Getsemáné kert, Olajfák hegye, 1914

1914 – Elragadtatás

1914-ben az Őrtorony nagy dolgokra számított. Az Őrtorony vezetése azt hitte, hogy munkájuk a földön befejeződött és 1914 lesz az az év, amikor megtapasztalják az „Elragadtatást”, amikor is az összes igaz keresztény felvétetik a Földről Istenhez a Mennybe, mielőtt más események, amik a világ végéhez kapcsolódnak bekövetkeznének. Annyira erősen hittek ebben, hogy 1914-ben az Őrtorony külön utat szervezett Jeruzsálembe, hogy ők lehessenek az elsők, akik átélik az Elragadtatást.

Az alábbi fotó az Olajfák hegyén készült, amelyről belátni Jeruzsálemet. De miért pont az Olajfák hegye? Az Olajfák hegye az abbéli hitük miatt volt fontos, hogy amikor a Messiás megérkezik az Aranykapun keresztül, akkor azok az emberek, akik az Olajfák hegyén vannak eltemetve, (vagy helyileg ott vannak az Olajfák hegyén), azok lesznek az ’Elsők’ a sorban.

Érdemes megfigyelni, ahogyan Rutherford bíró Charles Taze Russell jobb kezénél ül.

Kedves Olvasók és Testvérek!

Én 2 éve tértem meg. Hirtelen jött a kegyelem az életembe és földöntúli örömöt eredményezett. Előtte hallgattam már tanításokat, amik által nem mozdult bennem semmi, ma már tudom, hogy azért nem, mert azok tévtanítások voltak.

A megtérés gyönyörű! Fájdalmas is lehet, de ugyanakkor az az öröm, ami akkor átjárja az embert le nem írható, csak megtapasztalás útján ismerhetjük meg. Befogadtam szívembe Jézust és azóta együtt élek vele. A bűnt meggyűlöltem szó szerint, semmit sem akarok már elkövetni abból a listából, ami addig részt vett az életemben.

Így kerültem egy fórumra, ahol kérdéseket tesznek fel és válaszolnak rá emberek. Mivel még friss hívő voltam, mit sem tudtam arról, hogy kik Jehova tanúi és csak annyit láttam, hogy ők mindenre tudják (látszólag) a biblikus választ. Be is akartak cserkészni nyílt és őszinte érdeklődésemet látva, de a belső lényem arra késztetett, hogy ne engedjek, hanem vizsgáljam meg a tanításokat. Megtettem.

Kedves Olvasó!

Szeretném előrebocsátani, hogy a történetem valószínűleg azon írások egyike lesz itt, a blogon, amelyek nem fognak osztatlan sikert aratni, mivel - még a nem JT-k számára is - kényes témát feszeget. Ennek ellenére már évek óta gyűjtöm a bátorságot, hogy beszéljek róla egy nyilvános felületen is (és bevallom, kicsit tartok is a fogadtatástól). Bár egyelőre még csak külföldi ex-JT oldalakon olvastam ilyen témájú írást, kétlem, hogy országunkban egyedüliként nézek szembe ezzel az élethelyzettel. Bár az alábbiakban óhatatlanul állást kell foglalnom, ezzel nem célom erkölcsi és/vagy teológiai vitákat kirobbantani, sem pedig bárkit is győzködni az igazamról. Az alábbi írás pusztán egy őszinte vallomás, amiről eddig csak a legközelebbi barátaim tudtak, és amit most szeretnék veletek is megosztani.

Libby Partridge elmagyarázza, miért nyerte el tetszését a “Goodbye, Jehova!” ("Viszlát, Jehova!") című német nyelvű könyv.

A következőkben Misha Anouk “Goodbye, Jehova! Wie ich die bekannteste Sekte der Welt verließ” ("Viszlát, Jehova! Hogyan hagytam ott a világ leghírhedtebb szektáját") című német nyelvű könyvének ismertetője olvasható egy hálás olvasó, Libby Partridge tollából.

“Emberek rabszolgái vagy Isten szolgái?”

A fenti cím egy cikksorozatot vezet be az 1998. március 15-i Őrtoronyban. Arra figyelmeztet, hogy “Veszélyes embereket követni”:

Az erős, vezetőközpontú kapcsolat egészségtelen érzelmi és szellemi függőséghez vezethet.187

Azután, ahogy várható is, a Vezető Testület biztosítja az olvasót, hogy Jehova Tanúi esetében nem ez történt. Majd ezt mondják:

Némelyeknek talán azt mondták, hogy Jehova Tanúi olyan vallásszervezethez tartoznak, amely rabul ejti tagjait, hatalmi szóval irányítja őket, jogtalanul megfosztja őket szabadságuktól.188

A Vezető Testület bármennyire is szeretné azt hinni, hogy ők nem irányítanak hatalmi szóval vagy korlátozzák Jehova Tanúi szabadságát, hivatalos kijelentéseik meghazudtolják az ilyen irányítás tagadására irányuló összes kísérletüket.189 Például:

1. Az 1954-es Walsh bírósági eset szerint az, hogy ragaszkodnak a "hitbeli egységhez mindenáron" szükségessé teszi, hogy a Tanúknak muszáj legyen elfogadniuk még a Társulat hamis tanításait és próféciáit is azon időszak alatt, amíg ezeket hirdetik—vagy kiközösítik őket. (77. old.)

2. Az 1986. április 1-jei Őrtorony szerint szükséges, hogy elfogadják a Vezető Testület tanításainak “teljességét”, beleértve azokat is, amelyek nem igazak, különben kiközösítik őket. (80. old.)

3. Az 1980. szeptember 1-jei vezető testületi levél szerint a Tanúk még csak nem is hihetnek olyasmiben, ami ellentétes a Vezető Testület éppen aktuális tanításával, még akkor sem, ha igaz, amit hisznek, amit a Vezető Testület tanít, az meg nem (mint az 1914-es generációs tanításuk esetében) – mert különben kiközösítik őket. (78. o.)

Hát lehet egy szervezet még ennél is tekintélyelvűbb?

187 Jehova Tanúinál ez ‘egy erős szervezet-orientált kapcsolat’, amely “egészségtelen érzelmi és szellemi függőséghez vezetett”. Nem tudják elképzelni, hogy Istent a “szervezetétől” függetlenül imádják. Ez az egyik tényező, amely annyira megnehezíti a számukra, hogy távozzanak, még akkor is, amikor nagyon súlyos igazságtalanságokról szereznek tudomást.

188 A cikk ezután így folytatja, “Jehova Tanúi tudják, hogy ezek az aggodalmak alaptalanok. Ezért megkérik önt, hogy ezt vizsgálja meg személyesen. S miután alaposan megvizsgálta, vonja le saját következtetéseit. Vajon a Tanúk Isten szolgái, amint állítják, vagy valóban emberek rabszolgái?” A válasz a kérdésükre nyilvánvaló mindenki számára, kivéve Jehova Tanúit.

189 Lásd a 10. fejezetet, “Miért van Jehova Tanúinak hitbeli egységük.”

A Vezető Testület tagadja, hogy tekintélyelvű uralmat gyakorol Jehova Tanúi felett

Kit követnek Jehova Tanúi?

Kit követtek Jehova Tanúi, amikor elhitték azt a 48 tanítást, amelyet a 3. fejezetben említettünk? Egészen biztosan nem Istent, Jézus Krisztust, a Szent Szellemet vagy a Bibliát. 1943-ban miért szűntek meg abban hinni, hogy Jézus 1874-ben visszatért? Mindenki pontosan ugyanekkor jutott erre a meggyőződésre a Biblia személyes tanulmányozása során? Vagy azért történt ez, mert a Társulat elnöke 1943-tól többé nem ezt tanította?

Kit követtek Jehova Tanúi a Róma 13:1-ben említett “felsőbb hatalmasságok” kilétének tekintetében? 1929-ig azt mondták volna, Isten Szavát, a Bibliát követik abban, hogy úgy hiszik, ezek a “hatalmasságok” a földi kormányzatokra utalnak. De ha ez egy igaz bibliai tanítás (aminthogy valóban az), akkor miért szűntek meg mindannyian hinni benne, amikor Joseph Rutherford megszüntette ennek tanítását 1929-ben? És ha valóban igaz “bibliai igazság” volt, amit Rutherford tanított, miért szűntek meg hinni ebben a tanításban, amikor a következő elnök beszüntette ennek tanítását 33 évvel később, 1962-ben?

Ez a második példa alátámasztja azt a rendkívül fontos gondolatot, hogy még amikor a Társulat történetesen valamely igaz bibliai tanítást hirdet is, Jehova Tanúi nem emiatt hisznek benne. Azért hisznek benne, mert “Isten Szervezete” ezt tanítja. Ha erről megkérdeznénk őket, őszintén azt mondanák, hogy ez nem igaz – nem azért, mert tényleg nem igaz, hanem egyszerűen nem ismerik fel, hogy igaz.

A legalapvetőbb oka annak, hogy miért hiszik Jehova Tanúi azt, amit hisznek, nem az, hogy a Biblia azt tanítja, hanem hogy “Isten szervezete” azt tanítja.

Hát lehet egy szervezet még ennél is tekintélyelvűbb?

A következő ábra bemutatja, hogy a Davidiánus Ágat és a Népek Templomát hogyan kötözték meg a vallási vezetőik parancsai—amit a Tanúk képesek észrevenni:

Az 1998. március 15-i Őrtoronyban a Tanúknak elmondják, mit tegyenek, hogy ne keltsenek olyan benyomást, hogy ők ugyanúgy  hozzá vannak kötve az ő vallási vezetőik utasításaihoz:

A félreértések elkerülése végett Jehova Tanúi megpróbálnak óvatosak lenni abban, hogy milyen kifejezéseket használnak. Nem azt mondják, hogy „a Társulat azt tanítja”, hanem sok Tanú inkább olyan kifejezéseket használ, mint például: „a Biblia azt mondja”... Ezáltal... azt is elkerülik, hogy hamis kép alakuljon ki a Tanúkról, mintha valamilyen vallásos szekta előírásaihoz kötődnének.

Ahogyan azonban azt bemutattuk, őket valóban megkötik a vallási vezetőik parancsai. Így tehát annak érdekében, hogy elkerüljék egy hamis kép kialakulását, azt kellene mondaniuk “a Társulat azt tanítja”, ahelyett, hogy “a Biblia azt mondja.” Ez az, amit mondaniuk kellett volna a 3. fejezet minden egyes tanításáról, mivel azok közül egyiket sem mondja a Biblia.

A következő ábra azt mutatja, hogyan is volt mindez az Őrtorony-vallásban, amelyet a Tanúk nem képesek észrevenni.190

190 Az egyik fő oka annak, hogy a Tanúk még nem vették észre, hogy csupán embereket követnek az, hogy azok az emberek, akiket követnek, tagadják ezt. A Hirdetők könyv 117. oldalán a Vezető Testület ezt mondja: “Jehova Tanúi azonban semmiképpen sem váltak szektává, amely e férfiak (Russell, Rutherford, Knorr, Frederick Franz, vagy a jelenlegi Vezető Testület) valamelyikének a személyisége köré épült volna. Ehelyett nekik egy vezetőjük van, „a Krisztus”. Ez annak a számos alkalomnak egyike, amikor amit mondanak, az nem úgy van. Jehova Tanúi elkövetik azt a hibát, hogy automatikusan feltételezik, amit mondanak, az úgy is van.

A Biblia személyes tanulmányozása miért veszélyes Jehova Tanúi számára

Nem hamis benyomás az, hogy Jehova Tanúit megkötik a vallási vezetőik parancsai. Lásd a 10. fejezetet.

A 2002. december 1-jei Őrtoronyban van pár cikk, melyek útbaigazítják a Tanúkat azzal kapcsolatban, hogyan “Találj[atok] örömet Isten Szavának a személyes tanulmányozásában!” Noha ez számos gyakorlati tanácsot nyújt arról hogyan tegyük ezt, ugyanakkor olyan szabályokat is meghatároz, melyek korlátozzák, hogy ők mit tanulhatnak Isten Szavának személyes tanulmányozásából:

Nem elég magunkban olvasni a Bibliát. Jehova... arra használja fel a hű és értelmes rabszolga osztályt, hogy segítsen nekünk a megfelelő időben megérteni a Szavát. – Máté 24:45-47.

Amikor valaki először kezd el tanulmányozni az Őrtorony Társulattal, azt mondják neki, hogy mindössze a Bibliára van szüksége, hogy általa “teljesen alkalmas, minden jó cselekedetre hiánytalanul felkészített legyen.”191 Később azonban, amikor már ‘elkapták’, azt mondják neki, hogy a Biblia nem felel meg ezekre a célokra, hacsak nem kap “segítséget” “Isten hű és értelmes rabszolga osztályától.”

A Társulat vezetősége azonban nem csupán “segít az embereknek megérteni az ő Szavát,” hanem megköveteli mindenkitől, hogy ugyanolyan módon értsék és értsék félre a Bibliát, ahogyan ők. Azok a Tanúk, akik nem képesek, vagy nem akarják olyan módon érteni, ahogyan a megértésre ‘segítik’ őket, kiközösítésre kerülnek hitehagyás miatt. A bibliatanulmányozás ki nem mondott valósága ebben a vallásban valahogy így néz ki:

‘Tanulmányozd Isten Szavát, a Bibliát—de győződj meg róla, hogy nem értelmezel benne semmit úgy, hogy az ellentmondjon annak az értelmezésnek, amit mi várunk el tőled, még akkor is, ha neked van igazad és mi tévedünk - mert különben!‘

<- A valóság

Nem csupán sokkal egyszerűbb Jehova Tanúi számára, hogy minden komoly bibliatanulmányozást a vallási vezetőikre hagyjanak, de ez sokkal biztonságosabb is.

191 2Timótheus 3:17

A Tanúk nem érthetnek semmit a Bibliából másképpen, mint ahogy ‘segítettek’ nekik megérteni.

KÖVETKEZŐ: Mi a helyzet a lelkiismereti kérdésekkel?

Fordította: Eve, Columba

Kapcsolódó írások: Egy elgondolás rabjai (Innen minden eddig lefordított rész elérhető, illetve az egyes részek folyamatosan végiglapozhatóak a cikkek végén található linkek segítségével!)

Egy elgondolás rabjai - 15. fejezet, Biblia által vagy Őrtorony által kiiskolázott lelkiismeret – Melyik legyen?

Üdvözlöm a blog olvasóit!

Mivel már napok óta nincs új post, gondoltam én is megírom az én történetemet, remélve, hogy tanulsággal szolgál másoknak.

Nem vagyok JT, nem is voltam meg nem is leszek, mégis érintve vagyok a dologban egy családtagom által.

Az egész história egy ártatlannak tűnő kérdéssel kezdődött. Ildikó (nevezzük így) megkérdezte tőlem, hogy eljöhetne-e hozzánk bibliát tanulmányozni, mert úgy látja, hogy a feleségemet érdekli ez a téma.
Ekkor még nem sokat tudtam Jehova Tanúiról, csak azt, hogy egy vallási közösség, néhány furcsa szokással, így hát beleegyeztem, miért is ne, ezzel is csak tanul.
Így is lett, Ildikó hetente kétszer jött, és mindig hozott valamit. Az első alkalommal egy általam nem ismert bibliafordítást, mondván, hogy az én Károli bibliám nem hiteles, mert befolyásolt, pontatlan, és sok a félrefordítás benne.
Ekkor jelent meg az első viharfelhő.
Aztán jött a többi is.

Sziasztok!

Mióta rátaláltam erre az oldalra, gyakori olvasója vagyok, és a személyes történetek példáját követve gondoltam én is digitális tollat ragadok és lefirkantom a személyes tapasztalataimat Jehova Tanúival kapcsolatban ide a monitor üvegére. Nehezen szántam rá magam az írására, lévén, hogy nem vagyok se gyorsgépelő se újságíró (és utálok magamról beszélni). Magamról annyit, hogy 28 éves srác vagyok a Balaton déli partjának vonzáskörzetéből (vagyis Somogy megye).

Ez is amolyan családi sztori lesz a többi hasonló történet mellé ráadásnak, hogy aki esetleg hasonló cipőben jár okulhasson belőle, érezze, hogy a problémáival bizony nincs egyedül. Nyilván ahány ház annyi szokás, vagyis e történet is egyedinek fog tűnni a maga nemében, de biztos lesznek hasonlóságok más emberek tapasztalataival is. A történet írása közben igyekszem egyszerűen, egyértelműen és elfogulatlanul fogalmazni (kerülöm a hivataloskodó fogalmazást). Mivel én is ember vagyok az is előfordulhat, hogy néhol elragadtatom magam és elkezdek személyeskedni, esetenként trágárkodni (de szókimondani biztos). Ha ez téged zavar, kérlek, ne olvass tovább (vagy cenzúrázd ki, kedves közzétevő – Nem tettem. A közzétevő.). Nem állítom, hogy a szervezet tanúi gonoszak, jórészt csak családi vonatkozásokból, saját tapasztalatokból tudok kiindulni, ezt kérlek, vedd figyelembe.

Amikor az Őrtorony új ‘történelem’ könyvét kiadták ezen a nyáron, azt mondták, azért volt szükséges a kiadása, mivel a régi túl hosszú volt. Az “Isten Királysága uralkodik!” egy vékonyabb, és ebből következően könnyebben lefordítható kötet, mint az elődje.

Nemrég lehetőségem nyílt rá, hogy elolvassam, és szilárdan hiszem, hogy a célja sokkal összetettebb, mint amiről szerettek volna meggyőzni minket.

A legfontosabb különbség az Őrtorony régi és új történelemkönyve között az, hogy az új változatot a heti gyülekezeti alkalmakon való tanulmányozásra szánták. A régebbi Hirdetők könyv csupán egy személyes kézikönyv volt, és nem voltak benne kérdések és válaszok a bekezdésekhez.

Mivel ez egy tanulmányozásra szánt könyv, minden Jehova Tanújának hamarosan tanulmányoznia kell majd egy leckét ebből az új történelemkönyvből, és részt vennie a vele járó kérdés-feleletes csoportos könyvtanulmányozáson minden héten. E nagyon hosszú folyamat során, illetve utána, Jehova Tanúinak jól az eszükbe vésik majd az összes benne levő téves következtetést és koholmányt.

Az “Isten Királysága uralkodik!” az Őrtorony-történelem egy gondosan megtervezett kozmetikázott változata, mely ravasz módon alakítja át a múltbeli keserű vereségeket dicső győzelmekké. A könyv kifejezetten Orwelli szellemiségű.

Jehova Tanúi prédikálnak New Yorkban szeptember 11. évfordulóján – de mi van az ázsiai és arab világ megtérőinek hiányával?

Jehova Tanúinak egy kiemelkedő tanítása az az ünnepélyes hit, hogy Armageddon a küszöbön áll, amikor is az isteni erők lemészárolnak gyakorlatilag mindenkit, aki nem Tanú.

Ez a feltevés nem csupán felháborító és obszcén bárki számára, aki akár csak mérsékelt intellektuális képességekkel is rendelkezik és nincs az Őrtorony illetéktelen befolyásolása alatt, hanem még magának az Őrtorony teológiának is problémát jelent. Mi történik azokkal a milliókkal, akik Ázsia és az arab világ egyes részein élnek és soha nem fogják hallani a Tanúk üzenetét?

Lassan véget ér a 2014-es év, ennek örömére pedig szeretnék egy jó hírt megosztani veletek. Nemrég végiglapoztam a cikkeinket tavaly október végével bezárólag és címkével láttam el csaknem az összeset. Így a blog korábbi cikkei könnyebben elérhetővé, megtalálhatóvá váltak. Érdemes egy próbát tenni... :-)

Az Egy elgondolás rabjai-nak frissítettem a tartalomjegyzékét, mivel korábban a 7. fejezetnek tévedésből az első kirakott változata szerepelt benne, mely még csak a fejezet első felét tartalmazta. A könyv fordítása továbbra is kiemelt helyen van, újabb részek érkezése várható.

Az év búcsúztatásaként arra gondoltam, hogy összegyűjtök egy szubjektív válogatást az idei cikkeinkből. A blog minden kedves olvasójának kellemes ünnepeket, áldást és békességet kívánok! :-)))

1.) Gondolkodásra biztatnak?
2.) "Ez az Emlékünnepünk lesz az utolsó?" - Az Őrtorony így ingerli a Tanúkat 2014-re
3.) Útmutató az "Igazsághoz" 15 percben
4.) A Szent Szellem vezetésével?
5.) A salemi kereszteletlen "hitehagyott"
6.) Ha a szeretteink kiközösítés utáni kerülése írásszerű, miért tagadja az Őrtorony a nyilvánosság előtt ezt a gyakorlatot?
7.) Fekete vagy fehér?
8.) Jehova és az Őrtorony - most már egy és ugyanaz?
9.) Jehova Tanúi és az "utolsó idők"
10.) 'Tekintsd úgy kiközösített szeretteidet, mintha Jehovah ölte volna meg őket és ne gyászold őket!'
11.) Edmund C. Gruss - Elhagytuk Jehova Tanúit - Személyes bizonyságtételek
12.) Chilében a Királyságtermeken kint lobog a nemzeti zászló
13.) Az Őrtornyot 13,5 millió dollárra büntették egy szexuális visszaélési eset miatt, miután Gerrit Lösch elmulasztott tanúskodni
14.) Szekták összehasonlítása - a leghatékonyabb módja, hogy felébressz egy szeretett személyt?
15.) Miért nem tudom támogatni a továbbiakban a Jehova Tanúi elleni kampányolás agresszív formáit?

Az Őrtorony két egymásnak ellentmondó megközelítést kínál a mentális egészség ügyében

2011-ben az Őrtorony kiadott egy tanulmányozási cikket, melyben Istenre úgy hivatkoztak, mint “a Nagy Orvosra”. Az újság azt a tanácsot adta, hogy el kell kerülni azokat a Jehova Tanúit, akik csendesen elhagyták a hitüket.

Ezeket a tiltakozókat úgy “diagnosztizálták” (egy olyan újságban, amely azt állítja, hogy Isten támogatását élvezi), hogy a “hitehagyás” nevű fertőző mentális betegségben szenvednek. Jehova Tanúit mind a mai napig arra utasítják orrvérzésig, hogy kerüljék el ezeket az embereket és állítólagos mentális kórokozóikat.

Ennek tudatában meglepődtem, amikor találkoztam a 2014. decemberi Ébredjetek!-el, melynek címe: “Mit érdemes tudni a mentális betegségekről?” Belelapoztam és eléggé meglepődtem azon, amit az újságban találtam: “A betegek óriási száma ellenére a mentális zavarokat sokszor titokban tartják, nem veszik komolyan, és előítéletek övezik” (Egészségügyi Világszervezet [WHO]). A WHO szerint sok beteg azért nem kezelteti magát, mert tart a megbélyegzéstől.” (Egy kicsit hosszabb idézetet emeltem ki az újságból az eredeti angol cikkhez képest - a ford.)

Hétfőn (december 8-án) számos nagy-britanniai újság beszámolt arról, hogy a Legfelsőbb Bíróság egyik bírójának döntése nyomán két hithű Jehova Tanújának a fia MEG FOGJA kapni a vérátömlesztést, amennyiben szüksége lesz rá.

Az orvosok azt mondták Mr. Justice Moylannek, hogy az “egészen kicsi gyermek” súlyos égési sérüléseket szenvedett egy balesetet követően, és lehetséges, hogy vérátömlesztésre lesz szüksége.

Az intézkedést egy orvos konzílium kérelmezte, amely felelős a kisfiú kezeléséért, és meg is kapták az engedélyt, miután a bíró megállapította, hogy a vérátömlesztés a gyermek legjobb érdekeit szolgálná, függetlenül Tanú-szüleinek “mélyen gyökerező nézeteitől”.

A gyermek nevét és életkorát nem hozták nyilvánosságra.

Döntése kihirdetésekor Moylan kifejezte reményét, hogy a kisfiú szülei megértőek lesznek.

“Különösen hálás vagyok a [kisfiú] édesapjának, hogy világosan és higgadtan elmagyarázta nekem saját és a [kisfiú] édesanyjának álláspontját,” mondta. “Semmi kétségem afelől, hogy mélységesen szeretik a fiukat. Afelől sincs kétségem, hogy vallásos meggyőződésük miatt ellenzik, hogy a [fiuk] vérátömlesztésben részesüljön. Remélem, hogy meg fogják érteni, miért jutottam erre a döntésre, melyet [a fiuk] jóléte érdekében hoztam.”

Noha ellentmondásos, ez a fajta döntés - ahogyan azt nemrég Ian McEwan bestseller könyve, a “The Children Act” regény formájában is feldolgozta - eléggé mindennapos dolog.

Korábban ebben az évben a Legfelsőbb Bíróság egy másik bírója, Mr Juctice Keehan, elrendelte, hogy a sebészek a birminghami gyermekkórházban vért adhatnak egy csecsemőnek függetlenül a szülei vallásos nézeteitől. Voltak még hasonló újságban megjelent esetek Ausztráliában és Új-Zélandon is.

Nemrégiben Adeline Keh tragikus esete éles megvilágításba helyezte annak a veszélyeit, amikor valaki egy vallási dogma alapján önkényesen dönti el, hogy milyen fajta orvosi kezelést fogadjon, vagy utasítson el: Adeline idén ősszel meghalt a vér elutasítása miatt egy császármetszést követően.

Forrás:

http://jwsurvey.org/cedars-blog/judge-intervenes-to-grant-blood-transfusion-for-boy-despite-parents-devout-beliefs

Fordította: Eve, Columba

Ki formálja a gondolkodásukat?

Van egy cikk az 1999. április 1-jei Őrtoronyban, amely felteszi a kérdést: “Ki formálja a gondolkodásodat?” Elmagyarázza, hogyan védhetjük ki, hogy gondolkodásunkat valaki más alakítsa olyan módon, hogy még csak észre sem vesszük. De a Tanúknak meg sem fordul a fejükben, hogy a kapott tanács segítségével megbizonyosodjanak arról, vajon ők maguk nem engedték-e meg valaki másnak, hogy az ő gondolkodásukat alakítsa, anélkül, hogy ők észrevennék. Figyeljük meg a következő kijelentéseket, melyeket Jehova Tanúi sohasem alkalmaznának saját magukra:

Egyébként pedig vajon tényleg biztos lehetsz benne, hogy valójában nem formálja-e valaki a gondolkodásodat anélkül, hogy tudnál róla?

A Tanúk olyannyira biztosak benne, hogy velük nem történt ilyesmi, hogy ez a lehetőség még csak fel sem merül bennük. Ez pedig csak még könnyebbé teszi vallási vezetőik számára, hogy “formálják a gondolkodásukat, anélkül, hogy a Tanúk tudnának róla.”

A valóságban ahogyan gondolkodsz, és ebből adódóan ahogyan cselekszel, azt mindig befolyásolják valamennyire azoknak az embereknek az érzései és nézetei, akiket meghallgatsz.

Az egyetlen, akit Jehova Tanúi meghallgatnak, az “Isten szervezete”—a Vezető Testület tagjai. 1976 előtt csupán azt hallgatták meg, aki abban az időben éppen az elnök volt.

De ha ezek olyan emberek, akik csak a saját érdekeikkel törődnek, s akiket ugyancsak rászedtek, vagy pedig tisztességtelenül gondolkodnak, ’az elmét ámítják’, ahogyan Pál apostol mondja, akkor vigyázz!

Ez egy súlyos probléma Jehova Tanúi számára, mert vallási vezetőik “maguk is rá vannak szedve” és “tisztességtelenül gondolkodnak”, mivel elkötelezték magukat, hogy fenntartanak egy fikcionális “Isten szervezete” elgondolást. Annak érdekében, hogy ezt megtehessék, nekik is muszáj “ámítaniuk” – először is a saját elméjüket, majd pedig mindazok elméjét, akik hallgatnak rájuk. A Tanúkban fel sem merül az a lehetőség, hogy a saját vallási vezetőik önmagukat is ámítják.

A Tanúknak eszükbe sem jut, hogy ennek az információnak a segítségével megbizonyosodjanak arról, vajon nem hagyták-e magukat ők is más által befolyásolni anélkül, hogy tudtak volna róla.

Azok, akikre Jehova Tanúi hallgatnak, “maguk is rá vannak szedve (és) tisztességtelenül gondolkodnak.”

Az Őrtorony vezetői önmagukat csapták be.

Ne légy tehát öntelt, és ne gondold, hogy soha senki nem befolyásolhat téged. Igen valószínű, hogy már befolyásolnak — ezt többször teszik veled, mint hogy bevallanád — s mindez úgy történik, hogy észre sem veszed.

Ők azonban önteltté váltak, mivel azt hiszik, hogy megtalálták az egyetlen és kizárólagos szervezetet, melyet Isten irányít, hogy elvezesse őket az “Új Világba”. Úgy érzik, hogy az Egyetlen, aki befolyásolja őket, az Isten.

Az emberek hajlamosak azt gondolni, mindenki más sebezhető, de ők nem.

Jehova Tanúi úgy érzik, hogy ők az egyetlen népcsoport a földön, akiket nem vezetnek félre.

Nem lehet nagyon manipulálni minket, ha tájékozottak vagyunk.

De éppen ez az—ők nem tudják, hogy mi történik velük. Sokan közülük pedig nem is akarják tudni. Bármit megtesznek, csak hogy ne kelljen észrevenniük semmit, ami arra utalhatna, hogy a Társulat nem az, amit gondolnak róla—amit annyira szeretnének, hogy igaz legyen. Ez igen megkönnyíti, hogy “nagymértékben manipulálják” őket azok az emberek, akikben a legjobban megbíznak.

Az információ hiánya ugyanúgy pusztító lehet, mint a félrevezető tájékoztatás.

A Tanúknak nem csupán hiányosak az információik a Társulat történelméről a Máté 24:45-47-tel kapcsolatban, vallási vezetőiktől folyamatosan kapják erről a félrevezető tájékoztatást.183

[Ahhoz hogy ne szedjenek rá] a kulcs tehát az, hogy ’tudjad, kiktől tanultad’, hogy biztos lehess benne, ők olyan személyek, akik a te legjobb érdekeidet tartják szem előtt, és nem a sajátjaikat.

Ők azonban nem tudják, hogy ‘kiktől tanulnak’. Éppen úgy gondolkodnak a Vezető Testület tagjairól, ahogyan korábban Martin Merriman. Ez pedig így hangzik: “Mindig az igazat mondanák, függetlenül attól, hogy mi is az igazság”, mivel ‘a Tanúk legjobb érdekeit tartják szem előtt, és nem a sajátjukat.’184 De ahogyan azt az előző fejezetben bemutattam, nem mindig mondanak igazat, ami erősen azt sugallja, hogy nem mindig Jehova Tanúi legjobb érdekeit tartják szem előtt. Kinek a legjobb érdekeit tartották szem előtt, amikor a Hirdetők könyv 60. oldalán közzétették azt a bekeretezett részt, ami félrevezeti az olvasót, hogy azt higgye, Russell próféciája 1914-ről valóra vált?185 Ha nem a sajátjukat, akkor kiét?

183 Jó példa a félrevezető információra a következő mondat a “Jehova Tanúi a 20. században” című füzetükből: Az “1914” alcím alatt ezt írják: “Nem minden történt meg, amit 1914-re vártak.” Ahhoz azonban, hogy ez az állítás igaz legyen, így kellene szólnia: “Semmi sem történt meg, amit 1914-re vártak.”

Például arra számítottak, hogy 1914 elhozza “a Mindenható Isten Nagy Napja háborújának” végét (Armageddon), amelynek eredményeképpen az összes pogány nemzet elpusztul Jézus Krisztus kezétől. Ehelyett azonban 1914 csupán egy jóval kisebb háború kezdetét hozta el, melyben Jézus nem pusztított el egyetlen pogány nemzetet sem, nemhogy az összeset. Lásd 12. fejezet, 88-90. oldalak.

Jehova Tanúi úgy érzik, hogy ők az egyetlen népcsoport a földön, akiket nem vezetnek félre.

Nem csupán híján vannak az információnak a Társulat történelméről, hanem gyakran félrevezető tájékoztatás érkezik hozzájuk.

Kinek a legjobb érdekeit tartja a Vezető Testület szem előtt, amikor helytelenül mutatja be a szervezet történetét?

Késznek kell lenned megtölteni elmédet a „szent írásokban”, Isten ihletett Szavában, a Bibliában található igazsággal.

Azokat a Tanúkat azonban, akik valami mással töltik meg az elméjüket, mint amit a Vezető Testület mond nekik, kiközösítik.

Milyen problémát okoznak az effajta cikkek Jehova Tanúi számára?

Semmi gond sincs ezzel a cikkel. A probléma az, hogy Jehova Tanúi képtelenek ezeket a tanácsokat azokra alkalmazni, akikre hallgatnak—azokra az emberekre, akik félrevezetik őket. Illuzórikus “Isten szervezete” képzetük miatt képtelenek ezt megtenni. Ha megpróbálnák  ezt az információt “Isten szervezetére” alkalmazni, ez olyan érzést keltene az elméjükben, mintha Istent akarnák ellenőrizni annak érdekében, hogy megbizonyosodjanak róla, Ő nem vezeti őket félre.

Így tehát ez a cikk nem védi meg őket attól, hogy az elméjüket hátrányosan formálják, anélkül, hogy ők ennek a tudatában lennének. Ehelyett megerősíti őket abban, hogy nem történt ilyesmi. Ennek eredményeképpen semmin sem változtatnak, hanem engedik, hogy gondolkodásukat olyan emberek formálják, akik maguk is félre vannak vezetve és tisztességtelenül gondolkodnak. Az alapvető ok az a hitük, hogy Isten az Őrtorony úgynevezett “hű és értelmes rabszolga szervezetén” keresztül foglalkozik velük. Mindaddig, amíg hisznek ebben az elgondolásban, ennek rabjai maradnak, és boldogan hagyják formálni a gondolkodásukat a vallási vezetőik által, anélkül, hogy akár csak tudatában is lennének ennek.

Csak amikor meg tudnak szabadulni attól, hogy Istent az Őrtorony szervezeti koncepciójának megfelelő módon imádják, akkor lesznek képesek felhagyni azzal, hogy ‘szívesen vegyék az annak Vezető Testületéhez tartozó érett testvérektől a Biblián alapuló irányítást és az imádatra vonatkozó vezetést.’186

Csak ezután tudja majd Isten formálni a gondolkodásukat Jézus Krisztus által a Szent Szellem megvilágosítása alatt. – Lásd a 11. fejezetet.

184 Lásd Martin Merriman megjegyzését a 93. oldal alján.

185 Lásd a 88-90. oldalakat.

A Tanúk képtelenek ezt az információt azokra alkalmazni, akik félrevezetik őket.

Ki formálta a gondolkodásukat?

A Tanúk mindig is engedték, hogy vallási vezetőik formálják a gondolkodásukat, anélkül, hogy tudtak volna róla.

186 Az 1998. március 15-i Őrtorony a 21. oldalon ezt mondja, “a Tanúk szívesen veszik a Vezető Testülethez tartozó érett testvérektől a Biblián alapuló irányítást és az imádatra vonatkozó vezetést.” Lásd még a 6. fejezetet, “Ki alkotja Isten Szervezetét?”

Fordította: Eve, Columba

Következő rész: Egy elgondolás rabjai - 14. fejezet, “Emberek rabszolgái vagy Isten szolgái?”

Kapcsolódó írások: Egy elgondolás rabjai (Innen minden eddig lefordított rész elérhető, illetve az egyes részek folyamatosan végiglapozhatóak a cikkek végén található linkek segítségével!)

Mark Sewell (balra) fellebbezését elutasították, miközben Barry Furlongot (jobbra) ugyancsak azzal vádolják, hogy szexuális bűnöző

Előzőleg ebben az évben Mark Sewellt, egy dél-walesi Jehova Tanúját nyolc, korábban elkövetett szexuális bűncselekményért ítélték el, beleértve a nemi erőszakot, amelyet 1987 és 1995 között követett el.

Most csütörtökön, december 10-én Sewell megjelent a cardiffi koronabíróságon, hogy fellebbezzen az eredeti ítélete ellen, azonban a fellebbviteli bíróság három bírója elutasította kérelmét.

Döntésüket üdvözölte Karen Morgan, Sewell egyik áldozata, akit Sewell leitatott és szexuálisan kihasznált, amikor még fiatal lány volt.

“Nagyon megkönnyebbültem. Remélem, most már elfogadja a döntést,” mondta a lány a Barry & District News-nak.

“Az ember sosem tudhatja, hogy egy másik bírói testület vajon ugyanígy látja-e majd a dolgokat, ezért fel kell készülnünk, de afelől nincsenek kétségeim, hogy többé már nem lesz képes az embereket az orruknál fogva vezetni.”

Karen lemondott az ismeretlenségről, és a nyilvánosság elé lépett a történetével, mely megjelent a BBC hírekben és az ITV dokumentumfilmjében “Wales This Week: Witness to the Truth.” (“Wales ezen a héten: az Igazság Tanúi”)

Karen nemrég adott egy nagyon őszinte interjút a JWpodcaston, melyben elmesélte a történetét, és azt, hogy megpróbáltatásai milyen hatással voltak családi életére. Megerősítette, hogy Sewellt, annak ellenére, hogy büntetőjogilag felelősségre vonták, még mindig nem közösítették ki az ellene és mások ellen elkövetett molesztálás miatt.

Az a hír, hogy Sewell fellebbezését elutasították, egybeesett egy újabb nagy-britanniai gyermekmolesztálási üggyel, amely a még délebbre fekvő Bournemouth-ban most napvilágra került. Barry Furlongot azzal vádolják, hogy megerőszakolt és szexuálisan kihasznált gyermekeket egy 17 éves időszakban, amikor kisegítőszolga volt.

A bournemouthi koronabíróságon egy hat férfiból és hat nőből álló esküdtszék éppen most tanácskozik négy rendbeli nemi erőszak, négy rendbeli szexuális zaklatás, és hat rendbeli gyermekkel szemben elkövetett illetlenség ügyében, melyek mindegyikét állítólag 1979 decembere és 1996 novembere között követték el.

Az egyik állítólagos áldozat azt állítja, hogy még csak 10 éves volt, amikor szexuálisan molesztálták.

Már korábban is rámutattak arra, hogy áldozatainak elhallgattatásában mennyire kulcsszerepe volt annak, hogy Furlong mint kisegítőszolga a gyülekezetben bizalmi helyzetet élvezett.

“Amikor valaki eljut erre a szintre, a bántalmazott gyermekek képtelenek elmondani bárkinek is, hogy mi történt velük,” mondta a bíróságnak Mark Worsley ügyész. “Ugyan miért hinne nekik bárki is egy olyan megbízható ember szava ellenében, mint Barry Furlong?”

Sok Jehova Tanúja nincs tudatában annak, hogy nem is olyan régen, 2012 októberében, a véneket egy különleges levélben világszerte arra utasították, hogy a gyermekmolesztálást ne tartsák feltétlenül olyan akadálynak, mely meggátolná, hogy egy testvér különleges kiváltságokat kaphasson egy gyülekezetben.

“Nem lehet minden esetben azt állítani, hogy valaki, aki valamikor szexuálisan molesztált egy gyermeket, soha többé nem lehet alkalmas különleges szolgálati kiváltságok betöltésére a gyülekezetben,” jelentette ki a levél.

Forrás: http://jwsurvey.org/cedars-blog/mark-sewell-has-appeal-rejected-as-yet-another-uk-jw-sex-abuse-case-begins

Fordította: Eve, Columba

Oregon az az állam, ahová az amerikaiak gyakran azért költöznek, hogy megmeneküljenek a sűrű forgalomtól, hosszabb aszályoktól és forgalmi adóktól. Az észak-amerikai kontinensnek egy szépséges régiójában található, melynek mérsékelt időjárása, lenyűgöző hegységei és gyönyörű tengerpartjai vannak – továbbá egy virágzó gazdasága.

Noha hasonló a többi államhoz a bűnözés és a szegénység tekintetében, a nagyobb városok, mint például Portland, Salem, Eugene, Medford és Bend, képesek voltak viszonylag alacsony szinten tartani az erőszakos bűncselekmények szintjét, beleértve a támadásokat, nemi erőszakot és gyilkosságot. 2014 ezen időszakáig Oregon a 39. helyen áll az 50 állam között a teljeskörű bűnözési mutatók terén.

Ahogyan az más amerikai államokban is jellemző, a bűnözési arány általában magasabb az alacsony jövedelmű és kisebbségi jellegű környékeken. A nagyobb városokban, mint például Portlandban és Eugene-ben ez az arány kissé magasabb, mint az állam átlaga, de még így is jóval az átlagos nemzeti értékek alatt van. Portland 517 erőszakos bűncselekményt jelentett 100.000 lakosra 2014-ben. Tennessee, amely hasonló földrajzi mérettel bír, de lakossága 50%-kal nagyobb, 100.000 lakosra jutó 644 erőszakos bűncselekményével  az első helyen áll az erőszakos bűncselekmények terén (a Columbia Kerület után). (Forrás)

Az itt élő Jehova Tanúi számára szerencsétlen módon az ő viszonylag kicsi csoportjukon belüli bűncselekmények a szégyen egy folyamatos és egyre növekvő  forrásává váltak.

Sziasztok. Az én történetem szerintem egyedi, mert hasonló történetet máshol még nem hallottam. Rudi vagyok, 20 éves, a Bács-Kiskun megyei Kunadacson élek. Születésünk óta engem és a bátyámat Jehova Tanújaként neveltek a szüleink. Sokáig, mint a jó tanú gyermekek, mi is jártunk velük együtt gyülekeztbe. A bátyám 2006-ban hagyta ezt abba, amikor 20 éves volt. Akkor még elleneztem a szüleimmel együtt, amit tett, és sokszor kérleltük hogy jöjjön el velünk, amikor mentünk (kereszteletlen hírnök volt, amikor elmaradt az "igazságtól"). Jómagam 2010 vége óta nem járok, de a történet nem is itt kezdődik. A szüleim 1981 óta házasok, lényegében fogalmazhatunk úgy is, hogy anyám feltétele az volt apámnak, hogy akkor megy hozzá feleségül, ha ő is Jehova Tanúja lesz. Anyám és apám most mindketten 60 évesek. Anyám ebben nevelkedett, apám pedig 1978-ban lett Tanú. A család kálváriája már 1983-ban kezdődött. Ekkor apám hugát és a férjét kiközösítették a gyülekezetből. A férjét azért, mert elment katonának, a nagynénémet pedig azért, mert vért mert adatni újszülött fiának, aki ha nem kapott volna, meghalt volna. A vének csak úgy flegmán azt felelték nekik, hogy "így járt volna". A lényeg az, hogy apámék ekkor sem ébredtek fel a vallásos fanatikus agymosás álmából. Sőt, még rosszabb lett. 1986-ban született bátyjám. Ezt követően egészen 2003-ig nem is volt semmi gond a gyülekezettel. Én is szerettem oda járni, iskolatag is lettem. bátyjám pedig ekkortájt lett kereszteletlen hírnök. Ám az agymosásnak köszönhetően a 2000-es évek elejétől mintha szinte megbolondultak volna: megigényelték a szocpol támogatást azért, hogy építsünk egy szobát az egyébként is hatalmas házunkhoz. Ez úgy lett később kialakítva, hogy fűteni sem lehet. Így végképp semmi célt nem szolgál. És ami még rosszabb, sokkal kevesebb pénzt adtak érte vissza, mint amennyiből épült a szoba. Tehát végképp kiderült, hogy teljesen felesleges volt. Ám mikor még nem volt kész, fel kellett venni egy újabb hitelt, hogy be tudjuk fejezni, Ezt még a mai napig is nyögjük. Itt még nem volt vége, mert ezt követően sorra vettek fel hiteleket különböző célokra, amik javarészt értelmetlenek voltak. A bátyám azért, hogy rajtuk segítsen, felvett ő is egy csomó hitelt. Ez miatt több adóssága lett, mint nekik. Ám nemcsak anyagi áldozataink voltak. Az iskolában ránk szálltak, nem is éppen a "hitünk" miatt, hanem mert visszahúzódóak voltunk, meg persze mert nem kívántunk nemhívőkkel egy társaságba keveredni. Ez miatt többször meg is vertek minket az iskolában. Anyámék persze elrendezték annyival hogy ne törődjek vele, mert Jézust is megverték. Amikor középiskolába kerültem, ekkor jött igazán számomra a feketeleves: nem vehettem részt a gólyaavatón, ami miatt teljesen levegőnek néztek az új osztálytársaim az első évben. Nem vettek gyakorlatilag emberszámba. A tanulás is nehezen ment, év végén 3 tantárgyból is megbuktam ez miatt. A szüleimtől persze csak annyit kaptam, hogy az a lényeg, hogy Isten szeret. Amikor szülői értekezletre hívták őket, nem mentek el. Az egyik tanárom be akarta hívni anyámat, hogy beszéljen vele a gyenge jegyeimről. Anyám erre azt ígérte, be fog menni, és megkérdezi tőle: magának az a legnagyobb gondja, hogy megbukik a gyerek, mikor mindjárt itt van Armageddon? Ezt persze nem tette meg sosem, csak ígérte, bár nem tudom mit ért volna el vele... A lényeg, hogy semmilyen szülői támogatásra nem számíthattam. Ekkor már láttam, mi miatt történt minden rossz, ami történt velünk: a vallásunk közvetett vagy közvetlen módon közrejátszik benne. És innentől jön képbe a 2010-es év. Az osztályomban fokozatosan nyertem vissza emberi formámat, egy normális átlagos fiatal életét kezdtem el élni, mint ahogyan a legtöbb ember is tenné. Viszont ez miatt szembekerültem a vallásommal és a szüleimmel is. Ezért beszéltem az akkori osztályfőnökömmel, aki egy nagyon kedves asszony volt. Örömmel segített nekem mindenben. Az én ötletem az volt, hogy inkább kerülök az állami gondozottak közé, mint a szüleimmel lakjak. Nem azért mert utálom őket, mert ez nem így van, és soha nem is volt így, hanem azért, mert az agymosásnak köszönhetően nem tudnak normális emberként gondolkodni, így normális szülőként sem tudnak viselkedni. El is mentem a kunadacsi családsegítő szolgálathoz, ahol először bíztató információkat kaptam. Egy hétre rá a családsegítő szolgálat el is jött hozzánk, és beszélt a szüleimmel, vagyis csak próbált, mert ők ebben nem igazán voltak partnerek. Amikor aznap hazaértem az iskolából, rögtön úgy fogadtak, hogy mi az fiam, hogy te ilyeneket terjesztesz rólunk, hogy mi vallásos fanatikusak vagyunk, holott tudod hogy ez nem igaz? Erre én csak annyit feleltem nekik, hogy márpedig sajnos azok vagyunk minden tekintetben. Anyagilag ekkor már a csőd szélén álltunk, és csak azért tartottunk fenn egy autót, hogy eljárjunk vele a gyülekezetbe. Mi bátyámmal azt javasoltuk, hogy adjuk el, vagy ha nem is adjuk el, legalább csökkentsük a havi tankolásra szánt pénzt, ami azért kellett, hogy elmenjünk az összejövetelre. A szüleim hallani sem akartak erről, helyette inkább az élelmiszerre szánt kiadásokat csökkentették, ami sajnos meg is látszott rajtunk. Nem vettek tüzifát sem, aminek következtében fűteni sem tudtunk rendesen (ekkor december volt), ez miatt fagyási sérülés lett a kezemen. Amikor újra elmentem a családsegítők hivatalába, megmutattam nekik a kezemet. Azonban ez is kevés volt: azt mondták, hogy biztosan nem kerülök állami gondozásba, mert nem tudják megindokolni azt. Magyarul ez nekem akkor azt jelentette, hogy nincs jogom a normális életre. Az iskolában az osztálytársaim viszont mellém álltak: hoztak nekem minden nap ennivalót és innivalót is, ami nagyon jól esett nekem ezekben a nehéz időkben. Próbálkozásom a családsegítőknél mégsem volt eredménytelen, mert anyámék adtak egy kis zsebpénzt ezután, és elfogadták azt is, hogy nem járok gyülekezetbe ezután, noha még csak 16 éves voltam, és korábban bevett dogmájuk volt az, hogy 18 éves koromig köteles vagyok járni velük. Ezt azonban nyilván csak azért tették, hogy befogják a számat, mert ettől az anyagi helyzetünk nemhogy jobb lett volna, napról napra rosszabb. Ami pedig tavaly történt, végleg kiverte nálam a biztosítékot. Tavaly novemberben eljött a gyülekezetbe a körzetfelvigyázó, és meglátogatta a családunkat is. Éppen ekkor is meg voltunk eléggé szorulva anyagilag, és nagyon nem is volt itthon mit enni. A körzetfelvigyázó erre azért adott nekik 5000 ft-ot, hogy tudjanak tankolni és el tudjanak menni a gyülekezetbe és a vele lévő közös ebédre. Anyámék erre ezután azt mondták, hogy ha akarunk enni, akkor menjünk el velük a gyülekezetbe. Mi azt mondtuk erre, hogy csak ezért biztosan nem fogunk menni... Szerintem ezt érzelmi zsarolásnak szokták hívni... Ekkor én nagyon dühös lettem, és betüzeltem egy csomó folyóiratukat meg könyveiket, még ők a gyülekezetben voltak. Amikor hazaértek, akkor észrevették, és azt mondták, ki fognak otthonról rakni, ha még egyszer ilyet csinálok. Másnap megint jöttek, és azt mondták ha ilyet csinálok, feljelentenek mert megsértettem a vallásszabadságukat. Persze ez nem történt meg, mert semmi olyat nem követtem el, ami ezt megsértette volna. De ezt is nyilván a gyülekezetben mondták nekik... Mert itt nem ők irányítják a családod gyakorlatilag, hanem a gyülekezet vénei, legalábbis nekem ebből ez jön le. Azóta eltelt egy év. A helyzet valamicskét jobb lett, nekem és a bátyámnak is van munkája, így nagyjából van mit enni, de vannak napok amikor kevesebbet és az étel sem normális minőségű szokott lenni. Idehoztuk a nagyanyámat, anyám anyját, aki szintén Tanú. Már 92 éves. Amikor idekerült, nagyon nagy balhét rendezett azért, hogy hazavigyük oda, ahol eddig lakott. "Jókeresztény" módjára kiszaladt az utcára bottal a kezében, hadonászott az arra járó autók előtt, és kiabált, hogy elloptuk a pénzét. A szomszédok kihívták a polgárőröket is. Apámról azt terjesztette a szomszédoknak, hogy megerőszakolta őt (egy 92 éves öregasszonyt). Még nekünk is mondogatta ezt a mesét. A gyülekezetbe, mikor elvitték, ott persze hallgatott, nyugton ült végig. Mikor hazaértek akkor elkezdett káromkodni hogy őt megerőszakolták, mint egy k*rvát (a kifejezésért elnézést, idéztem őt), aztán meg leült fennhangon imádkozni, mint egy farizeus. Arról hogy itthon miket művelt, biztosan nem meséltek anyámék a gyülekezetben... Anyám szerint azért csinálta, mert "meszesedése" van, és ez a korral jár. Én beszéltem az orvossal, azt mondta hogy biztosan nem azért csinálja. Anyám persze falaz neki. Ilyenkor nem számít, ki a "jókeresztény"... De mi ketten bátyámmal az "Ördögtől származunk", mi képviseljük odahaza az Ördögöt szerintük. Lényeg, hogy mi szinte sohasem működtünk úgy, mint egy normális család. A bátyám beszélgetett erről egy Tanú kollégájával, és szerinte is rossz volt, amit a szüleim csináltak. Szeretnék rajtuk nagyon segíteni, mert szeretem a szüleimet, és én áldozatként tekintek rájuk mindezek ellenére is. Nem tudom szinte mit tehetnék. Azt mondják sokan, ha elköltöznék, akkor megoldódna, de én nagyon szeretnék rajtuk segíteni. Ti mit tanácsoltok?

Előre is köszönöm a segítségeteket :)

Előszó

Könyvem azokkal a közös sajátosságokkal foglalkozik, melyek jellemzőek minden mozgalomra, legyen annak természete vallási, forradalmi vagy nacionalista. Nem azt állítom, hogy ezek azonosak, hanem azt, hogy vannak közös vonásaik, melyek hasonlóvá teszik őket.

Minden tömegmozgalom készséget ébreszt a híveiben, hogy meghaljanak érte; hogy részt vegyenek nagy, egyesült akciókban; a tanításuktól és programjuktól függetlenül mindegyik fanatizmust, lelkesedést, izzó reményt, gyűlöletet és türelmetlenséget ébreszt a követőkben; mindegyik hatalmas energiákat szabadít fel az élet bizonyos területein; végül mindegyik vak hitet és megingathatatlan hűséget követel.

Minden mozgalom — hirdessen bármit, törekedjen bármire — az emberek ugyanazon típusából meríti rajongóit, ugyanarra az észjárásra fejt ki ellenállhatatlan vonzalmat.

Noha lényeges különbségek vannak a fanatikus keresztény, a fanatikus mohamedán, a fanatikus nacionalista, a fanatikus kommunista és a fanatikus náci között, mégis igaz, hogy az őket mozgató fanatizmus, lényegi magját tekintve, azonosként kezelhető. Ugyanez érvényes arra a belső erőre, amely állandó terjeszkedésre, világuralomra ösztönzi őket. Van valami egyformaság az elkötelezettség, a hűség, a hatalomvágy, az egység és az önfeláldozás e sokféle típusában. Óriási különbség van a szent ügy tartalmát és tanításait tekintve, de a tényezők lényegi azonossága az, ami hatékonnyá teszi őket. (...)

A fanatizmus természetrajza (docx)

A fanatizmus természetrajza (epub zip fájlba csomagolva)

A londoni fiókhivatal két választ küldött egy JWsurvey olvasónak ugyanarra a kérdésre

A JWsurvey egyik olvasója értetlenül vakargatja a fejét, miután egyetlen kérdésére két különböző, és egymásnak ellentmondó választ kapott az Őrtorony londoni főhivatalától.

Eredendő levele, melyet november 6-án adott fel, a következő egyszerű kérdést tartalmazta: “Szeretném megkérdezni, hogy vajon hozzájárulásaimat felhasználják-e a jelenleg folyamatban levő bírósági ügyekkel kapcsolatos költségek rendezésére. Ez nagyon nyugtalanít engem.”

Az Őrtorony arra bátorítja Jehova Tanúit, hogy úgy tekintsenek a korábbi tagokra, mint dühös tiltakozókra,  de vajon vannak ésszerűbb módjai is annak, hogy áttörjünk a betanításon?

Halványan vissza tudok emlékezni a legutolsó alkalomra, amikor “hitehagyottakkal” találkoztam azokban az években, amikor  aktív Tanú voltam. Úgy emlékszem, hogy egy nyári kongresszuson jelentek meg.

Bármilyen üzenetet is kívántak közvetíteni, úgy tűnik, hogy azt megfojtotta az a rendkívüli félelem, amit abban az időben mindenki iránt éreztem, aki szembehelyezkedett a szervezettel. Mindössze arra emlékszem, hogy így gondolkodtam: “miért éppen a MI vallásunkat szemelték ki, amikor annyival több rossz dolog van mondjuk a katolikusokkal kapcsolatban?”

Az a képesség, hogy valaki vissza tudjon gondolni arra az időre, amikor még betanított Tanú volt és arról elmélkedjen, hogy milyen is volt mindentől és mindenkitől félni, aki ellene volt “Jehova szervezetének,” sajnálatos módon olyan tulajdonság, amelynek az aktivistaként tevékenykedő egykori Tanúk nincsenek mindig a birtokában.