10. AZ ŐRTORONY ÉRVELÉSI MÓDJA                                     (a teljes anyag letölthető a cikk végén)

Ez a fajta érvelés csupán egy fátyol, mely elhomályosítja azt a tényt, hogy az Őrtorony vezetése olyan merev gondolkodásmódot hirdet, amely sokszor félrevezetőnek, vagy hamisnak bizonyul. Amikor kijelentést tesznek eljövendő eseményekkel kapcsolatosan, szinte sosem teszik hozzá óvatosan, hogy „jelenleg úgy látjuk, hogy”, vagy „úgy tűnik, hogy”. Nem! Bizonyossággal szólnak, éppen úgy, ahogyan Rutherford és Russell is tette. Ragaszkodnak hozzá, hogy a követőik épp olyan komolyan vegyék őket, mint a Szentírásból vett kijelentéseket. Majd miután bebizonyosodik, hogy tévedtek, azzal mentegetőznek, hogy nem állítják, hogy ihletettek lennének. Más szóval, azt akarják elhitetni az egyszerű földi halandókkal, hogy Jehova Isten felhatalmazta őket arra, hogy nyugodtan hirdessenek csak bármit a követőiknek, amit csak „Igazságnak” hisznek, azok a szegény „bárányok” pedig kötelesek ezt elfogadni. Ők nem kérdőjelezhetik ezt meg, hanem hirdetniük kell. Még az is rendben van, ha téves az üzenet, mert a hibáikat nyilvánvalóan szentesítette Isten. Tehát az Őrtorony vezetése szerint Jehova Tanúi nem hibázhatnak, amikor ajtóról ajtóra járva, vagy a háztetőkről hirdetik, ami a Szervezet kiadványaiban van. Még ha hamisnak bizonyul is az üzenet, az sem árt sem a hirdetőnek, sem a hallgatójának. Ez azonban tévedés, hiszen sokan szenvedtek el szörnyű lelki és pszichés csalódást az Őrtorony Társulat be nem teljesült próféciái miatt.

Úgy 1958. április 1-je környékén végre elfogadtam a Háromság Írás szerinti tanításának igazságát. Bibliatanulmányozásaim Bob Purcell Tiszteletessel, továbbá számos olyan könyv, mint „Az Őrtorony Jehovája” meggyőztek engem arról, hogy a Biblia azt tanítja, Jézus Krisztus azt állította magáról, hogy Ő Isten, és valóban az, valamint, hogy a Szent Szellem Személy és egyben Isten is. Bob megörült, amikor meghallotta, hogy elfogadtam ezt az Írás szerinti tanítást, de amikor Carol tudomást szerzett róla, nagyon mérges lett. Néhány nagyon komoly vitánk volt a Bibliai tanításokról vele. Édesanyja és mások arra buzdították őt, hogy hagyjon el engem és egy ideig magam sem tudtam, hogy házasságunk vajon kitart-e a továbbiakban.

2017. április 11-én, napnyugta után (Niszán hónap 14-e) az Őrtorony megrendezi az éves emlékünnepét, megemlékezve Jézus haláláról, ami “Úrvacsoraként” is ismert.

A kenyér és bor eljut minden résztvevőhöz, mint ahogy az más gyülekezeteknél is szokás. A nagy különbség az, hogy világszerte szinte az összes királyságterem egyikében sem vesz senki Úrvacsorát.

Ez az egész teljesen normálisnak tűnik Jehova Tanúinak, de amikor először találkoztam ezzel, elég bizarrnak tűnt. Hogy őszinte legyek, még most is így látom.

9. ÚJABB HAMIS PRÓFÉCIÁK

Más szavakkal, az Őrtorony vezetői nem csupán az Őrtorony olvasóit tévesztették meg és hagyták cserben, hanem saját magukat is. Olyan komolyan vették önmagukat mint „a teljes isteni megvilágosodás egyedüli képviselőit”, hogy még ahhoz is vették a bátorságot, hogy világszerte prédikálják spekulációikat 1975-tel kapcsolatban - mégpedig 1966 és 1975 között. Ma a Társulat mégis azt állítja, nem volt bűnös abban, hogy olyan szervezet lett volna, mely hamis prófétaként tevékenykedett. Az azonban tény, hogy a Társulat és vezetői hamisan prófétáltak. Hamisan prófétáltak csaknem negyven éven át 1914-et megelőzően, és 1914-ben is. Hamisan prófétáltak 1920-tól 1925-ig azzal kapcsolatban, hogy mi fog történni ez utóbbi évben. Még ha szemet hunyunk is az 1975-tel kapcsolatos feltételezéseik fölött, mondván, hogy csak „eshetőségek” voltak (bár végül már „valószínűségek”), igazunk lenne-e, ha azt mondanánk, hogy okos dolog volt ezeket a hipotéziseket világszerte közzétenni - olyan hipotéziseket, melyek hamis reménységeket tápláltak, melyek aztán milliók számára okoztak csalódást?

A Biblia, amit Jehova Tanúi „Isten Szavaként” tisztelnek, nagyon világosan rámutat a különbségre Isten egy prófétája és egy hamis próféta között. Az 5Mózes 18:20-22 (ÚVF) ezt mondja:

- 82 -

            Úttörőszolgálatom utolsó két hónapja folyamán – most úgy hiszem – a Szent Szellem elkezdett lépésről-lépésre vezetni engem a felé a jelentőségteljes döntést hozó nap felé, amely napon szellemi szemeim megnyittattak, hogy lássák elveszett, bűnös állapotomat teokratikus rabszolgaként. Ez a nap volt újjászületésem napja Isten királyságába. Úgy tűnt, hogy lázas tevékenységem során, melynek célja az volt, hogy megfeledkezzem Bill haláláról, naponta vagy hetente több alkalommal is egyre több „újjászületett” kereszténnyel találkoztam a házról házra végzett munkában. Beszéltek nekem arról az örömükről, amit számukra az Úr Jézus Krisztus ismerete jelentett személyes Megmentőjükként és életük Uraként. Természetesen én meg azt mondtam nekik, hogy tévednek, és megsemmisítésre lesznek ítélve Armageddonkor. Hosszas vitáink voltak a megmentés tervéről, s ennek során összehasonlítottunk és megbeszéltünk sok Írásszöveget.

Szeretném az olvasók figyelmébe ajánlani Rudolf.jw 10 pontos gyűjteményes írását a Blogközösség Jehova Tanúiért oldalán. Ebben az Őrtorony Társulat rendkívül ártalmas gyakorlatait és mulasztásait foglalja össze a saját értékelése szerint. A cikk minden pontját eredeti társulati idézetek támasztják alá, ami különös súlyt ad megfogalmazott kritikájának. Kíváncsian várjuk Rudolf további gyűjtéseit is!

Szubjektív – Az Őrtorony Társulat 10 legsúlyosabb bűne

Miért vetődik fel egyáltalán egy ilyen kérdés?

2012. első félévében legalább egy körzetfelvigyázó témája, amivel minimum 20 héten keresztül járta akkori körzetét és tanított vele több száz keresztényt a következő volt:
"Hogyan készüljünk fel a nyomorúságra?"

A legtöbb hallgató először hallotta emelvényről, a társulat hivatalos képviselőjétől, hogy hazudni nem csak, hogy szabad, egyenesen követelmény is lehet bizonyos esetekben, mert az Isteni védelemhez elengedhetetlen az ilyesfajta emberi közreműködés is. Nem csak a helyzet nyomása teheti szükségessé, hogy egy keresztény hazudjon, hanem egyenesen ajánlatos, bizonyos hazugságok kieszelésével és azok begyakorlásával előre fel is készülni, olyan elképzelt hitpróbákra, melyekben a testvéreink vagy a saját megmentésünknek egyedüli módja ez lehet.

Kedves Johnny!

Történelemszakos gimnazistaként, sokszor elemeztünk eseményeket, helyzeteket, melyekben, meg kellett találnunk a résztvevők motivációit, tényleges szándékait, rejtett indítékait. Bele kellett élnünk magunkat a szereplő/k, vagy a propaganda megfogalmazóinak helyébe és lehetséges alternatívákat, ill. magyarázatokat adni azokra a történelmi szitukra, melyek már lezajlottak. Izgalmas órák voltak ezek. Nem hiszem, hogy kellene ilyesfajta gyakorlat, vagy előképzettség ahhoz, hogy a szervezet Oroszországgal kapcsolatos megnyilvánulásait más szemszögből is értékelje valaki. Nekem a megjelenő anyagok a jw.org médiarovatában régóta egyoldalúnak tűnnek, és ilyen tájékoztatásra egy ekkora kampányt építeni, nehezen képzelem krisztusi indíttatásúnak. Túl kevés vagyok egy ellen-levélkampány szervezéséhez, és lehet, hogy sokkal jobban kellene átlátni az egész helyzetet, de szerintem érdekes lenne (lett volna) egy ilyet kezdeményezni. Ha nem is támadólag a szervezet ellen, csak arra felhívni a figyelmet, hogy mennyire kevés és egyoldalú a testvérek tájékoztatása. Még egyéni kutatásokat sem nagyon lehet végezni az orosz honlapokon, mert oda ugye kevés az angol nyelvismeret.
Én ezt küldeném Brooklynba:

Sziasztok, kedves olvasók!

Az én történetem Jehova Tanúival kapcsolatban a következő.

Még a történetem elején leszögezném, hogy sem a Tanúkat, sem a tanítókat, sem pedig a katolikus egyházat nem akarom bántani és nem is haragszom rájuk. Az időben lehet, ugrálni fogok kicsit, mert hét hosszú hónapot kell összefoglalnom.

Kiábrándulva a katolicizmusból, két éve otthagytam a templomot és az egyházam, és gyülekezet nélküli keresztény lettem, gondolom, tudjátok, hogy ez mit jelent. Olvasod a Bibliát, imádkozol és egyebek. A Biblia olvasásával és megértésével még nem is volt gondom, sőt megtapasztaltam Isten feltétel nélküli szeretetét is, innentől jöttek be sok hónapra rá a Tanúk az életembe.

Tudtam a jw.org létezéséről, bele is néztem, de még nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget, félresöpörtem. Ahogy teltek a hónapok, fel-feltévedtem rá és tetszett az akadálymentessége, tetszett az, hogy rengeteg sok dolgot le lehet tölteni ingyen, tetszett az is, hogy a Biblia is elérhető sok formátumban ingyen és nem kell össze-vissza keresgélnem. Továbbá tetszett az is, ahogy akár a siketekhez akár a látássérültekhez áll ez a szervezet, egyszóval hasra estem ettől az egésztől, hogy hű lehet itt vakként is prédikálni és szolgálni, nem úgy, mint egyházunkban ahol pedig nem tudtam szolgálni Istent. Ez talán önhibámból alakult így, talán nem, de lényeg a lényeg, nem szerettem volna visszatérni az egyházamhoz, mert a Biblia megértése által sok mindenre rájöttem, hogy mi nem annyira biblikus számomra.

Ez lehet, hogy ismételten csak magánvélemény és lehet, hogy teljesen rosszul látom.

Gyülekezeti "könyv"-tanulmányozás  kr 10. fej., 8–11. bek.                                                                        (mi ez?)

Megünnepeljék a keresztények a karácsonyt?

A karácsony, ma már bűnösnek tartott megünneplését, a következő kezdéssel próbálják jelentékteleníteni.

^{8  "}A Bibliakutatók már régóta tudták, hogy a karácsonynak pogány eredete van, és hogy Jézus nem december 25-én született. A Sioni Őrtorony 1881. decemberi angol száma kijelentette: „[A keresztény] egyház tagjai közül több millióan korábban pogányok voltak. De ez az áttérés többnyire csak névleges változás volt: a pogány papok keresztény papok lettek, és a pogány ünnepeknek keresztény neveket adtak. A karácsony is az ilyen ünnepek közé tartozik”. 1883-ban Az Őrtorony a „Mikor született Jézus?” című cikkében érveket hozott fel arra, hogy Jézus miért október elején született.* Ám a Bibliakutatók ekkor még nem értették meg, hogy fel kell hagyniuk a karácsony ünneplésével. Még a brooklyni Bétel-család tagjai is megtartották. 1926 ..."

De, ha 1881. óta tudták, hogy a karácsony pogány szokás, ez az ismeret felmentheti őket annak felelőssége alól, hogy mégis gyakorolták azt egészen 1926-ig?
Ha már 1881-ben tudták, hogy pogány szokás és mégis ünnepelték fél évszázadon át, még Jézus szemlézése és tisztítása közben is 1914-19-ig, akkor, hogy vetődött fel 1926 után, hogy megünnepeljék-e?
Mi történhetett, ami miatt a kérdés napirendre került?

7. AZ ŐRTORONY „NEM IHLETETT” KINYILATKOZTATÁSAI

Mindezek ellenére, annak érdekében, hogy hűségesek maradjanak, Jehova Tanúinak el kell fogadniuk a Társulat felfogását a történetéről, és be kell illeszteniük a dolgok isteni rendjébe. Ahhoz azonban, hogy miután tanulmányozták a fent leírt prófétai kudarcokat, és az ennek eredményeként bekövetkezett csalódásokat, ezt mégis megtegyék, valódi naivitásra van szükség. Azokat, akik átéltek ilyen csalódásokat, és megőrizték az Őrtorony Társulatba vetett bizalmukat, inkább hiszékenynek mondhatnánk, semmint hűségesnek.

A Társulat nem állítja, hogy ihletett, azonban ugyanolyan tekintéllyel beszél, mintha az lenne. Azt követeli, hogy vegyék ugyanolyan komolyan, mintha a vezetői ihletettek lennének - még annak jogát sem engedik meg a hétköznapi Tanúknak, hogy kérdezzenek, vagy fenntartásaik, kétségeik legyenek bármiről, amit tanítanak nekik. Azután ezek a vezetők kihúzzák magukat a felelősség alól, amikor bizonyos tanításokat meg kell változtatni, vagy kiigazítani, vagy amikor bizonyos próféciák nem teljesednek be. Figyeljük meg milyen erőteljesen mutatják be álláspontjukat ebben az 1964. június 15-i, jellegzetes Őrtoronyban (365. old.):

Meghívó
Szeretettel várunk egy rendkívüli alkalomra, melynek témája:

Jehova tanúja voltam,
de megtalált
a minden kegyelem Istene.

Előadó: Bakó Tamás (Magyarország) volt Jehova tanúja vén és általános úttörő.

- Jöjj és hallgass meg egy tapasztalt Jehova tanúját
- Jöjj és tedd fel neki kérdéseidet, tapasztalataival kapcsolatosan
- Jöjj és tedd fel kérdéseidet, a szabadulással kapcsolatosan

Előadás után szívesen válaszol kérdésekre és nyújt segítséget az érdeklődőknek.
Alkalmunk időpontja: 2017. április 2. Vasárnap délután 14:00 órai kezdettel
Helyszín: a gáti Kultúrház nagyterme.
Szervezők: a Református Presbiteriánus Egyház

(PDF formátum)

Gyülekezeti "könyv"-tanulmányozás kr 10. fej., 1–7. bek.                                                                                (mi ez?)

A KIRÁLY MEGTISZTÍTJA AZ IGAZ IMÁDATOT (10.fejezet)

A FEJEZET TÉMÁJA: Miért és hogyan tisztította meg Jézus az igaz imádatot?

Annak a témakörnek, melynek a 10. fejezet a része, a felvezetője azt írja a 99. oldalon:

Ebben a részben látni fogjuk, milyen változtatásokat hozott a messiási Királyság Jehova dicsőségére az igaz imádatban, a viselkedési normák terén és a szervezeti felépítésben.

Vajon a király, aki élen jár minden idők legnagyobb arató munkájában, 1914-től, miért változtatna menet közben, gyakorlatilag az igaz imádaton?
Az "igaz imádat" nem pontosan azért nevezhető így, mert azok a bizonyos "viselkedési normák" rendben vannak?
Amennyiben a "viselkedési normák"-kal a legkisebb gond is lenne, akkor nem lehetne "igaz imádatnak" nevezni addig, amíg a fent idézett kijelentés szerint "a messiási Királyság" végre nem hajtja azokat a szükséges "változtatásokat"!

Egyébként meg az igaz imádat az valami játékszere az égieknek, amin ötletszerűen változtatnak, ha úgy tartja kedvük?

6. AZ ŐRTORONY-PRÓFÉCIÁK ÉS A PRÓFÉTAI KUDARC

Egy másik témára térve, Jehova Tanúi ma azzal büszkélkednek, hogy csaknem negyven évvel 1914 előtt egy kiemelkedő prédikálómunkát folytattak, hogy figyelmeztessék az emberiséget arra, mi fog abban az évben történni. Ha azonban valaki megvizsgálja a történelmüket, azt fogja látni, hogy valójában ők egy hamis üzenetet prédikáltak. Hiszen azt hirdették, hogy Krisztus ténylegesen eljött láthatatlanul 1874-ben, és hogy az 1874 és 1914 közötti időszak egy aratási időszak, amely ez utóbbi évben az emberiség összes nemzetének totális pusztulásával fog véget érni. Ezzel a ténnyel kapcsolatban Charles Taze Russell maga ezt  írta:

„Mi elfogadott ténynek tekintjük, hogy a jelenlegi világ kormányzatainak a vége, és Isten királyságának teljes megalapítása befejeződik a Kr.u. 1914-es év végéig.”17

Így aztán 1930-ban az Őrtorony második elnöke elismerte:

„Az Úr népének minden tagja örömteli várakozással tekintett előre 1914-re. Az, hogy ez az idő elérkezett és el is múlt, nagy csalódást, fájdalmat és gyászt okozott, és az Úr népe mélységes szégyenbe került. Különösen a papság és szövetségeseik gúnyolták őket, és megvetéssel mutogattak rájuk, mivel oly sok mindent mondtak 1914-ről, és arról, hogy mi fog akkor történni, de a próféciáik nem teljesedtek be.”18

Tekintettel arra, hogy a vezetőtestület folyamatosan kisajátítja az érdemet a Biblia népszerűsítése és sokszorosítás terén, ez időről-időre felveti a kérdést, hogy milyennek kellene tekinteni más felekezetek hasonló törekvéseit és főleg eredményeit ezen a téren a múltban, amikor a vezetőtestület még csak egy gondolat sem volt, vagy a jelenben a vezetőtestülettel párhuzamosan. Ilyesmiről időnkét a szervezeti irodalom is beszámol. Ennek egyik példáját idézem most fel, amihez az apropót az elmúlt hetek bibliatanulmányozási anyaga adja, melyben érzésem szerint durván eltúlozták a szervezet szerepét és érdemeit a Bibliafordítások munkájában.

Miközben a Szervezet fordítói csoportjai más emberek kész munkáit használják kiindulásnak a Bibliájuk elkészítéséhez, mégis a végeredményt gyakran úgy állítják be, mint ami "saját termék", csupán attól, hogy lefordították és egyedi könyvkötésben részesítették. Azt a negatív érzést amit ez a gyakorlat kivált egy érzékenyebb lélekben, nem tompítja az sem, hogy időnként tárgyilagosan is beszámolnak a Biblia fennmaradásának olyan történeteiről, amihez nekik semmi közük sem volt. Érdekes módon az ilyen felfedezéseik és publikációik cseppet sem csillapítják az "isteni küldött" státuszára vonatkozó kizárólagos igényüket.

5. AZ ŐRTORONY EGYHÁZSZAKADÁSA ÉS BABILONI FOGSÁGA: 1917-1919

Russell halálát követően az Őrtorony-szervezetre zűrzavaros idők következtek. Isten „hű és bölcs szolgája” nem volt többé velük. Az egyház „hetedik” és egyben utolsó „hírnöke” halott volt. Ne feledjük, hogy két évvel korábban, 1914-ben, a világ vége nem következett be, ahogyan azt Russell hosszú időn keresztül jövendölte, a Bibliakutatók pedig még mindig kissé zavarban voltak ettől a prófétai kudarctól. Egyesek csalódottan el is távoztak a mozgalomból. Ha azonban ez nem lett volna elég, még egy keserű hatalmi harc is kitört az Őrtorony főhivatalában a Társulat feletti hatalomért.

1917 tavaszán és nyár elején Joseph Franklin Rutherford Bíró, Russell utódja, az Őrtorony Társulat elnökeként megpróbálta gyakorlatilag ugyanazt az abszolút ellenőrzést megszerezni a Társulat tevékenységei felett, mint amelyet Russell élvezett. Azonban Russell nem akarta, hogy ez megtörténjen. Végrendeletében egy testületi vezetőségről gondoskodott, hogy az legyen utódja. Így a Társulat igazgatótanácsának négy tagja, a testület többsége, erőteljesen ellenállt Rutherford megítélésük szerint önkényes viselkedésének és határozottan szembehelyezkedtek vele. Végül a Bíró és az igazgatók közötti feszültség 1917. július 17-én elérte tetőfokát. Rutherford egyszerűen bejelentette a Béthel család (Brooklyn, New York, főhivatali személyzet) ebédlőasztalánál, hogy felcserélte ezt a négy embert a saját jelöltjeivel, ehhez pedig egy olyan jogi fikciót használt fel, mely szerint a vele szembenálló igazgatók nem jogszerűen foglalták el pozíciójukat Pennsylvania törvényei szerint.11

- 78 -

            Alkalomadtán találkoztam olyan emberekkel, akik az ajtóból behívtak az otthonukba és az után, hogy meghallgatták az én bevezetőmet, elmondták nekem, hogyan mentette meg őket Krisztus. Bizonyságot tettek nekem arról, hogyan adott nekik a Szent Szellem bizonyosságot megváltásukról, továbbá arról a belső békéről, amit birtokoltak az Úr Jézus Krisztusban. Természetesen, mint egy jó Tanú, én megpróbáltam érvekkel alátámasztani nekik, hogy az ő hitük téves. Úgy okoskodtam, hogy senki nem tudhatja határozottan azt, hogy meg van mentve, amíg el nem jött Armageddon és az ezer éves Királyság el nem telik. Azt mondtam nekik, hogy senkit nem ment meg egyedül a hite, hanem ezen kívül a jó cselekedetek és a pontos ismeret ugyancsak létfontosságúak a megmentéshez. De néhanapján éjszaka, amikor az ágyamon feküdtem és felidéztem a napi tapasztalataimat, ezeknek az „újjászületett” keresztényeknek a tanúbizonyságai az ő „tudom, hogy így van” megmentésükkel zavarba ejtettek engem. Tudtam a szívemben, hogy nekem nincs személyes biztosítékom a megmentésemre, ami egy Jézus Krisztussal való létfontosságú élő kapcsolaton alapulna. Mindazonáltal eddig reménykedtem abban, hogy meg vagyok mentve, de úgy hittem, ezt elveszíthetem, ha hűtlen leszek a Társulathoz. Valójában nekem nem volt meg ugyanaz a békém, örömöm és boldogságom, amit láttam sugározni ezeknek a férfiaknak és nőknek az arcáról, akik szeretetteljesen tanúskodtak Urukról, Jézus Krisztusról. Ők időnként könnyek között igyekeztek rábeszélni engem arra, hogy valljam meg, hogy bűnös vagyok és fogadjam el Jézus Krisztust, mint saját, személyes Megváltómat. Ez csak felingerelt engem, és mérgemben elviharzottam otthonaikból. De most úgy hiszem, hogy a Szent Szellem ültette el a jó magot akkor a szívembe ezeknek a csodálatos keresztény embereknek a személyes tanúbizonyságain keresztül. Azt vártam az ajtójukat kinyitó emberektől, hogy ellenségesek legyenek, vagy közömbösen érdektelenek, avagy legyenek nyitottak arra, hogy elfogadják tőlem a „jó hírt”. Egyfajta sokkhatást jelentett számomra olyan emberekkel találkozni, akik olyan erősen hittek Krisztusban, hogy hajlandóak voltak tanúskodni még nekem is – Jehova egyik Tanújának.

Gyülekezeti "könyv"-tanulmányozás  kr 9. fej., 10–15. bek.                                             (mi ez?)

Az aratás eredménye élénk szóképekben lett megjövendölve (9.fejezet)

A 9. fejezet első 9 bekezdése arról próbált eddig meggyőzni, hogy Jézus Krisztus élen járt az arató munkában, ami "elvileg" 1914-ben kezdődött, "ténylegesen" pedig jóval 1919 után. Az aratás tényleges eredményéről szóló konkrétumok a 9. bekezdésben kezdtek láthatóvá válni, aminek a lényege, hogy az aratás megkezdése után 20 évvel, és a tényleges megkezdődés után is 15 évvel később, 1934-ben kezdett csak "belendülni" a "minden idők legnagyobb aratómunkája" és a valamirevaló eredmény 40 évvel későbbről, 1953-ból van bemutatva.

Az aratás eredményét a nyomtatott könyv sávdiagramokon szemlélteti, ugyanezeket az adatokat, a webes library pedig táblázatban mutatja be. Az adatokkal való "bűvészkedésnek" egy jó példáját láthatjuk itt. Nyilvánvalóvá válik belőlük, hogy nem az adatok hatására keletkezett a hozzájuk tartozó magyarázó szöveg, hanem pont fordítva. Az író nyilván azt a feladatot kapta, hogy ezekből az adatokból kiindulva, készítsen hozzájuk lelkesítő körítést. A Szervezet azt akarja elhitetni, hogy a növekedés látványos és a nyilvántartásaik teljesen alátámasztják a történelmükről eddig leírt manipulációkat. Ennek megfelelően még ha a bemutatott puszta adatok esetleg meg is felelnek a valóságnak (amit persze nem lehet leellenőrizni, de tegyük fel, hogy rendben vannak), nagyságukkal egyáltalán nem kelthetnek katartikus érzéseket a legjobb hiszemű keresztényben sem, de amúgy sem bizonyítják a Krisztusi támogatását a munkának, hiszen jóval később keletkeztek az ún. aratás kezdetéhez képest. Továbbá nem egyértelmű pl., hogy a Világméretű növekedés című táblázat pontosan milyen típusú adatokat tartalmaz.

4. CHARLES T. RUSSELL, MINT „AZ A SZOLGA”

Jehova Tanúi még mindig azt állítják, hogy Russellt Isten felhasználta, hogy újjáélessze Jézus és az apostolok nagy tanításait. Miért van mégis az, hogy manapság nem tanulmányozzák a könyveit a gyülekezeteikben, ha másért nem is, legalább történelmi szempontból? Ez azért van így, mivel ma eretnekségnek tekintenének sok mindent, amit írt! Russell rendkívüli ember és termékeny író volt. Ő formálta meg az Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat arculatát. Ő volt az Őrtorony-magazin szerkesztője a kezdetektől. 1879-től kezdve egészen az 1916-ban bekövetkezett haláláig, több száz cikket,  füzetet és traktátust írt, valamint az Írástanulmányok hat kötetét, amelyet eredetileg úgy ismertek, mint a Millenniumi Hajnal sorozatot. Sőt, a tanításai különös tekintélynek örvendtek a követői között. Gyakorlatilag ezek váltak „az Igazsággá”, őrá pedig úgy tekintettek, mint ennek az Igazságnak a „csatornájára”.

Ebben az összefüggésben érdekes megjegyezni, hogyan tekintettek a Bibliakutatók és maga Russell az Írástanulmányokra. Az Őrtorony 1910. szeptember 15-i kiadása (a 298. oldalon) ezt írta:

A közösségmegvonás szellemi zsarolás

Nemrég volt egy érdekes tapasztalatom. Egy idősebb Jehova Tanúja kopogtatott be hozzám.

A szokásos udvariassági formulák után a tárgyra tértünk. Mondtam neki, hogy soha nem támogatnék egy olyan szervezetet, amelyik közösségmegvonás által családokat tesz tönkre.

Tagadta, hogy a Jehova Tanúi kerülnék volt tagjaikat. Gondoltam magamban, mi vaaan? Ez most az új duma? Mondtam neki, hogy ha ez igaz lenne, akkor engem sem kerülne  testületileg az egész családom azért, mert elmaradoztam és elhagytam ezt a vallást.

Tudta, hogy mivel személyesen megtapasztaltam a kizárást, ebből nem fog tudni jól kijönni, úgyhogy ekkor diadalmasan a következőt mondta: “Tisztában voltál a kilépés következményeivel.”

“Éppen most vallotta be, hogy a szervezete igenis kizár embereket.” - mondtam. Csendben volt, megfogtam.