A cikksorozat megjelentetését folytatjuk! A jelen pdf formátum kísérleti jelleggel került kipróbálásra, ha mindenkinek megfelel, ebben a formában terveznénk a teljes sorozat megjelenését.

Frissítés: A szöveg már hagyományos formában is olvasható a cikkben.

Az Őrtorony Társulat
és a szellemi hatalom

 INDEX: A “hű és értelmes rabszolga” tanítása.

1. A HŰ ÉS ÉRTELMES RABSZOLGÁRÓL SZÓLÓ TANTÉTEL.
2. AZ ŐRTORONY-MOZGALOM GYÖKEREI.
3. AZ ŐRTORONY TANÍTÁSAI ÉS A TÖRTÉNELEM KÖZÖTTI ELLENTMONDÁS.
4. CHARLES T. RUSSELL MINT “AZ A SZOLGA”.
5. AZ ŐRTORONY EGYHÁZSZAKADÁSA ÉS BABILONI FOGSÁGA: 1917-1919.
6. AZ ŐRTORONY-PRÓFÉCIÁK ÉS A PRÓFÉTAI KUDARC.
7. AZ ŐRTORONY “NEM IHLETETT” KINYILATKOZTATÁSAI.
8. AZ ŐRTORONY TÁRSULAT ÉS 1975.
9. ÚJABB HAMIS PRÓFÉCIÁK.
10. AZ ŐRTORONY ÉRVELÉSI MÓDJA.

A “hű és értelmes rabszolga” tanítása a Bibliakutatók és Jehova Tanúi történelmének fényében

Ronald Frye [1989]

Az a tüzes lojalitás, melyet Jehova Tanúi világszerte éreznek az Őrtorony Társulat (Watch Tower Bible and Tract Society of Pennsylvania) iránt, azon a meggyőződésen alapszik, hogy az az “Isten   csatornáját” képviseli. Ez azt jelenti, hogy a Mindenható Isten, Jehova, az emberekhez csak szervezetén keresztül szól. Szent Szellemével csak azok rendelkeznek, akik irányítják a szervezetét, és ennélfogva csakis ők azok, akik közvetíthetik Isten gondolatait a földön élő emberekhez. Ezért bármely Jehova Tanúját, akinek nehézséget okoz, hogy mindent elfogadjon, amit a Társulat csak tanít, vagy bármi módon is kritikus hozzáállást mutat a szervezet bármely tanítása iránt is, olyannak bélyegzik, mint akiből “hiányzik az elismerés és a hála” azokért a szellemi dolgokért, amelyeket Isten a “csatornáján” keresztül nyújt. Illusztrációképpen idézzük, mit ír az Őrtorony 1981. február 15-i száma a “Szükségünk van segítségre a Biblia megértéséhez?” című cikkben.

Hogyan tekintsünk e “hű és értelmes rabszolga” által nyújtott szellemi táplálékra? Talán kritikusan szemléljük - ‘Ó, hát lehet, hogy igaz, de akár az is lehet, hogy nem, így szükséges alaposan megvizsgálnunk’? Néhányan nyilvánvalóan így éreztek ezzel kapcsolatban. Annak érdekében, hogy támogassák a gondolkodásmódjukat idézték a Csel 17:11-et, amely ezt mondja az újonnan érdeklődő személyekről Bereában, “Ezek pedig nemesebb gondolkodásúak voltak, mint a tesszalonikaiak, ugyanis a legnagyobb készséggel fogadták a szót, naponta gondosan vizsgálva az Írásokat, hogy úgy vannak-e ezek a dolgok.”

De vajon azt jelenti ez, hogy azok a béreaiak hibát kerestek abban az üzenetben, amit hallgattak, vagy a hozzáállásuk kételkedő volt? Vajon ez precedenst állít fel azzal kapcsolatban, hogy kritikusan tekintsünk a “hű és értelmes rabszolga” által előállított kiadványokra, ily módon hibát keresve bennük? Egyáltalán nem!

A cikk következő néhány bekezdése elmagyarázza, hogy a béreaiak buzgón hittek abban, amit tanítottak nekik. Hinni akartak benne. A 19. oldalon,  “A mi nézőpontunk a rabszolgáról” fejezetcím alatt, az Őrtorony további megállapításokat tesz:

Hasznunkra válhat ez a megfontolás. Ha egyszer már megállapítottuk, hogy Isten milyen eszközt használ fel az ő „rabszolgájaként” a szellemi táplálék kiosztására népe között, Jehova biztosan nem örülne, ha azt a táplálékot úgy fogadnánk, mint amiben esetleg valami káros lehet. Bíznunk kell a csatornában amelyet Isten felhasznál. A brooklyni főhivatalban, ahonnan Jehova Tanúi bibliai kiadványai származnak, több érett keresztény vén található, mind a “maradék”, mind a “más juhok” közül, mint bárhol máshol a földön.

Igaz, a testvérek, akik elkészítik ezeket a kiadványokat, nem tévedhetetlenek. Az írásaik nem ihletettek, ellentétben Pál és más bibliai szerzők írásaival. (2Tim 3:16) Így időnként szükségessé vált, ahogyan világosabb megértésre jutottak, hogy helyreigazításokat tegyenek. (Péld 4:18) Ugyanakkor ez azt eredményezte, hogy a bibliai igazság törzse folyamatosan tisztult, amelyet Jehova Tanúi elfogadnak. Az évek folyamán, ahogyan az igazságnak e törzsében kiigazítások történtek, az még csodálatosabb lett és jobban lehetett az életünkre alkalmazni ezekben az “utolsó napokban”.

A HŰ ÉS ÉRTELMES RABSZOLGÁRÓL SZÓLÓ TANTÉTEL

Ez a bemutatott “bibliai” anyag nagyon elbátortalaníthatja azokat a Jehova Tanúit, akikben kezdenek komoly kétségek, sőt, talán kérdések is felmerülni az Őrtorony Társulat tanításaival kapcsolatban. Ha bármely vonatkozásban is bírálónak tűnnek, a Társulat “rossz hozzáállásúaknak” fogja tartani őket. Kiadványaik és szónokaik által állandóan azt hangsúlyozzák, hogy akik a szervezetet irányítják, Isten “hű és értelmes rabszolgájának” képviselői, melyet Isten a népével való kapcsolattartás “csatornájaként” használ. Így tehát minden kijelentésre, amely az Őrtorony-kiadványokban megjelenik, úgy kell tekinteni, mint amely közvetetten Istentől származik. Emiatt helyénvalónak tűnik, ha megvizsgáljuk, mi is annak a kijelentésnek az alapja, hogy a Társulat vezetői az úgynevezett “hű és értelmes rabszolgát” képviselik.

Az az írásszöveg, mellyel állításukat alátámasztják, a Máté 24:45-47-ben található (ÚVF): “Ki valójában a hű és értelmes rabszolga, akit az ura kinevezett a háziszolgái fölé, hogy megadja nekik eledelüket a kellő időben? Boldog az a rabszolga, ha az ura, amikor megérkezik, ilyen munkában találja őt! Bizony mondom nektek, mindene fölé kinevezi.” Az 1981. március 1-jei Őrtorony 24. oldala (angolban) közli a Társulat a hivatalos magyarázatát Jézusnak az ezekben a versekben található kijelentéseivel kapcsolatban. A következőt írják:

Jehova Tanúi hiszik, hogy ez a példázat Jézus Krisztus felkent követőinek egyetlen igaz gyülekezetére vonatkozik. I. sz. 33. Pünkösdjétől fogva, és az azóta eltelt 19 évszázadon keresztül, ez a rabszolga-jellegű gyülekezet szellemileg táplálta a tagjait, mégpedig hűen és értelmesen. Különösen akkor, amikor a “rabszolga” kiléte világossá válik Krisztus visszatérésének, vagy jelenlétének idején. A “rabszolgát” ébersége által lehet azonosítani, és azáltal is, hogy hűségesen és értelmesen szellemi eledelt szolgál fel a keresztény gyülekezet minden tagjának, amikor erre szükség van. Valójában ez a “rabszolga”, vagy szellem által felkent gyülekezet az egyetlen Isten által helyeselt csatorna, mely “a vég idején” Isten Királyságát képviseli a földön (Da. 12:4). Jehova Tanúi értelmezése szerint a “rabszolgát” a Pünkösd óta eltelt 19 évszázad alatt bármely adott időben a földön élő összes felkent keresztény mint csoport alkotja. A “háznép” természetszerűleg Krisztusnak ezekből a követőiből mint egyénekből áll.1 [1 Jehova Tanúi ma már nem tanítják azt, hogy a “hű és értelmes rabszolga” 1900 éves lenne. Időközben ez a tanításuk is megváltozott több másikkal egyetemben. Magyar nyelven ez a tanításuk megtalálható az Őrtorony 1982. május 1-i számának 10-14. oldalain. - a szerk.]

Mivel ez az összetett “rabszolga” folyamatosan, megszakítás nélkül létezett egészen a megalakulásától, i.sz. 33-tól fogva, úgy gondolják, hogy mindig is lesznek igaz keresztények a földön, az első századtól kezdve a világ végéig. Ez állítólag világosan látszik Jézusnak a búzáról és a gyomokról szóló példázatából vagy szemléltetéséből, mely a Máté evangéliuma 13. fejezetében van leírva. A búzát, mely Isten igaz fiait jelképezi, elvetik a földbe, mely a világ. A gyomot, melyek a hamis vagy álkeresztényeket jelképezik, később a Gonosz a búza közé veti. Jézus elmagyarázta, hogy ennek a kétféle termésnek együtt kell növekednie a világ végéig, és majd akkor, az “aratás időszakában”, jönnek az angyalok és elválasztják a gyomokat a búzától. A gyomokat halomba gyűjtik, és elégetik; a búzát azonban learatják és elraktározzák. Tehát az álkeresztények nem sokkal a keresztény gyülekezet létrejötte után megjelentek. Az Őrtorony tanítása szerint azonban sohasem voltak képesek hatalmukba keríteni a “hű és értelmes rabszolgát”, vagyis a búzát, mely Isten igaz gyülekezete a földön.

Ezzel a témával kapcsolatban az Őrtorony 1975. február 15-i száma ezt írja:

“Megjegyezzük, Jézus nem mondta, hogy a ‘hű és értelmes rabszolga’ hűtlenné fog válni. A ’rabszolga’ osztály egyes tagjaival kapcsolatban Jézus mindössze jelezte azt a lehetőséget, hogy nem mindannyian lesznek hűségesek, mint ahogyan a tizenkettőből egy, Júdás, egy jó kezdet után rossz útra tért.”

Majd ugyanazon az oldalon egy másik bekezdésben, a “hitehagyottakról” szólva hozzáteszi:

“Krisztus nem engedné meg egyetlen ilyen hűtlen egyénnek sem, hogy uralkodjon, vagy szétbomlassza a gyülekezetét, és megállítsa azt a munkát, amit az végez.”

Majd az 1981. március 1-jei szám 26. oldalán az Őrtorony ezt mondja:

“Noha a ‘gyomok’ uralták a világ vallási térképét az évszázadok során, bizonyos mennyiségű ‘búza’ aktív maradt, és a ‘hűségesek’ el voltak látva szellemi táplálékkal.”

Érdemes megfigyelni, hogy az Őrtorony Társulat értelmezése alapján a búza a “hű és értelmes rabszolgát” jelenti, mint egy folyamatosan létező csoportot - a keresztény gyülekezetet, vagyis az összes hűséges felkent keresztényt, aki a földön élt a keresztény korszak bármely szakaszában.

A “Hogyan jutnak a keresztények szellemi eledelhez?” című cikk, amely az Őrtorony 1975. január 15-i számában jelent meg (46. old.), kijelenti:

“Jézus azt mondta, ‘íme, én veletek vagyok minden napon a világrendszer befejezéséig.’ (Mt 28:20) Jézus Krisztus a Feje a keresztény gyülekezetnek, amely a rabszolgája, és a szavai megmutatják, hogy ő meg fogja erősíteni őket, hogy élelemmel lássa el a ‘hűségeseit’ mindvégig az évszázadok alatt. Nyilvánvaló, hogy mindig a ‘rabszolga’ osztálynak egy adott nemzedéke táplálta a soron következő generációt, mint ahogyan folyamatosan önmagukat is ellátták.”

Itt ismét úgy érvelnek, hogy ezeket a keresztényeket nem mint elszigetelt, független személyeket táplálták, hanem mint egy kollektív testületet vagy csoportot - egy gyülekezetet. Az érvelés összefoglalásaként ugyanaz a cikk (47. old.) ezt mondja:

“Azt látjuk tehát, hogy Jézus Krisztus maga hívta fel a figyelmet népe ellátásának erre a módszerére, nem mint elszigetelt, független egyénekre, hanem mint keresztények szorosan összefüggő testületére, akik igaz szeretettel és törődéssel vannak egymás iránt.”

Az 1960. július 15-i Őrtorony a következőt teszi hozzá:

“Az évek során a rabszolgaszerű gyülekezet hűségesen és értelmes módon táplálta igaz tagjait. Kr.u. 33 Pünkösdjétől kezdve egészen a jelen időkig ezt szeretetben és gondosan teljesítették. És ez a ‘háznép’ fokozatosan javuló szellemi eledelben is részesült, melynek segítségével lépést tudtak tartani a ragyogó fénnyel, amely egyre világosabbá válik, míg az a nap el nem jön.”

A legutóbbi idézet azt állítja, hogy a rabszolgát mindig is fokozatosan javuló szellemi eledellel táplálták. Nem fejlődött vissza, nem maradt változatlan, hanem mindig előrehaladt szellemileg az igazság egyre növekvő világosságával. Ez tehát az a gondosan körülhatárolt előfeltevés, ami az Őrtorony Társulat tanítása mögött meghúzódik Jézusnak a “hű és értelmes rabszolgáról” szóló illusztrációjával kapcsolatban, ahogyan azt a Máté 24:45-47 elbeszéli.  Ez a rabszolga-osztály tehát Pünkösdkor jött létre Kr.u. 33-ban, és arra rendeltetett, hogy folyamatosan, megszakítás nélkül létezzen évszázadokon keresztül egészen a világ végéig bezárólag. Az évszázadok során fokozatosan javuló szellemi táplálékkal látta el tagjait, így egyre inkább megvilágosodott, ahogyan az idő előrehaladt.

A válaszra váró kérdés tehát az, hogy ez a tanítás vagy doktrína hogyan egyeztethető össze az Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat történelmével? Ha megvizsgáljuk a Máté 24:45-47 társulati értelmezésének következményeit, mit fogunk találni? Ne feledjük, hogy ennek az értelmezésnek bele kell illeszkednie a valós történelmébe ahhoz, hogy bizonyíthatóan igaz legyen. Így ha a Társulat “hű és értelmes rabszolga” doktrínája nem illeszkedik a saját történelméhez, akkor bizonyíthatóan hamisnak kell lennie, ami Jehova Tanúit illeti. Ezekkel a gondolatokkal felvértezve vizsgáljuk hát meg a Társulat történelmét, ahogyan azt a saját kiadványaikban kifejtik.