Sziasztok, kedves olvasók!
Az én történetem Jehova Tanúival kapcsolatban a következő.
Még a történetem elején leszögezném, hogy sem a Tanúkat, sem a tanítókat, sem pedig a katolikus egyházat nem akarom bántani és nem is haragszom rájuk. Az időben lehet, ugrálni fogok kicsit, mert hét hosszú hónapot kell összefoglalnom.
Kiábrándulva a katolicizmusból, két éve otthagytam a templomot és az egyházam, és gyülekezet nélküli keresztény lettem, gondolom, tudjátok, hogy ez mit jelent. Olvasod a Bibliát, imádkozol és egyebek. A Biblia olvasásával és megértésével még nem is volt gondom, sőt megtapasztaltam Isten feltétel nélküli szeretetét is, innentől jöttek be sok hónapra rá a Tanúk az életembe.
Tudtam a jw.org létezéséről, bele is néztem, de még nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget, félresöpörtem. Ahogy teltek a hónapok, fel-feltévedtem rá és tetszett az akadálymentessége, tetszett az, hogy rengeteg sok dolgot le lehet tölteni ingyen, tetszett az is, hogy a Biblia is elérhető sok formátumban ingyen és nem kell össze-vissza keresgélnem. Továbbá tetszett az is, ahogy akár a siketekhez akár a látássérültekhez áll ez a szervezet, egyszóval hasra estem ettől az egésztől, hogy hű lehet itt vakként is prédikálni és szolgálni, nem úgy, mint egyházunkban ahol pedig nem tudtam szolgálni Istent. Ez talán önhibámból alakult így, talán nem, de lényeg a lényeg, nem szerettem volna visszatérni az egyházamhoz, mert a Biblia megértése által sok mindenre rájöttem, hogy mi nem annyira biblikus számomra.
Ez lehet, hogy ismételten csak magánvélemény és lehet, hogy teljesen rosszul látom.
Egy esős napon, amikor vártam férjem egy megállóban, két lánnyal találkoztam, akik roppant kedvesek voltak, megkérdezték, hogy fel szeretnék-e szállni az adott járműre, én mondtam nekik, hogy köszönöm várom a férjem és beszélgetésbe elegyedtek velem.
Beszélgettünk az esőről és a világ állásáról, megkérdezték, hogy mit gondolok, én válaszként elmondtam nekik, hogy szerintem ez a világ valóban egyre rosszabb és Isten az, aki segíthet.
Felolvastak egy részt Jeremiás könyvéből és beszélgettünk tovább.
Meglepte őket a bibliai tudásom és rettentően dicsértek, hogy hű, de ügyes vagy. (Ez majd, mint később ki fog derülni emlékeztetett engem egy cikkre).
Csomó kérdésről beszélgettünk, arra már nem emlékszem, hogy mikről, mert gyorsan történt, de annyi volt a lényeg, hogy felajánlotta az egyik lány, aki a tanítóm lett, hogy kérjek Bibliatanulmányozást, ha szeretnék a lakóhelyemen és én úgy gondoltam, hogy semmit sem veszítek, ha odacsúsztatom az e-mail címem, kezd vele, amit akar.
Pár nap múlva küldött egy e-mailt, hogy jó volt velem beszélgetni, ha szeretnék, nyugodtan dumáljunk, gondoltam oké rendben, megtudok, amit meg akarok tudni, amit nem, azt pedig úgy se fogom megtudni.
Ez picit családi feszültséget váltott ki férjemben, mert Ő ateista és az ateizmusába a Jehova Tanúi nem fértek bele hála istennek, de úgy volt vele, hogy oké rendben, amíg nem lesz térítés szaga a dolognak, és amíg ugyanúgy csak barátkozunk, mint nagyon sok keresztény ismerősömmel, addig rendben van.
E-maileztünk ezzel a lánnyal és nem tűnt úgy, hogy téríteni akarna, sőt nagyon tapintatos, barátságos és kedves volt velem.
Férjem úgy döntött, hogy szeretné megismerni és találkoztunk hármasban munka után, volt időnk beszélgetni és teljesen rendesnek találta őt.
Ezek a találkozások megszaporodtak minden hétfőre és a kapcsolatunk nagyon jó volt vele, sőt volt, hogy közös sétálásokba is bevontuk és néhány vásárlásba is.
Egy szombat délutánt még együtt is töltöttünk, mert egy szintén vak testvérnővel ismerkedtetett össze és a családjával, hogy láthassuk azt, hogy hű Ők mennyire lazák és mennyire rendesek.
Akkor már azon a szinten voltam, hogy váó itt talán-talán ebből tanulmányozás lesz, mert ők azt tanítják, hogy Isten feltétel nélkül szeret és elfogad és mekkora itt a szeretet és hű.
Ezen a délutáni, esti találkozón, mivel tapasztaltam azt, hogy rendesek úgy döntöttem, hogy igen én tanulmányozni fogom a Bibliát.
Akkor este megbeszéltem mindent férjemmel, hogy én ezt szeretném és jó lenne tanulmányozni, itt felsoroltam neki rengeteg okot, mert kedvesek, mert sok folyóiratuk van, mert roppant lazák, ugyanolyanok, mint mi, itt vakként is prédikálhatsz, szolgálhatsz, STB és férjem bele is ment a dologba.
Elkezdtünk tanítómmal tanulmányozni, kényelmes volt, mert telefonon tanulmányoztunk, mivel esti időpontot választottam ezért egyedül tanulmányozott velem tanítóm.
Nagyon jól is ment, mert felkészültem folyton és fejből tanulmányoztam, nagyon szeretett velem tanulmányozni és folyton dicsért.
A tanulmányozásnak azon része nem tetszett, hogy javítgatva voltam és úgy éreztem, hogy nem lehet saját gondolatom, de a dicsérés miatt még az elején ez fel se tűnt.
Már a tanulmányozás elején tanítóm összetűzésbe került velem, mert arról volt szó, hogy az újvilágban visszanyerhetem a látásom és ecseteltem neki, hogy én teljesen boldog vagyok így, ahogy vagyok és annyi volt a lényeg, hogy elmagyarázta nekem levezetve szépen, hogy a feldolgozni a látás elveszítését és jól érezni magad az két külön dolog és használjak értelmező kézi szótárat a szavak jelentésének meghatározásához.
Ekkor jött el az a pont, hogy ki Ő ahhoz, hogy ehhez jöjjön, hogy bele turkáljon a lelki dolgaimba, de lenyeltem még ezt is, rábólintottam, hogy jó oké rendben van, te látod jól.
Továbbra is folytak a találkozások, továbbra is csodálatosnak tűnt a dolog és eljutottam egy olyan szintre, nem tudom, hogy ezt ti, hogy csináltátok vagy, hogy sem, de már el kezdtem minden nap olvasni a napi szöveget és a hozzátartozó örcsi torcsi cikket, sőt még messzebbre megyek, elkezdtem Ébredjetek!-et olvasni KB három hét tanulmányozás után.
A tanítóm csak dicsért, dicsért és még többet dicsért. Voltak cikkek, amiket Ő küldött, volt, hogy spontán én olvastam cikkeket az érdeklő témában, de a napi szöveg minden nap megvolt.
Ekkor már elmosódtak a határok tanító és barát között és voltak kétségeim is, de Ő folyton megerősített abban, hogy ó hát ez barátságnak indult, az is marad. Ami még nem tetszett, hogy egyre több dologba próbált volna beleszólni.
Hatalmas nagy álmom volt az, hogy prédikálok és embereket tanítok és ezért mindent meg is tettem a tanulmányozásom hét hónapja alatt.
Ekkor ismételten volt egy szintugrás, kimentem az állványos tesókhoz. :)
Ez után ismét szintugrás, meglátogattam egy királyságtermet tanítómmal, egy hétköznapi csütörtök esti alkalmat, olyan szeretettel fogadtak, hogy elmondhatatlan, persze tanítóm már biztos leinformálta őket azzal kapcsolatosan, hogy ki vagyok és hogyan is haladok, mert dicsértek, megveregették a vállam megöleltek, már kellemetlen volt annyi ölelést fogadni, pedig én is emberekkel foglalkozom és nyitott vagyok.
Mindent összevetve nagyon jó volt a királyságteremben, de az énekeik nem tetszettek és a kérdezz-felelek iskola feeling. Olyan volt számomra, mintha nem az Őrtorony magyarázná a Bibliát, hanem a Biblia az Őrtornyot. Az is fura volt, hogy betűről betűre ugyanazt válaszolták szinte a gyülekezetben is. Amikor kérdeztem tanítómtól, hogy ennek így kell-e lennie, hogy lehet-e egyáltalán saját gondolatom, akkor azt mondta, hogy igen, akkor még mindig úgy voltam vele, hogy jó oké, még oktatásra szorulok. Szerencsére a nyilvános hozzászólás lehetőségével nem éltem, mert nem akartam egy egész gyülekezet előtt hozzászólni az adott részhez.
Szegény férjem már megszokta lassan, hogy minden második hét csütörtöke Tanúkkal való együttlét volt számomra, tehát nem aludtam itthon.
Tanítóm szerint azért kellett minden második hét csak még így az elején, hogy megnyerjük férjemet. (Megnyerni = behalászni?)
Első film élményem a Tanúktól a tékozló fiú volt, azt hittem a szinkrontól helyben meghalok. :)
Második film élményem, amit kétszer is megnéztem könnyes romantikus pillanataimban az pedig a mi az igaz szerelem volt. :)
Ekkor még tényleg hittem abban, hogy igen ez az, amit kerestem, szerető tanító, akadálymentes hozzáférés mindenhez, egymás segítése, krisztusi hozzáállás a másikhoz, a Biblia üzenetének elvitele minden emberhez és én ennek tagja leszek egyszer.
Ami elsőnek megingatott, hogy halottak napján beszéltem tanítómmal és elmagyarázta, hogy a halál egy alvásos állapot és a pokol és menny nem létezését nem bírtam elfogadni, hiszen a Bibliában olvastam róla.
Ugyanígy bólogattam, de ekkor gondoltam azt, hogy valami nem stimmel a Bibliájukkal.
A karácsony és férjem születésnapja volt életem egyik legnagyobb kabaréja. :)
Mivel arra gondoltam, hogy ó hát én Tanú leszek, ezért jól fogom én ezt csinálni és férjem csúsztatottan kapott ajándékot, aminek természetesen nem örült. Mivel buzgó tanulmányozó voltam ezért előre néztem erről a Mit tanít könyvben és én már egyből akartam követni ezt. :)
Milyen buzgó voltam ugye? :)
A karácsonyunk úgy alakult, hogy kétszer ajándékoztuk meg egymást, egyszer novemberben, pusztán csak szeretetből, majd decemberben is kellett, mert a karácsony férjem szerint karácsony.
Közben itthon egyre szorosabb volt a helyzet, mert igaz, hogy még csak a második fejezet akárhányadik bekezdésénél tartottunk, de túlságosan promózta tanítóm, hogy aki nem Istené az a sátáné STB és ez a várj Jehovára egy nagyon megoldhatatlannak tűnő dologban vagy bármilyen más dologban. Amikor pedig láttam valami olyat, amire rákérdeztem akkor pedig a nagy hallgatás, fél információk és ferdítés volt.
Másik ilyen érdekesség az volt számomra, amikor egy-két dologban arra bíztatott tanítóm, hogy menjek szembe férjemmel, vagy hallgassak el dolgokat, mert ezzel Jehovát védem.
Ekkor már férjem érezte, hogy ez nem az, amit kerestem, de még hagyott, a karácsony tette igazán rá az íre a pontot.
Következő érdekesség ez még karácsony előtt volt, hogy amikor nem értettem tanítómmal egyet, akkor kijelentette, hogy mert meg kell kapnod a megfelelő oktatást, miközben pedig x héttel előtte dicsért, hogy mennyire ügyes vagyok.
Ebből látszik a változó hozzáállásuk egyes tanúknak.
Ekkor már elkezdtem kacsintgatni a bloggal, de úgy voltam vele, hogy jó rendben ti így látjátok a dolgokat, nem lehet mindenkinek egyforma hozzáállása a Tanúkhoz, velem rendes a tanítóm, biztos a fele sem igaz az itt leírt dolgoknak.
Ami a vízválasztó volt, amikor letöltöttem az Őrtorony betanítási eljárása című cikket,
pontról pontra megegyezett a dolog, csak nem harminc fejezetet vittem végig, hanem két és felet. Ekkor még úgy voltam vele, hogy ugyan miért fáj ez nekem, hiszen olyan aranyosak és kedvesek, és minden, ami kell, de azért olvasgattam tovább a blogot. :)
Ez után már célzottan tettem fel kérdéseket a tanítómnak dolgokkal kapcsolatban és abból is még elegem lett, hogy folyton azt kaptam válaszul, hogy ez hazugság ez nem így van, vállrándítást, hogy ó ugyan már és a legjobb pedig az volt, hogy hát ez sátán befolyása.
Ami még nagyon mű volt ebben a dologban számomra, amikor tanítóm elmondta, hogy minden előadásra felkészülnek a Tanúk, mindent elpróbálnak, amikor ő is ment úttörő sulira, akkor ő is elpróbálta. Ebből is sikerült azt leszűrnöm, hogy nulla saját gondolatuk van, és minden felülről jön.
Cáfoljátok meg kérlek, ha ez nem így van.
Szerintetek Isten ezt a műviességet szereti?
Valahogyan eljutottam a harmadik fejezetig, akkor már olyan volt itthon a helyzet, hogy férjem majdnem kikapta a Braille-könyvet a kezemből, gondoltam semmi baj, tanulmányozok mobil telefonon. :)
Ekkor már nagyon éreztem a negatív atmoszféráját ennek az egésznek, sőt akkor már azt is megláttam, hogy teljesen másmilyen az úvf mint pl a rúf.
Ekkor is felnéztem a blogra és megdöbbentem, hogy váó tehát ezt is hamisítják.
Amitől még kiakadtam, hogyha gyülekezeti tag leszek, akkor nőknek szoknya, férfiaknak öltöny. Félre ne értsétek, szeretek szépen öltözködni, de nem tudom, hogy miért nem elfogadott egy farmeres csaj egy gyülekezetben.
Szerintetek tiszteletlenség a farmer és blúz egy gyülekezetben?
Ezzel nem tiszteljük meg Jehovát?
Lehet, hogy most nagyon tudatlannak tűnök, ezért elnézéseteket kérném.
Ami aztán a leginkább betette nálam a végjelzőt, hogy megnéztem Bakó Tamás tanúságtételét és azt mondtam, hogy ennyi hazugság nem létezik a földön és mivel rengeteg cikk is volt és olvasói történetek és saját tapasztalatok is, így azt mondtam, hogy ez nem lehet az igazság és ez nem lehet egy annyira szerető gyülekezet. Ekkor már nagyítóval vizsgáltam a napi szöveget és észrevettem azt, hogy nem a Biblia verset igazolja az adott napi szöveg és az Őrtorony cikk, hanem maga az úvf fordítás az Őrtornyot igazolja és ez mind az Őrtoronynál mind pedig az Ébredjetek! folyóiratnál így van. Tanítóm a harmadik fejezetnél hozott fel egy olyan példát, amit szintén egy cikkből vett ki.
Ez hatalmas nagy arcon vágás volt, amikor ezt megláttam, mert annyira ki van forgatva a Bibliájuk, hogy nem lehet erre mit írni.
Még szerencse, hogy az esetek kilencvennyolc százalékában más bibliafordításokat használtam.
A harmadik fejezet után pedig már csak vártam, hogy mikor mondhassam ki azt, hogy ennek vége. Megfogadtam, amikor felnyílt a szemem, hogy egyből amint kikászálódom ebből, megírom őszintén, hogy más ember ne essen ebbe a helyzetbe.
Megírtam Tanítómnak, hogy nem szeretnék tovább tanulmányozni.
A válasza az volt tanítómnak, hogy rendben van és nem gondolta volna, hogy eljutok erre a lépésre, és ha bármilyen kérdésünk van Jehováról, akkor keressük őt.
Nos, hát itt van a nagy barátság és, hogy miért barátkoznak és segítenek a Tanúk.
Én pedig annyit írtam vissza neki, hogy ha van egy barátom, aki más hitre tér vagy kiszáll az én vallásomból, akkor bármikor megkereshet, persze én vagyok a fura és biztosan én fogok elpusztulni Armageddonkor is, de nem számít. Most már megkönnyebbültem, hogy nem egy hamis vallást követek, másrészt pedig, hogy még időben kiszálltam és nem ment rá a házasságunk. Azért ölel fel ez a dolog hét hónapot, mert nagyon sok esetben volt olyan tanulmányozási óra, amikor teljesen másról beszéltünk és gyakran pedig tanítóm túl magyarázta a dolgokat, hogy jobban a szívembe hatoljanak ezek a dolgok és elnyámnyogtunk két-három tanulmányozási órát is egy-egy részen.
Ez se tetszett megmondom őszintén, mert gyorsan tanulok. Tanítóm ezért is dicsért, hogy fejből tanulmányoztam, a Braille-könyvet itthoni belső használat miatt kértem. El nem tudtam volna úgy képzelni, hogy felolvastam volna az adott részt és utána válaszoltam volna meg a kérdést, mert már első olvasatra megértettem.
Tudom, hogy nem mindig egyszerű a Bibliát tanulmányozni, de szerintem talán ez az egyik legtisztább út, hogy Bibliát olvasok, igehirdetéseket hallgatok, imádkozom és keresem a számomra megfelelő gyülekezetet.
Tökéletesen jól tudom, hogy nincs tökéletes gyülekezet, mert emberek közössége, de itt a Tanúknál rengeteg számomra fura szabállyal kellett szembesülnöm, ami szerintem nem mind biblikus. Lehet, hogy még oktatásra szorulok, de köszönöm ebből már nem kértem.
Az utolsó két hét maga volt a keresés és hála Istennek rátaláltam olyan pásztorokra, akiknek hallgathatók a tanításaik és remélem, hogy egyszer megtalálom a gyülekezetem, vagy ha nem találom meg, hogy akkor is szolgálhatom Istent.
Hiszem azt, hogy Istennek értékes vagyok farmerben, blúzban, oktatás nélkül és talán-talán gyülekezet nélkül is.
Cáfoljatok rám, kérlek, ha ez nem így van.
Azért mertem kiírni magamból ezt a röpke hét hónapot, mert nagyon elfogadó közösségnek láttalak titeket.
Ne haragudjatok, ha hosszú voltam és köszönöm, ha elolvastatok.
"Fiatal tanulmányozó"
Utolsó kommentek