„Hallottátok, hogy azt mondtam nektek: elmegyek, és visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örvendeznétek, hogy elmegyek az Atyához, mert az Atya nagyobb [meizōn] nálam.”
Ez Jehova Tanúi egyik kedvenc kiragadva idézgetett bibliaverse, az a „parádés” vers, amelyet Jézus teremtettsége és angyal-volta mellett felhoznak. De valóban Jézus valóságos istensége ellen szól? A háromságtan vallja, hogy a Fiú egyenlő az Atyával istenség szerint: kisebb az Atyánál emberiség szerint. Nem ok nélkül említi a Szentírás mindkettőt, vagyis hogy a Fiú egyenlő az Atyával, ugyanakkor az Atya nagyobb a Fiúnál, az elsőt Isten formája miatt mondja, a másodikat a szolga formája miatt, minden zavar nélkül. Most pedig a kisebb alárendelt a nagyobbnak. Tehát a szolga formájában Krisztus alárendelt az Atyának.
A Fiú emberként valóban „kisebb” volt az Atyánál, és mint Messiás, mint ember, az őt küldő Istentől való teljes függőségben élt. Azonban Jézust a Szentírás több alkalommal világosan Úrnak és ISTENnek nevezi, és olyan tulajdonságokat állít róla, amelyet csak a valóságos Isten birtokolhat, ezért a Szentírás szerint egy isteni valóságot birtokol az Atyával, egy Isten ővele, és e tekintetben egyenlő. Ezt az értelmezést nem zárja ki a János 14:28 sem, aminek röviden megfogalmazva két oka van:
- A Fiú (ellentétben az Atyával) emberré lett, és mint ember, embersége tekintetében csakugyan nevezheti az Atyaistent hozzá képest lényegileg magasabbrendűnek, Istenének, akit maga is imád stb. Ez nem zárja ki, hogy egyúttal Isten is legyen.
- Az Atya nem istenségében, hanem atyaságában nagyobb a Fiúnál, mert írva van: Jézusban lakozik az istenség egész teljessége testileg. (Hát miféle isteni természetbeli teljesség az, aminél van nagyobb vagy bővebb?) Másrészt Jézus Fiú volt, és mint ilyen, eleve engedelmes az Atyának (noha istenségére nézve egyforma volt ővele). Ettől az engedelmességből indíttatva lett emberré (mert nem tartozott vele senkinek, még az Atyának sem), és mint ember, saját bőrén tanulta meg az engedelmességet egy új szempontból: teremtményként. Ez a másik ok, aminél fogva elismerhette, hogy kisebb az Atyánál.
A szövegösszefüggés világossá teszi, hogy itt az Atya és a Fiú közötti, a Szentháromságon belüli cselekvésről van szó: Jézus az Atyától való jöveteléről és a hozzá való visszatéréséről szól. Az Atya nagyobb, hiszen tőle indul ki minden Szentháromságon belüli cselekvés, mert ő az, aki a Fiút és a Szentlelket küldi. Az Atya, Fiú, Szentlélek egységét, továbbá a Fiú és a Szentlélek Atya általi küldését János evangéliumának egész 14. fejezete különösen is hangsúlyozza. Ezért ez a mondat: „Az Atya nagyobb nálam” csak Jézusnak az ugyanebben a fejezetben szereplő kijelentése (9. v.) és más hasonlók alapján helyezhető el megfelelően: „Aki engem lát, látja az Atyát”. A Fiú Atyának való alárendelése, megüresítése földi létmódjának idejére nem szünteti meg istenségét. Minőségileg Isten volt, testben kinyilatkoztatva, míg emberként mennyiségileg korlátozott volt.
A szövegben arról van szó, hogy az apostoloknak örülniük kell azon, hogy Jézus az Atyához megy, ezt pedig azzal indokolja, hogy az Atya nagyobb nála. Nagyobb, nem az isteni természet szerint, melyben az Atya, Fiú és Szentlélek egy és oszthatatlan, hanem emberi természete szerint. Jézus, emberi természetét tekintve, kisebb az Atyánál. Vagyis emberként csakugyan kisebb nála. Az apostoloknak több okuk van örülni, mint szomorkodni Jézus távozása miatt, mert föltámasztásával az Atya megdicsőíti emberi természetét. A vers értelme, hogy: Én elmenetemről és visszajövetemről szólottam hozzátok. Az első miatt szomorkodtok; de ha az én boldogságomat, mely a tietekkel egybe van kötve, szem előtt tartanátok, örülnétek azon; mert az Atya, kihez én megyek, nagyobb nálamnál, s ő nekem a nagyobbat, a megdicsőülést, az alacsony sorsból a dicsőbb állapotba jutást adja meg, minek rátok nézve is a legörvendetesebb következése lesz. Krisztus itt úgy beszél magáról, mint ember, mert elmeneteléről szól. Mint isteni Ige az Atya dicsőségét soha sem hagyta el, s az Igének az Atyához való menetéről szó sem lehet. Azonban e szavak: „az Atya nagyobb nálamnál“ Jézus Krisztus isteni természetével is összeegyeztethetők; mert az Atya valóban nagyobb, mint a Fiú, nem természeténél és méltóságánál fogva, hanem amennyiben a Fiú az Atyától született.
Az arianizmustól befolyásolt szekták tévesen magyarázzák ezt a tant, amikor Jézus istenségét a Jn 14:28-cal („…az Atya nagyobb nálam”) hozzák kapcsolatba, mintha Jézus kisebb lett volna lényegben, mint az Atyaisten; alacsonyabb rangú; vagy akár teremtett létező. Ám a Szentírás azt is tanítja, hogy bizonyos értelemben az Atya is „kap” valamit a Fiútól (pl. Jn 16:15, 23.)
Van egy fontos oka annak, hogy Jézus (amikor az Atyával való kapcsolatát jellemezte) miért választotta a meizon kifejezés használatát, amelyet „nagyobb”-nak fordítanak, a kreitton kifejezés használata helyett, amely „kiválóbb”-at jelent. A meizon egy magasabb pozíciót jelöl, míg a kreitton egy magasabb rendű, kiválóbb természetet jelöl. E két szó közötti különbség megfigyelhető a János 14:12 versben, ahol azt olvashatjuk, hogy a hívők „nagyobb” (meizon) tetteket fognak véghez vinni, mint Jézus. Mivel tudjuk, hogy ez a vers nem arra utal, hogy mi Jézusénál „nagyobb” tetteket fogunk végrehajtani, világos a szövegkörnyezetből, hogy Jézus ugyanezt a szót használta, amikor az Atya (aki a mennyben volt) helyzetére utalt, szemben Jézus helyzetével (aki ekkor itt, a földön volt).
Az effajta viszonynak egy modern szemléltetése ismerhető fel az Őrtorony saját tekintélystruktúrájának elemzésekor: Egy elnöklő felvigyázóról elmondható, hogy „nagyobb”, mint egy vén. Mégis e kijelentéssel nem azt sejteti valaki, hogy a vén alacsonyabbrendű a felvigyázónál, hanem inkább, hogy a felvigyázó hatásköre „nagyobb”, mint a vén hatásköre. Ugyanígy, csupán Jézus emberi természete az amelyről az Atyával kapcsolatban kijelenthető, hogy „nagyobb”, mint Ő. Azonban ezt a hasonlatot nem lehet használni Jézus és az angyalok közötti kapcsolatra, mivel a Héberek 1:4 versében a másik kifejezést találjuk (kreitton, „kitűnőbb”-nek fordítják), annak bemutatására alkalmazva, hogy Jézus „nagyobb” az angyaloknál az Ő természeténél fogva. Az angyalok és Isten nem csak rangban különböznek, hanem természetükben, lényegükben. A lényegi különbségből fakad a rangbeli különbség.
Az Atya helyzete tekintetében „nagyobb” a megtestesült Krisztusnál, mivel Krisztus embersége teremtett valóság, noha istenségénél fogva az Atyával egyenlő. Helyzete különbözött az Atyaistenétől, nem a természete. Jézus nagyobbnak mondta az Atyát, nem azért mert ő nem Isten, hanem mivel Jézus ember is volt, és emberként alacsonyabb helyzetben volt.
A Héberek 2:9 szerint Jézus egy időre „alacsonyabbá tétetett az angyaloknál” a megtestesülésekor.
Máté 11:11 szerint soha egy ember sem volt „nagyobb Keresztelő Jánosnál, de az egek királyságában a kisebb is nagyobb nála.” Ez azt jelentené, hogy Jánosnak nincs emberi természete? Ez azt jelenti, hogy a mennyekben lévőknek, akik nagyobbak, mint János, más/különböző természetük van? Ha Keresztelő János a legnagyobb ember, aki valaha élt és Jézus csupán egy ember volt, ez azt jelenti, hogy Keresztelő János nagyobb volt, mint Jézus, abban az értelemben, hogy magasabb rendű nála természetben? Ez azt jelenti, hogy Jézus és János nem birtokolhatták mindketten az emberi természetet?
A Galácia 4:4 szerint Krisztus a Törvény alatt állt. Ennélfogva emberként alacsonyabb helyzetben volt, mint az Atya, de nem különbözött tőle isteni természet tekintetében. Ugyanez a magyarázata, hogy miért növekedett bölcsességben, termetben (Lukács 2:52).
Összehasonlításképpen, egy férj a család feje, míg a feleség nem. Bár a helyzetük különböző, a férfi nagyobb hatalommal rendelkezik, miközben a természetük azonos. Bibliailag a férj magasabb helyzetet és tekintélyt élvez, mint a felesége. De nem különbözik tőle természetben, és nem kiválóbb, magasabb rendű nála. Ugyanúgy az emberi természetet osztják, és közösen dolgoznak a szeretet által. Így van ez Jézus esetében is. Az Ő természete azonos az Atyáéval, azonban az Atya küldte el (János 6:44) és alacsonyabb pozícióban volt a megtestesülés következtében, és a Törvény alatt állt.
A Filippi 2:5-8 szerint Jézus „megüresítette magát, rabszolgai formát öltött, és emberekhez lett hasonlóvá…”
Ezt írja az Athanasziosz hitvallás:
"...mi Urunk Jézus Krisztus, Istennek Fia, egyenlően Isten és ember; Isten, aki az Atya lényéből örök idő előtt született: és ember, aki anya lényegéből időben született. Tökéletes Isten: tökéletes ember, aki értelmes lélekből és emberi testből áll. Egyenlő az Atyával istenség szerint kisebb az Atyánál emberiség szerint. Aki noha Isten és ember, mindazáltal nem kettő, hanem egy Krisztus."
Jézusnak kettős természete lett onnantól, hogy a Megtestesülésekor felvette az emberi természetet is. Jézus soha nem tagadta, hogy Isten. Pusztán elismerte a tényt, hogy ember is volt, és alávetette magát Isten törvényeinek, és így váltotta meg azokat, akik a törvény alatt álltak, nevezetesen a bűnösöket (Galácia 4:4-5). Jézus Isten és ember is volt egyszerre. Emberként alacsonyabb helyzetben volt, mint az Atya. Hozzáadott az emberi természet (Kolosszé 2:9). Emberré lett, hogy meghaljon az emberekért.
Minthogy Jézus Krisztus valóságos Isten és egyben valóságos ember, két sor állítmány jelenthető ki róla: isteni és emberi állítmányok sora. Krisztus tehát mint ember (az az ember, aki egyben Isten) kisebb az Atyánál. De a szentháromsági vonatkozásokban is lehet helye az Üdvözítő ama kijelentésének. Egyrészt ugyanis a titok közlésében a kinyilatkoztatás az Atyának bizonyos felsőbbséget tulajdonít (per appropriationem), amennyiben általában őt nevezi Istennek. Továbbá: minthogy az Atya nemzetlen elv, a Fiú pedig született (de nem teremtetett!), eredet (nem természet és lényeg) tekintetében fönnáll egy szentháromsági egymásután, és így az emberi fölfogás- és kifejezésmód szerint analógiásan lehet bizonyos értelemben alárendelésről szó. Vagyis
- Jézus Krisztus valóságos ember is, tehát mindazt mondhatta és tehette mint egy ember.
- A szentháromsági eredés címén, vagyis hogy a Fiú az Atyától született, a Fiú az Atyával szemben fogalmi függésben van, és ez elégséges logikai alapot szolgáltat arra a beszédmódra, hogy a Fiú logikailag az Atya után következik, és alája van rendelve, továbbá az Atya a Istenség forrása, ezért kiválólag neki lehet tulajdonítani (de nem kisajátítani a Fiúval és a Szentlélekkel szemben) az Isten nevet.
Az "Atya nagyobb nálamnál" kijelentést az "elmegyek az Atyához" értelme alapján kell tehát értelmeznünk. A Fiú nem azért megy az Atyához, mert Isten Fia, hiszen mint Isten Fia öröktől fogva az Atyával volt - így akkor is, amikor e szavakat mondta. "Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt" (1:1). Inkább azért mondjuk, hogy az Atyához megy, mert emberi természete van. Így amikor azt mondja, hogy "Az Atya nagyobb nálamnál", nem az "én, mint Isten Fia" értelmében mondja, hanem mint az ember Fia, hiszen ebben az értelemben nem csak az Atyánál és a Szentléleknél kisebb, de még az angyaloknál is: "rövid időre kisebb lett az angyaloknál" [Zsid 2:9]. Ráadásul néhány dologban alá volt rendelve az embereknek, mint például szüleinek (Lk 2:51). Tehát emberi természete miatt kisebb az Atyánál, de isteni természete miatt egyenlő vele: "Nem tartotta zsákmánynak, hogy Istennel egyenlő, hanem kiüresítette önmagát, szolgai formát vett fel" [Fil 2:6].
Azt is mondhatnánk, ahogy Poitiers-i Hilarius teszi, hogy még az isteni természet szerint is az Atya nagyobb, mint a Fiú, mégsem kisebb a Fiú, mint az Atya, hanem egyenlő vele. Mert az Atya nem nagyobb a Fia hatalmában, örökkévalóságában és nagyságában, hanem egy adományozó vagy forrás, eredet méltóságában. Mert az Atya nem kap semmit másiktól, de a Fiú örök nemzedéssel kapja természetét az Atyától. Tehát az Atya nagyobb, mert ad; de a Fiú nem kisebb, hanem egyenlő, mert mindent megkap, ami az Atyáé: "azt a nevet adta neki, mely minden név felett van" (Fil 2:9). Mert akihez egy létezési aktust (esse) adnak, nem alacsonyabb az adónál.
Khrüszosztomosz János a János 14:28-ban foglalt kijelentést azzal magyarázta, hogy az Úr ezt a tanítványok véleményét figyelembe véve mondja, akik még nem tudtak a feltámadásról, vagy nem gondolták, hogy ő egyenlő az Atyával. Ezért ezt mondta nekik: ha még nem hisztek nekem azon alapon, hogy nem tudok segíteni magamon, vagy nem vártok arra, hogy újra lássalak titeket a keresztem után, akkor higgyetek nekem, mert elmegyek az Atyához, aki nagyobb nálam.
Az emberi természet kezdettől fogva háromszoros alárendeltséget mutat Isten felé. Az első a jóság mértékére vonatkozik, abban az értelemben, hogy a isteni természet maga a jóság lényege, míg a teremtett természet cask részesedik az isteni jóságból, mintha alá lenne rendelve a jóság sugarainak. Másodszor, az emberi természet alá van rendelve Istennek, Isten hatalmát tekintve, mivel az emberi természet, mint minden teremtmény, alá van rendelve az isteni rendelés működésének. Harmadszor, az emberi természet különösen alá van rendelve Istennek saját cselekvésén keresztül, abban az értelemben, hogy saját akaratával engedelmeskedik parancsainak. Ezt a háromszoros alárendeltséget Krisztus magáról vallja.
- Az elsőt (Máté 19:17): "Miért kérdezel engem a jóról? Csak egy van, aki jó, az Isten." Mit jelent ez? Aki jó mesternek nevezte Őt, és nem vallotta meg, hogy Isten vagy Isten Fia, megtanulja, hogy egyetlen ember, bármilyen szent is, nem lehet jó Istenhez képest. És ezzel arra késztetett minket, hogy megértsük, hogy Ő maga, emberi természetében, nem érte el az isteni jóság magasságát. És mivel olyan dolgokban, amelyek nagyok, de nem nagyságukban, nagy lenni ugyanaz, mint jónak lenni, ezért azt mondják, hogy az Atya nagyobb Krisztusnál emberi természetében.
- A második alárendeltség Krisztusra abban az értelemben értendő, hogy mindaz, ami Krisztussal történt, isteni rendelkezés szerint történt, ezért Krisztus alá volt rendelve az Atyaisten rendelkezésének. És ez a szolgaság alárendeltsége, mely szerint minden teremtmény szolgál Istennek, alá van rendelve rendelkezésének, mert a teremtmény szolgál a Teremtőnek. És ebben az értelemben az Isten Fia hogy "szolga formáját vette fel". (Filippi 2:7)
- A harmadik alárendeltséget Ő maga tulajdonítja magának, mondván (János 8:29): "Mindig azt teszem, ami tetszésére van." És ez az engedelmesség alárendeltsége. Ezért mondja róla az Írás, hogy "engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig." (Filippi 2:8)
További olvasnivalók angol nyelven:
Utolsó kommentek