig)?
Az 5.fej.5.bek. leírja, hogy akkoriban még úgy gondolták,
- 1874-ben kezdődött el Krisztus jelenléte,
- 1878-ban vette kezdetét Krisztus uralma az égben, és
- 1914 októberében fog teljesen hatalomra jutni a Királyság. Továbbá úgy hitték, hogy az aratás
- 1874-től 1914-ig tart, és a csúcspontjaként begyűjtik a felkenteket az égbe.
Majd a következő mondatban leszögezi, hogy ezek bizony "téves elgondolások" voltak!
Még ha a sátáni és ördögi jelzőket mára már el is hagyták a bűnvallásukból, akkor is látszik, hogy mivel a felsorolás egytől egyig téves elgondolás, akkor nyilván "jó hír" nem lehet. De már 1925-ben sem volt az, mert elhagyták, sőt 1929-ben egyenesen Ördögtől való bölcsességnek tekintették.
Hogyan nevezheti akkor egy 2013-as kiadvány, amit 2017-ben is tanulmányozásra aktuálisnak tartanak az 1925 előtti ismereteket a Királyságról, jó hírnek?
Mivel ez a könyv, az 5.fej.5. bekezdésben már egyszer kimondta a múlt század elejei Királyságtanításokról, hogy téves elgondolások voltak, hogyan lesznek ugyanazokból jó hír-ek a 7. fejezetre?
Erre semmiféle magyarázatot nem találni ezekben a fejezetekben!
50 éven, fél évszázadon keresztül hirdették, majd észrevették, hogy sátáni hazugságok, később finomítva, téves elgondolásnak minősítették, 2017-ben meg már lehet mindezekre "jó hírként" is visszaemlékezni?
Jézus Krisztus vagy bármelyik bibliai személy mikor mutatott ilyen példát bármilyen témában?
Tegyük fel, hogy a 2. bekezdés első mondata az 1914. körüli évtizedekre hivatkozik.
2 A Királyság létrejöttét megelőző és követő évtizedekben Krisztus hűséges szolgái követték Uruk példáját, és újszerű módszereket alkalmaztak annak érdekében, hogy a Királyság jó hírét a lehető legtöbb emberhez eljuttassák.
A 1914 körüli évtizedek és még utána is 11 évig (1925-ig), téves elgondolásaiból úgy lett "jó hír", hogy a 7. fejezet egyszerűen figyelmen kívül hagyja a hír tartalmát és kizárólag a hírközlés módszerére koncentrál. Mintha a tartalom egyáltalán nem számítana, csak a módszer!
Talán azt gondolta ennek a fejezetnek az írója, hogy az olvasó már nem emlékszik, mit olvasott eddig?
Vagy a szervezet "téves elgondolásait", ha úgy tartja kedvünk jó hírnek is tekinthetjük?
Hogyan tudja ez az író megkülönböztetni a jó hírt a hamis hírtől?
Ha nem tudja mi a különbség a jó és rossz között, akkor mennyire lehet megbízni az írásaiban?
Lehet, hogy nem kellene ennyire leragadni a bekezdés első mondatánál és az előzményeknél, hanem csak gyorsan tovább olvasni,
... A Király irányítása alatt Isten népe napjainkban is alkalmazkodik a folyamatosan változó körülményekhez,...
Ja, hogy a Király irányítása alatt történik mindez! Ez lenne a magyarázat? Ha így van, akkor nem is érdemes firtatni az okokat, sem a jó hírrel, sem a téves elgondolásokkal kapcsolatban, mert a Király nyilván tudta mit csinál, csak mi nem értjük.
Persze, hogy tudta, hiszen a 3. bekezdés is azt sugallja, hogy Jézust sem érdekelte, milyen az a hír, csak irányította minél több emberhez.
3 ... Krisztus irányításával az 1914-et megelőző évtizedben azonban még több emberhez eljutott a jó hír.
Tehát az a vitasorozat, melyre a protestáns egyházak képviselője hívta ki Russellt 1903-ban, tulajdonképpen Krisztus irányításával zajlott, hogy aztán újságcikkekben megjelenve népszerűsítsék Russell téves elgondolásait, pontosabban a Királyság létrejöttének "aktuális jó hírét".
Csak egy kicsit is eltávolodva az emberi szempontoktól, bár nem könnyű Jézus Krisztus helyzetébe képzelni magunkat, mennyire reális az a gondolat, hogy földi, kereskedelmi, vezető amerikai médiumokban jelenteti meg a Királyságával kapcsolatos bármilyen hírt?
Mi az esélye annak, hogy Jézus Krisztus a The Pittsburgh Gazette-ben és további 2000 újságban népszerűsítsen ún. világos magyarázatokat, melyek nagy részéről később kiderül, hogy téves elgondolások?
Egy ilyen hírből tényleg ki lehet ragadni azt, hogy The Pittsburgh Gazette, ill. 2000 másik kereskedelmi médium, és semmit sem törődni azzal, hogy amik ott megjelentek Russell tanításaiként, százával, ezrével, azok legtöbbjének mára már semmi köze sincs a "jó hír"-hez?
Felfogják ezek az emberek, hogy mivel büszkélkednek ebben a 7. fejezetben?
Nyilvánvalóan nem, mert a 4. bekezdésben közölt korabeli döntéseket és változtatásokat megpróbálják úgy beállítani, mint amit kizárólag az ún. "jó hír" érdekében tettek. A számokból látszik, hogy valójában egy kereskedelmi tevékenység sikeres terjeszkedésére büszkék, amik kapcsolódnak ugyan a Királysághoz, de kimarad a leírásból, hogy mindez különböző cégek alapításával, pénzügyi, átszervezésekkel, székhelymódosítással és nyilván haszonnal is járt.
Tényleg azt akarja elhitetni ez a fejezet az olvasóival, hogy Jézus Krisztus irányításával történtek ezek a jórészt gazdasági és pénzügyi mahinációk?
Ha az akkori szervezeti képviselők mindezekben Jézus Krisztus irányítását követték, akkor azok a vállalatok mind Jézus Krisztuséi voltak!
De Jézus Krisztus úgy vált ismertté a Biblia lapjain, mint akit nem érdekel a pénz a hírnév és a hatalom, még annak érdekében sem, hogy bármelyiket felhasználva terjessze a "jó hírt", ami pedig akkor, még valóban "jó hír" volt. De miért változott volna meg 18 évszázad alatt a hozzáállása, hogy hirtelen amerikai cégekkel, Sátán világának médiájával, jogi eszközökkel, stb., téves elgondolásokat juttasson el minél több emberhez?
És mindezek tanulsága az 5. bekezdés szerint, hogy legyünk alázatosak, mert Russell is az volt amikor racionális gazdasági döntéseket hozott az igazgatótanács tagjaival való konzultációk után. Lehet ezt alázatosságnak nevezni, de egy jól működő vállalat élén ez nem ritkaság. A vállalatvezetők általában megfogadják az ilyen jellegű tanácsokat a mai napig is, hiszen pontosan ezért tartják a tanácsadókat. Russell tehát nem volt kivételes emiatt. (Nem tartozik az alázatosság témakörébe, csak véletlenül eszembe jutott, hogy külön vonattal járt és népes kísérettel, imponált neki, hogy pásztornak, valamint hű és bölcs szolgának is hívták.)
Arról se feledkezzünk meg, hogy az egész 6. fejezeten keresztül azt magyarázták, hogy mennyire nem volt népszerű a prédikáló tevékenység az 1914. évet követően a Bibliakutatók között sem. Még a 2. fejezetben (34.bek.) azt írták, hogy a munka 14 és 19 között teljesen leállt, majd a 6. fejezet a munka keserves újraindítását ill. annak kudarcait is bemutatta. Mindezek után elég érdekes ebben a 7. fejezetben azt olvasni, hogy a mára már téves elgondolásnak számító tanításokat, akkoriban Jézus Krisztus vezetésével buzgón hirdették jó hírként.
Amennyiben nehezen hihető volt az előző bekezdések eseményeihez Jézus Krisztust irányítóként elképzelni, még inkább az a 7. bekezdés folytatásában. Itt ugyanis azt olvassuk, hogy Jézus Krisztus Királysággal kapcsolatos törekvéseit gazdasági nehézségek akadályozzák. A világháború miatt megváltozott gazdasági helyzet hatással van az égi Király tevékenységére is, történetesen korlátozza Őt a "jó hír" terjesztésében. Az újságok nyújtotta bevált módszert ugyanis a papír árak emelkedése miatt nem lehetett tovább igénybe venni olyan mértékben, ahogyan addig. Tehát az aratás, amiről nem rég azt tanultuk, hogy pont 1914-ben kezdődött el, és ami szorosan kapcsolódik a "jó hír" terjedéséhez ill. terjesztéséhez, egyszerűen korlátokba ütközik. Nem csak a papír ára korlátozta Jézus Krisztust a Királyt, hanem egy ember halála is, Russell testvér ugyanis 1916-ban meghalt, így tovább már nem jelentek meg prédikációk tőle az újságok neki fenntartott rovataiban.
Ha Jézus Krisztus 1914-ben még készen állt az aratásra, akkor 1916-ban nyilván meglepetésként érték Őt ezek az új fejlemények, amikre ezeknek a bekezdéseknek a közvetett állításai szerint, bizony nem volt felkészülve. A 7. bekezdés szavai szerint azonban az emberi vezetőknek helyén volt az eszük és megoldották a problémát úgy, hogy ezzel a prédikálási módszerrel egyszerűen felhagytak és más sikeresebb módszereket alkalmaztak.
Mindez ráadásul egymás mellett van a kinyitott könyv 68-69. oldalán. Először Jézus Krisztus irányításával kapcsolják össze az újságmegjelenések szaporodását, mellette a 69. oldal utolsó bekezdésében pedig már emberek, vagyis a társulat vezetői bírálják felül azt az állítólagos Krisztusi irányítást a "jó hír" terjesztésének módszerével kapcsolatban. És milyen meglepő, az ezt követő döntést nem Jézus Krisztus, hanem a társulat vezetői, pontosabban a vállalatok igazgatótanácsa hozta meg úgy, hogy tovább már nem látták célszerűnek alkalmazni azt, amit Krisztus vezetésével tettek addig.
Ilyen következtetésekre eljutni abból kiindulva, hogy Krisztus csónakban ülve prédikál a parton álló tömegnek, rendkívül élénk fantáziára vall.
Vajon mennyire lenne sikeres uralkodó, Jézus Krisztus, ha még emberi léptékkel nézve is ilyen rövid életű módszereket alkalmazna közvetlenül a régen várt aratás megkezdődése után?
Mennyire lehet komolyan venni azokat az embereket, akik azt állítják, hogy Jézus Krisztust a papír árváltozása és egyetlen ember halálhíre komolyan korlátoz a tevékenységében?
Lényegében szellemi halál állapotának írták le az akkori állapotokat a kiadványok, ami Jézus Krisztus szégyenletes kudarcát jelentené, ha valóban bármi köze lett volna azokhoz.
Lehetséges ilyet kijelenteni, annak aki azt állítja magáról, hogy Jézus Krisztust képviseli?
Mennyire vehető komolyan bármilyen szervezet, amelyik ilyeneket állít Jézus Krisztusról?
Jézus alig 10 évig irányíthatta a "médiakampányt", a papír árnövekedése előtt
Szerencsére a vállalatvezetők úrrá lettek a problémán
Érthetetlen továbbá, hogy a papír árnövekedése gondot okozott a jó hír terjesztésében, viszont egy közismerten drága módszer, a filmes technika ugyanabban az időszakban nem, pedig a vetítések ingyenesen voltak látogathatók. A 8. bekezdés szerint, az új módszer bevezetésének egyik döntő oka Russell halála volt, utána mégis azt látni, hogy azon Russell évekig dolgozott.
Még ha a dátumok pontosak is, ezek az információk mindenféle átvezetés nélkül, kaotikus benyomást keltenek, ami egyáltalán nem használ a Királyság jó hírrel kapcsolatos témának.
A továbbiakban (8.bek-) említésre kerül a Teremtés fotodrámája c. mozgóképes bemutatósorozat, amire érvényesnek gondolnám a 2. és 3. bekezdések megjegyzéseit, miszerint Krisztus irányításával zajlottak ezek is.
Azonban ezek a további bekezdések sem következetesek a Krisztusi irányítással kapcsolatban, hiszen a 9. bekezdés már ismét kizárólag emberi szempontok szerint vizsgálja a Fotodráma bemutatók sikerességét és szó sincs, még kevésbé bizonyíték, hogy ehhez bármi köze is lett volna Jézusnak.
Ez a bekezdés amikor a kongresszusi határozatról ír a vetítésekkel kapcsolatban, egyáltalán nem említ Krisztusi nézőpontokat a vetítések további jóváhagyásának indokai között, vagy megalapozottságára, hanem kizárólag az amerikai újságok példátlan közvéleményformáló hatását és a mozgóképek rendkívüli népszerűségét. Hol vannak ezek a szempontok a Bibliában? Legalább valami sejthető formában!
A teljes képet természetesen ebben a témában sem mutatja be a könyvnek ez a néhány bekezdése a társulat korai filmes próbálkozásaival kapcsolatban, pedig a brooklyni archívumokban biztosan sokkal több is van annál, mint amit ezek a bekezdések itt próbálnak kiszínezni és úgy beállítani, mintha Jézus Krisztusnak akkoriban még a filmiparban is érdekeltségei lettek volna, természetesen kizárólag a Királyság jó hírének terjesztésére. Más forrásokból azért elérhetők plusz információk is ugyanerről az állítólagos Krisztusi módszerről, de azok nem voltak ennyire sikeresek mint a Fotodráma, még ha egy "nagyobb producer" irányítása alatt zajlottak is.
Végül fel kell idéznem az Őrtorony 98. 5/15 15.o. 22. bekezdését, ami a jelenleg tanulmányozott könyvvel kapcsolatban talán aktuálisabb mint elhangzása idején, így szól:
22 Amit most megvizsgáltunk, az nem csupán múló történelmi érdekesség.
Közvetlen kapcsolatban van Jehova egész világra kiterjedő gyülekezetének a jelenlegi szellemi állapotával.
És milyen igazak ezek a szavak, ha a tanulmányozók közül senki nem emeli fel a hangját a Teremtő, a Fia és a Szentírás folyamatos, közvetett és nyílt gyalázása miatt, az nem csak az írók, hanem Jehova egész világra kiterjedő gyülekezetének a jelenlegi szellemi állapotáról mutat nagyon lesújtó képet.
Testvérek ébresztő! Nem kell mindent "megenni"!
P.J.
Utolsó kommentek