„Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.”

A Társulat azzal érvel, hogy „Mivel Jézusnak volt Istene, az ő Atyja, így nem lehetett egyidőben ugyanaz az Isten.” - Kell hinned a Háromságban?, 17. o.

Hogyan lehetne Jézus Isten, amikor úgy hívja az Atyát, hogy “az én Istenem”? Ami Jehova Tanúit illeti, az, hogy Jézus azt a kifejezést használta az Atyára: “én Istenem”, azt jelenti, hogy Jézus nem Isten. Válaszképpen elmagyarázhatjuk, hogy léteznek szervezett kapcsolatok, mint a vezetőé az egyenlők között. Kérd meg a Jehova Tanúját, hogy olvassa el a 2Mózes 4:16-ot, amely azt mondja, hogy Mózes „pedig Isten gyanánt” lesz testvérének, Áronnak. Az, hogy Mózes Isten volt Áron számára, nem változtat azon a tényen, hogy Mózes és Áron  emberi mivoltukat tekintve egyenlőek voltak. Hasonlóképpen, az Atya és a Fiú is lehet egyenlő az istenségüket tekintve úgy is, hogy az Atya fej, illetve Istenként viszonyul a Fiúhoz.

Most pedig nézzük meg a Héberek 1:10-et, ahol az Atya “Úrnak” hívja a Fiút. Ha az Atya Úrnak szólíthatja a Fiút anélkül, hogy ő maga megszűnne Úrnak lenni, a Fiú is nevezheti Istennek az Atyát úgy, hogy közben Ő is Isten marad.

Végül megmutathatod a Tanúnak, mit mondott Tamás Jézusnak a János 20:28-ban. „Tamás ezt válaszolta neki: Uram és Istenem!” Tehát Jézust is “én Istenemnek” szólították. Még ha nem is értjük teljesen Jézusnak az Atyához való viszonyát, az, amit értünk, elegendő ahhoz, hogy tudjuk, ugyanolyan kapcsolatunk lehet Krisztussal, mint amilyen Tamásnak volt, és mi is hívhatjuk Őt a mi Istenünknek.

Az egyik dolog, amit a szervezet nem vesz figyelembe ennél az szövegnél, az az, hogy Jézus mindig nagy gondot fordított arra, hogy megkülönböztesse azt a kapcsolatot, amelyet Ő ápolt az Atyával attól, amelyet a tanítványai ápoltak. Sosem hívta Istent a “mi Atyánknak”, vele és a tanítványaival kapcsolatban. (A Máté 6:9-ben lévő főpapi imában, ahol Jézus “Mi Atyánkként” szólítja meg az Atyát, Jézus arra tanítja a tanítványait, hogy hogyan imádkozzanak, és nem arról van szó, hogy magát is beleérti. Imáját ennek megfelelően így kezdte: “Ti tehát így imádkozzatok:”) Ezt azért fontos megjegyeznünk, mert Jézus természeténél fogva Fia Istennek, míg a tanítványokat azzá fogadta (János 1:12). “Isten Fiaként” Jézusnak ugyanaz a természete, mint Istennek (János 5:18, 19:7), de amikor testté lett, Jézus magára vette az emberi természetet, így vált az Ember Fiává”. (Ld. János 6:62, Dániel 7:13. Az “Ember Fia” kifejezés egy messiási cím, ami az emberi mivoltára utal, mint ahogy második eljövetelekor is testben fog eljönni.) Míg isteni természete miatt Jézus még mindig rendelkezik isteni hatalommal és erővel, emberi természetéből adódóan hivatkozik Jézus úgy az Atyára, mint Istenére.

„Ő az Isten dicsőségének visszatükröződése és magának a lényének pontos mása, s mindeneket fenntart az ő hatalmának szavával; miután pedig megtisztulást szerzett bűneinkért, leült a Fenség jobbjára a magasságokban…” - Héberek 1:3

Emberi értelemben a “jobb kéz” az erőt és a hatalmat szimbolizálja. Olyan személyt jelöl, aki magas pozícióban van, és tiszteletnek örvend. Ezért alkalmazza az írás az “Atya jobbján ül” kifejezést, utalva Krisztus kitűnőségére mint olyan valakire, aki a legmagasabb hatalmi pozícióban van.