Sziasztok, kedves olvasók!

Az én történetem Jehova Tanúival kapcsolatban a következő.

Még a történetem elején leszögezném, hogy sem a Tanúkat, sem a tanítókat, sem pedig a katolikus egyházat nem akarom bántani és nem is haragszom rájuk. Az időben lehet, ugrálni fogok kicsit, mert hét hosszú hónapot kell összefoglalnom.

Kiábrándulva a katolicizmusból, két éve otthagytam a templomot és az egyházam, és gyülekezet nélküli keresztény lettem, gondolom, tudjátok, hogy ez mit jelent. Olvasod a Bibliát, imádkozol és egyebek. A Biblia olvasásával és megértésével még nem is volt gondom, sőt megtapasztaltam Isten feltétel nélküli szeretetét is, innentől jöttek be sok hónapra rá a Tanúk az életembe.

Tudtam a jw.org létezéséről, bele is néztem, de még nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget, félresöpörtem. Ahogy teltek a hónapok, fel-feltévedtem rá és tetszett az akadálymentessége, tetszett az, hogy rengeteg sok dolgot le lehet tölteni ingyen, tetszett az is, hogy a Biblia is elérhető sok formátumban ingyen és nem kell össze-vissza keresgélnem. Továbbá tetszett az is, ahogy akár a siketekhez akár a látássérültekhez áll ez a szervezet, egyszóval hasra estem ettől az egésztől, hogy hű lehet itt vakként is prédikálni és szolgálni, nem úgy, mint egyházunkban ahol pedig nem tudtam szolgálni Istent. Ez talán önhibámból alakult így, talán nem, de lényeg a lényeg, nem szerettem volna visszatérni az egyházamhoz, mert a Biblia megértése által sok mindenre rájöttem, hogy mi nem annyira biblikus számomra.

Ez lehet, hogy ismételten csak magánvélemény és lehet, hogy teljesen rosszul látom.

Gyülekezeti "könyv"-tanulmányozás  kr 10. fej., 8–11. bek.                                                                        (mi ez?)

Megünnepeljék a keresztények a karácsonyt?

A karácsony, ma már bűnösnek tartott megünneplését, a következő kezdéssel próbálják jelentékteleníteni.

^{8  "}A Bibliakutatók már régóta tudták, hogy a karácsonynak pogány eredete van, és hogy Jézus nem december 25-én született. A Sioni Őrtorony 1881. decemberi angol száma kijelentette: „[A keresztény] egyház tagjai közül több millióan korábban pogányok voltak. De ez az áttérés többnyire csak névleges változás volt: a pogány papok keresztény papok lettek, és a pogány ünnepeknek keresztény neveket adtak. A karácsony is az ilyen ünnepek közé tartozik”. 1883-ban Az Őrtorony a „Mikor született Jézus?” című cikkében érveket hozott fel arra, hogy Jézus miért október elején született.* Ám a Bibliakutatók ekkor még nem értették meg, hogy fel kell hagyniuk a karácsony ünneplésével. Még a brooklyni Bétel-család tagjai is megtartották. 1926 ..."

De, ha 1881. óta tudták, hogy a karácsony pogány szokás, ez az ismeret felmentheti őket annak felelőssége alól, hogy mégis gyakorolták azt egészen 1926-ig?
Ha már 1881-ben tudták, hogy pogány szokás és mégis ünnepelték fél évszázadon át, még Jézus szemlézése és tisztítása közben is 1914-19-ig, akkor, hogy vetődött fel 1926 után, hogy megünnepeljék-e?
Mi történhetett, ami miatt a kérdés napirendre került?

7. AZ ŐRTORONY „NEM IHLETETT” KINYILATKOZTATÁSAI

Mindezek ellenére, annak érdekében, hogy hűségesek maradjanak, Jehova Tanúinak el kell fogadniuk a Társulat felfogását a történetéről, és be kell illeszteniük a dolgok isteni rendjébe. Ahhoz azonban, hogy miután tanulmányozták a fent leírt prófétai kudarcokat, és az ennek eredményeként bekövetkezett csalódásokat, ezt mégis megtegyék, valódi naivitásra van szükség. Azokat, akik átéltek ilyen csalódásokat, és megőrizték az Őrtorony Társulatba vetett bizalmukat, inkább hiszékenynek mondhatnánk, semmint hűségesnek.

A Társulat nem állítja, hogy ihletett, azonban ugyanolyan tekintéllyel beszél, mintha az lenne. Azt követeli, hogy vegyék ugyanolyan komolyan, mintha a vezetői ihletettek lennének - még annak jogát sem engedik meg a hétköznapi Tanúknak, hogy kérdezzenek, vagy fenntartásaik, kétségeik legyenek bármiről, amit tanítanak nekik. Azután ezek a vezetők kihúzzák magukat a felelősség alól, amikor bizonyos tanításokat meg kell változtatni, vagy kiigazítani, vagy amikor bizonyos próféciák nem teljesednek be. Figyeljük meg milyen erőteljesen mutatják be álláspontjukat ebben az 1964. június 15-i, jellegzetes Őrtoronyban (365. old.):

Meghívó
Szeretettel várunk egy rendkívüli alkalomra, melynek témája:

Jehova tanúja voltam,
de megtalált
a minden kegyelem Istene.

Előadó: Bakó Tamás (Magyarország) volt Jehova tanúja vén és általános úttörő.

- Jöjj és hallgass meg egy tapasztalt Jehova tanúját
- Jöjj és tedd fel neki kérdéseidet, tapasztalataival kapcsolatosan
- Jöjj és tedd fel kérdéseidet, a szabadulással kapcsolatosan

Előadás után szívesen válaszol kérdésekre és nyújt segítséget az érdeklődőknek.
Alkalmunk időpontja: 2017. április 2. Vasárnap délután 14:00 órai kezdettel
Helyszín: a gáti Kultúrház nagyterme.
Szervezők: a Református Presbiteriánus Egyház

(PDF formátum)

Gyülekezeti "könyv"-tanulmányozás kr 10. fej., 1–7. bek.                                                                                (mi ez?)

A KIRÁLY MEGTISZTÍTJA AZ IGAZ IMÁDATOT (10.fejezet)

A FEJEZET TÉMÁJA: Miért és hogyan tisztította meg Jézus az igaz imádatot?

Annak a témakörnek, melynek a 10. fejezet a része, a felvezetője azt írja a 99. oldalon:

Ebben a részben látni fogjuk, milyen változtatásokat hozott a messiási Királyság Jehova dicsőségére az igaz imádatban, a viselkedési normák terén és a szervezeti felépítésben.

Vajon a király, aki élen jár minden idők legnagyobb arató munkájában, 1914-től, miért változtatna menet közben, gyakorlatilag az igaz imádaton?
Az "igaz imádat" nem pontosan azért nevezhető így, mert azok a bizonyos "viselkedési normák" rendben vannak?
Amennyiben a "viselkedési normák"-kal a legkisebb gond is lenne, akkor nem lehetne "igaz imádatnak" nevezni addig, amíg a fent idézett kijelentés szerint "a messiási Királyság" végre nem hajtja azokat a szükséges "változtatásokat"!

Egyébként meg az igaz imádat az valami játékszere az égieknek, amin ötletszerűen változtatnak, ha úgy tartja kedvük?

6. AZ ŐRTORONY-PRÓFÉCIÁK ÉS A PRÓFÉTAI KUDARC

Egy másik témára térve, Jehova Tanúi ma azzal büszkélkednek, hogy csaknem negyven évvel 1914 előtt egy kiemelkedő prédikálómunkát folytattak, hogy figyelmeztessék az emberiséget arra, mi fog abban az évben történni. Ha azonban valaki megvizsgálja a történelmüket, azt fogja látni, hogy valójában ők egy hamis üzenetet prédikáltak. Hiszen azt hirdették, hogy Krisztus ténylegesen eljött láthatatlanul 1874-ben, és hogy az 1874 és 1914 közötti időszak egy aratási időszak, amely ez utóbbi évben az emberiség összes nemzetének totális pusztulásával fog véget érni. Ezzel a ténnyel kapcsolatban Charles Taze Russell maga ezt  írta:

„Mi elfogadott ténynek tekintjük, hogy a jelenlegi világ kormányzatainak a vége, és Isten királyságának teljes megalapítása befejeződik a Kr.u. 1914-es év végéig.”17

Így aztán 1930-ban az Őrtorony második elnöke elismerte:

„Az Úr népének minden tagja örömteli várakozással tekintett előre 1914-re. Az, hogy ez az idő elérkezett és el is múlt, nagy csalódást, fájdalmat és gyászt okozott, és az Úr népe mélységes szégyenbe került. Különösen a papság és szövetségeseik gúnyolták őket, és megvetéssel mutogattak rájuk, mivel oly sok mindent mondtak 1914-ről, és arról, hogy mi fog akkor történni, de a próféciáik nem teljesedtek be.”18

Tekintettel arra, hogy a vezetőtestület folyamatosan kisajátítja az érdemet a Biblia népszerűsítése és sokszorosítás terén, ez időről-időre felveti a kérdést, hogy milyennek kellene tekinteni más felekezetek hasonló törekvéseit és főleg eredményeit ezen a téren a múltban, amikor a vezetőtestület még csak egy gondolat sem volt, vagy a jelenben a vezetőtestülettel párhuzamosan. Ilyesmiről időnkét a szervezeti irodalom is beszámol. Ennek egyik példáját idézem most fel, amihez az apropót az elmúlt hetek bibliatanulmányozási anyaga adja, melyben érzésem szerint durván eltúlozták a szervezet szerepét és érdemeit a Bibliafordítások munkájában.

Miközben a Szervezet fordítói csoportjai más emberek kész munkáit használják kiindulásnak a Bibliájuk elkészítéséhez, mégis a végeredményt gyakran úgy állítják be, mint ami "saját termék", csupán attól, hogy lefordították és egyedi könyvkötésben részesítették. Azt a negatív érzést amit ez a gyakorlat kivált egy érzékenyebb lélekben, nem tompítja az sem, hogy időnként tárgyilagosan is beszámolnak a Biblia fennmaradásának olyan történeteiről, amihez nekik semmi közük sem volt. Érdekes módon az ilyen felfedezéseik és publikációik cseppet sem csillapítják az "isteni küldött" státuszára vonatkozó kizárólagos igényüket.

5. AZ ŐRTORONY EGYHÁZSZAKADÁSA ÉS BABILONI FOGSÁGA: 1917-1919

Russell halálát követően az Őrtorony-szervezetre zűrzavaros idők következtek. Isten „hű és bölcs szolgája” nem volt többé velük. Az egyház „hetedik” és egyben utolsó „hírnöke” halott volt. Ne feledjük, hogy két évvel korábban, 1914-ben, a világ vége nem következett be, ahogyan azt Russell hosszú időn keresztül jövendölte, a Bibliakutatók pedig még mindig kissé zavarban voltak ettől a prófétai kudarctól. Egyesek csalódottan el is távoztak a mozgalomból. Ha azonban ez nem lett volna elég, még egy keserű hatalmi harc is kitört az Őrtorony főhivatalában a Társulat feletti hatalomért.

1917 tavaszán és nyár elején Joseph Franklin Rutherford Bíró, Russell utódja, az Őrtorony Társulat elnökeként megpróbálta gyakorlatilag ugyanazt az abszolút ellenőrzést megszerezni a Társulat tevékenységei felett, mint amelyet Russell élvezett. Azonban Russell nem akarta, hogy ez megtörténjen. Végrendeletében egy testületi vezetőségről gondoskodott, hogy az legyen utódja. Így a Társulat igazgatótanácsának négy tagja, a testület többsége, erőteljesen ellenállt Rutherford megítélésük szerint önkényes viselkedésének és határozottan szembehelyezkedtek vele. Végül a Bíró és az igazgatók közötti feszültség 1917. július 17-én elérte tetőfokát. Rutherford egyszerűen bejelentette a Béthel család (Brooklyn, New York, főhivatali személyzet) ebédlőasztalánál, hogy felcserélte ezt a négy embert a saját jelöltjeivel, ehhez pedig egy olyan jogi fikciót használt fel, mely szerint a vele szembenálló igazgatók nem jogszerűen foglalták el pozíciójukat Pennsylvania törvényei szerint.11

- 78 -

            Alkalomadtán találkoztam olyan emberekkel, akik az ajtóból behívtak az otthonukba és az után, hogy meghallgatták az én bevezetőmet, elmondták nekem, hogyan mentette meg őket Krisztus. Bizonyságot tettek nekem arról, hogyan adott nekik a Szent Szellem bizonyosságot megváltásukról, továbbá arról a belső békéről, amit birtokoltak az Úr Jézus Krisztusban. Természetesen, mint egy jó Tanú, én megpróbáltam érvekkel alátámasztani nekik, hogy az ő hitük téves. Úgy okoskodtam, hogy senki nem tudhatja határozottan azt, hogy meg van mentve, amíg el nem jött Armageddon és az ezer éves Királyság el nem telik. Azt mondtam nekik, hogy senkit nem ment meg egyedül a hite, hanem ezen kívül a jó cselekedetek és a pontos ismeret ugyancsak létfontosságúak a megmentéshez. De néhanapján éjszaka, amikor az ágyamon feküdtem és felidéztem a napi tapasztalataimat, ezeknek az „újjászületett” keresztényeknek a tanúbizonyságai az ő „tudom, hogy így van” megmentésükkel zavarba ejtettek engem. Tudtam a szívemben, hogy nekem nincs személyes biztosítékom a megmentésemre, ami egy Jézus Krisztussal való létfontosságú élő kapcsolaton alapulna. Mindazonáltal eddig reménykedtem abban, hogy meg vagyok mentve, de úgy hittem, ezt elveszíthetem, ha hűtlen leszek a Társulathoz. Valójában nekem nem volt meg ugyanaz a békém, örömöm és boldogságom, amit láttam sugározni ezeknek a férfiaknak és nőknek az arcáról, akik szeretetteljesen tanúskodtak Urukról, Jézus Krisztusról. Ők időnként könnyek között igyekeztek rábeszélni engem arra, hogy valljam meg, hogy bűnös vagyok és fogadjam el Jézus Krisztust, mint saját, személyes Megváltómat. Ez csak felingerelt engem, és mérgemben elviharzottam otthonaikból. De most úgy hiszem, hogy a Szent Szellem ültette el a jó magot akkor a szívembe ezeknek a csodálatos keresztény embereknek a személyes tanúbizonyságain keresztül. Azt vártam az ajtójukat kinyitó emberektől, hogy ellenségesek legyenek, vagy közömbösen érdektelenek, avagy legyenek nyitottak arra, hogy elfogadják tőlem a „jó hírt”. Egyfajta sokkhatást jelentett számomra olyan emberekkel találkozni, akik olyan erősen hittek Krisztusban, hogy hajlandóak voltak tanúskodni még nekem is – Jehova egyik Tanújának.

Gyülekezeti "könyv"-tanulmányozás  kr 9. fej., 10–15. bek.                                             (mi ez?)

Az aratás eredménye élénk szóképekben lett megjövendölve (9.fejezet)

A 9. fejezet első 9 bekezdése arról próbált eddig meggyőzni, hogy Jézus Krisztus élen járt az arató munkában, ami "elvileg" 1914-ben kezdődött, "ténylegesen" pedig jóval 1919 után. Az aratás tényleges eredményéről szóló konkrétumok a 9. bekezdésben kezdtek láthatóvá válni, aminek a lényege, hogy az aratás megkezdése után 20 évvel, és a tényleges megkezdődés után is 15 évvel később, 1934-ben kezdett csak "belendülni" a "minden idők legnagyobb aratómunkája" és a valamirevaló eredmény 40 évvel későbbről, 1953-ból van bemutatva.

Az aratás eredményét a nyomtatott könyv sávdiagramokon szemlélteti, ugyanezeket az adatokat, a webes library pedig táblázatban mutatja be. Az adatokkal való "bűvészkedésnek" egy jó példáját láthatjuk itt. Nyilvánvalóvá válik belőlük, hogy nem az adatok hatására keletkezett a hozzájuk tartozó magyarázó szöveg, hanem pont fordítva. Az író nyilván azt a feladatot kapta, hogy ezekből az adatokból kiindulva, készítsen hozzájuk lelkesítő körítést. A Szervezet azt akarja elhitetni, hogy a növekedés látványos és a nyilvántartásaik teljesen alátámasztják a történelmükről eddig leírt manipulációkat. Ennek megfelelően még ha a bemutatott puszta adatok esetleg meg is felelnek a valóságnak (amit persze nem lehet leellenőrizni, de tegyük fel, hogy rendben vannak), nagyságukkal egyáltalán nem kelthetnek katartikus érzéseket a legjobb hiszemű keresztényben sem, de amúgy sem bizonyítják a Krisztusi támogatását a munkának, hiszen jóval később keletkeztek az ún. aratás kezdetéhez képest. Továbbá nem egyértelmű pl., hogy a Világméretű növekedés című táblázat pontosan milyen típusú adatokat tartalmaz.

4. CHARLES T. RUSSELL, MINT „AZ A SZOLGA”

Jehova Tanúi még mindig azt állítják, hogy Russellt Isten felhasználta, hogy újjáélessze Jézus és az apostolok nagy tanításait. Miért van mégis az, hogy manapság nem tanulmányozzák a könyveit a gyülekezeteikben, ha másért nem is, legalább történelmi szempontból? Ez azért van így, mivel ma eretnekségnek tekintenének sok mindent, amit írt! Russell rendkívüli ember és termékeny író volt. Ő formálta meg az Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat arculatát. Ő volt az Őrtorony-magazin szerkesztője a kezdetektől. 1879-től kezdve egészen az 1916-ban bekövetkezett haláláig, több száz cikket,  füzetet és traktátust írt, valamint az Írástanulmányok hat kötetét, amelyet eredetileg úgy ismertek, mint a Millenniumi Hajnal sorozatot. Sőt, a tanításai különös tekintélynek örvendtek a követői között. Gyakorlatilag ezek váltak „az Igazsággá”, őrá pedig úgy tekintettek, mint ennek az Igazságnak a „csatornájára”.

Ebben az összefüggésben érdekes megjegyezni, hogyan tekintettek a Bibliakutatók és maga Russell az Írástanulmányokra. Az Őrtorony 1910. szeptember 15-i kiadása (a 298. oldalon) ezt írta:

A közösségmegvonás szellemi zsarolás

Nemrég volt egy érdekes tapasztalatom. Egy idősebb Jehova Tanúja kopogtatott be hozzám.

A szokásos udvariassági formulák után a tárgyra tértünk. Mondtam neki, hogy soha nem támogatnék egy olyan szervezetet, amelyik közösségmegvonás által családokat tesz tönkre.

Tagadta, hogy a Jehova Tanúi kerülnék volt tagjaikat. Gondoltam magamban, mi vaaan? Ez most az új duma? Mondtam neki, hogy ha ez igaz lenne, akkor engem sem kerülne  testületileg az egész családom azért, mert elmaradoztam és elhagytam ezt a vallást.

Tudta, hogy mivel személyesen megtapasztaltam a kizárást, ebből nem fog tudni jól kijönni, úgyhogy ekkor diadalmasan a következőt mondta: “Tisztában voltál a kilépés következményeivel.”

“Éppen most vallotta be, hogy a szervezete igenis kizár embereket.” - mondtam. Csendben volt, megfogtam.

Gyülekezeti "könyv"-tanulmányozás  kr 9. fej., 1–9. bek.                                             (mi ez?)

MILYEN EREDMÉNYE VAN A PRÉDIKÁLÁSNAK? (9.fejezet)
– A szántóföldek fehérek az aratásra

A FEJEZET TÉMÁJA: Jehovának köszönhetően növekednek az igazság magvai

A Királyság könyv annak ellenére, hogy sokkal kisebb terjedelmű, mint elődje a Hirdetők könyv, mégis meglepően sok téma ismétlődik benne, vagy legalábbis több részletben, szétszórtan találhatók. Ilyen a 9. fejezet témája is, melyről már korábban volt szó, pl. a 6. fejezetben, vagy 2. fejezet 23-tól.

Míg a fejezet, Jézusnak az aratásról szóló világos szemléltetésével indít (1.2.bek.), a folytatásban bonyolódik a magyarázat azzal, hogy hozzáadják a Jelenések könyvének próféciáját is (5.6.bek.), így onnantól kezdve már a 2 szemléltetés párhuzamos, ill. összekevert magyarázatát kellene észben tartani, és a modern kori eseményekre alkalmazni. Intellektuális értelemben nem kis teljesítményt vár el az író, ha valóban az a célja, hogy mindezeket megértsék a heti bibliatanulmányozás résztvevői. Anélkül, hogy bárkinek a képességeit lebecsülném, azt hiszem nem lehet csodálkozni azon, hogy ilyen szellemi mixek után egy átlagos testvérnek a gyülekezetben fel se tűnjön, az évszámokkal, eseményekkel, bibliai kifejezésekkel folytatott spekuláció.

2. AZ ŐRTORONY-MOZGALOM GYÖKEREI

Az Őrtorony Biblia és Traktátus Társulatot 1884-ben Charles Taze Russell hozta létre, akit hosszú évekig Russell „Pásztorként” ismertek. Russell a pennsylvániai Alleghenyben született, 1852-ben. Noha keresztényként nevelkedett, 16 éves korára már majdnem teljesen hitetlenné vált. Az Őrtorony Társulat [korabeli] hivatalos történelemkönyve, a Jehova Tanúi az Isteni tervben [1959], Russell saját szavaival a következő észrevételt teszi: „Presbiteriánusként nevelkedtem, katekizmust tanultam, és természetemnél fogva mindent ki akartam kutatni, majd, amint elkezdtem önállóan gondolkodni, rögtön áldozatul estem a hitetlenek érvelésének.  De ami először azzal fenyegetett, hogy teljesen aláássa az Istenbe és a Bibliába vetett hitemet, később, Isten gondoskodása által, a javamra vált, és csupán az emberi  hittételekbe és bibliamagyarázó rendszerekbe vetett bizalmamat pusztította el.”2 A könyv még hozzáteszi: „Az elkövetkezendő hónapokban Russell továbbra is a valláson elmélkedett, képtelen volt elfogadni, de elutasítani sem tudta.”3 Végül a könyv ismét Russellt idézi:

Egy este, látszólag véletlenül, Alleghenyben  (Pennsylvania) benéztem egy poros, piszkos kis terembe - ahol, amint hallottam, éppen egy vallásos összejövetelt tartottak - hogy megtudjam, az a maroknyi ember, aki ott összegyűlt, vajon képes-e valami értelmesebbet nyújtani nekem,  mint a nagy egyházak hittételei. Ott hallottam, életemben először, Jonas Wendell nézeteit a Második Eljövetelről….

Noha a bibliaversek magyarázata nem volt teljesen egyértelmű, és noha nagyon messze volt attól, aminek mi ma örvendhetünk, Isten által elég volt ahhoz, hogy helyreállítsa megingott hitemet a Biblia isteni ihletettségében, és ahhoz, hogy bebizonyítsa, az apostolok és a próféták írásai elválaszthatatlanul összefüggenek egymással.4

Gyülekezeti "könyv"-tanulmányozás  kr 8. fej., 14–18. bek.                                            (mi ez?)

A jó hír terjesztésének "királyi felszerelései" között találjuk magát a Bibliát is, ami ránézésre még passzolna is ahhoz a témához, amibe próbálják belevonni. Viszont az a mód, ahogyan ezt teszik a könyv írói, bibliai ügyekben egy kicsit is tájékozottabb személynek inkább visszataszítóvá teheti még ezt az egyébként jó ügyet is, a Biblia terjesztését.

Nézzük az évszámokat és az eseményeiket a 14. bekezdésben, majd a szervezet egyéb írásainak segítségével állapítsuk meg, hogy az az érdem amit a Bibliaterjesztés terén igyekszik görcsösen kisajátítani magának, azon kikkel kellene osztozniuk, ha legalább egy kicsit komolyan vennék saját, korábbi véleményüket. Ezt a közös munkát, ha közvetve is, de pont azok a bekezdések méltatják, melyeknek az ÚVF dicsőséges beharangozása, felvezetése lenne az egyedüli feladata.

A cikksorozat megjelentetését folytatjuk! A jelen pdf formátum kísérleti jelleggel került kipróbálásra, ha mindenkinek megfelel, ebben a formában terveznénk a teljes sorozat megjelenését.

Frissítés: A szöveg már hagyományos formában is olvasható a cikkben.

Gyülekezeti "könyv"-tanulmányozás  kr 8. fej., 8–13. bek.                                                (mi ez?)

MILYEN ESZKÖZÖKKEL PRÉDIKÁLNAK témában a könyvek és azok terjesztése is helyet kapott. Érdekes megfigyelni, hogy a könyvek címszó alatt, mindössze 2 fajtát említenek meg. Az egyik a szolgálatra felkészítő iskola tankönyv/ek, a másik csoport az alaptanításokat tartalmazó könyvek közül néhány.

Az előző két oldal fejtegetése, a fejezet témájával együtt, aziránt keltenek várakozást, hogy a bemutatott eszközök ill. az igazság és a jó hír, milyen viszonyban voltak egymással a vizsgált időszakokban. A 8. bekezdés azonban olyan könyvre hivatkozik először, ami valójában bibliai igazságokat nem is tartalmazott, csupán módszereket és beszédtechnikákat.

A szervezet kiadványai mindig is "kozmetikázták" a tévtanításaikat. Amikor azok elhallgatása, tagadása, vagy a felelősség másra hárítása, mint gyakran alkalmazott módszerek nem működtek, akkor egyszerűen "világosabb megértésről" beszéltek. Olyanra azonban nem emlékszem, mint ami a 2017. februári Őrtoronyban olvasható:

¹² A vezetőtestület sem nem ihletett, sem nem tévedhetetlen. Előfordulhat, hogy téved tanításbeli kérdésekben vagy szervezeti döntésekben. Az Őrtorony Kiadványok Indexében van is egy olyan címszó, hogy „Hitnézetek világosabb megértése”. Ez alatt fel van sorolva, hogy milyen kiigazítások történtek 1870 óta...

Gyülekezeti "könyv"-tanulmányozás  kr 8. fej., 1–7. bek.                                                (mi ez?)

MILYEN ESZKÖZÖKKEL PRÉDIKÁLNAK? (8.fejezet)

Kiadványokat készítenek a világ minden részén élő embereknek

A FEJEZET TÉMÁJA: Jehova gondoskodik az ahhoz szükséges eszközökről, hogy minden nemzetből, törzsből és nyelvből származó embernek meg tudjuk tanítani az igazságot.

Hogy milyen eszközökkel prédikálnak, azt szinte ugyanolyan fölösleges lenne megvizsgálni, mint az előző fejezet témáját, ami a módszerekről írt. Ugyanis bármilyen módszerrel vagy eszközzel pontatlan, hamis, vagy hazug dolgokat terjeszteni az nem egy dicsőséges dolog. Arról pedig a korábbi 6 teljes fejezeten keresztül meg lehetett győződni, hogy a Bibliakutatók prédikálásának tartalma történelmük hosszú évtizedei alatt más jelzőkkel nem nagyon illethető többségében, hiszen ezeket a könyv szerzői maguk is helyenként kikerülhetetlennek tartották.

A 8. fejezet tanulmányozása közben megpróbáltam felidézni olyan történelmi eseményt, helyzetet, vagy kort, amikor csupán az eszközök mennyisége és változatossága lett volna a döntő bizonyítéka az Isteni támogatásnak. Nem emlékszem egyetlen egy hasonló esetre sem. Márpedig ez a fejezet szinte kizárólag a szolgálatban elért sikerek számszerűsítésében keresi és véli megtalálni az Isteni támogatottság bizonyítékát, a tartalmi problémákat teljesen figyelmen kívül hagyva.
Ha már ezt a feladatot adja a hű rabszolga és nem az igazi jó hírről, megváltásról, vagy valami más épületes bibliai történetről való beszélgetést és elmélkedést segíti elő, megnéztem mit is tartanak olyan szenzációsnak e fejezet szerzői az ún. jó hír terjesztésével kapcsolatban, és azok az ún. értékek mennyire megalapozottak.

Az elmúlt néhány napban az oldal látogatói kisebb változásokat vehettek észre a blog megjelenésében és tartalmában. Ezekről szeretnék kicsit bővebben írni most. A Jehova Tanúival kapcsolatos más oldalakat ajánló "doboz" a jobb oldali sávban áthelyezésre került kissé lejjebb, azonban megújult, és talán átláthatóbb tartalommal, mely már az újabban indult blogok linkjeiből is többet tartalmaz, a teljesség igénye nélkül.