Gyülekezeti "könyv"-tanulmányozás  kr 9. fej., 1–9. bek.                                             (mi ez?)

MILYEN EREDMÉNYE VAN A PRÉDIKÁLÁSNAK? (9.fejezet)
– A szántóföldek fehérek az aratásra

A FEJEZET TÉMÁJA: Jehovának köszönhetően növekednek az igazság magvai

A Királyság könyv annak ellenére, hogy sokkal kisebb terjedelmű, mint elődje a Hirdetők könyv, mégis meglepően sok téma ismétlődik benne, vagy legalábbis több részletben, szétszórtan találhatók. Ilyen a 9. fejezet témája is, melyről már korábban volt szó, pl. a 6. fejezetben, vagy 2. fejezet 23-tól.

Míg a fejezet, Jézusnak az aratásról szóló világos szemléltetésével indít (1.2.bek.), a folytatásban bonyolódik a magyarázat azzal, hogy hozzáadják a Jelenések könyvének próféciáját is (5.6.bek.), így onnantól kezdve már a 2 szemléltetés párhuzamos, ill. összekevert magyarázatát kellene észben tartani, és a modern kori eseményekre alkalmazni. Intellektuális értelemben nem kis teljesítményt vár el az író, ha valóban az a célja, hogy mindezeket megértsék a heti bibliatanulmányozás résztvevői. Anélkül, hogy bárkinek a képességeit lebecsülném, azt hiszem nem lehet csodálkozni azon, hogy ilyen szellemi mixek után egy átlagos testvérnek a gyülekezetben fel se tűnjön, az évszámokkal, eseményekkel, bibliai kifejezésekkel folytatott spekuláció.

2. AZ ŐRTORONY-MOZGALOM GYÖKEREI

Az Őrtorony Biblia és Traktátus Társulatot 1884-ben Charles Taze Russell hozta létre, akit hosszú évekig Russell „Pásztorként” ismertek. Russell a pennsylvániai Alleghenyben született, 1852-ben. Noha keresztényként nevelkedett, 16 éves korára már majdnem teljesen hitetlenné vált. Az Őrtorony Társulat [korabeli] hivatalos történelemkönyve, a Jehova Tanúi az Isteni tervben [1959], Russell saját szavaival a következő észrevételt teszi: „Presbiteriánusként nevelkedtem, katekizmust tanultam, és természetemnél fogva mindent ki akartam kutatni, majd, amint elkezdtem önállóan gondolkodni, rögtön áldozatul estem a hitetlenek érvelésének.  De ami először azzal fenyegetett, hogy teljesen aláássa az Istenbe és a Bibliába vetett hitemet, később, Isten gondoskodása által, a javamra vált, és csupán az emberi  hittételekbe és bibliamagyarázó rendszerekbe vetett bizalmamat pusztította el.”2 A könyv még hozzáteszi: „Az elkövetkezendő hónapokban Russell továbbra is a valláson elmélkedett, képtelen volt elfogadni, de elutasítani sem tudta.”3 Végül a könyv ismét Russellt idézi:

Egy este, látszólag véletlenül, Alleghenyben  (Pennsylvania) benéztem egy poros, piszkos kis terembe - ahol, amint hallottam, éppen egy vallásos összejövetelt tartottak - hogy megtudjam, az a maroknyi ember, aki ott összegyűlt, vajon képes-e valami értelmesebbet nyújtani nekem,  mint a nagy egyházak hittételei. Ott hallottam, életemben először, Jonas Wendell nézeteit a Második Eljövetelről….

Noha a bibliaversek magyarázata nem volt teljesen egyértelmű, és noha nagyon messze volt attól, aminek mi ma örvendhetünk, Isten által elég volt ahhoz, hogy helyreállítsa megingott hitemet a Biblia isteni ihletettségében, és ahhoz, hogy bebizonyítsa, az apostolok és a próféták írásai elválaszthatatlanul összefüggenek egymással.4

Gyülekezeti "könyv"-tanulmányozás  kr 8. fej., 14–18. bek.                                            (mi ez?)

A jó hír terjesztésének "királyi felszerelései" között találjuk magát a Bibliát is, ami ránézésre még passzolna is ahhoz a témához, amibe próbálják belevonni. Viszont az a mód, ahogyan ezt teszik a könyv írói, bibliai ügyekben egy kicsit is tájékozottabb személynek inkább visszataszítóvá teheti még ezt az egyébként jó ügyet is, a Biblia terjesztését.

Nézzük az évszámokat és az eseményeiket a 14. bekezdésben, majd a szervezet egyéb írásainak segítségével állapítsuk meg, hogy az az érdem amit a Bibliaterjesztés terén igyekszik görcsösen kisajátítani magának, azon kikkel kellene osztozniuk, ha legalább egy kicsit komolyan vennék saját, korábbi véleményüket. Ezt a közös munkát, ha közvetve is, de pont azok a bekezdések méltatják, melyeknek az ÚVF dicsőséges beharangozása, felvezetése lenne az egyedüli feladata.

A cikksorozat megjelentetését folytatjuk! A jelen pdf formátum kísérleti jelleggel került kipróbálásra, ha mindenkinek megfelel, ebben a formában terveznénk a teljes sorozat megjelenését.

Frissítés: A szöveg már hagyományos formában is olvasható a cikkben.

Gyülekezeti "könyv"-tanulmányozás  kr 8. fej., 8–13. bek.                                                (mi ez?)

MILYEN ESZKÖZÖKKEL PRÉDIKÁLNAK témában a könyvek és azok terjesztése is helyet kapott. Érdekes megfigyelni, hogy a könyvek címszó alatt, mindössze 2 fajtát említenek meg. Az egyik a szolgálatra felkészítő iskola tankönyv/ek, a másik csoport az alaptanításokat tartalmazó könyvek közül néhány.

Az előző két oldal fejtegetése, a fejezet témájával együtt, aziránt keltenek várakozást, hogy a bemutatott eszközök ill. az igazság és a jó hír, milyen viszonyban voltak egymással a vizsgált időszakokban. A 8. bekezdés azonban olyan könyvre hivatkozik először, ami valójában bibliai igazságokat nem is tartalmazott, csupán módszereket és beszédtechnikákat.

A szervezet kiadványai mindig is "kozmetikázták" a tévtanításaikat. Amikor azok elhallgatása, tagadása, vagy a felelősség másra hárítása, mint gyakran alkalmazott módszerek nem működtek, akkor egyszerűen "világosabb megértésről" beszéltek. Olyanra azonban nem emlékszem, mint ami a 2017. februári Őrtoronyban olvasható:

¹² A vezetőtestület sem nem ihletett, sem nem tévedhetetlen. Előfordulhat, hogy téved tanításbeli kérdésekben vagy szervezeti döntésekben. Az Őrtorony Kiadványok Indexében van is egy olyan címszó, hogy „Hitnézetek világosabb megértése”. Ez alatt fel van sorolva, hogy milyen kiigazítások történtek 1870 óta...

Gyülekezeti "könyv"-tanulmányozás  kr 8. fej., 1–7. bek.                                                (mi ez?)

MILYEN ESZKÖZÖKKEL PRÉDIKÁLNAK? (8.fejezet)

Kiadványokat készítenek a világ minden részén élő embereknek

A FEJEZET TÉMÁJA: Jehova gondoskodik az ahhoz szükséges eszközökről, hogy minden nemzetből, törzsből és nyelvből származó embernek meg tudjuk tanítani az igazságot.

Hogy milyen eszközökkel prédikálnak, azt szinte ugyanolyan fölösleges lenne megvizsgálni, mint az előző fejezet témáját, ami a módszerekről írt. Ugyanis bármilyen módszerrel vagy eszközzel pontatlan, hamis, vagy hazug dolgokat terjeszteni az nem egy dicsőséges dolog. Arról pedig a korábbi 6 teljes fejezeten keresztül meg lehetett győződni, hogy a Bibliakutatók prédikálásának tartalma történelmük hosszú évtizedei alatt más jelzőkkel nem nagyon illethető többségében, hiszen ezeket a könyv szerzői maguk is helyenként kikerülhetetlennek tartották.

A 8. fejezet tanulmányozása közben megpróbáltam felidézni olyan történelmi eseményt, helyzetet, vagy kort, amikor csupán az eszközök mennyisége és változatossága lett volna a döntő bizonyítéka az Isteni támogatásnak. Nem emlékszem egyetlen egy hasonló esetre sem. Márpedig ez a fejezet szinte kizárólag a szolgálatban elért sikerek számszerűsítésében keresi és véli megtalálni az Isteni támogatottság bizonyítékát, a tartalmi problémákat teljesen figyelmen kívül hagyva.
Ha már ezt a feladatot adja a hű rabszolga és nem az igazi jó hírről, megváltásról, vagy valami más épületes bibliai történetről való beszélgetést és elmélkedést segíti elő, megnéztem mit is tartanak olyan szenzációsnak e fejezet szerzői az ún. jó hír terjesztésével kapcsolatban, és azok az ún. értékek mennyire megalapozottak.

Az elmúlt néhány napban az oldal látogatói kisebb változásokat vehettek észre a blog megjelenésében és tartalmában. Ezekről szeretnék kicsit bővebben írni most. A Jehova Tanúival kapcsolatos más oldalakat ajánló "doboz" a jobb oldali sávban áthelyezésre került kissé lejjebb, azonban megújult, és talán átláthatóbb tartalommal, mely már az újabban indult blogok linkjeiből is többet tartalmaz, a teljesség igénye nélkül.

Gyülekezeti "könyv"-tanulmányozás  kr 7. fej., 10–23. bek. (2 heti anyag)                                     (mi ez?)

A mozgóképes bemutatókról a 7. bekezdés még azt akarta elhitetni, hogy ez a módszer olcsóbb volt, mint az újságmegjelenés, de amikor később a Fotodráma előkészületeinek részleteit sorolja, azért látható, hogy egy rendkívüli vállalkozásról, nagy volumenű munkáról volt szó. Nem tudom, hogy a szervezet abban az időben mennyire tájékoztatta az egyszerű tagjait a pénzügyi dolgokról, de a manapság közzétett adatokból biztosan nem lehet pontos következtetéseket levonni. Ha egy igazgatótanács, vagy vezető testület, vagy bármilyen grémium úgy informálta a tagjait, részvényeseit, a pénzügyekről, abban az időben is mint ezek a mai bekezdések, pl. hogy olcsó, drága, áldozatok, ennyi idő, annyi pénz, az nem éppen a bizalom erősítését szolgálta sem akkor, sem ma. Csupán a bekezdésekben közölt adatokkal kalkulálva is a vállalkozás olyan mértékű volt, amit nehezen hihető, hogy csak a testvérek adományai fedeztek. Nem tudom pontosan, hogy a fiatal Russell, amikor felszámolta a ruhakereskedését, hogy attól kezdve Őrtornyokat nyomtathasson, akkor éppen mekkora vagyonnal rendelkezett, de akikkel csak beszélek a társulat módszereinek anyagi hátteréről általában gondolkodás nélkül megemlítik, hogy Russell bizony minden vagyonát a "jó hír" hirdetésének módszereibe invesztálta. Mivel a kiadványok sehol nem említenek jövedelmező vállalkozásokat a szervezettel kapcsolatban, kizárólag Russell vagyonát (azt is csak így) és a maroknyi Bibliakutató adományait, valamint a rezsi áron terjesztett irodalmak bevételét, ezt lehet csak hivatalos kiindulópontnak tekinteni pénzügyekben.

607 vs 587, 2. rész

Következtetések az első rész alapján!

  Amennyiben rászántad magad az előző részben említett bibliaversek kikeresésére, magad is láthatod, hogy a Biblia alapos bizonyítékot ad arra nézve, hogy a szolgaság Jeruzsálem pusztulása előtt kezdetét vette. Ez lehetőséget ad az i.e. 587-es dátum elfogadására. (Mint Jeruzsálem Babilon általi pusztulásának régészeti dátuma.) Fontos látnunk azt a tényt, hogy az i.e. 607-es dátumhoz csak az Őrtorony Társulat ragaszkodik! A régészetnek teljesen mindegy ez a dátum. Ellenben a Társulat 1914-et érintő tanításához és az utána történt “hű és értelmes” kinevezéséhez elengedhetetlenül szükséges kötni az ebet a karóhoz…

A téma személyes régészeti vizsgálata laikusok számára felvet több nehézséget is!

1. Ókori nyelvek ismeretekének hiánya.
2. Anyagi források hiánya.
3. Csillagászati ismeretek hiánya.

 A fenti okok miatt az ember kénytelen mások szaktudására bízni magát. Azonban, ha a Biblia belső bizonyítéka, és a régészet egybehangzó, szemben egy teológiai elmélettel... nos, az megérdemli a vizsgálatot!

  607 vs 587

Mért fontos ez?

 Sokat foglalkoztam ezzel a témával és szeretném, hogy kutatásaim eredménye másnak is hasznára váljon.

 Azért lényeges ez a dátum, mert ez a kiindulópont az 1914-hez vezető számításhoz. A jelentősége több, mint 20 év ide, vagy oda. A magam egykori (társulatba vetett), és talán a te hitedben is jelentős szerepe volt/van a teljesedett próféciáknak. A “hét idő”, ”nemzetek meghatározott ideje”, ”2520 év” neveken futó tanítás meglehetősen komplikált lépésekből tevődik össze. (Nem csoda, hogy sok Tanú nem is érti, ezért legszívesebben nem is foglalkozik vele.) Sokunknak csak azért volt elfogadható, mert mégis csak 1914-hez vezet a számítás!

 De tedd fel magadnak a kérdést: Ha a 2520 év vége 1934-re mutat, 1914 helyett, nem súlyosabbak az alábbi tények?

- 74 -

            Emlékszem egy másik alkalomra, amikor személyesen engem fegyelmeztek meg, amiért „elhagytam a hivatalos irányvonalat”. „Bűnöm” az volt, hogy előadást tartottam az Úr Imájáról (Miatyánk – közismert nevén – a ford.) egy területi könyvtanulmányozási házicsoportban. (Valószínűleg egy könyvtanulmányozási házicsoportról van szó, az angol eredetiből nem következtethető ki pontosan – a ford.) Egy korábbi „Őrtorony” cikket használtam fel, amely a Társulati álláspontot fejtette ki a Máté evangélium 5-7. fejezeteivel kapcsolatban. Megpróbáltam változatossá tenni a témaköreimet, amikor a területi tanulmányozásokon beszéltem, minthogy mindannyian sokszor hallottuk már ugyanazokat a nyilvános előadásokat a Királyság teremben. (Ahogy mi is – a ford.) Visszaemlékezem a gyakorta hallott panaszokra, különösen az új testvérek részéről azzal kapcsolatban, mennyire unalmasakká váltak az adott előadások, miután jó néhányszor hallották már ugyanazokat. Amit én tettem, igazán nem volt a Társulat tanácsainak megszegése. A mi „szolgáink” (ma inkább „felvigyázók”’ – a ford.) azt kívánták tőlünk, hogy tartsuk meg ugyanazokat a nyilvános előadásokat a kisebb területi tanulmányozási összejöveteleken. (Ma már ez nincs így, ahogy könyvcsoport sincs – a ford.) Mivel jó néhány ember kedvező észrevételeket tett azzal kapcsolatban, hogy én különböző témákról beszéltem, néhányan a többi szónok közül féltékenyek lettek, és bepanaszoltak a helyi felvigyázónál. Ő behívatott magához és figyelmeztetett, hogy kövessem a tanácsait: Csak azoknak a nyilvános előadásoknak a témakörét lehet havonta egyszer felhasználnom a helyi csoportoknál tartott előadásaimban, amelyek a Királyság Teremben hangzottak el. Ettől kezdve tehát „teokratikusan” leporoltam egy-egy nyilvános előadást a területi tanulmányozáson tartott beszédfelkéréseim során.

Gyülekezeti "könyv"-tanulmányozás  kr 7. fej., 1–9. bek.                                                                                 (mi ez?)

Milyen módszerekkel prédikálnak? (7.fejezet)

– Többféle módon igyekeznek terjeszteni a jó hírt

Egy alapvető hiányossága van ennek a fejezetnek, amire már a cím olvastán is gyanakodni lehet, de az 1. alcímig eljutva bizonyosság is lesz a gyanúból. A 2. bekezdés végére érve már 5x találkoztunk a "jó hír" kifejezéssel a címben, témában és a 2. bekezdésben, de egyszer sem definiálják a "jó hír" fogalmát. Ha a "jó hír" a Krisztusról szóló bibliai tényeknél nem jelentene többet, akkor nem is lenne szükség definícióra. A problémát az okozza, számomra legalábbis, hogy vajon a 7. fejezet írója ugyanazt érti-e "jó hír" alatt, mint amit a múlt század elején gondoltak erről a Bibliakutatók?

A Bibliából tudható általánosságban, hogy a "Királyság jó híre", kapcsolódik az emberiség megmentéséhez, a Király kinevezéséhez, a Királyság felállításához, stb. Viszont ezekkel az eseményekkel kapcsolatos dátumokat nem csak, hogy nem közöl a Szentírás, hanem egyenesen tiltja Isten Szava, hogy az évszámok kitalálásával szórakozzon bárki is. Az előző fejezetek azonban egyértelműen leírták, hogy számítgatások bizony bőven voltak abban az időben, amelyikre visszautalnak a fejezet első bekezdései. A mai napig is megőriztek egyet a sok, bizarr és pontatlan alapokra épített dátumból, az 1914-et.

Gyülekezeti "könyv"-tanulmányozás kr 6. fej., 16–24. bek.

„Akik hűségesek, azok önként fognak jelentkezni”

Ennek a fejezetnek a 16. bekezdésénél jutott oda a tanulmányozás, hogy végre konkrétumokat is lehet olvasni. A bevezetőben, ill. a címben jelzett témákról ui. eddig szinte semmi említésre méltót nem láttunk. A fejezet teljes 2/3 része mostanáig arról szólt, hogy hogyan kellene hozzáállni a szolgálathoz, Jehova és Jézus mit szeretne látni, tapasztalni, hogyan viszonyultak a szent szolgálatokhoz a bibliai időkben.

Itt azonban miután már legalább 10x elhangzott, hogy milyen készséges serege volt a Királynak, igaz csak 1919-től, most hirtelen és meglepetésszerűen rögtön az első mondat így szól:

¹⁶ Az 1920-as és 1930-as években sokaknak nem tetszett az a gondolat, hogy minden felkent kereszténynek részt kell vennie a szolgálatban. Az Őrtorony 1927. december 1-jei száma így írt erről: „Vannak manapság olyanok az egyházban [a gyülekezetben], akik noha a vénség felelősségteljes állását foglalják el. ... elmulasztják, hogy testvéreiket a szolgálatban való részvételre buzdítsák, és akik maguk sem akarnak a szolgálatban részt venni ... Ezek gúnyolódnak azon a biztatáson, hogy az üzenetet Istenről, a királyáról és a királyságáról ajtóról ajtóra járva a népnek elvigyék.” *

Tehát nem egyeseknek, vagy néhányuknak, hanem

• sokaknak nem tetszett, hogy 
• részt KELL venni a szolgálatban és mindez majdnem
• 2 évtizeden keresztül!

Nem egy rövid ideig, nem átmenetileg egy elhanyagolható kisebbség, hanem 20-as és 30-as években sokaknak még a szolgálat gondolata is taszító volt.

A gyülekezetek rendszeres látogatóinak sokszor csak illúzió a Példabeszédek 25:11, mely így hangzik Károli szerint:

"Mint az arany alma ezüst tányéron: olyan a helyén mondott ige!"

Szép gondolat és nagyon sokan vágynak rá a gyülekezetekben, mindegy, hogy az emelvényről, vagy személyes beszélgetésekben, előadás vagy tanácsadás alkalmával, sajnos nagyon ritkán van lehetőségük részesülni belőle.

Egy előadást szeretnék felidézni, ami nem a szépségével, hanem pont az értelmetlenségével ragadta meg a figyelmemet még 2005-ben. Azóta sem tudtam elfelejteni. Szó szerint hangzott el, az írott szöveg hibái nem elgépelések, így volt felülről jövő bölcsesség 2005. július 8-án, amit 80 főnek hallgatnia kellett és a befejező imában megköszönnie a Teremtőnek, mint időszerű szellemi táplálékot, az előadó tudásának legjavával előadva.

Gyülekezeti "könyv"-tanulmányozás kr 6. fej., 8–15. bek.;

„Kiváltságom és kötelességem, hogy bejelentsem ezt az üzenetet”

Az előző bekezdés már harmadik^∗ alkalommal jelenti ki, hogy "Jézus Krisztus 1914-től 1919 elejéig megszemlélte és megtisztította Isten népét a földön". Miután megvizsgáltuk, hogy mekkora ellentmondás van az állítás és a Királyság könyv eddigi tartalma között, nézzük, hogy a következő állítás, az itt említett bizonyos "felkészítés ... a hatalmas munkára", milyen előkészületeket igényelt tőle. Ne felejtsük, hogy Jézus Krisztus felkészült és korlátlan hatalmú királyként, a szellemi birodalomból teszi mindazt, amit itt neki tulajdonítanak. Valamint az is fontos, hogy a 2. bekezdésben ki lett jelentve, hogy amik itt következnek majd, arra Jézus Krisztus állítólag már 1914-től is készen állt!
Tehát miután Jézus 1914-19-ig "készülődött a felkészítésre", kongresszusok és nyomtatott kiadványok által hozzá is látott 1919-től.

∗ További előfordulásai annak, hogy a megtisztítás 14-19 ig befejeződött: 13.o.4.bek.; 23.o.35.bek.; 61.o.7.bek.; 89.o.6.bek.; 90.o.12.bek.; 100.o.4.bek. (csak ezen az egy oldalon 10x olvasható a tisztít kif.); 101.o.5.bek.; 108.o.3.bek.;

- 69 -

VIII. MEGTALÁLTAM AZ „IGAZSÁGOT” – JÉZUS KRISZTUST

 Walter Davis elmondása alapján

1935. december 14-én születtem Forth Worth-ben, Texas államban és életem legnagyobb részében San Bernardinoban és annak közelében éltem Kaliforniában. Abban az időben, amikor először kerültem kapcsolatba Jehova Tanúival az Utolsó Napok Szentjei Újjászervezett Jézus Krisztus Egyháza tagja voltam. (Ez a mormon egyház kisebb szektája, melynek vezetői mind a vallásalapító Joseph Smith próféta közvetlen fiági leszármazottai. Éles ellentétben állnak az Utah állambeli Salt Lake City központú mormonokkal. Utóbbinak ma kb. 16 millió, az előbbinek kb. 1 millió tagja van. – a ford.) Tizennégy éves koromban csatlakoztam ehhez az egyházhoz egyik nagynéném és néhány szomszédom befolyására, akik ott tagok voltak. Fiatalos lelkesedésemben és a Biblia tanításának teljes figyelmen kívül hagyásával igazságnak fogadtam el az egyház minden tanítását és gyakorlatát. Őszintén hittem benne, hogy ez az egyetlen igaz vallás a földön. Számomra Joseph Smith Isten prófétája volt, akit azért hívott el, hogy helyreállítsa az igaz egyházat a hitehagyottságból. Arra a hitre jutottam, hogy az ő fiági leszármazottai, mint az egyház elnökei, hozzá hasonlóan próféták, látók és tanítások kinyilatkoztatói voltak. Továbbá, hogy a Mormon könyve, valamint a Tanok és Szövetségek (a mormon tanítás másik „prófétai” könyve, főleg Joseph Smith későbbi kinyilatkoztatásait és tanításait tartalmazza, ihletettnek tartják az előbbivel együtt – a ford.) mint írások egyenrangúak a Bibliával, és hogy folytatólagos (jelenlegi, azaz a mi időnkben való) ihletett kinyilatkoztatások vannak kijelentve a prófétákon keresztül.

Gyülekezeti "könyv"-tanulmányozás kr 6. fej., 1–7. bek.;

Kik prédikálnak? – Isten szolgái készségesen ajánlkoznak (6.fejezet)

A Király felállít egy sereget a prédikálásra

Az 5. fejezetben kijelentették, hogy az aratás 14-ben kezdődött. Ez a (6.) fejezet pedig mintegy megerősítésként, azzal kezdődik, hogy Jézus 1914-ben készen állt az aratásra.

² Miután Jézus 1914-ben király lett, készen állt arra, hogy beteljesítse az egyik próféciáját, melyet mintegy 1900 évvel korábban mondott. Nem sokkal a halála előtt a következőt jövendölte meg: „a királyságnak ezt a jó hírét prédikálni fogják az egész lakott földön” (Máté 24:14). Ez a prófécia része annak a jelnek, melynek beteljesedése azt bizonyítja, hogy Jézus királyként uralkodik.

Tehát a prédikálás, ill. annak intenzitása, valamint a Bibliakutatók munkához való hozzáállása a király jelenlétének bizonyítéka. Ha 1914-től Jézus Király és készen is áll, hogy ezt bizonyítsa, és az aratásnak is ebben az évben kell megkezdődnie, akkor a történelmi tényeknek mindezeket alá kell támasztania. Máskülönben Jézus is csak egy a sok szélhámos uralkodó közül, akik nem teljesítik ígéreteiket, ahogyan erre az 1. bekezdés szemléltetése is utalt.

Ha az aratnivaló sok, az aratók készen állnak, az aratás ideje elérkezett, akkor mennyi ideig és mire kell várakoznia az aratás Urának, hogy végre munkához lásson?

A 2016-os év utolsó napjaira a blog szerkesztői kellemes ünnepeket szeretnének kívánni minden kedves olvasónak. Az alábbiakban az elmúlt év néhány kiemelkedő cikkét szeretnénk az érdeklődők figyelmébe ajánlani. A blog életében az év során több változás is történt, új szerkesztők érkeztek, és változás állt be a moderálás korábbi működésében is. A szerkesztők, fordítók és moderátorok munkáját ezúton is nagyon szépen köszönöm, és jó olvasást, kutatást szeretnék kívánni mindenkinek!

1.) "Jehova Tanúja voltam" - előadások a Tanúkról presbiteriánus szemszögből

2.) A kognitív disszonancia és Jehova Tanúi

3.) Pénteki rovat: A Vezető Testület számára a tanítás és a hűség a legfontosabb - bármilyen áron

4.) Jelentős kiszivárogtatás: Egy, a szabályokkal dacoló Őrtorony-bennfentes kiszivárogtatta a Körzetfelvigyázók kézikönyvét

5.) A revideált Új Világ fordítás: Vajon kiállja az idő próbáját?

6.) Újabb mélypont: Az Őrtorony Telly-díj szobrocskákat vásárol és hamis idézetet közöl a JW.org-on

7.) Azt a napot még a Fiú sem tudja?

8.) A hű és értelmes rabszolga "evolúciója"

9.) Az evangélizáció etikája

10.) Robert M. Bowman előadásai Jehova Tanúiról (PDF letöltési lehetőséggel)

11.) Vajon az Őrtorony fordítói munkája valóban egyedülálló?

12.) Az eddigi legrosszabb kongresszus - 1. rész: Közösségmegvonás

13.) Az eddigi legrosszabb kongresszus - 2. rész: A bunker

14.) NE BOTRÁNKOZZ MEG MÁSOK HIBÁI MIATT!

15.) Hírközlemény: Az Őrtorony frissített iránymutatást nyújt a gyermekbántalmazásról a véneknek; ugyanakkor az eljárásmódok kielégítő megváltoztatásának hiánya továbbra is veszélyezteti Jehova Tanúi gyermekeit

Külön szeretném még kiemelni Parti Jónás írásait és a Gyülekezeti Bibliatanulmányozás cikksorozatát!

- 65 -

            Gyakorta a Társulat vezetése és az alárendeltek közti problémákat behozták az ebédlőterembe. Knorr elnök arra használta az asztalfőn elfoglalt helyét (és a mikrofont, ami ahhoz járt), hogy ostorozza azokat, akikkel nézeteltérései voltak. Az egyik ilyen konfliktus nyilvánvaló volt Knorr elnök és Colin Quackenbush között, aki abban az időben az „Ébredjetek” szerkesztője volt. Ennek a viszálynak a következménye számos tiráda volt, amely az ebédlőteremben hangzott el, és ennek eredménye lett Colin végleges megfosztása szerkesztői állásától továbbá a Bétel-szónokok listájáról való törlése is. Kemény kétkezi munkát adtak neki a gyárban. Később elhagyta a Bételt.

            Agyonreklámozott tény volt, és ma is az, hogy a Bételben mindenki, beleértve az Őrtorony Társulat elnökét is, csak szállást és ellátást kapott, valamint havi 14 dollárt. Amit azonban nem magyaráztak meg, az az volt, hogyan képes az elnök ezt az összeget úgy megnövelni, hogy fenntartson egy Cadillac gépkocsit, beutazza a világot, elvigye az embereket a legdrágább éttermekbe is, és Broadway-show-kat látogasson. Az emberek valójában személyesen neki adtak adományokat és ő arra használta saját reprezentációs alapját, hogy első osztályon utazzon.