A Jehova Tanúi által használt érvelés Róma 6:7 és 6:23 verseivel kapcsolatban, miszerint a bűnök a halálkor törlődnek és az emberek kizárólag a feltámadás utáni tetteik alapján lesznek megítélve, számos teológiai és bibliai szempontból hibás. Ahhoz, hogy teljesebb képet kapjunk erről az értelmezésről, fontos megvizsgálni a szóban forgó szövegek helyes kontextusát, beleértve a 2Korinthus 5:10-et és a Jelenések 20-ban említett könyvek jelentését.
1. Róma 6:7 és a spirituális halál fogalma
Pál apostol a Róma 6:7-ben azt írja: „Mert aki meghalt, az megszabadult a bűntől.” Jehova Tanúi ezt a verset úgy értelmezik, hogy az emberi bűnök automatikusan eltörlődnek a fizikai halálkor, de ez egy hibás olvasat. Pál itt nem a fizikai halálra, hanem a szellemi halálra utal, amely a Krisztussal való egység következtében jön létre a keresztségben. A keresztény ember meghal a bűnnek, amikor a keresztség révén Krisztus halálában részesül, és új életet kezd Krisztussal.
Ez a gondolat egészen világosan megjelenik a Róma 6:3-4-ben: „Vagy nem tudjátok, hogy mindnyájan, akik Krisztus Jézusra kereszteltettünk, az ő halálára kereszteltettünk meg? Eltemettettünk azért ővele a halálra a keresztség által, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, azonképpen mi is új életben járjunk.” Ez azt jelenti, hogy a keresztség nemcsak szimbolizálja, hanem valóságosan is egy új élet kezdete, amelyben a hívő elfordul a bűntől. Pál tehát nem a fizikai halálban való megszabadulásra utal, hanem a bűnnek való meghalásra, ami a keresztény élet része.
2. A fizikai halál és a bűn kapcsolata
A Róma 6:23 kijelenti: „Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” Jehova Tanúi ezt a verset gyakran félreértelmezik, amikor azt állítják, hogy a bűn „büntetése” a fizikai halál, és hogy a halál automatikusan megtisztítja az embereket a bűneiktől. Azonban Pál itt nem azt mondja, hogy a halál automatikusan megszünteti az ember bűnösségét. A halál a bűn következménye, de az ítélet nem törlődik el a halállal.
Ez különösen nyilvánvalóvá válik a 2Korinthus 5:10 fényében, ahol Pál egyértelműen kifejti: „Mindnyájunknak meg kell ugyanis jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megkapja, amit testi életében kiérdemelt, aszerint, hogy jót vagy gonoszat tett-e.” Ez a vers tisztán mutatja, hogy az embereket a jelen földi életükben elkövetett tetteik alapján ítélik meg, nem pedig a halál után eltörölt bűnökről van szó. Itt Pál nem tesz különbséget a feltámadás utáni és a korábbi cselekedetek között, hanem egyértelműen kijelenti, hogy a jelen élet tettei azok, amelyek az ítélet alapját képezik.
Az ítélet és a bűn kérdésében a Biblia sokkal komplexebb képet fest. Például a Zsidókhoz írt levél 9:27 világosan kifejti, hogy „…az embereknek elrendeltetett, hogy egyszer meghaljanak, és azután ítélet következik.” Tehát a halál után nem az automatikus felmentés, hanem az ítélet következik, amely az élet során elkövetett tettek alapján történik. Ez szemben áll azzal a nézettel, hogy az emberek feltámadás után egy „tiszta lappal” indulnak, mintha az életükben elkövetett bűnök jelentéktelenek lennének.
3. Jelenések 20 és a „könyvek” félreértelmezése
Jehova Tanúi gyakran hivatkoznak a Jelenések 20:12-re, ahol a könyvekről és a halottak megítéléséről esik szó. A Jelenések 20:12 így szól: „És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten előtt; és könyvek nyittattak meg, majd egy más könyv nyittaték meg, amely az életnek könyve; és megítéltettek a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint.” Jehova Tanúi gyakran értelmezik úgy ezt a verset, hogy a „könyvek” valamiféle új törvényeket tartalmaznak majd, amelyek alapján az embereket az ezeréves királyság alatt fogják megítélni.
Ez az értelmezés azonban több ponton hibás. A Jelenések 20:12 világosan kifejezi, hogy az emberek a jelen életükben elkövetett tetteik alapján lesznek megítélve. A könyvek nem új törvényeket tartalmaznak, hanem a már megtörtént cselekedetek feljegyzését. A „könyvek” tehát nem a jövőbeni útmutatásokat tartalmazzák, hanem az emberek életét és cselekedeteit jegyzik fel, amelyek alapján majd az ítélet meghozatik. Ahogy a kommentátorok is rámutatnak, a könyvekben feljegyzett tettek alapján történik az ítélet, nem valamiféle új parancsolatok betartása alapján .
4. Jeremiás 31 és az új szövetség
Továbbá, ha a Jehova Tanúi értelmezése helytálló lenne, akkor ez gyakorlatilag újra bevezetné a törvények általi megigazulást, amelyet Pál már többszörösen cáfolt leveleiben. Jeremiás 31:31-34 szerint az új szövetség lényege, hogy Isten törvényei az emberek szívébe íródnak, nem pedig egy külső, új szabályrendszerként jelennek meg. Ezért a Jelenések 20-ban említett könyveknek nincs helye egy új törvényrendszerként, amely a feltámadt embereket vezetné az ezeréves királyság alatt. Ehelyett ezek a könyvek az emberek földi életének feljegyzéseit tartalmazzák, amelyek alapján ítélet születik.
Összegzés
A Róma 6:7 és 6:23, valamint a Jelenések 20 és 2Korinthus 5:10 világos tanítást adnak arról, hogy az emberek nem a fizikai halállal szabadulnak meg bűneiktől, hanem a Krisztussal való egység és a bűnnek való szellemi meghalás által. A kontextus alapján világos, hogy Pál apostol a keresztség és a Krisztussal való szellemi egység révén történő bűntől való megszabadulásról beszél. Az emberek életük során elkövetett tetteik alapján lesznek megítélve, ahogy a Szentírás több helyen is tanítja.
Utolsó kommentek