Az Őrtorony legújabb kiadása “Jehova” nevét szinonimaként használja a szervezetre.
Az elmúlt évben megértük a bizarr “Hét pásztor, nyolc herceg” Őrtorony cikk megjelenését, melyben Jehova Tanúinak megmondták, hogy a vezetőik által számukra adott utasítások tekintetében ne számítsanak semmiféle igazolásra.
A tanulmányozásra szánt folyóiratukban arra szólították fel a Tanúkat, hogy engedelmeskedjenek a “Jehova szervezetétől jövő életmentő útmutatásnak, még ha az emberi szemszögből ésszerűtlennek tűnik is majd.”
Annak ellenére azonban, hogy megszólaltak a vészcsengők azok számára, akiket már nyugtalanít, hogy az Őrtorony egyre mélyebbre csúszik a szektás fundamentalizmusba, volt legalább némi megkülönböztetés a cikkben “Jehova” és az ő ‘szervezete’ között.
Úgy látszik mostanra ez a különbség, mely már eddig is annyira bizonytalan volt, teljesen el is tűnik.
A legfrissebb október 15-i Őrtoronyban ezt tanácsolják a Tanúknak:
“Jehova hű szolgái mindig készséggel fogadták a teokratikus vezetést.(Olvassátok fel: Héberek 13:7,17) Meglehet először nem értjük teljesen miért egy bizonyos módon kell elvégezni a feladatunkat. Arról viszont teljesen megvagyunk győződve, hogy csak hasznunk származik abból, ha együttműködünk Jehovával, amikor jónak látja, hogy valamit megváltoztasson.” -w14 10/15 8-bek.
Ugyanez az “engedelmeskedj kérdés nélkül” retorika vonul tovább csaknem egy évvel ezelőttről, azonban egy aggasztó csavarral. A vezetés vagy változtatások, amelyeket Jehova Tanúi kapnak nem úgy tekintendők, mint amelyek “Jehova szervezetétől” érkeznek, hanem úgy, mint amik közvetlenül Jehovától jönnek.
Hogy bevésse az olvasók elméjébe a lényeget, a cikk felhozza példaként az utóbbi idők rengeteg Fiókhivatal bezárását (vagy “összeolvasztását”, ahogyan arra ebben a cikkben hivatkoznak). Hogyan szakítják ki gyökerestül a bételeseket otthonaikból és kérik meg őket, hogy települjenek át egy idegen ország Bételébe válaszul erre az útmutatásra?
“Grethel azt mondja: ”Elfogadtam az új megbízatást, mivel úgy éreztem, én így tudom megmutatni Jehovának, hogy szeretem, és nem attól függ, hogy milyen országban vagyok, milyen épületben dolgozok, vagy mi a feladatom.” Dayska így beszél az érzéseiről: “Arra gondoltam, hogy Jehova kért meg a változtatásra, és örömmel megtettem amire kért.” - w14 10/15 14. bek.
Mint egy mágus, amint a pohár és a golyók trükkjét játssza, az Őrtorony egyre nehezebbé teszi a Tanúk számára, hogy megkülönböztessék Istent és a szervezetet
A retorikai csűrés-csavarás a két cikk között, melyeket egy éven belül adtak ki, egyszerre finom és mélységes. Ha rá tudod venni a Tanúkat, hogy az Őrtoronyra és Jehovára úgy tekintsenek, mint egy és ugyanazon dologra, akkor átugrasz mindenféle igényt aziránt, hogy igazold, hogyan vagy miért érdemli meg a szervezet a tekintélyét.
1914 és 1919 kevésbé lényegessé válik abban, hogyan kapták az Őrtorony vezetői az isteni megbízásukat, ha a Tanúk képesek mentálisan kiiktatni a közvetítőt azáltal, hogy úgy tekintenek magukra, mint akik közvetlenül Istennek engedelmeskednek és nem egy szervezetnek.
Érdekes lesz látni, ahogyan ezt a mentális pohár és golyó trükköt végigjátsszák a jövőbeni szervezeti fejlemények során. Ne lepődj meg, ha az “Őrtorony” név teljes mértékben mellőzésre kerül, ahogyan egyre inkább feleslegessé válik mind a Tanúk, mind pedig azok számára, akik uralkodnak rajtuk.
Forrás: jwsurvey.org
Fordította: nicku, Eve, Nεω, Columba
Utolsó kommentek