A közösségmegvonás szellemi zsarolás

Nemrég volt egy érdekes tapasztalatom. Egy idősebb Jehova Tanúja kopogtatott be hozzám.

A szokásos udvariassági formulák után a tárgyra tértünk. Mondtam neki, hogy soha nem támogatnék egy olyan szervezetet, amelyik közösségmegvonás által családokat tesz tönkre.

Tagadta, hogy a Jehova Tanúi kerülnék volt tagjaikat. Gondoltam magamban, mi vaaan? Ez most az új duma? Mondtam neki, hogy ha ez igaz lenne, akkor engem sem kerülne  testületileg az egész családom azért, mert elmaradoztam és elhagytam ezt a vallást.

Tudta, hogy mivel személyesen megtapasztaltam a kizárást, ebből nem fog tudni jól kijönni, úgyhogy ekkor diadalmasan a következőt mondta: “Tisztában voltál a kilépés következményeivel.”

“Éppen most vallotta be, hogy a szervezete igenis kizár embereket.” - mondtam. Csendben volt, megfogtam.

Folytattam: “Hadd kérdezzem meg: én hoztam létre a “következményeket?” Itt már kezdte magát kényelmetlenül érezni. Megértettem vele a lényeget. “Bárki, aki kilépett, ők gondolták ki a következményeket? Hogy elveszítsék a barátaikat és családtagjaikat, hogy az örökkévalóságig kerüljék őket? Létezik olyan épelméjű ember, aki ezt a felfoghatatlan szenvedést kívánná saját magának?”

Kezdett zaklatott lenni: “Saját magára hozta a bajt. Maga döntött úgy, hogy elmegy.” - mondta.

“Igen, elmentem.” - válaszoltam. “De nézzük csak. A Társulat nem csak a következményeket agyalta ki mindazok számára, akik nem értenek egyet az állandóan változó bibliamagyarázataikkal, azoknak, aki elmaradnak, vagy elhagyják ezt a vallást, de az egészet még a visszájára is fordítják, egy “hibáztassuk az áldozatot” helyzetet teremtve. Így van? Nem fura, hogy a bántalmazók majdnem minden esetben az áldozataikat hibáztatják? Érdemes lenne ezen elgondolkodni, nem?”

Annyira zaklatott lett, hogy a nevét sem volt hajlandó elárulni, és elment.

Miután végiggondoltam a dolgot, fölhívtam a helyi Királyságtermet és hagytam egy üzenetet, hogy egyik tagjuk hívatlanul felkeresett, tagadta a kizárás gyakorlatát és megpróbálta rám borítani az egészet. Elmondtam, ezt a a viselkedést helytelennek és bántónak tartom. Kifejeztem kérésemet, hogy ez az úr  engem többé ne keressen.

Kívülállók és bennfentesek nyelve

Az érdekes az, hogy a JW.org honlapon egy olyan, a nagy nyilvánosságnak szóló képet festenek, ami azt sugallja, hogy nem kerülik azokat, akik elhagyják ezt a vallást. Ezt hívom a kívülállók nyelvének. Miért is? Az avatatlan fül, a szervezet belső működésében, szabályzatában járatlan szemlélő számára a nyilvános közlés ártatlannak tűnik. A “Kerülik Jehova Tanúi a vallásuk korábbi tagjait?” című cikkben ezt írják:

Nem kerüljük azokat, akik valamikor megkeresztelkedtek Jehova Tanúiként, de már nem prédikálnak másoknak, és talán már nem is ápolnak kapcsolatot velünk. Sőt, felkeressük őket, és megpróbáljuk újra felébreszteni a lelkesedésüket.

Ez nagyon jól hangzik, de ki végzi magát az “felkeresést”? A tagok? Időt töltenek azzal, aki nemrég lépett ki, és teljesen normálisan kezelik?

A valóság az, hogy a vének azok, akik meglátogatják ezt az embert, azzal az egyetlen céllal, hogy rábírják a visszatérésre - már ha úgy ítélik meg, hogy az illető nem követett el kiközösítésre okot adó bűnt. Ezzel együtt, egy ilyen látogatás elég messze van a normális társas érintkezéstől.

Azt, aki megpróbál elmaradni, szellemileg gyengének, és a többi tagra veszélyt jelentőnek tekintik - és ezt rossz társaságnak hívják. Ez már a bennfentesek nyelve. És a tagokat újra meg újra figyelmeztetik, hogy bölcsen válasszák meg a társaságukat. Azt, aki elhagyta őket, általában kerülik, és a vele való kapcsolattartás rendkívül korlátozott.

A másik forgatókönyv, ami általában lejátszódik az, hogy aki kilépett, ki is közösítik. Rengeteg volt tanú van, akik nem tudtak egyetérteni a bibliamagyarázatokkal, a dátumok kijelölésével, más eljárásmódokkal, mint például a gyermekbántalmazók feljelentésének megtagadása, vagy az, hogy nem figyelmeztetik a szülőket, ha feltételezett pedofil személyek vannak a gyülekezet tagjai között. Ezek az emberek nem azért mentek el, mert nem hisznek Istenben, vagy Krisztusban - bár hitehagyottaknak bélyegezték őket, elvágtak velük minden szálat, mintha távoztak volna az élők sorából, és kerülik őket hosszú évtizedeken át. Tanú családtagjaikkal való kapcsolataik megsemmisültek.

Tehát a nyilvánosan hangoztatott állításokkal ellentétben, azok, akik elhagyják őket, azokat a legtöbb esetben kerülik.

Összefoglalva: akik kilépnek, viselik a “következményeket”, a kiközösítőik őket hibáztatják, mert ők hozták magukra a közösségmegvonást - annak ellenére, hogy nyilvánosan tagadják a közösségmegvonás gyakorlatát.

Forrás: http://shunnedforlife.blogspot.hu/2017/01/fading-consequences-and-victim-blaming.html

Fordította: Athown