Üdvözlöm a blog olvasóit!

Mivel már napok óta nincs új post, gondoltam én is megírom az én történetemet, remélve, hogy tanulsággal szolgál másoknak.

Nem vagyok JT, nem is voltam meg nem is leszek, mégis érintve vagyok a dologban egy családtagom által.

Az egész história egy ártatlannak tűnő kérdéssel kezdődött. Ildikó (nevezzük így) megkérdezte tőlem, hogy eljöhetne-e hozzánk bibliát tanulmányozni, mert úgy látja, hogy a feleségemet érdekli ez a téma.
Ekkor még nem sokat tudtam Jehova Tanúiról, csak azt, hogy egy vallási közösség, néhány furcsa szokással, így hát beleegyeztem, miért is ne, ezzel is csak tanul.
Így is lett, Ildikó hetente kétszer jött, és mindig hozott valamit. Az első alkalommal egy általam nem ismert bibliafordítást, mondván, hogy az én Károli bibliám nem hiteles, mert befolyásolt, pontatlan, és sok a félrefordítás benne.
Ekkor jelent meg az első viharfelhő.
Aztán jött a többi is.

Kiderült, hogy nem a bibliát tanulmányozta a feleségemmel, hanem elkezdte a Sátánnal riogatni. (Ekkortól kezdte a feleségem kulcsra zárni a bejárati ajtót esténként.)
Amiket mondott, számomra értelmetlen katyvasz volt, de mégis mindent alá tudott támasztani az általa hozott bibliával. Éreztem, hogy itt valami nagyon nem stimmel, de nem tudtam fogást találni, minden vitában alul maradtam.
Utólag az is kiderült, hogy néhány kérdésben nem mondott igazat. Egy vita során azt mondta, hogy a prédikálás nem kötelező, aki nem akar, annak nem kell, teljesen önkéntes alapon megy az egész. (hazudott)
Máskor azt mondta, hogy ismer olyan családokat, ahol az egyik házastárs JT, a másik nem, és semmi probléma nincs belőle. (hazudott)
Azóta tudom, hogy a hazugság megengedett nekik a cél érdekében.
Néhány hét után Ildikó azzal állt elő, hogy haladjunk gyorsabban. Rá akarta venni a feleségemet, hogy ő is vegyen részt a háztól házig prédikáláson, hogy közvetlen tapasztalata legyen.
Na, nem! Ezt már nem!
Ekkor már teljesen kétségbe voltam esve, éjjel nappal azon járt az agyam, hogy hogyan lehetne leállítani ezt az egész őrületet.
Pedig a java még hátra volt.
Egy nap a feleségem azzal fogadott, hogy az Ildikó azt mondta, hogy mindenki, aki le akarja beszélni arról, hogy Jehova Tanúja legyen, a Sátán befolyása alatt áll.
A vér is megfagyott az ereimben, ugyanis egy pillanat alatt átláttam az egészet. Ildikó egy olyan kelepcébe próbálta meg belelökni, amelyből nincs visszaút.
Megkérdeztem, hogy én is a Sátán befolyása alatt állok?--- Igen, válaszolta, mert a Sátán engem is felhasznál a céljaihoz.
Hirtelen egy horror történet kellős közepén éreztem magam. Az igazán szörnyű az volt benne, hogy Ildikó jó szándéka megkérdőjelezhetetlen volt.
Másnap egész nap az interneten kutattam, igyekeztem mindent megtudni erről a rettenetes vallási szektáról. Ekkor találtam rá erre a blogra is, és sok egyébre is. Találtam beszervezés előtt állók számára készített szemfelnyitó videókat és írásokat is. Otthon ezeket közösen megnéztük a feleségemmel, és megbeszéltük az egészet.
Csak nagyon lassan kezdett oszlani a köd a szemei előtt.
----Akkor most mit csináljunk?
----Visszaadjuk az összes füzetet, és megmondjuk, hogy nem tudjuk elfogadni az értelmetlen tiltásokat és kész.
Így ért véget az egész rémtörténet, melynek kis híján áldozatul esett a kis családom.
Azóta minden este térdre borulva imádkozik az ágy mellett, de még nem mertem megkérdezni, hogy kihez. Csak remélni tudom, hogy nem a Jehovához.

Sunflower