„Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt hiszik, hogy ha ömlik belőlük a szó, nyomban meghallgatásra találnak!” (Katolikus fordítás)

„Mikor pedig imádkoztok, ne mondjátok újra meg újra ugyanazt, mint ahogy a nemzetekből valók teszik, mert ők azt hiszik, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg.” (Új világ fordítás)

Ezt a verset arra vonatkozó parancsnak véve, hogy kerüljük ugyanazon szavak használatát az imában, Jehova Tanúi elkerülik a 9-13. versekben található Miatyánk recitálását, ismételgetését. Amikor a keresztények a Miatyánkot alkalmazzák az istentiszteleteken vagy magán imádatukban, Jehova Tanúi elítélik őket, mint Jézus Máté 6:7-ben adott utasításainak megsértőit. Látható, hogy ezen értelmezésük kihangsúlyozása végett saját bibliafordításukban még félrefordítással, vagyis hamisítással is éltek, ld. a pirossal kiemelt részt.

Azonban, hogy ha Jehova Tanúi Királyság-termeiben megtartott gyülekezetek rendszeres jelenlévővé válsz, és nagy figyelmet fordítasz az ott elmondott imákra - szinte kizárólag az összejövetelek kezdésére és zárására, mivel az ima általában nem képezi részét magának a szolgálatuknak - akkor észre fogod venni, hogy az ott lévő férfiak szintén ugyanazokat a szavakat ismételgetik, ha rájuk kerül a sor, hogy imádkozzanak. Kerülik a Miatyánk használatát, azonban a saját szavaikat újra és újra ismételgetik. A legtöbb ilyen nyilvános királyság-termi imában valóban tudatos erőfeszítést tesznek, hogy váltogassák a kifejezéseiket, azonban a személyeket, akik saját magukat ismételgetik minden egyes alkalommal, megtűrik, míg valakit, aki az Úr imáját ismételné, azt szemrehányás érné.

Helytelen azokat a szavakat használva imádkoznunk, hogy „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved” és így tovább? Aligha, mivel Jézus mutatta be ezeket a szavakat azt mondva, „Ti tehát így imádkozzatok” (Máté 6:9). Nem azért adta ezeket a szavakat, hogy bemutassa nekünk, hogyan ne imádkozzunk, hanem hogy inkább megmutassa, hogyan kell(ene) imádkoznunk.

A Zsoltárokban feljegyzett imákat is nyilvánvalóan az újra és újra történő használatra jegyezték fel. És amint elmondta nekünk a Gecsemáné-kertben az Úr, „újra elment, és harmadszor is ugyanazokkal a szavakkal imádkozott.” (Máté 26:44). Tehát nincs szentírási alapja annak, hogy Jehova Tanúi elítélik a Miatyánk recitálását.

Tehát Jézus Krisztus itt nem magát a gyakori ima gyakorlatát tiltja, ahogy azt sem akarja tiltani, hogy „emberek szeme láttára” imádkozzunk (vö. Mt 6:5), vagy azt sem akarja, hogy csak zárt ajtók mögött imádkozzunk (Mt 6:6). Jézus a pogány, és nem a zsidó imagyakorlatot veti el, ugyanis a pogányok üres és mágikus formulákat ismételtek, amellyel azt hitték, hogy kifárasztják az isteneket (vö. 1Kir 18:26; ApCsel 19:34). Az ilyen mágikus imákat a keresztény felekezetek is elvetik. Jézus itt egyszerűen a személyes, bensőséges ima fontosságát hangsúlyozta.

• Zsolt 118 – Az „irgalma örökké tart.” 5-ször hangzik el.
• Zsolt 136 – A zsoltár minden sora után (26-szor) elhangzik, hogy „irgalma örökké tart.”
• Zsolt 150 – A „dicsérjétek” felszólítás 10-szer hangzik el.
• Mt 26:44 – Jézus háromszor megismételte ugyanazt az imát.
• Lk 18:1 – „Egyszer arról mondott nekik példabeszédet, hogy szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni.”
• Lk 18:7 – „Hát az Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak?”
• Lk 18:13-14 – A megigazult vámos a Templomban a mellét verve imádkozott úgy, hogy: „Isten, irgalmazz nekem, bűnösnek!”
• ApCsel 10:2 – „Vallásos és istenfélő volt… állandóan imádkozott az Istenhez.”
• Róm 1:9-10 – „imáimban mindig megemlékezem rólatok, és szüntelenül azért könyörgök, hogy egyszer Isten segítségével eljuthassak már hozzátok”
• 1Tessz 5:17 – „Imádkozzatok szüntelenül.”
• Jel 4:8 – „éjjel-nappal folyvást ezt zengték: „Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, aki van és aki eljő!””