Oregon az az állam, ahová az amerikaiak gyakran azért költöznek, hogy megmeneküljenek a sűrű forgalomtól, hosszabb aszályoktól és forgalmi adóktól. Az észak-amerikai kontinensnek egy szépséges régiójában található, melynek mérsékelt időjárása, lenyűgöző hegységei és gyönyörű tengerpartjai vannak – továbbá egy virágzó gazdasága.

Noha hasonló a többi államhoz a bűnözés és a szegénység tekintetében, a nagyobb városok, mint például Portland, Salem, Eugene, Medford és Bend, képesek voltak viszonylag alacsony szinten tartani az erőszakos bűncselekmények szintjét, beleértve a támadásokat, nemi erőszakot és gyilkosságot. 2014 ezen időszakáig Oregon a 39. helyen áll az 50 állam között a teljeskörű bűnözési mutatók terén.

Ahogyan az más amerikai államokban is jellemző, a bűnözési arány általában magasabb az alacsony jövedelmű és kisebbségi jellegű környékeken. A nagyobb városokban, mint például Portlandban és Eugene-ben ez az arány kissé magasabb, mint az állam átlaga, de még így is jóval az átlagos nemzeti értékek alatt van. Portland 517 erőszakos bűncselekményt jelentett 100.000 lakosra 2014-ben. Tennessee, amely hasonló földrajzi mérettel bír, de lakossága 50%-kal nagyobb, 100.000 lakosra jutó 644 erőszakos bűncselekményével  az első helyen áll az erőszakos bűncselekmények terén (a Columbia Kerület után). (Forrás)

Az itt élő Jehova Tanúi számára szerencsétlen módon az ő viszonylag kicsi csoportjukon belüli bűncselekmények a szégyen egy folyamatos és egyre növekvő  forrásává váltak.

Korábbi Jehova Tanúi, akik ezen a területen éltek, vagy itt nőttek fel, elismerik, hogy a gyülekezetek többségét szégyenbe hozta valamilyen bűncselekmény különböző időpontokban az elmúlt 30-40 évben. (Mellékeltem egy csoport linket ennek a cikknek a végén, melyek az ismertebb és hírhedt esetekre vonatkoznak, amelyek köztudomásúvá váltak. Az államon belüli kapcsolataim biztosítottak róla, hogy ezek a jelentések csupán a példázatbeli jéghegy csúcsát képviselik.)

Az oregoni Hillsboro Királyságterem

A legújabb eset Hillsboro közösségében történt, amely Portland egy elővárosa mintegy 20 mérföldes távolságban. December 1-jén a 39 éves Velicia Alston ügyvédjei csatlakoztak az asszonyhoz egy sajtótájékoztatón, és bejelentették, hogy bírósági pert nyújtottak be az Őrtorony Társulat ellen.

Ő és egy másik felperes 10,5 millió dollárt kérnek az Őrtoronytól és az asszony gyermekkori gyülekezetétől, amiért mindketten molesztálást szenvedtek el egy Jehova Tanúja társuktól, amikor Alston még tinédzser sem volt 1986-87-ben.

Ms. Alston keresete Daniel Castellanost nevezi meg molesztálónak, ugyanakkor közvetlenül a helyi Királyságterem vénjeit is nagymértékben hibáztatja. Miért? Azért, mert ők tudtak arról, hogy milyen fenyegetést jelent Castellanos a gyülekezet gyermekeire, de úgy döntöttek, hogy nem tesznek lépéseket, hogy megvédjék őt, vagy a többi áldozatot. Felperes társa a hírek szerint csak 8-10 éves volt, amikor molesztálást szenvedett el Castellanostól.

Irwin Zalkin, a kaliforniai San Diegóban bejegyzett ügyvéd csatlakozott egy jogászcsapathoz, melynek tagjai előkészítik és a bíróságok elé tárják az ügyet Ms. Alston képviseletében. Zalkin sikeresen fejezett be nemrég egy 13,5 millió dolláros bírósági pert, melyet az Őrtorony ellen hasonló bűncselekmények miatt nyújtottak be, amit Jehova Tanúi követtek el Dél-Kaliforniában.

Zalkin és Miss Alston megjelentek egy sajtótájékoztatón, ahol bejelentették a pert. A sajtótájékoztató részletei elérhetőek itt és leadták őket a helyi televízió állomásokon is.

Miközben Zalkin és jogi cége nagyon sikeres volt a múltbeli ügyekben, ami több tucatnyi megállapodást eredményezett, most különleges kihívással kell szembenéznie az oregoni bíróságokon. Oregonnak van néhány ellentmondásos törvénye, amelyek kifejezetten vallási szervezetekre vonatkoznak.

Az oregoni törvények megkövetelik a papság tagjaitól, ugyanúgy mint a tanítóktól és szociális munkásoktól, hogy jelentsék a gyermekmolesztálási vádakat a rendőrségnek. Egy másik törvény (ORS 40.260, Oregon) egy kivételt tesz lehetővé, amennyiben az egyház vallási gyakorlatainak részét képezi, hogy a bizalmas kommunikációkat titokban tartják a papság és a tagok között.

Hogyan alkalmazható ez a törvény olyan valós helyzetekben, amikor elismerik a gyermekmolesztálást?

Miközben természetesen én nem vagyok ügyvéd, az érintett törvények elég világosak. Alapvetően, ha a papság egy tagja (beleértve a JT véneket és kisegítőszolgákat) azt gyanítja, hogy bűncselekmény történt vagy híreket kap egy bűncselekményről (különösen gyermekmolesztálás esetén), értesítenie kell a rendőrséget ezekkel a hírekkel kapcsolatban, ahogyan bármely más szociális munkásnak vagy állampolgárnak is tennie kell.

Ha azonban ezeknek a gyermekek elleni bűncselekményeknek az elkövetője odamegy a helyi vénekhez vagy kisegítőszolgákhoz és segítséget vagy tanácsot kér – vagy akár csak bevallja, hogy elkövetett egy bűncselekményt – egy másik törvény (ORS 40.260) – lásd az alábbi hivatkozást) kifejezetten hallgatást kíván meg a papság részéről. (Ismét jelzem, hogy ez az én szakképzetlen értelmezésem a törvényről.)

További példaként arra, hogy szerintem hogyan is működnek ezek a törvények, engedjék meg, hogy a következő illusztrációt hozzam fel:

Egy Jehova Tanúja vén szemtanúja lesz egy elkövetett bűncselekménynek – vagy tudomást szerez róla, hogy egy gyermeket molesztáltak és az kórházba került. Ismeri a gyermeket és a szüleit és felismeri, hogy valamit tenni kell. Mint minden más állampolgár, szociális dolgozó, vagy orvosi specialista, jelentenie kell az incidenst a rendőrségnek vagy a megfelelő hatóságoknak. Ha azonban olyan módon értesül a bűncselekményről, hogy az elkövető odajött hozzá bevallani neki a részvételét, akkor a vénnek – a törvény szerint – tilos, nem szabad jelentenie ezt az információt a rendőrségnek.

Zalkin és csapata nagyon tapasztalt és sikeres ezeknek az ügyeknek a kezelésében. Miss Alston és társa ügyében egy nyerő csapat dolgozik. Az Oregonban élő Jehova Tanúi és az Őrtorony Társulat New York-i vezetőségének sajnálatára függetlenül attól, hogy az ügy miként is oldódik meg, ez egy újabb heg lesz nyilvános arcukon és hírnevükön. Arra számítunk, hogy a történetet az oregoni sajtó és TV állomások hűen fogják közölni.

Forrás: http://jwsurvey.org/child-abuse-2/new-child-abuse-lawsuit-filed-in-oregon

Író: John Hoyle

Fordította: Eve, Columba

Kapcsolódó cikkek (a hillsboroi esetről):

• Rawstory.com cikk
• Oregon Live cikk
• Friendly Atheist cikk (Cedarstól)
• Christian Post cikk
• CultSurvivor35 cikk (egy olyan írótól, aki ismeri Velicia Alstont)

Alább olvasható néhány további hírhedt eset Oregonban az utóbbi évekből:

• Gyermekmolesztálási eset Vancouverben, WA és Portland, OR (2013)
• Whitney Heichl gyilkosság, Gresham, Oregon (2012)
• Frederick McClean: Rejtőzködés Eugene-ben? (2012)
• Gyilkosság a Királyságteremben Lowellben (Eugene közelében – 2010) and(2011)
• McClean és Alvin Heard (2003)
• Christian Longo, Lincoln megye, Oregon (2001)

506. szabály A papság tagja-bűnbánók kiváltsága

(1) Ebben a fejezetben, ha a szövegkörnyezet másként nem kívánja, ezeket a
kifejezéseket a következő értelemben használjuk:

(a) A “bizalmas információ” azt jelenti, hogy az információközlés nem nyilvánosan történt, és az információt nem szánják szélesebb körben való továbbadásra, kivéve olyan személyeknek, akik részt vesznek az információ céljának előmozdításában.    

 (b) “A klérus/papság tagja” bármely egyház, vallásos felekezet vagy szervezet lelkipásztorát jelenti, vagy olyan    személyt, aki egy elismert keresztény tudomány gyakorlója, és amely személyek az illető egyház, felekezet vagy szervezet fegyelmezési eljárása vagy általános gyakorlata során bizalmas információk fogadására fel vannak hatalmazva, vagy ilyeneket szokásosan meghallgatnak, és akiknek ezeket az információkat az illető egyház, felekezet vagy szervezet tantételei vagy dogmái alapján kötelességük titokban tartani.

(2) A papság egy tagját nem lehet semmiféle olyan bizalmas információval kapcsolatban kihallgatni, melyet vele hivatalos minőségében közöltek, kivéve, ha az információt közlő személy hozzájárul a bizalmas információ közzétételéhez.

Abban az esetben, ha az illető egyház, felekezet vagy szervezet tantételei vagy dogmái szerint a papság egy bizonyos tagjának minden körülmények között kötelessége megtartani az információ titkosságát, a papság e tagját még akkor sem lehet semmiféle bizalmas információval kapcsolatban kihallgatni, melyet vele hivatalos minőségében közöltek, ha az a személy, aki a bizalmas információt közölte, hozzájárul ennek közzétételéhez. [1981 c.892 §35; 1999 c.7 §1]