Gyülekezeti "könyv"-tanulmányozás kr 10. fej., 8–11. bek. (mi ez?)
Megünnepeljék a keresztények a karácsonyt?
A karácsony, ma már bűnösnek tartott megünneplését, a következő kezdéssel próbálják jelentékteleníteni.
8 "A Bibliakutatók már régóta tudták, hogy a karácsonynak pogány eredete van, és hogy Jézus nem december 25-én született. A Sioni Őrtorony 1881. decemberi angol száma kijelentette: „[A keresztény] egyház tagjai közül több millióan korábban pogányok voltak. De ez az áttérés többnyire csak névleges változás volt: a pogány papok keresztény papok lettek, és a pogány ünnepeknek keresztény neveket adtak. A karácsony is az ilyen ünnepek közé tartozik”. 1883-ban Az Őrtorony a „Mikor született Jézus?” című cikkében érveket hozott fel arra, hogy Jézus miért október elején született.* Ám a Bibliakutatók ekkor még nem értették meg, hogy fel kell hagyniuk a karácsony ünneplésével. Még a brooklyni Bétel-család tagjai is megtartották. 1926 ..."
De, ha 1881. óta tudták, hogy a karácsony pogány szokás, ez az ismeret felmentheti őket annak felelőssége alól, hogy mégis gyakorolták azt egészen 1926-ig?
Ha már 1881-ben tudták, hogy pogány szokás és mégis ünnepelték fél évszázadon át, még Jézus szemlézése és tisztítása közben is 1914-19-ig, akkor, hogy vetődött fel 1926 után, hogy megünnepeljék-e?
Mi történhetett, ami miatt a kérdés napirendre került?
Mivel ez a lényeges momentum kimaradt a leírásból, ennek hiányában csak arra lehet gondolni, hogy ez a téma is mint minden más, csupán ötletszerűen került terítékre, emberi szempontból tekintettek rá 1881-ben, 1883-ban, azután is évtizedeken keresztül és 1926. után is egy emberi döntés következtében lett megváltoztatva a fél évszázados gyakorlat.
Ha valamiről 45 éven keresztül tudják, hogy pogány szokás és mégis gyakorolják, akkor milyen keresztények?
Az, hogy már 1881-ben is tudták, hogy pogány szokás, nem hogy csökkenti a felelősségüket, hanem inkább súlyosbítja azt!
Akkor vajon ők is névleges keresztények voltak, mint azok akikhez ezt a szokást igyekeznek kapcsolni itt a 8. bekezdésben?
Miféle logika szerint lehet egy bekezdésen belül elítélni a keresztény egyházakat a karácsony pogány szokásának megtartása miatt, miközben ugyanezt a szokást maga az ítéletalkotó is gyakorolja?
Hogyan lehetne mentségükre, hogy akkoriban még nem értették meg, hogy fel kell hagyniuk a karácsony ünneplésével, de ez a meg nem értés senki másnak a mentségére nem hozható fel?
Miért kellene mindenkinek abban az ütemben értenie meg a dolgokat, ahogyan ez a brooklyni Bétel-családnak adatik meg?
Ha a brooklyni Bétel-családdal türelmes volt Jézus 45 éven keresztül, miért ne lehetne az másokkal is akár sokkal hosszabb időn át is?
A 8. bekezdés tehát nem mást állít, mint, hogy a Bibliakutatók "névleges keresztények" voltak 1881-1926-ig, 45 éven keresztül. Elég furcsa mindezt annak tükrében olvasni, hogy a 4. bekezdés még azt írta, 1919-re meg lettek tisztítva, és készen álltak, a tisztaság Isteni mércéje szerint.
Ha ők 1919-ben tiszták és készek voltak a karácsonyfáik alatt, akkor miért használják kizárólag más vallásokkal kapcsolatban a névleges jelzőt keresztényi mivoltukra?
A Bibliakutatók azért nem voltak névleges keresztények a karácsonyi elfoglaltságaikban, mert ekkor még nem értették meg?
Ez a mentségük?
Ezzel talán azt akarják sugallni, hogy mindenki más (akiket nem is vezetett Jézus Krisztus) megértette, tehát mások mindvégig annak tudatában ünnepelték, hogy az Isten előtt bűn, de a Bibliakutatók, akik csupán utánozták ezeket a tudatos bűnelkövető névleges keresztényeket, ők viszont ekkor még nem értették meg?
Ezért lennének ártatlanok a Bibliakutatók és bűnösek a névleges keresztények?
Akár hányszor olvasom újra a 8. bekezdést, nekem mindig csak ez az értelmezés jön ki belőle. Ez egy végtelenül rosszindulatú és torz gondolkodás!
Ám a Bibliakutatók ekkor még nem értették meg, hogy fel kell hagyniuk a karácsony ünneplésével.
Ha tudták, hogy pogány eredetű, akkor miért nem értették, hogy fel kell hagyniuk vele?
De, ha ők nem is értették 1881-1914-ig, 30 éven keresztül, miért nem segített nekik a Királyuk, Jézus?
Vajon Ő sem értette ennek jelentőségét "ekkor még", hogy további 12 éven keresztül félre nézett karácsonykor?
Így tehát éppen olyanok voltak mint bármelyik más keresztény egyház, akiknek tagjai behozták a pogány szokásaikat, melyeket éppen az imént szóltak le.
Ha viszont tényleg fél évszázadon át tartó türelmet gyakorolt a bűnük felett Jézus Krisztus, nem lehet, hogy ugyanezzel az irgalommal tud más egyházakra, vagy egyénekre is tekinteni?
Vajon mi segített nekik, hogy megértsék a pogány szokások jelentőségét?
Azt gondolnánk, hogy esetleg annak a bizonyos 5 éven keresztül húzódó megtisztításnak, melyet felváltva végzett Jézus is meg Jehova is, az egyik utóhatása lehetett ez a megértés, 7 évvel 1919. után.
De nem!
A 9. bekezdés rögtön az első mondatban más választ ad:
9 A téma gondos, alapos megvizsgálásának köszönhetően a Bibliakutatók megértették, hogy a karácsony az eredete és a hozzá kapcsolódó szokások miatt szégyent hoz Istenre.
Igaz, hogy azt még mindig nem tudni ebből a bekezdésből sem, hogy egyáltalán miért kezdték a témát vizsgálni, de vizsgálták és megértették. Ez egyben azt is jelenti, hogy felesleges volt a 8. bekezdés elején emlegetni az 1881-es Őrtornyot, mert annak a tanítása nem volt elég gondos és alapos. Ha az lett volna, akkor nem kellett volna 45 éven keresztül pogány szokás gyakorlásával folyamatos bűngyakorlással szégyent hozni Istenre, Jézus Krisztus teljes szemlézése alatt és utána is.
Jelentheti ez azt is, hogy mivel 1914 és 19 között sem értették, mialatt pedig közvetlen Isteni és Krisztusi tisztításon mentek keresztül, hogy így Isten és Krisztus sem voltak eléggé gondosak és alaposak "a témában"?
Az Isteni vezetés mellett tényleg előfordulhat ilyen horderejű kérdésben gondatlanság és felületesség?
Nem csoda, hogy a Bétel-család nem ünnepelte meg a karácsonyt az év decemberében, és később sem!
De az csoda, hogy addig megünnepelték!
Vajon szentírásilag teljesen tiszta volt ezek után a pogány eredet és minden ami a karácsonyi szokásokat elítéli?
A következő években tovább foglalkoztak a témával, nyilvánvalóan azért, mert egy hosszú időn át tartó szokás elhagyását újra és újra hangsúlyozni kellett. Annak ellenére, hogy azok a kiadványok ún. határozott kijelentéseket tettek és egyértelműen fogalmaztak, ettől többet nem adhattak az olvasóiknak karácsony ügyében sem korábban, sem később. Az ún. bizonyítékaik a karácsony ellen csak közvetettek voltak, hisz a Bibliai időkben nem gyakorolták, így nincsenek is vele kapcsolatban bibliai megjegyzések, ennélfogva bibliai hivatkozásokat sem találni ezekben a bekezdésekben. Az ellenzése és hamisnak bélyegzése mégis határozott és egyértelmű.
10 ...1928. december 12-én Richard H. Barber, aki a főhivatalban dolgozott, egy rádióelőadást tartott, melyben nyíltan rámutatott a karácsony tisztátalan eredetére. Hogyan fogadta Isten népe ezt a főhivataltól jövő egyértelmű útmutatást?
Ismét csak az a kérdés, hogy ha Richard H. Barber rá tudott mutatni nyíltan a karácsony tisztátalan eredetére, miért nem tudta ugyanezt megtenni Jézus Krisztus néhány évvel korábban, amikor Isten népét takarította?
Előfordulhat Jézus Krisztusnál, hogy miközben tisztító munkát végez, nem is rövid időn keresztül, mégis elkerüli a figyelmét a tisztátalanság?
Vagy akkor még nem volt tisztátalan a karácsony?
A Jeruzsálemi templomot ostorral tisztította meg, itt meg 12 évig várt a tisztítással!
Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy abban az időben ők abban a hitben voltak, hogy a végidőben élnek, Jézus 1874-től jelen van és 1914-ben vége mindennek! Ilyen körülmények között hagyták figyelmen kívül a karácsony pogány eredetét és tisztátalan mivoltát, meg azt hogy nem is akkor született Jézus.
Lehet azt írni 2017-ben a kezdetekben gyakorolt bűnről, hogy ó, hát akkor még nem értették a Bibliakutatók, hogy fel kell hagyniuk a karácsonnyal! De ez azoknak az embereknek egyáltalán nem szolgált a mentségükre. A helyzet inkább az, hogy örülhetnek a végidővel és Jézus jelenlétével kapcsolatos tévedéseiknek, mert tisztátalan, pogány szokások gyakorlásával várni azt, biztosan nem növeli senkinek a túlélési esélyeit.
Hogyan lehetne időszerűnek nevezni, hogy 13 évvel 1914. után ismerik fel, hogy bűnt gyakoroltak mindvégig?
A 11. bekezdés minden további nélkül így tekinti időszerűnek, hiszen ezt írja:
11 Milyen nagyszerű példát mutattak nekünk ezek a hűséges Bibliakutatók! A példájukon elgondolkodva, tedd fel magadnak a következő kérdéseket: „Hogyan tekintem a hű rabszolgától kapott útmutatást? Hálásan fogadom, illetve alkalmazom a tanultakat?” Ha készségesen engedelmeskedünk, azzal támogatjuk a Messiás-Királyt, aki a hű rabszolga által időszerű szellemi táplálékot oszt szét (Csel 16:4, 5).
Hogyan lenne időszerű a karácsony ellen szóló szellemi táplálék 1927-ben, ha egyszer már leszögezték, hogy 1881. óta tisztában vannak a pogány eredetével?
Mi mást jelentene az 1881-es Őrtoronybeli megjelenés, ha nem azt, hogy már akkor időszerű volt?
Nem kapcsolódott hozzá semmi, ami arra utalt volna, hogy van még 45 év türelmi idő! Tehát 1881-ben volt időszerű, de legkésőbb 1914-ben és semmi esetre sem 1927-28-ban!
Vajon, hogyan tekintették ők, akkor a felelősségüket "a témában"?
A mai vezetőtestületnek nem kell fáradoznia azon, hogy "kidumálják" a Bibliakutatók félévszázados bűngyakorlását, mert már akkor, 1928-ban másokra mutogattak, teljesen figyelmen kívül hagyva saját felelősségüket úgy, mintha ők mindvégig távol tartották volna magukat a karácsony pogány és tisztátalan szokásától.
A 103. oldal kiemelt része egy Richard Barber nevű Bibliakutató 1928-as rádióelőadásából idézi a következő megdöbbentő mondatokat:
- „Sátánnak sikerült elérnie, hogy az emberek fontosabbnak tartsák Jézus csecsemőként való megszületését, mint felnőtt férfiként való halálát, és így rejtve maradjon előttük a váltság értéke”.
- „Mindenki tisztában van vele, hogy mennyire jellemző a karácsonyi időszakra a könnyelműség, a dorbézolás, a részegség és a mulatozás. . . Egyértelmű, hogy ezek közül egyik sem szerez tiszteletet Jehova Istennek és a Fiának”.
- „Az Ördögnek sikerült beolvasztania az egyházba a hamis ünnepnapjait, böjtnapjait és vallási ünnepeit . . . Sikerült elérnie, hogy az emberek átvegyék minden gonosz mesterkedését, és keresztény nevet adjanak ezeknek, hogy ezáltal gúnyolhassa a nagy Jehova Istent.”
Még a 3. pont esetleg megengedné azt a következtetést, hogy itt egy esetleges bűnvallásról van szó, de egy ilyen súlyú témában, évtizedeken keresztül gyakorolt bűnnel kapcsolatban szánalmasan kevés lenne 1-2 olyan mondattal utalni a bűnre, melyet simán lehet vádként is érteni más egyházakra, más emberekre.
Mivel bocsánatkérő, ill. sajnálkozó kifejezések egyáltalán nem szerepelnek a szövegben, noha a karácsonyi tevékenységet, melyről szó van benne és gyakorlóit egyértelműen Sátánnal hozzák kapcsolatba, így világos, hogy semmiféle bánatot nem érzett az évtizedeken át gyakorolt bűn miatt sem az akkori előadó, sem azok, akik ma felidézik szavait.
Pedig az azt megelőző teljes 45 éven keresztül a Bibliakutatók esetében is ugyanúgy sikert ért el Sátán, hiszen az ő egyházukba is beolvasztotta a hamis ünnepnapot, Jézus Krisztus egész jelenléte alatt, uralkodása megkezdése után, a megtisztításuk előtt, alatta és utána is, mindvégig a mennyei hatalmak szeme láttára.
Tehát a rádióelőadásból idézett utolsó mondatnak pontosan így kellene hangzania:
- Sátánnak ... Sikerült elérnie, hogy az Bibliakutatók is átvegyék minden gonosz mesterkedését, és keresztény nevet adjanak ezeknek, hogy ezáltal gúnyolhassa a nagy Jehova Istent.”
Ez a gúnyolás még láthatóan ma is tart, amikor ilyen módon tárják fel a múltjuknak ezt a részét és még 2017-ben is képesek jelentéktelennek beállítani az elődeik fél évszázadon át tartó bűngyakorlását, amit pedig már 90 évvel ezelőtt is Sátáni mesterkedésnek és bűnnek tartottak, de csak másoknál, akiket úgy neveztek ezért, hogy névleges keresztények.
A 11. bekezdést, ha nem az Őrtoronyközpont írói osztályán születik, simán lehetne provokációnak is tekinteni, de mivel a könyv és a fejezet része is, így egyszerűen csak pszichiátriai eset.
11 Milyen nagyszerű példát mutattak nekünk ezek a hűséges Bibliakutatók! A példájukon elgondolkodva, tedd fel magadnak a következő kérdéseket: „Hogyan tekintem a hű rabszolgától kapott útmutatást? Hálásan fogadom, illetve alkalmazom a tanultakat?” Ha készségesen engedelmeskedünk, azzal támogatjuk a Messiás-Királyt, aki a hű rabszolga által időszerű szellemi táplálékot oszt szét (Csel 16:4, 5).
Tehát mindez amit a 8-11. bekezdésben és a kiemelt részben olvastunk:
– nagyszerű példa
– hűséges Bibliakutatók példája,
– elgondolkodtató példa,
– hálásak lehetünk ezért a példáért,
– alkalmazzuk a tanult példát,
– a Messiás-Király támogatjuk, ha így teszünk.
Csakugyan nagyszerű példa egy szokást gyakorolni 5 évtizeden keresztül annak tudatában, hogy az pogány eredetű, nem bibliai, beszennyező és szégyent hoz Istenre?
Tényleg hűséges Bibliakutató az aki tudja, hogy nem karácsonykor született Jézus, és pogány szokás a karácsony, és mégis ünnepli azt?
Mégis mit ünnepelhettek ezek karácsony idején, ha nem Jézust?
Miben nyújtottak példát ezek a Bibliakutatók, amin elgondolkodhatnánk, olyan céllal, hogy tanuljunk tőlük?
Mit lehet ebből a sztoriból tanulni?
Én személy szerint azt tanultam ezeknek a ún. hűséges Bibliakutatóknak a példájából, és a mai hűséges és bölcs rabszolga általi kiegészítésekből, hogy egy baromi nagy hazugság az, hogy mindezekhez az emberekhez, és szerencsétlenkedéseikhez bármilyen kevés köze is lehetett a Messiás-Királynak. Nem gondoskodott Ő semmiféle időszerű szellemi táplálékról amit a hű rabszolga prezentált volna időszerűen 45 éves késéssel!
A 103. oldal, 4. számú széljegyzete világosan rámutat, hogy teljesen megalapozott ez a következtetés, hiszen egy olyan ember véleményét idézi a témában, aki végig jelen volt miközben ezek az események zajlottak.
Az idézett 3 mondat Frederick W. Franztól egycsapásra összedönti az eddig keservesen tákolgatott építményt, melynek azt kellene jelképeznie, hogy a Messiás-Király irányította így ezeket az eseményeket.
Franz testvér a következőket írta egy magánlevelében:
„Idén nem ünnepeljük meg a karácsonyt. A Bétel-család megszavazta, hogy soha többé ne tartsuk meg.” Pár hónappal később, 1928. február 6-án pedig egy másik levelében ezt írta: „Az Úr apránként megtisztít minket az Ördög babiloni szervezetének tévedéseitől.” (1927. november 14)
Ki az aki ezek után elhiszi, hogy ehhez Jézus Krisztusnak bármilyen köze is volt?
Talán Jézus Krisztus részt vett egy bűnt gyakorló bizonyos "Bétel-család" szavazásán?
Övé lehetett a döntő szavazat, vagy hogy kell ezt elképzelni?
Még csak nem is a hű és bölcs szolga döntött, hanem a Bétel-család!
A szavazás, az valami Isteni dolog?
Így működik a Messiási király uralkodása alatt (állítólag 1914-től) a beszennyező pogány szokások elhagyása?
Megadják az esélyt arra is, hogy esetleg más végeredménye legyen?
Mert szavazásnál ez előre nem látható, ugye!
Vajon az izraeliták szavaztak arról, hogy elhagyják-e Babilont?
Szavaztak arról is, hogy érintsenek-e tisztátalant, vagy ne?
Nehémiás magánlevelezéséből nem maradtak fenn írásos feljegyzések erről, de azért eléggé biztosak lehetünk benne, hogy nem így történt.
Az előző oldalon, 101. o. 6. bekezdés még a babiloni elhagyást állította példának. Van bármekkora esélye annak, hogy így történtek az események akkor is? Azt hiszem ez teljes biztonsággal kizárható.
Ha nehéz elképzelni Nehémiás idejében, miért nem fogja kinevetni 8 millió Jehova Tanúja egy emberként ezeket a zöldségeket ezen a héten?
Egyáltalán miért széljegyzetben van ez a lényeges információ, amely alapjaiban változtatja meg a véleményt arról, hogy volt-e bármilyen mennyei ráhatás az eseményekre?
A 10. bekezdésben az állt, hogy a karácsony tisztátalan eredetére a főhivatal mutatott rá, a széljegyzet szerint a Bétel-család, de mindezek alatt a hű és bölcs rabszolgát kellene érteni, aki mögött meg a Messiás-Király áll.
Ezek az emberek már szinte nyíltan hülyére veszik az olvasóikat.
Szomorú, hogy sok millióan azok után sem fogják észrevenni, hogy ezt képekkel is illusztrálják nekik. És még nincs vége a 10. fejezetnek.
P.J.
<< | >>
Utolsó kommentek