Gyülekezeti "könyv"-tanulmányozás kr 9. fej., 1–9. bek. (mi ez?)
MILYEN EREDMÉNYE VAN A PRÉDIKÁLÁSNAK? (9.fejezet)
– A szántóföldek fehérek az aratásra
A FEJEZET TÉMÁJA: Jehovának köszönhetően növekednek az igazság magvai
A Királyság könyv annak ellenére, hogy sokkal kisebb terjedelmű, mint elődje a Hirdetők könyv, mégis meglepően sok téma ismétlődik benne, vagy legalábbis több részletben, szétszórtan találhatók. Ilyen a 9. fejezet témája is, melyről már korábban volt szó, pl. a 6. fejezetben, vagy 2. fejezet 23-tól.
Míg a fejezet, Jézusnak az aratásról szóló világos szemléltetésével indít (1.2.bek.), a folytatásban bonyolódik a magyarázat azzal, hogy hozzáadják a Jelenések könyvének próféciáját is (5.6.bek.), így onnantól kezdve már a 2 szemléltetés párhuzamos, ill. összekevert magyarázatát kellene észben tartani, és a modern kori eseményekre alkalmazni. Intellektuális értelemben nem kis teljesítményt vár el az író, ha valóban az a célja, hogy mindezeket megértsék a heti bibliatanulmányozás résztvevői. Anélkül, hogy bárkinek a képességeit lebecsülném, azt hiszem nem lehet csodálkozni azon, hogy ilyen szellemi mixek után egy átlagos testvérnek a gyülekezetben fel se tűnjön, az évszámokkal, eseményekkel, bibliai kifejezésekkel folytatott spekuláció.
Ezeknek a dolgoknak a kombinációjából aztán egyszer csak megszületik az "aratás", újabb dátumok, egyértelműzés, határozott állítások, melyek most is csak bibliai alap nélkül állnak.
A "sürgősség" (kifejezés) nem csak nyomdatechnikailag van kiemelve (más színnel) az egész fejezetben, hanem a gyakorisága is feltűnő. Legalább 9x fordul elő más rokonértelmű kifejezések mellett, ami azért érdekes, mert a gyakorlatban, tehát az 1914-et követő időszakban a sürgősségnek egyáltalán semmi jelét nem lehetett tapasztalni, legalábbis annak a leírásnak alapján, amit ez a könyv tartalmaz a korabeli eseményekről. Nagyon is lagymatag volt a tempó, évekig tartott, mire az ún. szellemi alvás állapotából (2.fej.34.) egyáltalán kimozdultak.
Így aztán különösen meglepő az ahogyan a 2. alcím fogalmaz:
A Királyunk élen jár minden idők legnagyobb aratómunkájában
Az 5. bekezdés utolsó mondata szerint a Jelenések látomása abban fog segíteni, hogy megállapítható legyen az aratás kezdete. Ez a látomás, a könyvben eddig leírtakkal együtt kellene, hogy komplett bizonyíték és útmutató legyen ehhez. Azonban az itt következő dolgok nem, hogy kiegészítenék az eddigieket, hanem inkább ellentmondanak azoknak.
Arra a kijelentésre, amit már sokadszor olvashatunk, hogy az aratás 1914-ben kezdődött (pl. 50.o.), ezidáig inkább csak cáfolatokat láthattunk, de az ismételt felemlegetéssel, a Jelenések próféciájának bevetésével és a konkrétan erre mutató kérdésekkel az 5.bek. végén, talán most végre láthatóvá válnak tények is az ügyben.
Az én várakozásomat a bizonyítékok iránt mindenesetre felfokozta ez a szellemi "előjáték", így a korábbiakhoz képest, még nagyobb lett a csalódásom, amikor rájöttem, hogy a 6. bekezdés sem tesz hozzá többet, hiába a Jelenések próféciája, plusz még egy újabb, 3. "versenyzőként" Dániel is. A nesze semmi fogd meg jól szisztéma szerint a szegényes végeredmény, ami a beígért bizonyítéknak távolról sem tekinthető, így hangzik:
- Jézus ... élen jár az aratásban, és koronát visel ... (Jel.14:14)
- Jézust 1914-ben nevezték ki királynak (Dán 7:13, 14)
- Röviddel ezután azt a parancsot kapta, hogy kezdje el az aratást (15. vers)
- „Az aratás egy világrendszer befejezése”. (Máté 13:30)
Tehát az aratási időszak és a „világrendszer befejezése” ugyanabban az évben, 1914-ben kezdődött el. A tényleges aratás az aratási időszak későbbi részében vette kezdetét (Máté 13:30, 39).
Próbálom a bizonyítékot meglátni ezeknek a bibliai kijelentéseknek az önkényes láncolatában, de sehogyan sem találom a logikát.
Ha ui. létezik "tényleges aratás", akkor minek nevezhető az, ami nem a tényleges?
Kamu aratás, névleges aratás, elvi aratás, aratás papíron?
Vajon miben járt élen a Király az alatt a 4-5 éves időszak alatt, amikor nem, hogy aratás nem történt, de a már learatottak is szépen kezdtek kiszivárogni a szervezetből?
Nem emlékszem pl. arra, hogy Jézus, vagy bárki más a Szentírásban mikor használta a "tényleges aratás" kifejezést, hogy azzal felossza az aratási időszakot egy "tétlen aratásra" és egy "valóságos aratásra". Persze a 6. bekezdés sem mutatja meg a bibliai helyet, így nyilvánvalónak látszik, hogy ez inkább csak egy okoskodás, aminek el kellene fednie azt a történelmi tényt, hogy 1914-ben és utána, semmi olyasmi nem történt ami aratásra emlékeztetne. Ebben a magyarázatban egyáltalán nincs olyan feltűnő és könnyen érthető logika, aminek hallatán bárki a homlokára csapva mondhatná, hogy ez teljesen egyértelmű. Még azzal együtt sem, hogy 1914-19 -ig a nép megtisztítását is belekeverik a történetbe, mert ez csak még több kérdést vet fel.
Amit a Szervezet 14-19 -ig megtisztításnak nevez, az egy olyan időszak, ami nem más volt, mint az elhunyt Russellhez és tanításaihoz hű és megalkuvás nélküli Bibliakutatók elűzése és kitakarítása a Szervezetből.
Ha Russell valóban az Isteni követnek bizonyult, mint ahogyan a 2. fejezet 6. bekezdése ezt állítja, akkor miért volt bűn hűségesnek lenni hozzá, vagy a tanításaihoz?
Ha azok a felkentek 4 teljes éven keresztül megtisztításra szorultak, az csak úgy fordulhatott elő, hogy Russell, vagyis az Isteni követ előtte beszennyezte őket!
Ez persze nem zárható ki, hiszen csak egy ember volt ő is a sok közül, de akkor hogyan állíthatják 2017-ben azt, hogy Isteni követ volt?
Ez azt jelentené, hogy a beszennyezést Isten segítségével csinálta!
Én még nem hallottam olyat, hogy Isten nevében 40 éven keresztül valamit be kell szennyezni, hogy aztán azt 5 éven keresztül Isten, vagy Jézus megtisztítsa! Mindezt a szellem által elhívott vagy felkent minőségben! Elég őrülten hangzik, de a leírtak alapján másra nem lehet gondolni.
De visszatérve a 6. bekezdéshez, ami a súlyosan beszennyezett felkenteknek a megtisztításáról ír, ez milyen értelemben nevezhető aratásnak?
Ha 14-19 ig megtisztítás volt, akkor miért aratás kezdődött 14-ben, miért nem megtisztítás?
Ha ez eltartott 19-ig, akkor aztán kezdődhetett az aratás! Ilyen logikával Armageddon is elkezdődhetett 14-ben, de majd a tényleges Armageddon csak később. Sőt az újvilág is eljött 14-ben, de a tényleges újvilágra még várni kell.
Már az is abszurd, hogy egyáltalán felkentek, elhívottak, vagyis égi reménységűek lehettek szennyezetten is!
Miféle szokatlan sorrendje és magyarázata ez az eseményeknek?
Az elhívás után, a szellemmel való felkenetés után még éveken keresztül tisztítani kellett őket!?
Ez a bekezdés úgy állítja be a különböző Bibliaverseket, mintha valamiféle kódrendszernek a részei lennének, melyekben valószínűleg Jézus Krisztus vagy Jehova elrejtette az aratás kezdetének a megfejtését és erre a hű és bölcs szolga, a tehetsége folytán most rájött. Mindenesetre a 6. bekezdés bátran kijelenti, hogy "napjainkban már értjük" ezeket a dolgokat.
Ha figyelmen kívül is hagynánk a legfontosabb kérdést, hogy miért az évszázados késés a megértésben, emellett még az sem tiszta, hogyan is zajlott ténylegesen ez az ún. "kódfejtés", rádöbbenés, aminek a vége, hogy "napjainkban már értjük"!
Mi lehetett ennek a folyamata?
Ki, mikor és hogyan fogadta az állítólagos Krisztusi üzeneteket a Bibliai üzenet "kikódolásához"?
Jézus Krisztus egyszer csak jelzett valakinek, hogy "hé fiúk! már 100 éve végzitek a munkát, ideje megtudnotok, hogy mit is csináltok tulajdonképpen" és akkor hirtelen megértették?
Vajon szó szerint vezette az illetőnek, vagy talán csoportnak a kezeit a Biblia lapjain a 20-21. sz-ban, valahogy így:
- először keresd ki a János 4:35-öt; isz. 98. (1.bek.)
- utána olvasd el a János 4:5-30 -at; isz. 98. (3.bek.)
- majd ugorj a Jelenések 14:14 -re; isz. 96. (5.bek.)
- aztán keresd a Dániel 7:13,14 -et; ie. 536. (6.bek.)
- végül vissza a Jelenések 14:15 -höz; isz. 96. (6.bek.)
?
Hogyan történhetett másképp!
Ha mindez 1914 előtt történik, akkor is egy fikció, de évtizedekkel 14 után érteni csak, ez több mint nevetséges. Mindenesetre Jézus Krisztus vezetéséhez kapcsolni egy ilyen folyamatot ez csak a vezetőtestületnek jut az eszébe.
Tehát, ha az aratás és annak időpontja, minden idők legnagyobb (legkülönlegesebb) munkája az alcím szerint, Jézus pedig élen jár ebben, akkor miért csak 100 évvel az aratás megkezdése után fedi fel a rejtélyt a rabszolgának?
Túlságosan naiv vagy hozzánemértő azt felvetni ilyenkor, hogy ha Jézus 1914 előtt nem arról tájékoztatta volna a szolgáit Russell (követe) által, hogy az aratás 1914 ben véget ér (23.o; 50.o.), hanem inkább arról, hogy pont akkor kezdődik, akkor talán nem telt volna szellemi alvással (23.o.) az aratás első 5 éve?
Amit itt örömteli és különleges aratási időszaknak neveznek, arra a 2. fejezet 34. bekezdése "ijesztő próba" időszakaként utalt, a 6. fejezet pedig arról írt (16.bek.), hogy még 1927-ben is "sokan" vonakodtak bekapcsolódni az aratásba, annak ellenére, hogy kiváltságmegvonásokkal fenyegették őket az Őrtoronycikkek által, valamint rossz légkört alakítottak ki a vonakodók körül a gyülekezeteikben, hogy így kényszerítsék őket.
Az első 5 bekezdés annyira bonyolította az aratás körüli dolgokat, hogy a 6. bekezdésnek úgy kellett fogalmaznia, hogy csupán "napjainkra vált érthetővé" a folyamat, de rögtön ezután a 7. bekezdésben mégis úgy tesznek, mintha mindez teljesen világos lett volna már 1920-ban is!
7 Az Őrtorony 1920. júliusi angol száma kijelentette: „A Szentírás vizsgálata alapján egyértelműnek tűnik, hogy az egyháznak abban a megtiszteltetésben van része, hogy megoszthatja a Királysággal kapcsolatos üzenetet másokkal.”
A "napjainkból visszatekintve már értjük", akkor jelentené bárminek is a megértését, ha valamiféle utalás létezne a Bibliában az ún. "tényleges aratásra" amiről a 6. bekezdésben esett először szó.
De ilyen nincsen!
Vagyis az, hogy "ma már értjük" csak annyit jelenthet, hogy ma már ki tudjuk magyarázni (még, ha csak egy beteg indokkal is), hogy az aratás kezdetén, Jézus Krisztus élen járása mellett a legfontosabb munkában, hogyan következhetett be a munka teljes leállása, a tényleges beindulás és szárnyalás helyett.
A 9. bekezdés néhány számadatot is bevet azokból az időkből, hogy valamennyire bizonyítottnak mutassák az addig leírtakat, de ez is csak egy erőlködés amivel együtt is, továbbra is lehetetlen az Isteni támogatásról meggyőzni azt aki figyelmesen olvassa ezt a könyvet.
Először is kijelenti, hogy csupán a 30-as években kapott lendületet a prédikáló munka, majd felteszi a kérdést, hogy milyen eredménye lett ennek.
De már itt egy eredményről (legalábbis következményről) van szó, hiszen 14-től a 30-as évekig kellett várni a lendületre, az elég lehangoló eredmény arra a 20 éves időszakra Jézus Krisztus élen járásával! Ezt még az a 41000-es létszám is igazolja, ami az 1934-es adat volt.
20 év alatt 41 ezer?
Tényleg ez az Isteni vagy Krisztusi tempó?
Ilyen az amikor Jézus Krisztus élen jár?
De a helyzet rosszabb annál, hogy csak 20 évre vetítsük, hiszen az egész "ügyet" Russell pontosan 64 évvel korábban indította be!
Tehát 41000, a 64 év eredménye, természetesen Isteni támogatás mellett!
Még az 1934-54 -ig tartó időszak 500 ezres növekedése sem kimagasló világviszonylatban.
Ha csak a bevezetőben említett szemléltetést idézzük fel, abban Jézus Krisztus pár perc alatt olyan bizonyságot tett egy idegen nőnek, hogy az a város lakosságának jelentős részét is érdeklődéssel töltötte el.
Péter apostol nyilvános előadására egyetlen délután 3000-en keresztelkedtek meg. Majd rövid idő múlva, még 5000-en. Ezek a számok sokkal közelebb állnak ahhoz, hogy fentről irányított tevékenység bizonyítékai legyenek.
De a Bibliakutatók sem rekedtek meg az 500 ezres határnál, a növekedésük kétségtelenül folyamatos napjainkig. Ennek mértékét és jelentőségét 1 hét múlva vizsgáljuk meg.
P.J.
Utolsó kommentek