Gyülekezeti "könyv"-tanulmányozás kr 6. fej., 1–7. bek.;
Kik prédikálnak? – Isten szolgái készségesen ajánlkoznak (6.fejezet)
A Király felállít egy sereget a prédikálásra
Az 5. fejezetben kijelentették, hogy az aratás 14-ben kezdődött. Ez a (6.) fejezet pedig mintegy megerősítésként, azzal kezdődik, hogy Jézus 1914-ben készen állt az aratásra.
2 Miután Jézus 1914-ben király lett, készen állt arra, hogy beteljesítse az egyik próféciáját, melyet mintegy 1900 évvel korábban mondott. Nem sokkal a halála előtt a következőt jövendölte meg: „a királyságnak ezt a jó hírét prédikálni fogják az egész lakott földön” (Máté 24:14). Ez a prófécia része annak a jelnek, melynek beteljesedése azt bizonyítja, hogy Jézus királyként uralkodik.
Tehát a prédikálás, ill. annak intenzitása, valamint a Bibliakutatók munkához való hozzáállása a király jelenlétének bizonyítéka. Ha 1914-től Jézus Király és készen is áll, hogy ezt bizonyítsa, és az aratásnak is ebben az évben kell megkezdődnie, akkor a történelmi tényeknek mindezeket alá kell támasztania. Máskülönben Jézus is csak egy a sok szélhámos uralkodó közül, akik nem teljesítik ígéreteiket, ahogyan erre az 1. bekezdés szemléltetése is utalt.
Ha az aratnivaló sok, az aratók készen állnak, az aratás ideje elérkezett, akkor mennyi ideig és mire kell várakoznia az aratás Urának, hogy végre munkához lásson?
A 3-6. bekezdések nagyjából arról szólnak, hogy Jézusnak készséges tömegek állnak rendelkezésre ennek a munkának a támogatásához, olyan tömegek, akiket nem kell kényszeríteni, önként szolgálnak. Különféle helyekről vett bibliai hivatkozások is felsorakoznak, Mózestől a Zsoltárokon át egészen János evangéliumáig, hogy bizonyítsák valóban lennie kell egy ilyen hozzáállású seregnek Jézust segítve, Isten szolgái között.
A 7. bekezdéstől következnek az aratással kapcsolatban elismert tények.
„Kiváltságom és kötelességem, hogy bejelentsem ezt az üzenetet”
7 Jézus, röviddel a királyként való beiktatása után, lépéseket tett, hogy felkészítse a követőit az előttük álló hatalmas munkára. Ahogy a 2. fejezetben láttuk, Jézus 1914-től 1919 elejéig megszemlélte és megtisztította Isten népét a földön (Mal 3:1–4). Még 1919-ben kinevezte a hű rabszolgát, hogy vezetést nyújtson a követőinek (Máté 24:45). A hű rabszolga ezután kezdett el olyan szellemi eledelt kiosztani – kongresszusi előadások és nyomtatott kiadványok formájában –, mely újból és újból hangsúlyozta, hogy minden kereszténynek személyes felelőssége részt venni a prédikálásban.
A továbblépés előtt ki kell emelni, hogy Isten népének megtisztítására befejezett módon történik hivatkozás, és ezt nem csak az ige ragozása mutatja, hanem a bekezdés a kezdő és a befejező időpontot is megadja, utóbbit majdnem hónapra pontosan.
Vagyis Isten népe, 1919 elejére TISZTA lett, méghozzá Jézus Krisztus által megtisztítva!
Még ha ezzel a fejezettel kezdődne a könyv, akkor sem lenne ezt egyszerű elfogadni, de azok után amiket eddig olvashattunk belőle, minimum gyanús és mosolyfakasztó a kijelentés. A gyülekezeti könyvtanulmányozáson nyilván úgy lépnek át ezen a mondaton, és a legtöbb tanú a személyes felkészülése során is, hogy tényként fogadják el annak ellenére, hogy a mondatban hivatkozás történik a 2. fejezetre, ahol a kijelentést cáfoló események egész sorát lehetett olvasni nem is olyan régen, majdnem az egész fejezeten keresztül, de különösen a 31-34. bekezdésekben (és a kritikájában).
Érdemes legalább egy pár percet szentelni az összehasonlításnak, hogy kiderüljön mennyire helytálló ez a kijelentés, vagy inkább ismét egy félrevezetésbe botlottunk.
Több furcsaság és ellentmondás is megfigyelhető a 7. bekezdés kijelentéseiben.
Először is, ha a 2. bekezdés szerint Jézus 14-ben felkészült és beiktatott király lett, akkor ennek az aratásra való felkészültséget is jelenteni kellett. Hogy lehet, hogy a követőit jóval ezután kezdte el felkészíteni az aratásra?
Hogy is van ez?
Talán áttekinthetőbb leírva:
- 2 Miután Jézus 1914-ben király lett, készen állt >> beteljesíteni a próféciát >> jó hír terjesztésére >> bizonyítsa, hogy Király, és bizonyítsa, hogy készen áll!
- 7 röviddel a beiktatása után (=röviddel 1914 után), lépéseket tett...
...
Mennyivel a beiktatáss után?
Vajon mire tett lépéseket?
Úgy látszik, hogy 5 éven keresztül szemlézte a Bibliakutatókat és megtisztította őket.
Tényleg ez jelentené azt, hogy készen állt?
1900 év nem volt elég neki, hogy a csapatát felkészítse, kellett még plusz 5 év?
Na és mi történt 5 év alatt?
5 év nem rövid, emberi léptékkel számítva is nagyon sok mindenre elég ennyi idő.
Az ember-Jézus már bizonyította egyszer, hogy 3,5 év alatt milyen sok mindenre képes volt. Emberként, a földön! Erről az időszakról, a 3,5 évről ezt írja a Szentírás a János 21:25 -ben:
"De van még sok egyéb is, amit Jézus tett, amit ha valamikor teljes részletességgel megírnának, úgy vélem, maga a világ sem tudná befogadni a megírt tekercseket."
Nyilván egy kissé eltúlozta János apostol a dolgokat, de azért jól kifejezi, hogy az EMBER Jézus, a FÖLDÖN, mennyire nem volt tétlen. Nem vesztegette az idejét. János apostol és a többi 1.sz-i író bizonyítják tehát, hogy Jézus nem volt szélhámos.
Mit bizonyít a könyvünk 7. bekezdése a KIRÁLY-Jézusról, aki 1914-től korlátlan hatalom birtokában van?
Ehhez a bizonyításhoz nem kellett sok hely. Elfért mindössze egy kurta bekezdésben, a 7.-ben. Szemlélt, tisztított, közben elröppent 4,5-5 év és elkezdett, ... csak ezután KEZDTE el buzdítani a szolgáit valamiféle munkára. Lényegében azt állítják róla, hogy 5 év semmittevés után ismét csak egy semmitmondó tevékenységbe kezdett!
Jézus Krisztus 5 éven keresztül egyre csak készült, és ezután BUZDÍTOTT!
Miközben állítólag bizonyítékot akart volna szolgáltatni, valamit újdonsült uralkodóként, mert a 2. bekezdés ezt az eshetőséget vetette fel, annak elég érdekes eredménye lett.
A 7. bekezdésben utalt ún. lépések melyeket állítólag Jézus ez idő alatt (1914-19) megtett a következők voltak:
- megszemlélt,
- megtisztított,
- rabszolgát nevezett ki,
- prédikálásra buzdított.
(Csak mellékesen jegyzem meg, hogy itt (61.o.7.) újra Jézus nevezi ki a rabszolgát, korábban (47.o.18) azt írta a könyv, hogy Jehova nevezte ki, még korábban (24.o.35.) szintén Jézus. Ez tehát egy dilemma a jelenlegi vt-ben is.)
Tehát 1914-1919 ig, ennek az "5 éves terv"-nek a következő megvalósulását mutatta be eddig a könyv!
Megszemlélt, ezzel nem sok mindent lehet kezdeni. Sem cáfolni, sem bizonyítani. Tegyük fel nem kamu, tényleg szemlélt.
Megtisztított, ez már érdekesebb, 1919-ig bezárólag kell érteni, a bizonyítása pedig nem nehéz, csupán egy kicsit ismételni kell. A könyvben bőven elég mérlegelni való van hozzá az első 5 fejezetben:
- A Róma 13:1 változó magyarázatai miatt, (1874-1962-ig, 88 év) hol Sátánnak, hol Jehovának engedelmeskedtek, gyakorlatilag összetévesztve őket, 1914-19-ben éppen Sátánnak és földi szervezeteinek (56.o.22-24.) De Jézusnak ez tiszta volt!
- 1914 és 1939 között nem számított bűnnek a fegyveres katonai szolgálat egyenruhában, Sátán világának politikai céljaiért. 14-19-ig felkent reménységgel, 19-39-ig már hű rabszolga minőségben, 29-től pedig már a Róma 13:1 szerint nem a világi uralkodóknak, hanem Jehovának kellett volna engedelmeskedni, de a katonai szolgálat, s így a semlegesség ügyén mégis csak 39 után lett hivatalosan is változtatva (5.fej.22.bek.) Jézusnak ez is tiszta volt!
- 1914-ben nem hogy kifutottak volna Nagy Babilonból, hanem a tagjainak égi reménységet tulajdonítottak, A Menjetek ki belőle én népem-et csak tanították, de nem gyakorolták, 1879-1935-ig (16.o.15-18. és a széljegyzet). Véglegesnek számító tanítás csak 1963-ban. Jézusnak ez tiszta volt 63 előtt is és utána is!
- 1914-ben még nem tudták pontosan kik fognak uralkodni és kiken, 1917-ben új, vagy megerősített tanításnak számított a túlélés 2 mennyei és 2 földi osztálya, ami 1935-ig nem is változott. (52.o.15.bek.) Jézus ennek tisztaságát sem kifogásolta!
- 1914 után már azt hitték vége az aratásnak, majd kitalálták, hogy akkor kezdődött (51.o.11.bek.) Jézus szerint így volt jó!
- Mivel a Királyság 1914-re datálása csak 1925-ben történt (5.fej.7.bek.), így 1914-ben még bőven azt hitték és tanították, hogy a Királyság 1878-ban jött létre, a Király már azóta uralkodik. Tehát 1914-re nem vártak senkit! Jézus ezt sem kifogásolta!
- 1914-ben még nem voltak méltók Jehova nevének viselésére, (4.fej.8.bek.); bizonyítaniuk kellett, hogy megérdemlik (12.bek. utolsó mondat) 1914 után több mint 20 évvel később sikerült csak ez a bizonyítás, 1935-re. De Jézus ezt sem bánta!
Természetesen azt, hogy mit gondolt mindezekről Jézus az nem ebből a könyvből derül ki, hanem a Szentírásból. Hogy mindezek a zavaros tanítások és kiszámíthatatlan változtatások Jézusnak is tisztaságot jelentettek volna és ugyanolyan könnyedén átlépett rajtuk, mint a vezető testület, az egyáltalán nem biztos. Ezt inkább csak a vezető testület akarja elhitetni és rendkívül naívnak kell lenni ahhoz, hogy ezeket az előzményeket amiket ők maguk tártak az olvasók elé az elmúlt fejezetekben, figyelmen kívül lehessen hagyni. Az, hogy mi az igazság az említett bibliai témákban, nem is számít. Kizárólag az számít, hogy mit gondol arról a szervezet ma, és mit gondolt 1914-19-ig. Ha 1919-re Jézus valóban megtisztította a Bibliakutatókat, akkor nem lehetne semmi különbség a 19-es és a mai állapotok között.
Csakis így lehetne következetesen tisztának minősíteni a 19-es megvizsgált, megtisztított gyülekezetet és tanításaikat. Ezek nem kitalációk és nem hamisítások, mint amivel az ún. hitehagyókat vádolni szokták. Nem idejétmúlt, kiselejtezett kiadványokból lettek "összelapátolva", hanem egyetlen kiadványból, ami állítólag időszerű, amit a kellő időben, tehát 2016. szeptember 29. és december között tanulmányoztak eddig. Ha ezeket a dolgokat Jézus Krisztus valóban szemlélte, (és miért ne tette volna), akkor szinte teljesen biztos, hogy tétlenül szemlélte, ha pedig tétlen volt, annak komoly oka kellett, hogy legyen. Jézus nem először állna így a dolgokhoz. A Máté 13. része már földön léte idejéből is tartalmaz hasonlót.
Akkor a hallgatói egy része egyszerűen nem értette a szemléltetéseit, Jézus mégsem sietett a magyarázattal. De sem a tanítványai, sem azok akik végül el is hagyták őt, nem kezdtek találgatni és mindenféle okoskodásokba bocsátkozni "kíváncsiságukban és lelkesedésükben". Ezzel szemben a 19-20. sz-i történelmük a saját bevallásuk szerint, melyet többek között Az Isten Királysága uralkodik könyv is rögzít, tele van találgatásokkal és azok korrigálásával oda vissza variációkkal. Mégis a 7. bekezdés szeretné azt a látszatot kelteni, hogy 1919-ben már minden rendben volt. Könnyedén fél mondattal elintézi a bizonyítást azzal, hogy Jézus 5 éven keresztül tisztította őket! Milyen probléma lehetett volna ezután? Egy kis buzdítás még a szolgálatra az kellett, ezt meg is adta nekik, hogy így végre minden rendben legyen.
Persze semmi nem áll távolabb az igazságtól, mint ez a következtetés. Nem írták le, de nyilvánvaló, hogy ezt a hamis benyomást akarja ez a bekezdés kialakítani. Láthatóan semmi nem egyezik a mai és az 1919. évi tanítások között és az mindegy is, hogy bármelyik évjárat igaz-e közülük.
Amit Jézus megvizsgált, megtisztított, jutalmazott, szabad azokon a dolgokon a legcsekélyebb változtatást is végezni?
Nézzük ebből a szempontból a múlt héten vizsgált semlegesség ügyét, ami 1914-39-ig biztosan változatlan volt. Ez idő alatt egy olyan "teokratikus játékra" volt engedélyük a felkenteknek, aminek a neve katonai szolgálat. Egyenruhában, éles fegyverrel, politikai vagy nacionalista célokért, akár a fronton is, egy szabály volt csupán, hogy ... kizárólag a levegőre szabad lőni.
Ha Jézus 1919-re megtisztította őket, akkor ez a harci játék nem az ő engedélyével maradt a "csomagban"? Nem bizonyíték a helyeslésére, hogy a világháborúban, tehát éles helyzetben is lehetett gyakorolni, valamint 1919 után még 20 évig probléma nélkül helytállt a szervezeti elrendezésben? Ez ellen nem volt semmilyen ellenérzése sokaknak, mint pl. az égi elhívás ellen, amit az 53.o.3. bekezdésében olvashattunk. Legalábbis olyan nem, ami miatt említésre méltónak gondolták volna. A mindenkire vonatkozó égi reménység megváltozása miatt sokan megkönnyebbültek, de a fegyveres katonai szolgálat elhagyásának nem volt ilyen következménye?
Ma miért más a szervezeti gyakorlat, ill. hozzáállás a katonai szolgálathoz?
Ha Jézus szűrőjén átment a politikának való szélsőséges engedelmesség és a fegyverhasználat, akkor ma miért térnek el ettől, hisz ez kellett, hogy legyen Jézus értékrendje 1914 után?
Lehet egy földi szervezet tisztább, ésszerűbb mint Jézus Krisztus, aki tettre készen várja, hogy uralkodjon?
Emberi erőfeszítésekkel jobban meg lehet tisztítani bármit is, mint amit Jézus már megtisztított?
Beleszólhat ember büntetlenül, vagy legalábbis következmények nélkül bármilyen isteni tervbe?
Mit mutatnak erről a bibliai történetek? Pl.
- Jónásnak ki kellett hirdetnie az ítéletet Ninive fölött, pedig egyáltalán nem akarta,
- Péternek át kellett értékelnie a tiszta és tisztátalan fogalmát, ami nem volt neki egyszerű. Csak a "ne mond tisztátalannak, amit én megtisztítottam!" isteni figyelmeztetés segített neki.
- Saul király is megkegyelmezett olyanoknak, akiknek nem lett volna szabad és így vesztette el Isten kegyét.
Ezek nem elgondolások, hanem konkrét bibliai történetek, isteni parancsokról. Isten, (vagy Jézus) értékrendjét, nem volt szabad felülbírálni! Ezek az emberek próféták, királyok, apostolok voltak és nekik tilos volt változtatni az isteni elrendezéseken.
Rutherfordnak vajon milyen felhatalmazása volt 1939-ben, hogy változtasson Jézus Krisztus "harci politikáján"?
Nyilván semmilyen, miért is kellene Jézust kiigazítani?
Milyen gazda az, aki látja a bő termést, el is jött az aratás ideje, de ő évekig csak szemlélgeti, hogy az aratói szoros kapcsolatban vannak Nagy Babilonnal, katonáskodnak, személyi kultusz és hitehagyás is megtalálható közöttük, végül a teljes szellemi alvás állapotába kerülnek? (2.fej. 31-34.)
A 2. fejezet a Próba időszaka alcímtől kezdve a következőket teszi még hozzá a fentiekhez, szintén az 1914-19 körüli ún. megszemlélt állapotokat részletezve.
31 1914-től kezdve Isten népe súlyos próbák és nehézségek sorával nézett szembe... az I. világháború tombolt ... kegyetlen üldözést kellett elszenvedniük ... bebörtönözték őket.
32 Zűrzavar támadt a szervezeten belül ... Russell testvér ... meghalt... sokakat megrázkódtatásként ért ... imádat vette körül Russell testvért ... úgy gondolták, hogy az igazság feltárulása véget ért a halálával ... megkeseredetten elutasították az előrehaladásra tett erőfeszítéseket ... hitehagyás ütötte fel a fejét, mely megosztotta a szervezetet.
33 A beteljesületlen várakozások szintén próbát jelentettek ...Úgy gondolták, Krisztus 1914-ben felviszi a felkenteket az égbe ... 1917 Az Őrtorony bejelentette ... lezárul egy 40 éves aratási időszak ... az aratás befejeződött ... hátravan a tallózás időszaka ... csalódottságuk ... sokan felhagytak Jehova szolgálatával.
34 1918-ban egy ijesztő próba következett ...Isten népének a munkája teljesen leállt. A kereszténység papságából sokan örültek ennek. Azt hitték, hogy a Bibliakutatók már nem jelentenek veszélyt, úgyszólván „halottak”, mivel a „vezetők” börtönben vannak, a brooklyni főhivatal be van zárva, és a prédikálómunka ellenállásba ütközik Amerikában és Európában
De mással is szembeállíthatjuk Jézus Krisztus a Király és földi segítője C.T. Russell, valamint a Bibliakutatók csoportjának 1914-es felkészültségét és hozzáállását a világtörténelem legfontosabb aratásához! Azt a 4-5 éves kudarcokkal jellemezhető csúszást ui. ami 1914-19-ig eltelt, aratás helyett tétlenségnek nevezi maga a 34. bekezdés. A tanúk általában úgy magyaráznák ezt, hogy Jézus ekkor tisztította meg az égi birodalmát Sátántól, aminek következtében az, attól fogva csak a földre tudott koncentrálni, nagy haraggal.
Igaz ez?
Mivel a Biblia csak az eseményről ír, dátumokról, időszakokról nem, ez nem más mint egy képtelen találgatás. Ha igaz lenne, akkor kellene valami elfogadható magyarázat arra, hogy az I. világháború kezdetének 1914. július 28-át tartják a történészek, Jézus uralkodásának kezdetét pedig 1914 októberére teszik a szervezeti kiadványok. A legutóbbi írás pl. 2014. július 15-i számban jelent meg erről.
Tehát vagy az események sorrendje nem megfelelő, vagy az eseményekről szóló tanítás.
Ha Jézus 14. októberében kezdett el uralkodni, akkor Sátán Földre vetése és annak legmarkánsabb bizonyítéka, a világháború kirobbanása, csak leghamarabb októberben lehetett volna! Hogyan előzhette meg a bizonyíték a Földre vetés eseményét akár egyetlen nappal is? Októberre már jelentős hadmozdulatok és veszteségek voltak Szerbia és az oroszok elleni ütközetekben.
Ha ez a fordított helyzet így rendben lenne, akkor ez nem annak a bizonyítéka, hogy Sátán felkészültebben várta 1914-et, mint maga a Király, Russell és a Bibliakutatók?
Nem furcsa egy kicsit, hogy valamit kijelentenek és pont az ellenkezőjét bizonyítják?
Nem arról van szó, hogy kevés a bizonyíték, sőt nagyon is bőséges, csak egy másik állítás alátámasztására.
Nincs semmi ellentmondás abban, hogy Jézus 5 teljes évvel 1914 után kezdte csak egyáltalán a készülődésre buzdítani a földi apparátusát, míg Sátán ugyanezt már 2,5 hónappal 1914 előtt megtette?
Jézus buzdítása ráadásul még a 20-as évek második felében sem mutatott látványos eredményeket, ahogyan később majd látni fogjuk (16.bek.), amikorra viszont Sátán már régen túl volt egy világháborún!
Mivel lehet itt már megint a baj?
A Király nem tudott felállítani egy sereget, vagy a sereg nem volt elég készséges?
A fejezetcím és az alcím nem erre engedne következtetni, de a bizonyítékok megint mást mutatnak és ez így lesz a folytatásban is.
P.J.
Utolsó kommentek