6. AZ ŐRTORONY-PRÓFÉCIÁK ÉS A PRÓFÉTAI KUDARC

Egy másik témára térve, Jehova Tanúi ma azzal büszkélkednek, hogy csaknem negyven évvel 1914 előtt egy kiemelkedő prédikálómunkát folytattak, hogy figyelmeztessék az emberiséget arra, mi fog abban az évben történni. Ha azonban valaki megvizsgálja a történelmüket, azt fogja látni, hogy valójában ők egy hamis üzenetet prédikáltak. Hiszen azt hirdették, hogy Krisztus ténylegesen eljött láthatatlanul 1874-ben, és hogy az 1874 és 1914 közötti időszak egy aratási időszak, amely ez utóbbi évben az emberiség összes nemzetének totális pusztulásával fog véget érni. Ezzel a ténnyel kapcsolatban Charles Taze Russell maga ezt  írta:

„Mi elfogadott ténynek tekintjük, hogy a jelenlegi világ kormányzatainak a vége, és Isten királyságának teljes megalapítása befejeződik a Kr.u. 1914-es év végéig.”17

Így aztán 1930-ban az Őrtorony második elnöke elismerte:

„Az Úr népének minden tagja örömteli várakozással tekintett előre 1914-re. Az, hogy ez az idő elérkezett és el is múlt, nagy csalódást, fájdalmat és gyászt okozott, és az Úr népe mélységes szégyenbe került. Különösen a papság és szövetségeseik gúnyolták őket, és megvetéssel mutogattak rájuk, mivel oly sok mindent mondtak 1914-ről, és arról, hogy mi fog akkor történni, de a próféciáik nem teljesedtek be.”18

Hogyan állíthatja bárki is, hogy az I. világháború alatt a Bibliakutatók „hű és értelmes rabszolga” módjára cselekedtek? Saját megállapításaikkal úgy jellemzik önmagukat, mint akik „hűtlen” és „nem helyeselt” állapotban voltak Isten előtt. Valójában olyannyira ez volt a helyzet, hogy - saját nézőpontjukból szemlélve - szellemileg elhagyatottá kellett válniuk, éppen úgy, ahogyan az ősi Izraelnek is elhagyatottá kellett lennie Babilonban. Hogyan lehettek volna hát „értelmesek” az 1914-gyel kapcsolatos hamis tanításuk prédikálásában? Ebből is látható, hogy semmiképp sem tekinthetjük őket az úgynevezett „hű és értelmes rabszolga” osztálynak.

Természetesen el kell ismerni, hogy a Bibliakutatók Russell idejében valóban felismertek bizonyos fontos bibliai tanításokat. Sok minden azonban, amit tanítottak, szokatlan volt. Bűnösek voltak számos rossz végidődátum megadásában, ostoba módon - és tévesen - azt prófétálták, hogy a világ véget fog érni 1914-ben, Charles Taze Russell és az írásai iránt pedig szektaszerű hozzáállást tanúsítottak. Továbbá ellenségesek és ítélkezőek voltak azok iránt, akik elutasították apokaliptikus időrendjüket és szellemi arroganciájukat. Ilyesfajta taszító jellemzőik miatt így nagyrészt elvesztették azt a szellemi hatékonyságot, amivel egyébként bírhattak volna. Szellemi leszármazottaik - Jehova Tanúi - pedig követték nyomdokaikat. Noha ők is rendelkeznek bizonyos egészséges bibliai tanításokkal, újszerű és egyedi írásmagyarázataik és hamis próféciáik miatt szintén jóval kevesebbnek bizonyulnak, mint aminek beállítják magukat.

Visszatérve az 1914-től 1918-ig tartó időszakra, és a Bibliakutatók azon állítására, hogy 1919-ben feltehetően „kiterjesztett Királyság-előjogokat” hagytak jóvá a számukra, az 1960. július 15-i Őrtorony 436. oldala ezt írja:

„A ‘hű és értelmes rabszolga’ osztály ‘háziszolgáinak’ néhány ezer fős hűséges maradéka túlélte a megpróbáltatásnak ezt az idejét. 1919 tavaszától kezdve elkezdtek kiemelkedni a tétlenség porából új magasztos szolgálatukra, mint a világ őrállói… A Szentírás úgy is írja le őket, mint akik a tiszta identitás új ruháit viselik, hogy képviselhessék Jehova érdekeit a földön.”

Ez igazán hihetetlen! Elismerik, hogy hamisan prófétáltak csaknem negyven éven át, mivel olyan évszámokkal kapcsolatos számítgatásokat használtak, melyek teljesen helytelenek voltak. Elismerik, hogy tisztátalanok voltak és oly mértékben hitehagyottak, hogy Isten nem tehetett mást, mint hogy elhagyta és odadobta őket annak, amit ők úgy neveznek, „Nagy Babilon”. Ezután mégis azt akarják, hogy mások elhiggyék, egy új, nagyszerű szolgálat kiváltságával magasztalták fel őket, és ők lettek Mesterük, Jézus Krisztus összes kiterjesztett érdekeltségeinek kezelői [ezen a Földön].

Ez a tanítás meglehetősen ésszerűtlen. Olyan, mintha egy üzletembernek - aki a saját ostobasága következtében anyagi nehézségekbe keverte magát, és jó sokat elveszített valaki másnak a pénzéből - miután csődöt jelentett, ez az illető azt mondaná: „Derék munka! Máris elvesztetted a vagyonom jelentős részét, így most rád bízom  minden földi kincsemet.” Az Őrtorony Társulat mégis alapjában véve azt tanítja, hogy Isten pontosan ezt  tette azokkal kapcsolatban, akik a Társulatot irányítják; és a Tanúk többsége el is hiszi. Természetesen őket úgy kondicionálják, hogy gyakorlatilag bármit elhiggyenek, amit a Társulat mond.

Bármilyen hihetetlen is ez a magyarázat, a következő legalább ugyanilyen hihetetlen. Az első világháború végén a Bibliakutatók csupán 1870-ig tudták visszavezetni történelmüket, vagyis csak addig az évig, melyben Russell elindította kis Bibliakutató körét. Így 1919-ben még nem egészen ötven éve léteztek mozgalomként. Ennek ellenére, az Őrtorony 1960. július 15-i számában így jellemezték magukat (436. old., az éves egybekötött folyóiratban):

Most, hogy a várva várt Királyság megalapozott valósággá vált a mennyben, növekvő érdekeltségei a földön bizonyára nem lesznek egy szellemi csecsemőkből álló újdonsült szervezet kezében hagyva. És ez igaznak is bizonyult. Az 1900 éves „hű és értelmes rabszolga”, a régi keresztény gyülekezet lett megbízva ezzel a drága Királyság-szolgálattal. Mivel bővelkedett lojalitásban és tisztességben, hosszútűrő volt az üldözésben, erős Jehova drága ígéreteibe vetett ősi hitében, szilárdan hitt láthatatlan Urának, Jézus Krisztusnak vezetésében, engedelmes volt évszázados megbízatásában, hogy tanúk legyenek a földön, és végül megtisztíttatott 1918-ban a tüzes próbatétel során, az érett „rabszolga”, amint azt a maradék képviselte, most már készen állt a szolgálat új megbízatásaira.

Ugyanennek az évfolyamnak a 438. oldalán az Őrtorony hozzáteszi:

Igen, minden kétséget kizáróan a régi, éber „hű és értelmes rabszolga” csodálatos őrállóként áll ma a nemzetek népei előtt. Éppen úgy, ahogyan mesterük, Jézus Krisztus, sokak felemelkedésére és bukására szolgált Izraelben a keresztény korszak első évszázadában, úgy állnak most az egész világ előtt a felkent tanúk a túlélés útmutatóiként az emberiség egy kisebb része számára, a többiek számára azonban a megbotlás kövének fognak bizonyulni az armageddoni pusztulásban.

Azt állítani, hogy ez az újonnan, nem egészen ötven éve alakult vallási szervezet, mely bevallottan egy hamis evangéliumot prédikál és így tisztátalanná teszi magát, volt az az 1900 éves „hű és értelmes rabszolga”, mely bővelkedik lojalitásban és hűségben, illetve hű évszázados megbízatásához, egyszerűen nevetséges. Mégis, az Őrtorony Társulatnak ezt kell elhitetnie követőivel, hogy fenntarthassa azt a mítoszt, mely szerint vezetői képviselik a „hű és értelmes rabszolgát”.

Vajon az Őrtorony Társulat tanult 1914 megrázó tapasztalataiból, és ennek eredményképpen szellemi vezetői felhagytak a prófétikus időszámítgatásokra és a dogmatikus jövendölésekre vonatkozó magánjellegű írásmagyarázataikkal? Nem, egyáltalán nem! Az 1914-es csalódás után azonnal beleestek ugyanabba a csapdába. 1920-ban, egy évvel az úgynevezett új, magasztos szolgálati kinevezésük kezdete után, az Őrtorony Társulat kiadott egy könyvet A most élő emberek közül milliók sohasem halnak meg címmel. Újsághirdetéseket adtak fel, hogy beharangozzák azt az előadássorozatot, mely ehhez a könyvhöz kapcsolódott.19 A kampány 1925-ig tartott. A könyv az Írástanulmányok hét kötetével és más Őrtorony-kiadványokkal együtt képezte „az Igazságot”, melyet prédikáltak. Természetesen ez az „Igazság” tartalmazta Russell „bibliai kronológiáját” is, melyet abban az időben a Bibliakutatók még mindig elfogadtak.

Mi volt hát A most élő emberek közül milliók sohasem halnak meg üzenete? A helyreállítás munkájával foglalkozik, melyet Isten királysága valósít majd meg. A testi Izrael Isten jóindulatába való helyreállítását tanítják itt, éppen úgy, ahogyan Russell tanította.20 Továbbá egy gondosan kidolgozott időszak-számítási rendszert alkalmaztak benne, hogy bizonyítsák, Isten támogatása elkezdett visszatérni a zsidókhoz 1878-ban. Kiegészítő számításokat is végeztek az izraeli jubileumi év rendszerének segítségével, hogy megállapítsák, 1925 egy apokaliptikus év lesz. Ezzel az elgondolással kapcsolatban a könyv szerzője, Rutherford bíró kijelentette:

Ezen jubileumok idejének egy egyszerű kiszámítása elvezet minket a következő fontos tényhez: Hetven, egyenként ötven éves jubileumi időszak összesen 3500 év lenne. Ez az időszak Kr.e. 1575-ben kezdődött és szükségszerűen 1925 őszén fog végződni, amikor is ez az időszak lezárul és a nagy ellenképnek el kell kezdődnie. Milyen eseményekre számítsunk tehát? Ebben az időszakban egy teljes helyreállításnak kell megtörténnie; így tehát a nagy ellenképnek minden dolog helyreállításának kezdetét kell jeleznie. Az emberi faj életre való helyreállítása a legfőbb dolog, és mivel más bibliaversekből egyértelműen látható, hogy Ábrahám, Izsák és Jákób, valamint más régi hűségesek fel fognak támadni, továbbá, hogy ők részesülnek majd az első kegyelemben; számíthatunk rá, hogy 1925-ben Izrael ezen hűséges emberei vissza fognak térni a halálból, hogy feltámadnak és visszanyerik tökéletes emberi állapotukat, és ők lesznek a földön a dolgok új rendjének látható, jogos képviselői. 21

Majd Rutherford hozzáteszi:

Ahogyan az eddigiekben már megállapítottuk, a nagy jubileumi ciklus kezdete 1925-ben esedékes. Abban az időben a királyság földi szakaszát el fogják ismerni. Pál apostol a Héberekhez írt levél tizenegyedik fejezetében hosszasan sorolja azokat a hűséges embereket, akik az Úr keresztrefeszítése, és az egyház kiválasztásának kezdete előtt haltak meg. Ezek soha nem lehetnek részesei a mennyei osztálynak; nekik nem volt mennyei reménységük; azonban Isten valami jót készített el a számukra. Ők tökéletes emberekként fognak feltámadni, és a föld hercegeivé vagy uralkodóivá lesznek majd eszerint az ígéret szerint… Így tehát bizakodva számíthatunk arra, hogy 1925 jelzi majd Ábrahám, Izsák és Jákób, valamint a régi hűséges próféták visszatérését a tökéletes emberi állapotba, különösen pedig azokéra számíthatunk, akiket az apostol megnevez a tizenegyedik fejezetben.22

Végül, az Őrtorony második elnöke fölényesen megjegyzi:

Az eddigiekben bemutatott érvelés alapján, mely szerint a dolgok régi rendszere, a régi világ véget ér és így elmúlik, az új rendszer pedig érkezőben van, és 1925 el fogja hozni a régi érdemes személyek feltámadását és az újjáépítés kezdetét, ésszerű arra következtetni, hogy emberek milliói, akik ma a földön élnek, még mindig a földön lesznek 1925-ben. Ezután, az isteni Szó ígéretére alapozva el kell jutnunk arra a pozitív és vitathatatlan következtetésre, hogy a most élő emberek közül milliók sohasem halnak meg.23

Ez volt hát az a „hatalmas üzenet”, amelyet a Bibliakutatók hirdetni kezdtek közvetlenül azután, hogy 1919-ben Istentől egy „új, magasztos szolgálati kiváltságra” kaptak „kinevezést”. Természetesen ők azt állították, hogy ez az Úr Jézus Krisztus vezetése alatt történt. És ez az az elgondolás, amelyet az Őrtorony Társulat ma is tanít! Ezért arra oktatják a hűséges Jehova Tanúit, hogy egy olyan tanítást, ami tulajdonképpen a lehető legnagyobb hazugság, el kell fogadjanak csak azért, mert Isten „rabszolgájától” kapták a „csatornáján” keresztül. Amennyiben nem fogadják el, azzal vádolják őket, hogy nem mutattak „megfelelő tiszteletet” azon „egyetlen szervezet” iránt, melyet Jehova Isten a földön ma használ.

Természetesen a történelem meghazudtolta Rutherford bíró 1925-ös próféciáját, egy olyan próféciát, amit „az Igazságként” kezeltek abban az időben, és amelyről az Őrtorony Társulat azt tanítja, hogy az 1900 éves „hű és értelmes rabszolga” gondoskodott róla, és szolgálta fel. Továbbá, bukása előtt minden egyes Bibliakutatót, aki kételkedett benne, a Társulat a szellemi sötétségbe jutottak közé sorolt. Ahhoz, hogy valaki „az Igazságban” legyen, hinnie kellett abban, ami hamisnak bizonyult.

A Jehova Tanúi az Isteni tervben [1959] című könyv nagy jelentőséget tulajdonít a „Milliók kampány” sikerének, ahogy azt a mű hívja. Leírja, hány előadást tartottak, hány kiadványt osztottak szét, mennyivel nőtt a Bibliakutatók száma, de a „A most élő emberek közül milliók sohasem halnak meg!” című füzet tartalmáról semmit nem árul el. Az túl kínos lenne. Mi történt a Bibliakutatók seregével, amikor elérkezett 1925, az Ószövetség nagyjai nem támadtak fel, és a Jézus általi helyreállítás sem történt meg a Földön? A Jehova Tanúi az Isteni tervben a Bibliakutatók számának növekedéséről ír:

1922 és 1925 között Jehova Isten segítette a híveit a várakozásban, a kitartásban és az Ő királyságának minél szélesebb körben történő terjesztésében. Ennek eredményeképpen még többen jöttek a szentélybe, hogy a Jehova által megszentelt maradék tagjaivá váljanak. Az Úr vacsorájának éves megünneplésén megjelentek számának növekedéséből ez egyértelműen látszik: 1922-ben 32661-en, 1923-ban 42000-en, 1924-ben 62694-en, 1925-ben pedig 90434-en vettek részt.

Egyértelmű ugyanakkor, hogy voltak egyesek, akik nem „várakoztak” együtt az Úr hűséges maradékával. Az 1926-os beszámoló szerint a március 27-i úrvacsorán jelenlévők száma 89 278-ra csökkent. 1925 különösen olyan évnek bizonyult, amely Jehova népe közül sokakban mély nyomot hagyott. Volt, aki nem várt tovább, hanem a világgal tartott.24

A Jehova Tanúi az Isteni tervben említést sem tesz arról, hogy az 1925-ös év miért is jelentett olyan nagy megpróbáltatást egyes Bibliakutatóknak. Tehát az igazság elferdítésével, féligazságok leírásával és történelmük kozmetikázásával, - hogy a dolgok megfeleljenek az általuk előre megálmodott képnek - a Szervezet vezetőinek mindig sikerült elutasítaniuk a helytelen jóslatok vádját, vagyis akkor is azt állították, hogy ők „jelen igazságokat” tanítanak, amikor valójában hamisan prófétáltak. Tisztességtelenül és rendületlenül azt hirdették, hogy akiket ők elbuktattak az ilyen tantételbeli trükközésekkel lelkileg, azok „hűtlenek”, „bűnösök”, és a „gonosz szolgái”, akik nem „vártak Jehovára”. Ugyanakkor ők – a Szervezet vezetői – azok, akik a saját értékrendjük szerint kudarcot vallottak az „Úr Jehova várásában,” és akik hazugságokkal teszik próbára az „Ő népét”.

________________
17 uo., 55. old.
18 J.F. Rutherford, Light (Világosság) (Brooklyn, N.Y.: Watchtower Bible and Tract Society, 1930), I. könyv, 194. old.
19 Isteni terv, 98. old.
20 A Bibliakutatók - Jehova Tanúi különböző viszonyulásairól a zsidókhoz lásd Penton, 21., 46., 65., 127., 133., 148-149., 187-188., 242., 284-286. old.
21 88. old.
22 89., 90. old.
23 97. old.
24 110. old.