Az Őrtorony Társulat szerint Jézus Krisztust nem kereszten, hanem „kínoszlopon” végezték ki. Vajon mennyiben helytálló az érvelésük? Vizsgáljuk meg!
1. A görög „sztaurosz” szó jelentése és használata
A Jehova Tanúi érvelése szerint a „sztaurosz” szó kizárólag „oszlopot” vagy „karót” jelentett a klasszikus és a koiné görögben. Ezt az állítást nyelvészeti szempontból meg kell cáfolni.
-
A sztaurosz tág jelentéstartománya: Bár igaz, hogy a klasszikus görögben a „sztaurosz” szó jelentése egy egyszerű, függőleges oszlopra vagy karóra utalt, a koiné görögben a jelentése kibővült. Az Újszövetség írói már olyan értelemben használták, amely magában foglalja a római kivégzési eszközt, amely általában egy függőleges és egy vízszintes gerendából állt. Például a görög nyelvtudósok és szótárak (pl. Liddell-Scott-Jones lexikon) a „sztaurosz” szót gyakran a római keresztre vonatkozóan magyarázzák, amelyet Krisztus halála eszközének tekintenek.
-
Az Újszövetség használata: A „sztaurosz” szó Jézus kereszthalála kapcsán mindig a római kivégzési gyakorlatra utal, amely magában foglalta a vízszintes keresztgerendát. Az evangéliumok és a páli levelek szövegei (pl. Mt 27:32-40, Mk 15:21-30, Lk 23:26-33, Jn 19:17-19) egyértelműen azt a keresztformát írják le, amelyet a rómaiak széles körben alkalmaztak.
2. A „xülon” szó és jelentése az Újszövetségben
Jehova Tanúi azzal érvelnek, hogy az Újszövetségben használt „xülon” (fa, fadarab) szó szintén alátámasztja azt, hogy Jézus egy egyszerű oszlopon halt meg. Ez az érvelés is félrevezető.
-
A „xülon” jelentése és szövegkörnyezete: Az Újszövetségben a „xülon” szó olykor szinonimaként szerepel a „sztaurosz” mellett, azonban a szóhasználat nem zárja ki a kereszt formájú kivégzési eszközt. Például az Apostolok Cselekedeteiben (5:30; 10:39; 13:29) és a Galata levélben (3:13) a „xülon” egyértelműen a kivégzés helyére utal, amely összhangban van a római kereszt használatával.
-
Ószövetségi háttér: A „xülon” szó használata az 5Mózes 21:22-23-ra utal, ahol az elítélt testét fára akasztották. Az Újszövetség írói ezt a képet alkalmazzák Jézus kereszthalálának szemléltetésére, de ez nem jelenti azt, hogy a kivégzési eszköz alakja kizárólag egy oszlop volt.
3. A kereszt történeti és régészeti bizonyítékai
Jehova Tanúi érvei azt állítják, hogy nincs bizonyíték arra, hogy Jézus egy T-alakú vagy latin kereszten halt meg. Ez az állítás több ponton hibás.
-
Régészeti leletek: Az 1968-ban Jeruzsálemben talált Jehohanan nevű férfi maradványai egyértelműen igazolják, hogy a rómaiak a keresztre feszítés során használtak vízszintes keresztgerendát. A férfi lábát egy szeggel a függőleges gerendához rögzítették, ami a hagyományos római kereszthalál módját mutatja.
-
Keresztény és pogány ábrázolások: A keresztény régészeti leletek és pogány gúnyrajzok (pl. az Alexamenos-falfirka) egyértelműen a T-alakú vagy latin keresztet ábrázolják Jézus halálának eszközeként. Ezek a leletek az 1–5. századból származnak, és megcáfolják azt az állítást, hogy a kereszt csak a konstantini időszakban terjedt volna el.
4. Az ókori irodalmi források tanúsága
Jehova Tanúi gyakran idéznek 19. századi szerzőket és forrásokat (pl. Vine, Fulda, Schmidt), amelyek állítólag alátámasztják nézeteiket. Azonban ezek az idézetek vagy elavultak, vagy kiragadottak.
-
Justus Lipsius és a crux simplex: Jehova Tanúi rendszeresen hivatkoznak Lipsius munkájára, amely ábrázol egy egyszerű oszlopot (crux simplex). Azonban Lipsius ugyanebben a könyvében a hagyományos keresztre is utal, és Jézus kereszthalálát is ilyen formában ábrázolja. Az idézetek kiragadása és a kontextus figyelmen kívül hagyása félrevezető.
-
Az Újszövetség szerzőinek nyelvhasználata: Az Újszövetség írói által használt „sztaurosz” és „xülon” szavak nem csupán a kivégzési eszköz alakjára utalnak, hanem annak teológiai jelentőségére is. Pál apostol például a Galata 6:14-ben a kereszthalál teológiai értelmét hangsúlyozza, nem annak fizikai formáját.
5. A kereszt pogány eredetének állítása
Jehova Tanúi azt állítják, hogy a kereszt pogány szimbólum, amelyet az egyház a harmadik században vett át. Ez az állítás történelmileg megalapozatlan.
-
A kereszt nem pogány jelkép: Bár igaz, hogy a kereszt alakú szimbólumok megjelentek pogány kultúrákban, ezek jelentése és használata eltér a keresztény kereszttől. A keresztények számára a kereszt Krisztus halálának és megváltásának egyedi szimbóluma lett, amelynek nincs közvetlen kapcsolata pogány vallási gyakorlatokkal.
-
A korai keresztények gyakorlata: A keresztények már a 2. században használták a keresztet szimbólumként, ahogy azt Tertullianus és más egyházatyák írásai bizonyítják. A kereszt használata nem a pogány hatásoknak, hanem a keresztény hit központi üzenetének a megnyilvánulása.
6. Teológiai következmények
Jehova Tanúi érvelése nemcsak történelmileg, hanem teológiailag is hibás. Az általuk használt „kínoszlop” kifejezés figyelmen kívül hagyja a kereszt teológiai jelentőségét, amelyet az Újszövetség hangsúlyoz.
-
Krisztus megváltó halála: Az Újszövetség szövegeiben a kereszt nem csupán a kivégzés eszköze, hanem a megváltás és a bűn feletti győzelem szimbóluma (1Kor 1:18, Kol 2:14). A kereszt formája nem csökkenti, hanem hangsúlyozza Krisztus áldozatának erejét.
-
A keresztény identitás szimbóluma: A keresztények számára a kereszt a hit és a megváltás szimbóluma lett, amely túlmutat a történelmi kivégzési eszköz jelentőségén.
Összegzés
A Jehova Tanúi „kínoszlop” elmélete nyelvészeti, régészeti, történeti és teológiai szempontból is megalapozatlan. Az Újszövetség szövege, az ókori források és a régészeti bizonyítékok mind azt támasztják alá, hogy Jézus egy hagyományos T-alakú vagy latin kereszten halt meg. A kereszt a keresztény hit központi szimbóluma, amely Krisztus megváltó halálára és feltámadására emlékeztet.
További források:
Utolsó kommentek