„…Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok, minden általa és őrá nézve teremtetett. Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn.” (Károli)

„…mert általa teremtetett minden más az egekben és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, legyenek azok trónok vagy felsőbbségek vagy kormányzatok vagy hatalmak. Minden más őáltala és őérte teremtetett. Ezenkívül ő minden más előtt van, és általa hozatott létre minden más…” (Új világ fordítás)

Láthatóan teológiai elfogultságból fakadóan az Őrtorony szemérmetlenül betoldja a „más” szócskát, hogy „helyet csináljon” a maga elképzelésének, miszerint Jézus maga is teremtmény. Világos, hogy Jehova Tanúi igyekszenek elkerülni, hogy be kelljen ismerniük, hogy Krisztus teremtett mindent, mert „de aki mindent elkészített, Isten az” (Héberek 3:4). Ehelyett a Társulat azt tanítja, hogy „Krisztus volt az egyetlen, akit Isten teremtett”, és hogy aztán Ő „Jehovával együtt teremtett minden mást”. (Örökké élhetsz a Paradicsomban a földön, 58. oldal) Innen nézve Krisztus nem a teremtő Isten, hanem csupán az első teremtett angyal – „A legnagyobb angyal Jézus Krisztus, akit Mihálynak is hívnak.” (Őrtorony, 1995. november 1., 8. oldal)

Jézus örökkévaló és Teremtő (vö. Iz 9:6; Mik 5:2; Jn 1:1.3.10; 8:58; 13:19; 1Kor 8:6; Kol 1:15-17; Zsid 1:2.8.10; 13:8; 1Jn 1:1; Jel 1:17-18; 22:13). A fenti határozott utalásokon kívül a Szentírás azt is állítja, hogy egyedül Isten a Teremtő (vö. Ter 1:1; Zsolt 33:6; Iz 40:28; 44:24; Róm 11:36; 1Kor 11:12; Ef 3:9; Zsid 2:10).

Viszont Isten valóban csak egy angyalt teremtett, aztán felhasználta ezt az angyalt, hogy megteremtsen minden „mást”? Nem! Isten tanúsítja, hogy Ő maga teremtette a mennyet és a földet, „egyedül”, „magam”. (Ézsaiás 44:24)

A Szentírás világosan fogalmaz: „Ezt mondja megváltód, az Úr, aki az anyaméhben formált: Én, az Úr alkottam mindent: egyedül feszítettem ki az eget, magam tettem szilárddá a földet.”

Tehát a Biblia kijelenti, hogy mindent a Fiú teremtett, hogy a Szentlélek jelen volt a teremtésnél (1Mózes 1:2), és hogy az ÚR (Jehova) „egyedül” volt ott. Ennek csak úgy van értelme, ha az Atya, Fiú, és a Szentlélek alkotják az egy igaz Istent.

Azt pedig, hogy egy „Jehován” kívül álló kisebb Isten is részt vett a teremtésben azt cáfolja Ézsaiás 44:24; Malakiás 2:10; Jób 9:2,8. valamint az a tény, hogy ugye az Atya nem egyedül teremtett, hanem a Fiú  (Jn 1:1-4, Kol 1:16, Zsid 1:2) és a Szentlélek (1Móz 1:2, Jób 33:4, Zsolt 104:30) is, márpedig a teremtés csakis isteni képesség, sőt teremtmény a teremtésnek még eszközévé sem tehető. Isten ui. egyedülálló módon forrása a teremtésnek, mert Isten semmilyen eszközzel, társsal vagy anyaggal nem működik közre a teremtés művében. Isten teremtői tevékenysége kizárólagos. Úgy, ahogyan Isten létesít, senki és semmi nem képes. Isten teremtői képessége a teremtmény számára közölhetetlen tulajdonság. Ahhoz, hogy valaki teremteni tudjon, vagyis ahhoz, hogy létezőt hívjon elő a nemlétezőből, Istennek kell lenni.

Ha viszont „őbenne teremtetett minden”, akkor szükségképpen az adódna, hogy ő maga is őbenne (általa) teremtetett, ami önellentmondás volna. Tehát a Fiú nem teremtmény.

Az Őrtorony felhoz néhány érvet a „más” szócska betoldásának védelmében a 16-17. vers tekintetében az „Érveljünk az Írásokból” című könyvben:

„A Lukács 13:2-ben az egyes bibliafordítások a következőképpen adják vissza ezt a szót: "a többi", ÚRB, B.-D., Kat.; "minden más", Káldi." - De itt szerepel egy többletinformáció, ami amott nem szerepel.

„És felelvén Jézus, monda nékik: Gondoljátok-é, hogy ezek a Galileabeliek bűnösebbek voltak valamennyi Galileabelinél, mivelhogy ezeket szenvedték?” (Lk 13:2)

Azaz oda van írva, hogy ezek is galileabeliek voltak. De Jézusról éppen az nincs írva, hogy ő is teremtmény.

„(Lásd még: Lukács 21:29, Kat. és Filippi 2:21, Kat.)" - Szánalmas kaparászások ezek. A Károliból idézve:

„Monda pedig nékik egy példázatot: Tekintsétek meg a fügefát és minden fákat” (Lk 21:29)

Azaz oda van írva, hogy a fügefa is a fák közé tartozik. De Jézusról éppen az nincs írva, hogy ő is teremtmény.

„Mert mindenki a maga hasznát keresi, nem a Krisztus Jézusét.” (Fil 2:21)

Ez tökéletes öngól. Pál értelemszerűen nem sorolta az általa dicsért Timótheust azok közé, akik nem a Jézus, hanem a maguk hasznát keresik. Az Őrtorony „logikája” pedig ezt követelné ezen a helyen is.

Attól, hogy a JT hozott egy római katolikus fordítást, ahol más helyeken a „pász”-t „minden más”-sal fordítják, még nem lesz automatikusan jogos az eljárása. Neki ama konkrét igehelyek mondanivalója, beszédhelyzete stb. és a Kol 1:16.17 között párhuzamot kell konstruálnia. Nos, én arra mutattam rá, hogy amazoknál más volt a beszédhelyzet, mert ott magáról a („minden más”-sal szembeállított) egyedi létezőről is állították (majdnem mindig explicite), hogy ő is galileai, ő is fa, illetve Timótheusról nem állíthatták, hogy haszonleső - s ezért nem jó az a hivatkozás. Nem működik a párhuzam, mert az említett példákban vagy nincs meg a „minden más”-t megokoló tényező, vagy jelen van ugyan, de olyan explicit említés (besorolás) szavatolja, ami a Kol 1,16sk-ből hiányzik.

A görögben csakugyan van ilyen tendencia, de a felhozott példák nagyon eltérőek a Kolosszé levélbelitől. Számtalan más hely mondja, hogy Péter is apostol volt, hogy Pálékat is börtönbe zárták, hogy a templomba menők mind dobtak valamit a perselybe, satöbbi. Itt viszont egyáltalán nem magától értetődő, hogy a „más” szónak ott kell állnia. Láttuk, hogy az 1:15-beli „az egész teremtés elsőszülötte” bízvást lehet az örökösséget jelölő méltóságnév is, ráadásul a közvetlen folytatás fel is sorolja, mi minden teremtetett őbenne, ezáltal is távolítva a verset a párhuzamnak szánt példáktól. A vers végén hangsúlyosan megismétli, hogy „minden őáltala/benne teremtetett”, és az Új Világfordítás itt és a következő versben összesen négyszer kényszerül betoldani a „más” szót. Nehéz tehát bárkivel is elhitetni, hogy a „minden más” jelentés egyértelműen benne van a szövegben.

Furuli és BeDuhn csúfolódó szofizmája (hogy vajon az Atya is Krisztusban teremtetett-e stb.) szóra sem érdemes: megfeneklik azon, hogy csak arra vonatkozhat a „teremtetett” állítmány, ami valóban teremtetett, vagyis a hatalmasságokra és a fejedelemségekre, melyeket az angyalokkal azonosíthatunk, és amelyekről másutt (Kol 2:10) az mondatik, hogy Krisztus azoknak a feje.

A „más” szócska azért igazolhatatlan beszúrás, mert a szent szövegbe, azaz egy később tekintéllyel idézendő forrásba hamisítja bele az Őrtorony elgondolását. Amely mellesleg csak egy felekezeti értelmezés esszenciája, s nem a szövegkörnyezeté. Azaz az apostol szájába adják saját következtetéseiket, továbbgondolásaikat. Ez az, ami egy bibliafordításban megengedhetetlen. A fordítás más műfaj, mint a bibliamagyarázat, netán a hitvita.

Néhány angol nyelvű amatőr Jehova Tanúja hitvédő honlap (akik lelkességükkel nem dicséretet, hanem letorkolást kaptak Brooklynból, mondván erre nincs szükség, majd ők képviselik és megvédik „az igazságot”) megkísérli megvédeni ezt a fordítást, de nagyon hasonló logika alapján. A Kol 1:16-al kapcsolatos érvelés csupa olyan példát hoz, amelyben nyilvánvaló, hogy a „többiek” ugyanolyan fajtájúak, mint az, akiről szó van - vagyis az amerikai elnökök, a hipotetikus istenek, a fák, a nevek, a kormányok, az emberek, a galileabeliek, és így tovább. Ezek nyelvészetileg csak arra adnak példát, hogy ha a szövegkörnyezetből amúgy is egyértelmű, akkor a „más” szó a görögben olykor elhagyható a „minden” mögül. Például mindenki más is vetett a perselybe, és a szegény özvegy is. Azok is galileabeliek voltak, akikre rászakadt a torony Siloámban, és azok is, akikhez Jézus ezeket hasonlította. Péter apostol volt, és a többi apostol is. De hogy a Kol 1:16 szövegkörnyezetéből hogyan derülne ki, hogy Jézus is teremtmény, az nem világos. Azt nem másnak, mint az Őrtorony Társulatnak kell odacsempésznie: éppen egy ilyen irányzatos fordítással, amire semmi alap nincs a szövegben. Külön felhívnám a figyelmét a Kol 1:17-re, amely szerint „Ő előbb volt mindennél, és minden Őbenne áll fenn” - nem pedig „előbb lett mindennél” stb. Amint persze a Jn 1,1 és 3 is fogalmaz: „Kezdetben vala az Íge”, és „Minden őáltala lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett.” Kíváncsi vagyok, ezt mikor fogják az Őrtoronyban úgy „továbbgondolni”, persze csak „logikusan”: hogy ti. fordításukba itt is egy-egy „más” szócskát helyeznek el a „minden” ill. a „semmi” után. Az a körülmény, hogy több fordítás a „minden”-t sok helyen „minden más”-sal adja vissza, csak annyiban igazolható esetről esetre, amennyiben a konkrét helyek szövegkörnyezetében ott van az erre jogosító információ.

A másik kibúvójuk, hogy ti. a „minden” nem feltétlenül jelent mindent, azon feneklik meg, hogy a mondott helyen külön az olvasó szájába van rágva, mi "mindenről" beszél Pál.

A Kol 1,16skk-be betoldott "más" szócska tehát teljesen indokolatlan, mert anélkül a szöveg minden teremtményt Jézus által és őrá nézve teremtettnek nevez, míg az Őrtorony beszúrása őbelőle is teremtményt csinál. Szerintünk Jézus eleve nem is teremtetett (hanem született/nemzetett), így az Őrtornyos felvetésében foglaltak automatikusan vannak kizárva, nem pedig az itteni "minden" szónak valami átértelmezése útján. De idéztem már a Jn 1,3-at („Minden őáltala lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett”), ami egyértelművé teszi, hogy nem "minden létezőt," hanem "minden teremtett létezőt" kell értenünk a Kol 1,16-ban a "minden" alatt. Nincs is szükség tehát sem az Atyának, sem (részünkről) Jézusnak a "minden" szó jelentésköréből való kihozataláról egy ilyen sanda betoldás által.

Mint a két fillért adakozó özvegy, a torony alatt veszett galileusok stb. példájára nézve is megemlítettem (mert az ÚVF-védő honlapjai ilyen triviális példákkal szokták aládúcolni itteni hamisításukat), amott a szöveg explicite kimondja, hogy a többiek is bedobtak pénzt, szintén galileabeliek voltak stb. (Erre alapozna az Őrtorony példája is, mellétéve a fügefát „és minden fákat” stb.) De az Őrtorony apologétái nem találnak sehol olyan isteni kijelentést, amely szerint Jézus szintén teremtmény volna, vagy hogy teremtetett. Az, hogy ő „minden teremtmény elsőszülötte”, vagy inkább „az egész teremtés elsőszülötte”, bizonyosan nem teszi őt teremtménnyé, hanem szülöttnek mutatja. Az elsőszülöttség pedig jelölhet rangot, örökösséget is. Ezért ez az igehely nem bizonyítja, hogy Jézus teremtmény. Különben ezt kizárja az is, hogy „őbenne teremtetett minden”. Mert ha ő is teremtmény volna, akkor ő is önmagában (önmaga által stb.) lett volna teremtve.

Egyébként a betoldást le lehet leplezni az Őrtorony egyik, magyar nyelven ugyan meg nem jelent kiadványa, a Királyság Sorközi Fordítás (Kingdom Interlinear Translation, 1985) alapján is, íme:

A Jehova Tanúi érvelése, miszerint a Kolossé 1:16-17-ben a „minden” kifejezés mellé a „más” szót kell betoldani, azért hibás, mert nincs nyelvtani vagy teológiai alapja ennek az állításnak. Vizsgáljuk meg részletesen ezt az érvelést és annak cáfolatát.

1. A „minden” görög megfelelője: „panta”

A Kolosszé 1:16-17 eredeti görög szövege a „panta” (πάvτα) szót használja, amely egyértelműen „minden” vagy „összes” jelentésű, és nincs benne semmilyen utalás a „más” vagy „többi” jelentésre. A „panta” szó több újszövetségi szakaszban is előfordul, például Róma 11:36, 1 Korinthus 8:6, Efézus 3:9, Jelenések 4:11, ahol mindig a teremtés egészére vonatkozik, kivétel nélkül.

2. Az „ἄλλος” és „ἕτερος” görög szavak hiánya

A görög nyelvben az „allos” (más, egyéb) és „heteros” (különböző, másik) szavak egyértelműen utalnak arra, hogy valami „más” vagy „többi” dologra vonatkoznak egy csoporton belül. Ha Pál apostol azt akarta volna kifejezni, hogy Jézus egy „másik” teremtett lény, akkor használhatta volna ezeket a szavakat, de nem tette. A Kolossé 1:16-17 szakaszban sem az „allos”, sem a „heteros” szó nem szerepel, ami azt jelenti, hogy a „minden” (panta) szóhoz semmilyen „más” jelentést nem lehet hozzárendelni.

3. Az eredeti görög szöveg és a betoldás

A Jehova Tanúi Új Világ Fordításában (NWT) a „minden más” kifejezés szerepel a Kolosszé 1:16-17-ben. Azonban az eredeti görög szövegben a „más” szó nem található meg. Ez egy egyértelmű elismerés arra vonatkozóan, hogy a „más” szó betoldása nem része az eredeti szövegnek, hanem egy teológiai előfeltevés alapján történt.

4. Teológiai következetlenség

Az az érvelés, hogy Jézus teremtett lény, ellentmond az Újszövetség több szakaszának is, amelyek egyértelműen kijelentik, hogy Jézus nem teremtett lény, hanem maga a Teremtő. János 1:3 kijelenti: „Minden őáltala lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett.” Ez kizárja annak a lehetőségét, hogy Jézus teremtett lény lenne, hiszen akkor önmagát kellett volna teremtenie, ami logikailag lehetetlen.

5. Az Ézsaiás 44:24 érve

Ézsaiás 44:24 egyértelműen kijelenti, hogy az Úr egyedül teremtette az eget és a földet: „Én, az Úr, mindent teremtettem, egyedül feszítettem ki az eget, és szétterítettem a földet magamtól.” Ha a Jehova Tanúi állítása szerint Jézus az első teremtett lény, akkor hogyan lehetséges, hogy az Úr (YHWH vagy Jehova) egyedül teremtette az eget és a földet? Ez ellentmondásos lenne, ha Jézus nem lenne maga is Isten.

Összegzés

A Kolosszé 1:16-17 szövegének helyes fordítása és értelmezése alapján Jézus nem teremtett lény, hanem maga a Teremtő, aki által és akinek a számára minden teremtetett. A görög „panta” szó jelentése „minden”, és nincs alapja a „más” szót hozzáadásának. Az „ἄλλος” és „ἕτερος” szavak hiánya a szövegben megerősíti, hogy nincs helye a „más” jelentés betoldásának, és az ilyen beavatkozás teológiailag és nyelvészetileg is indokolatlan.

* * *

A Jehova Tanúi gyakran hivatkoznak a Lukács 13:2, Lukács 21:29 és Filippi 2:21 verseire, hogy alátámasszák a "minden más" betoldását a Kolosszé 1:16-17-ben. Az alábbiakban részletesen megvizsgáljuk ezeket az érveket, és bemutatjuk, miért nem helytállóak a Kolosszé 1:16-17 kontextusában.

1. Lukács 13:2

Vers: „Jézus így válaszolt nekik: Azt gondoljátok, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak minden más galileainál, mivel ezeket szenvedték?”

Jehova Tanúi érvelése: Itt a „minden más” fordításában a „más” szó betoldása azért indokolt, mert a szövegkörnyezet egyértelműen összehasonlítja a galileaiakat más galileaiakkal.

Cáfolat: A Lukács 13:2 kontextusában a „minden más” kifejezés teljesen indokolt, mert a vers egyértelműen összehasonlítja a bűnös galileaiakat más galileaiakkal. Ez azonban nem ad alapot arra, hogy ugyanezt a logikát alkalmazzuk a Kolossé 1:16-17-ben, ahol nincs ilyen összehasonlítási alap. A Kolossé 1:16-17-ben a „minden” szó (τὰ πάντα) az egész teremtésre utal, és nincs olyan kontextus, amely indokolná a „más” betoldását.

2. Lukács 21:29

Vers: „Mondott nekik egy példázatot is: Nézzétek meg a fügefát és a többi fát.”

Jehova Tanúi érvelése: A „többi fák” fordításában a „többi” szó betoldása indokolt, mert a szövegkörnyezet egyértelműen különbséget tesz a fügefa és a többi fa között.

Cáfolat: A Lukács 21:29-ben a „többi fák” (τὰ λοιπὰ δένδρα) kifejezés indokolt, mert a vers összehasonlítja a fügefát más fákkal. Ez azonban nem vonható párhuzamba a Kolosszé 1:16-17-tel, ahol az egész teremtésről van szó, és nincs alap a „más” betoldására. Pál apostol egyértelműen kifejezi, hogy „minden” Jézus által teremtetett, és nincs olyan kontextus, amely igazolná a „más” szó betoldását.

3. Filippi 2:21

Vers: „Mert mindenki a maga hasznát keresi, nem pedig a Krisztus Jézusét.”

Jehova Tanúi érvelése: A „mindenki más” fordításában a „más” szó betoldása indokolt, mert a szövegkörnyezet egyértelműen különbséget tesz az önző emberek és Jézus Krisztus követői között.

Cáfolat: A Filippi 2:21 kontextusában a „mindenki más” (πάντες) kifejezés indokolt, mert a vers az emberek önző cselekedeteit hasonlítja össze Jézus Krisztus követésével. Ez azonban nem releváns a Kolossé 1:16-17 esetében, ahol a „minden” szó (τὰ πάντα) egyértelműen az egész teremtésre vonatkozik, és nincs olyan kontextus, amely indokolná a „más” betoldását.

Összegzés

A Jehova Tanúi által hivatkozott Lukács 13:2, Lukács 21:29 és Filippi 2:21 versek nem szolgálnak megalapozott érvként a „más” szó betoldására a Kolosszé 1:16-17-ben. Ezekben a versekben a „más” kifejezés indokolt, mert a szövegkörnyezet egyértelműen összehasonlít hasonló vagy különböző csoportokat. Ezzel szemben a Kolossé 1:16-17-ben a „minden” szó (τὰ πάντα) az egész teremtésre utal, és nincs olyan kontextus, amely indokolná a „más” szó betoldását. Pál apostol világosan kifejezi, hogy „minden” Jézus által teremtetett, és a görög szövegben sem az „ἄλλος” sem a „ἕτερος” szó nem szerepel, ami kizárja a „más” jelentést.

Ezért a „minden más” betoldása a Kolossé 1:16-17-ben nyelvileg és teológiailag is helytelen.