Rochelle Sevier soha nem számított arra a bánásmódra, amit helyi gyülekezetétől kapott csupán azért, mert a ‘rossz’ kérdéseket tette fel

Ha esetleg a Bibliát tanulmányozod Jehova Tanúival, megbocsátanák neked azt a feltételezést, hogy a véleményed számít valamit, hogy szabadon megvizsgálhatsz mindent, amit tanítanak neked és semmilyen kérdés nem számít tabunak.

Pontosan ezt a helyzetet értette meg Rochelle Sevier, amikor beleegyezett abba, hogy tanulmányozza a Bibliát egy Tanú hölggyel a helyi gyülekezetében a massachusettsi Salemben - a késői 17. század hírhedt boszorkánypereinek otthonában.

Rochelle számára Jehova Tanúi nem voltak teljesen ismeretlenek. Az édesanyja, aki zsidónak született már öt éves korában elkezdett tanulmányozni a Tanúkkal. “Édesanyám elvitt magával minket a húgommal a gyülekezetbe. Még egy nemzetközi kongresszuson is részt vettem gyermekként,” emlékszik vissza.

Azonban Rochelle elvesztette érdeklődését és nem járt többé összejövetelekre, mire tinédzser lett. Hálás édesanyjának, amiért nem erőltette rá a vallást, amikor látta, hogy ezt nem neki találták ki. Ez lehetővé tette számára, hogy felfedezze szellemiségét, többek között zsidó gyökereinek megismerését is.

“Felnőttként elkezdtem keresni az élet valamiféle értelmét. Hetente jártam Tóra tanulmányozásra, más zsidó munkatársaimmal együtt, akiket egy ortodox rabbi tanított. Néhány év múlva elmentem pár zsidó templomba, hogy megragadjam örökségemet. Sajnos nem éreztem a beteljesülést, miután jártam ezekben a templomokban.”

Rochelle szellemi utazása során ismét a Tanúkba botlott 2011-ben. Ekkorra apja, aki korábban ellenállt a vallásnak, már néhány éve tanulmányozott velük. Rochelle úgy döntött, hogy felnőttként először, részt vesz egy összejövetelen, ahol hamar lenyűgözte a szeretet és érdeklődés, amit kapott.

Rochelle beleegyezett egy bibliatanulmányozásba, a vének testületének koordinátorának feleségével. Együtt tanulmányozták a Mit tanít valójában a Biblia? című könyvet.

Jehova Tanúi az irántuk érdeklődőkkel a “Mit tanít valójában a Biblia?” című könyvvel vezetik be a tanulmányozást

“Lelkesedésem miatt minden héten két bibliatanulmányozáson vettem részt, a gyülekezetbe, gyűlésekre és kongresszusokra járás mellett,” magyarázza. “Mindeközben találkoztam olyan testvérnőkkel a gyülekezetben, akik beültek az én tanulmányozásomra. ‘Ideális bibliatanulmányozóvá’ váltam az érdeklődő természetem és a tanulmányozott anyag iránti ismeretem miatt.”

Előrehaladása ellenére Rochelle “kíváncsi természete” fokozatosan felszínre tört, így alkalmanként az interneten nézelődött, hogy megnézze, milyen objektív információkat találhat a Tanúkról.

Ez bűntudatot keltett benne, hogy finoman fogalmazzunk, azonban ő komolyan vette a tanulmányait és tudni szerette volna, hogy vajon valóban ez-e az ‘igazság’. “Újra és újra belefutottam olyan történetekbe, amik elgondolkodtattak, különösen Barbara Anderson élettörténete. Ezeket az információkat elraktároztam az elmém mélyére.”

 Az összeszidáshoz vezető kérdések

Annak ellenére, hogy az elején hajlandó volt eltemetni kételyeit, 2014 január környékén Rochelle elhatározta, hogy több kutatást végez és a bizonyítékok mellett teszi le a voksát, bármennyire kényelmetlen is lesz.

Az Őrtorony kilenc éves kapcsolata az Egyesült Nemzetek Szövetségével éles megvilágításba helyezi a szervezet képmutatását

Olyan információk özönével találkoztam, amelyek kétségbe vonták azt a képet, ahogyan az Őrtorony bemutatta magát. Az első történet, amellyel találkoztam, az volt, ahogyan az Őrtorony NGO tagságot szerzett az Egyesült Nemzetek Szövetségében, a ‘vadállatban’. Azután olvastam történeteket arról, az Őrtorony hogyan védett pedofilokat és hagyott pedofilokat szabadon garázdálkodni a két-tanú szabály miatt.”

Mivel a feltárt információk komolyan nyugtalanították, Rochelle úgy döntött, ahogyan bármely Jehova Tanúival tanulmányozó érdeklődő döntött volna… megkérdezte a tanítóját ezekről a dolgokról. Azonban ez a lépése nem igazán úgy sült el, ahogyan várta.

“A tanítóm nem válaszolt a kérdéseimre. A reakciója düh és megvetés volt. Úgy kezelt, mintha rajta kapott volna, hogy a sütisdobozban van a kezem.”

Ahelyett azonban, hogy meggyőzte volna arról, hogy valami rosszat tett, a tanítójának reakciója csak még inkább határozottá tette, hogy felfedje a valódi igazságot. Miután mentora csökönyösen visszautasította, hogy megadja neki azokat a válaszokat, amelyekre vágyott, visszatért az internethez és megdöbbenéssel olvasta mindazt, amit felfedezett.

A tanulmányozás befejezése

Ebben az időben történt, hogy Rochelle édesapja készülődött a keresztelkedésre és ő nem tudta visszatartani magát attól, hogy megossza felfedezéseit a szüleivel abban a reményben, hogy elhárítsa azt, amiről már felismerte, hogy egy szörnyű döntés.

“Azt reméltem, hogy felébreszthetem őket és megakadályozhatom az édesapám bemerítkezését, különösen azután, hogy megtudtam, megváltoztatták a keresztelkedési kérdéseket. Rájöttem, hogy az apám nem Jézus, a szent szellem és Isten nevében fog megkeresztelkedni, hanem egy szervezet nevében.”

Kétségbeesésére a keresztelkedés így is úgy is tovább haladt. Rochelle úgy döntött, hogy nem jelenik meg, azonban az apja később elmondta neki, hogy rákérdezett az egyik helyi vénnél az esemény során a problémáira, kérve, hogy megoldható lenne-e a lányával való találkozás. “A vén azt mondta, hogy beszélnie kell a többi vénnel előbb, és visszatér majd az apámhoz. A következő napon azt mondta az apámnak, hogy nem tudott beszélni velem, de nem adott meg semmilyen okot rá, hogy miért.”

Őszinte aggályainak ilyen semmibevételét látva Rochelle véget vetett a bibliatanulmányozásának. Ugyancsak abbahagyta a gyülekezet látogatását. Nem tartott azonban soká, hogy egykori tanítója elkezdjen ismét rohamozni.

“Az idő előrehaladtával a tanítóm szöveges üzeneteket, vagy kártyákat küldött nekem azzal, hogy sokat gondol rám. Először nem tudtam, hogy egyáltalán válaszoljak-e neki és ha igen hogyan, mivel mérges voltam és fájt nekem az, ahogy félresöpörte a kérdéseimet. Végül megmondtam neki, hogyan érzek és erre azt válaszolta, hogy soha nem akart megbántani, de meg kellett védenie kapcsolatát Jehovával és ez volt az oka, hogy nem tudta megválaszolni a kérdéseimet.”

A tiltott szöveges üzenet

Hosszabb idő telt el egészen a közelmúltig, amikor Rochelle tudomást szerzett az Őrtorony lépéseiről annak érdekében, hogy a gyülekezetek elkötelezzék magukat egy havonkénti adományösszeg mellett. Ezen a fejleményen megdöbbenve Rochelle úgy érezte, küldenie kell egy szöveges üzenetet a barátjának, amely az alábbiakban olvasható:

“Először is szeretném elmondani, hogy nagyon szeretlek téged és a többieket a gyülekezetből. Őszintén törődök velük. Amit mondani szeretnék neked, az szívből jövő szeretetből jön. Hallottam az Őrtorony új adományozási elrendezéséről és azt gondolom, nem helyes az, hogy arra kérik a nyájat, kötelezze el magát egy fix havonkénti adomány mellett. Az Őrtorony most már nem jobb egyetlen más vallásnál sem. Rutherfordnak igaza volt, amikor azt mondta, hogy a vallás egy csapda és csalás. Remélem, ez felébreszti az embereket és felismerik, hogy kifosztják őket. Mellesleg a vének jó lenne, ha befejeznék a hazudozást a [nyájnak]. Az adományozásról szóló levél négy oldal hosszú, de a véneket arra utasították, hogy csak az első oldalt olvassák fel. Nekem megvan az egész levél másolata, mivel egy vén kiszivárogtatta.”

Rochelle el sem tudta volna képzelni, hogy ennek az üzenetnek az elküldéséből mi fog majd következni.

Napokkal később Rochelle ösztöne megsúgta neki, hogy kezdeményezzen hívást a helyi gyülekezetbe és hallgassa meg a programot. Bizseregtek a fülei, amikor utalás hangzott el arra, hogy egy speciális beszéd várható a szolgálati alkalom után, amelyet a gyülekezetnek végig kell hallgatnia. Amikor ez a beszéd elkezdődött, Rochelle hamarosan rájött, hogy róla van szó. Kiemelték őt és hitehagyással vádolták meg, noha Tanúként nem is keresztelkedett meg!

A beszéd felvétele az alábbiakban érhető el:

Egy 21. századi ‘Salemi boszorkányper’ állomásai

“Néhányan, akik Isten szavát tanulmányozzák… áldozatul estek a hitehagyásnak, így szeretnénk, ha ez a gyülekezet tudomására jutna.”

A szónok bevezetője némileg zavarbaejtő, mivel azt sugallja, mintha több egyénre is utalna, nem csupán egyre.

“Néhány barátunk, akik nem közülünk valók időnként kapcsolatba lépnek velünk és néhány barátunkkal olyan információt közölnek, amely negatív a Vezető Testületre nézve, és még azzal is meggyanúsítják a helyi vének testületét, hogy hazudnak a gyülekezetnek.”

Figyelembe véve Rochelle mindössze néhány nappal korábbi szöveges üzenetét ezen a ponton már nyilvánvalóvá is vált, hogy ez a beszéd őróla szól - habár a szónok érdekes módon kitartóan “néhány barátként” hivatkozik rá.

A szónok, aki történetesen a salemi gyülekezet titkára, továbblép, hogy úgy állítsa be Rochelle-t, mint olyan személyt, aki elhatározta, hogy kapcsolattartási információkat gyűjt baljós szándéktól vezérelve.

“Néha azonban egyesek, akik kapcsolatba kerültek velünk egy időre és mi megismerjük őket egy kissé… hozzájutnak mobiltelefonszámokhoz és e-mail címekhez. Valaki felhív téged telefonon és így megvan a száma. Írsz valakinek egy e-mailt ‘Ó, elküldöm neked ezt’ és puff neki, kiadtad az e-mail címed. Tehát azt szeretnénk, hogy legyetek óvatosak amennyiben, és ez egy ‘ha’, megkeresnének titeket bármilyen információval, ami hitehagyott… és kerüljétek el azt.”

A szónok figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy tökéletesen normális a Tanúk számára, ha a bibliatanulmányozóikkal szöveges üzenetek segítségével kommunikálnak.

A “hitehagyott gondolkodásban” bűnösöket azután kigúnyolják, mint bomlasztókat, akik megkérdőjelezik “Jehova igazságot kiosztó csatornáját” - és akik hajlamosak a “vitatkozás” gonoszságára.

“Mi nem vitatkozunk az igazságon, különösen nem hitehagyottakkal!”

Ezzel a megjegyzéssel (valójában az egész beszéden keresztül) a szónok elfelejti, hogy Rochelle csupán egy kereszteletlen bibliatanulmányozó és ezért képtelen megfelelni a “hitehagyott” definíciójának.

Ahogyan azt ez az oldal már bemutatta, a “hitehagyás” olyan cselekményre vonatkozik, amikor valaki elhagyja a vallását és senki sem tudja elhagyni a vallását, ha előzőleg  nem csatlakozott hozzá. Rochelle nem volt Jehova Tanúja. Még csak el sem kezdett prédikálni. Az egyetlen bűne az volt, hogy a rossz kérdéseket tette fel, azonban a szónok láthatóan nem képes ezt hasonlóan belátni.

“És ha belegondoltok barátaim, ez nagyon különbözik egy kérdés megválaszolásától, olyan embernek, aki őszinte szívű és az igazságot keresi, sóvárog a válaszok után. Az más. Soha nem szabad azonban beszélgetésbe bocsátkoznunk senkivel, aki hitehagyott gondolkodású. Az pedig tudjátok lehetséges személyesen, szöveges üzenetben, e-mailben, mindenféle oldalakon közlekedve és azt gondolva, hogy segítenünk kell ennek a személynek. Az ő elgondolásuk nem ez. Az ő céljuk nem az, hogy megismerjék az igazságot, a céljuk az, hogy felforgassák a hitünket. Ez az ő céljuk. Tehát mi nem akarjuk tévesen azt gondolni, hogy mi azért vagyunk ott, hogy segítsünk valakit. Ez nem fog megtörténni. Nem lehet rajtuk segíteni. Meg kell oltalmazzuk magunkat.”

A szónok tehát siet, hogy megkérdőjelezze Rochelle szándékait. Az ő elméjében a lány nem lehetett őszinte szívű és az igazság után vágyakozó. Ha az ENSZ kapcsolatról vagy a két-tanú szabályról kérdez, akkor BIZTOSAN arra összpontosít, hogy felforgassa a tanítója hitét, még akkor is, ha csupán a Mit tanít könyvet veszik át.

“Időnként csodálkozhatunk azon, ‘Hogyan adhatja meg magát valaki a hitehagyott gondolkodásnak, ha velünk tanulmányozta a Bibliát, és még a gyülekezetünket is látogatta alkalmanként?’ Most arra kell emlékeznünk, hogy az ilyenek sohasem hagyták magukat megalapozni, vagy ahogyan az Írások mondják ‘szilárdan állni a hitben’. Ők sohasem alakítottak ki egy kapcsolatot Jehovah Istennel, szava szeretetével. A leggyakoribbak a rossz tanulmányozási szokások, valószínűleg egyáltalán nem is készültek a tanulmányozásukra… esetleges megjelenés a gyülekezeti alkalmakon, soha nem találják meg azt a kapcsolatot Jehovah Istennel. És végül is az történik, hogy megnyitják magukat az ördögnek, és a hasonló problémák elkezdenek jelentkezni.”

A szónok maró jellemzése Rochelle tanulmányozási szokásairól ellentétben áll a saját beszámolójával, hogy olyan tanuló volt, aki hetente kétszer tanulmányozott és rendszeresen járt a gyülekezetbe, azonban túlságosan is kényelmes a szónok számára, hogy elhessegesse a lány úgynevezett “hitehagyását” azzal, hogy rákeni állítólagos gyenge tanulmányi előmenetelére.

Egyes Tanúk elméjében Jehovah és az Őrtorony Társulat alig különböztethető meg

További érdekesség a szónok meglehetősen naiv és szemellenzős leírása a tanulmányozási folyamatról magáról. Látásmódja szerint a tanulmányozók egyszerűen nem válhatnak betanítottá és nem kerülhetnek az egyoldalú Őrtorony propagandán keresztül illetéktelen befolyásolás alá. Ehelyett az információ segítségével “megalapozottá” válnak és még ”szilárdabbá a hitben”.

A szónok ugyancsak elköveti azt az általános hibát az Őrtorony apologéták sorában, hogy egyenlővé teszi Jehovah Istent az Őrtorony Társulattal, így “Jehovah” és a “szervezet” felcserélhető hivatkozássá válnak.

Ha Rochelle nem teszi magáévá az Őrtorony történelmét és eljárásait, akkor alapértelmezés szerint úgy ítélik meg, hogy elutasítja a “Jehovah Istennel való kapcsolatot”. Ha nem fogadja el tanítója minden szavát kérdés nélkül, akkor bizonyára megnyitja magát az ördögnek.

Valóban, a szónok bevallja, hogy beszéde bőségesen épít a hírhedt “Emberi hitehagyottak” beszédre a 2013-as kerületkongresszusról - ami önmagában is a csúfnevek alkalmazásának és az ad hominem érvelésnek a bűvészmutatványa. Saját csavart is hozzáad azonban az Őrtorony “démonok asztala” hantájához azzal, hogy Rochelle bohócságait egy TV krimi sorozat feleségéhez hasonlítja, aki megmérgezett néhány férjet azzal, hogy jégoldót kevert a sportitalhoz.

Az, hogy egy érett felnőtt ember ilyen vad túlzásokra alacsonyítja le magát, csak azzal a ténnyel magyarázható, hogy ő egy elfogadója és elosztója, ha nem is a mérgezett sportitalnak, mint olyannak, de az Őrtorony rendkívül hatásos szellemi termékének (“koolaid” - gyümölcsital, amit azonban Jim Jones szektavezér 1978-ban méreggel elkeverve itatott meg 913 követőjével, akik ebbe belehaltak. - a ford.) Az ésszerűség és a logika az ablakon át távoznak, ha van egy ellensége, vagy megkérdőjelezője “Jehovah szervezetének”, akit le kell győzni.

Egy szükségtelen figyelmeztetés

A szónok végül a Zsoltárok 26:4 felolvasásával fejezi be, és arra használja fel ezt a verset, hogy emlékeztesse gyülekezetét, ne kerüljenek kapcsolatba hitehagyottakkal. Rochelle, aki technikailag még mindig nem Tanú, lényegében tehát “meg lett jelölve” - a közösségmegvonás egy csekélyebb formájával, amit a vének felhasználnak bármikor, ha a Tanúk “kirívóan semmibe veszik a teokratikus rendet, de nem gyakorolnak olyan súlyos bűnt, amely bírói eljárást vonna maga után” (a vének 2010-es “Terelgessétek Isten nyáját” kézikönyvének 124. oldala szerint).

Rochelle azt mondja, hogy szerencsére olyan kevesen tudnak a szöveges üzenetéről, hogy a salemi gyülekezetnek fogalma sincsen arról a tényről, hogy a beszéd ellene irányult. A saját édesanyja sem hajlandó elfogadni, hogy ő volt a szónok heves kirohanásának tárgya.

Ha a beszéd valóban egy megjelölő (vagy “figyelmeztető”) beszéd volt, az csak még jobban nyomatékosítja, hogy mennyire szükségtelen és hiperreakciós volt. Ahogyan a Terelgessétek könyv maga is mondja a megjelölésről szóló szakaszban: “Ha a rendetlen viselkedés nem vált széles körben ismertté, és nem is jelent veszélyt mások szellemi jólétére, akkor általában az a legjobb, ha figyelmeztetés és tanácsadás által kezelik az ügyet. A vének ne tartsanak elhamarkodottan figyelmeztető előadást”.

Rochelle esetében nem történt “figyelmeztetés”. Semmilyen erőfeszítés nem történt, hogy segítsék őt kérdései megválaszolásában, még azután sem, hogy édesapja erre ösztökélt. Abban a pillanatban, amikor annak jelét mutatta, hogy túl sokat tud, a vénei azonnal pánik üzemmódba kapcsoltak.

Egy szerencsés megmenekülés

Rochelle javára legyen mondva, hogy habár megrázta ez a tapasztalat, amikor telefonon beszéltem vele múlt éjjel, úgy tűnt, hogy a helyén kezeli a dolgokat. Szerencsésen megmenekülve egy erős kontrollt fenntartó szekta markából, gondolatai most a szülei és az ő nehéz helyzetük iránt érzett érthető aggodalma felé fordulnak.

Szomorú, hogy becsapta őket egy olyan szervezet, amely önmaga megszállottja és könyörtelenül szétzúz minden próbálkozást a független gondolkodás vagy az őszinte érdeklődés irányában.

Ha esetleg azon gondolkodnál, hogy bibliatanulmányozást folytass Jehova Tanúival, Rochelle biztosan azt szeretné, hogy fontolóra vedd a történetét. Bármely szervezet, amely azt állítja, hogy birtokában van az egyetlen és kizárólagos “igazságnak”, üdvözölnie kellene a lehető legalaposabb, részletekbe menő vizsgálatát a tanításainak és gyakorlatainak, amennyiben komolyan kívánja, hogy vegyék.

Az Őrtorony esetében azonban a rossz kérdések feltétele, vagy a túlságosan alapos vizsgálódás forró vízbe taszíthat téged. Nagyon is jó esélyed lesz arra, hogy az emelvényről bélyegeznek meg téged, mint mérgező “hitehagyottat”, mielőtt még csatlakoztál volna hozzájuk.

Forrás: http://jwsurvey.org/cedars-blog/the-unbaptized-apostate-of-salem-massachusetts

Fordította: Columba, JJ