2. AZ ŐRTORONY-MOZGALOM GYÖKEREI

Az Őrtorony Biblia és Traktátus Társulatot 1884-ben Charles Taze Russell hozta létre, akit hosszú évekig Russell „Pásztorként” ismertek. Russell a pennsylvániai Alleghenyben született, 1852-ben. Noha keresztényként nevelkedett, 16 éves korára már majdnem teljesen hitetlenné vált. Az Őrtorony Társulat [korabeli] hivatalos történelemkönyve, a Jehova Tanúi az Isteni tervben [1959], Russell saját szavaival a következő észrevételt teszi: „Presbiteriánusként nevelkedtem, katekizmust tanultam, és természetemnél fogva mindent ki akartam kutatni, majd, amint elkezdtem önállóan gondolkodni, rögtön áldozatul estem a hitetlenek érvelésének.  De ami először azzal fenyegetett, hogy teljesen aláássa az Istenbe és a Bibliába vetett hitemet, később, Isten gondoskodása által, a javamra vált, és csupán az emberi  hittételekbe és bibliamagyarázó rendszerekbe vetett bizalmamat pusztította el.”2 A könyv még hozzáteszi: „Az elkövetkezendő hónapokban Russell továbbra is a valláson elmélkedett, képtelen volt elfogadni, de elutasítani sem tudta.”3 Végül a könyv ismét Russellt idézi:

Egy este, látszólag véletlenül, Alleghenyben  (Pennsylvania) benéztem egy poros, piszkos kis terembe - ahol, amint hallottam, éppen egy vallásos összejövetelt tartottak - hogy megtudjam, az a maroknyi ember, aki ott összegyűlt, vajon képes-e valami értelmesebbet nyújtani nekem,  mint a nagy egyházak hittételei. Ott hallottam, életemben először, Jonas Wendell nézeteit a Második Eljövetelről….

Noha a bibliaversek magyarázata nem volt teljesen egyértelmű, és noha nagyon messze volt attól, aminek mi ma örvendhetünk, Isten által elég volt ahhoz, hogy helyreállítsa megingott hitemet a Biblia isteni ihletettségében, és ahhoz, hogy bebizonyítsa, az apostolok és a próféták írásai elválaszthatatlanul összefüggenek egymással.4

A kanadai A.H. Macmillan, aki hosszú éveken keresztül szolgált az Őrtorony Társulat főhivatalában mint a szervezet vezető tisztségviselője, a következőt mondja Russellről:

Az a megújult elhatározás, hogy folytassa az igazság utáni kutatását, új fejezetet nyitott ennek a fiatalembernek az életében. Levéve a polcról elnyűtt Bibliáját, megkezdte magának a Bibliának alapos és szisztematikus tanulmányozását. Ahogy olvasott, gondolkodni kezdett, és minél többet töprengett, annál inkább meg volt győződve arról, hogy közeleg az idő, amikor az Úr gyermekeinek bölcs őrállói megértik Isten szándékait.

Igazi lelkesedéstől fűtve felkeresett jó néhány fiatalembert, akikkel már korábban is üzleti, vagy társasági kapcsolatban állt. Beszélt nekik újraéledt érdeklődéséről, arról a szándékáról, hogy folytassa a Biblia közvetlen tanulmányozását,  tekintet nélkül a hagyományosan  elfogadott hittételekre. A fiatalemberek, azonnal felismerve az ebben rejlő lehetőségeket, ezt mondták: „Mi lenne, ha minden héten összegyűlnénk és bizonyos ideig szisztematikus módon együtt tanulmányoznánk?”

Tehát így kezdődött. Ez a fiatalember, aki 18 éves korában megszervezte ezt a kis bibliatanulmányozó csoportot, később nemzedékének egyik legismertebb bibliatudósává vált. Egyike lett a modernkori vallástörténelem legkedveltebb és leggyűlöltebb, legtöbbet dicsért és legtöbbet szidott alakjainak.5

3. AZ ŐRTORONY TANÍTÁSAI ÉS A TÖRTÉNELEM KÖZÖTTI ELLENTMONDÁS

Az Őrtorony által használt forrásművek adatai alapján 1870-ben Charles Taze Russell elfordult az összes létező keresztény közösségtől, és mindössze a Biblia segítségével egymaga kezdett el rendszeres tanulmányozást folytatni. Ennek a független tanulmányozásnak a gyümölcseiről szólva a Jehova Tanúi az Isteni tervben a következő gondolatokat idézi egy korábbi Őrtoronyból:

„Charles Taze Russell nem alapított új vallást, és soha nem is állította ezt. Azokat a nagy igazságokat, melyeket Jézus és az apostolok tanítottak, ismét felelevenítette, és a huszadik század fényében, illetve megvilágításában mutatta be őket. Sohasem állította, hogy valamilyen különös szellemi megvilágítást nyert volna Istentől, de szilárdan ragaszkodott ahhoz, hogy elérkezett a Biblia megértésének az ideje, és hogy ennek megértésében részesült ő, mivel az Úrnak és az ő szolgálatának szentelte magát.”6

Ez volt hát az Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat eredete két olyan személy elmondása alapján, akik szorosan összekapcsolódtak korai történelmével. Mindketten teljes mértékben elutasítják az úgynevezett „hű és értelmes rabszolga” osztály gondosan lefektetett doktrínáját. 1870-re ugyanis, amikor a fiatal Charles Taze Russell elkezdte saját független bibliatanulmányozását, a „hű és értelmes rabszolga” már több, mint 1800 éves lett volna!

A következő kérdéseket szükséges feltenni:

1. Hol volt ez a „hű és értelmes rabszolga” gyülekezet?
2. Hogyan volt képes Russell újjáéleszteni Krisztus és az apostolok nagy tanításait Jehova földi szervezetének kommunikációs „csatornájától” függetlenül?
3. Továbbá, ha figyelembe vesszük az Őrtorony Társulat tanítását arról, hogy a hűséges rabszolga gyülekezet fokozatosan táplálta önmagát az évszázadokon át, s mindegyik generáció táplálta a soron következőt, akkor miért lenne szükség Jézus és az apostolok nagy tanításainak újjáélesztésére?

Erre nem lenne szükség, ha a „hű és értelmes rabszolga” osztállyal kapcsolatos tanítás igaz lenne. Egyértelmű, hogy a Jehova Tanúi modern gyökereivel kapcsolatos tények határozottan ellentmondanak az Őrtorony Társulat tanításának az úgynevezett „hű és értelmes rabszolga” osztály tekintetében. Annak érdekében, hogy igazolják tekintélyelvű és hierarchikus rendszerüket, világos, hogy azt kell bizonygatniuk, hogy Jehova egy szervezetet használ fel - egy földi „csatornát” - amelynek mindenkinek alá kell vetnie magát, és amelyet mindenkinek el kell fogadnia. Ahhoz viszont, hogy ehhez ma ragaszkodhassanak, következetesen azt is be kell bizonyítaniuk, hogy ez volt a helyzet egészen a keresztény egyház Kr.u. 33-as születése óta. Az azonban tény, hogy Russell nem fordult semmilyen földi szervezethez. Önállóan cselekedett, másoktól függetlenül.

Manapság, több, mint száz évvel Russell tevékenységének elindulása után, szembetűnő, hogy Jehova Tanúi mennyire szervezetközpontúan gondolkodnak. A szervezetük mindig az első helyen áll. Az 1979. március 1-jei Őrtoronyban, a „Hit Jehova győzedelmes szervezetében” című cikkben a „teokratikus szervezet” kifejezés tizenöt alkalommal jelenik meg az első tizenegy bekezdésben. Ezt a fajta hipnotikus hatású ismétlést az Őrtorony Társulat folyamatosan olyan módon használja fel, hogy arra kondicionálja a Tanúkat, hogy azt higgyék, helytelen a részükről megkérdőjelezni bármit is, amit a Társulat valaha is „Igazságként” tesz közzé. A szervezet iránti effajta hozzáállás kontrasztjaként Russell és korai követői ténylegesen a földi szervezet ellen voltak. Az 1884. februári Sioni Őrtorony (a 2. oldalon) ezt mondta Russell és követői nevében:

„Nem tartozunk egyetlen földi szervezethez sem; ennélfogva, ha felsorolnád a szekták teljes listáját, mi mindegyikre nemet mondanánk. Mi csupán ahhoz a mennyei szervezethez ragaszkodunk - ’akiknek nevei a mennyben fel vannak jegyezve.’ (Héb 12:23; Lukács 10:20) Az összes szent, aki ebben a korszakban él vagy élt, a mi egyházszervezetünkhöz tartozik: mindnyájan egyetlen egyházat alkotnak és nincs más, amit elismerne az Úr. Így tehát bármely földi szervezet, amely a legkisebb mértékben is megzavarja a szentek ezen egységét, ellentmond az Írásnak, és szembeszegül az Úr akaratával - ‘hogy mindnyájan egyek legyenek.’”

Meglepő módon ezt az idézetet az  Őrtorony 1979. március 1-jei számában ismét megjelentették (16. old.).

Russell egy láthatatlan egyházban hitt. Nem hitt egy megszakítás nélkül folyamatosan létező földi egyházban vagy szervezetben. Valójában gyűlölte a szervezett vallást, és érthető az egyházak iránt érzett ellenségessége. Végső soron ő egy vallási szabadúszó, egy szellemileg a maga útját járó ember volt. Követői kis csoportjának semmiféle szervezeti történelme sem volt. Azzal próbálták leplezni ezt a hiányosságot, hogy úgy érveltek, Istennek nincs egy folyamatosan létező földi szervezete - egy monolitikus keresztény gyülekezete. Ilyen módon Russell követői, vagyis a Bibliakutatók, ahogyan ismertté váltak, befeketíthették azokat a vallásokat, amelyek hosszú földi történelemmel rendelkeztek, és kimagyarázhatták, hogy nekik miért nincs ilyen. Teljesen egyértelmű, hogy Russell nem hitt abban, hogy Istennek az ő idejében lett volna a földön egy 1800 éves „hű és értelmes rabszolga” szervezete - Isten kommunikációs csatornája. Ő nem találta ezt meg, és az sem találta meg őt. Ő és társai nem voltak egyetlen létező szervezettel sem közösségben, és valójában megvetettek minden más szervezett vallási egyesületet. Határozottan elutasították azt az elképzelést, hogy Pünkösdtől kezdve folyamatosan létezik egy látható, földi szervezet, amellyel mindenkinek kapcsolatba kell kerülnie Isten szolgálatának érdekében.

Most azonban, 100 évvel később, a korai Bibliakutatók leszármazottai, akik ma Jehova Tanúi, egy olyan álláspontot képviselnek, amely a tökéletes ellentéte annak, amihez közvetlen szellemi elődeik ragaszkodtak. Azt állítják, hogy szükség van arra, hogy az emberek egy látható, földi szervezethez forduljanak, amely az Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat csatornáján keresztül tevékenykedik. Az évek során Russellnek azok a követői, akik kapcsolatban maradtak a Társulattal, megváltoztatták a hozzáállásukat. Egykor éppen olyan erőteljesen érveltek egy földi, vallási szervezet ellen, mint ahogyan ma mellette érvelnek. Éppen úgy, ahogyan az elődeik felfogása messzemenőkig különbözött a saját mostani felfogásuktól, a Russellről alkotott nézeteik is különböznek attól, ahogyan a Bibliakutatók látták őt az élete során. Néhány rá vonatkozó rövid, alkalmi hivatkozástól eltekintve az Őrtorony-kiadványokban, Russell nagyrészt ismeretlen a jelenkori Jehova Tanúi számára. Írásai nem ajánlott olvasmányok, könyveit sem adja ki az a kiadó ház, melyet pedig pontosan ő alapított és pénzelt.

_____________________
2 14. old.
3 uo.
4 uo. Ezek a közvetlen idézetek Russelltől, ahogyan azokat a Jehova Tanúi az Isteni tervben című könyvben megtalálhatók, az Őrtoronyból származnak, 1916, 170., 171. old.
5 A.H. Macmillan, A hit diadalútja (Faith on the March, Prentice-Hall, Inc., 1957), 19., 20. old.
6 17. old. Ez a kijelentés megtalálható Russell egy életrajzának 18. oldalán, Az isteni terv a korszakokban (Divine Plan of the Ages) 1926-os kiadásának Előszavában. Ez a könyv eredetileg 1886-ban került kiadásra.