Írta: Jon Atack        

2016. szeptember 22.

A kritikai gondolkodáshoz feltétlen szükséges, hogy képesek legyünk ellenőrizni az információ hitelességét. Ebben az első akadályt az jelenti, hogy hajlamosak vagyunk elfogadni azokat az információkat, melyek megegyeznek nézeteinkkel - ezt hívják megerősítési torzításnak - és fordítva, elutasítani azokat, amelyek nem egyeznek velük. [A fordító véleménye szerint a kifejezés legpontosabban talán így adható vissza: “a megerősítés előítéleten alapuló torzulása”, azonban mivel mások is a fentebb látható módon használják, így mi is ennél maradtunk. - a szerk.]

A megerősítési torzítás lehetetlenné teszi, hogy a bizonyítékokat objektíven megvizsgáljuk. Ha valakit érvekkel akarunk lebeszélni valamiről, amiben hisz, gyakran megtörténhet, hogy csalódunk, mivel bizonyítékainkat esetleg csípőből elutasítják. Ahhoz, hogy képesek legyünk érveken alapuló döntéseket hozni, már túl régóta ragaszkodunk a nézeteinkhez és túl nehéz félretennünk őket.  Ha el akarjuk kerülni, hogy olyan önző gondolkodásmódunk legyen, mint a diktátoroknak, akik rendkívül ügyesen manipulálják a megerősítési torzítást, jól tesszük, ha megtanuljuk, hogyan ismerhetjük fel saját előítéleteinket.

Gyülekezeti "könyv"-tanulmányozás kr 5. fej., 1–9. bek.

A Király fényt áraszt a Királyságra (5. fejezet)

A szemléltetések csalóka eszközök a szervezeti eszköztárban. Némelyik teljesen félre viszi az értelmezést, mint például a 3.fej.-ben is. Nem a szemléltetések, hanem a felhasználás módja és indítéka problémás, ha valami gyanúsat vagy nehezen érthetőt érzünk egyik másik alkalmazásánál. A szemléltetésnek közelebb kellene vinni a megértéshez és a felvetődő kérdéseinkre segíthetne választ találni, de ami csak még több kérdést generál az nem jó szemléltetés. Persze, ha a cél az, hogy minél áttekinthetetlenebb legyen egy téma, akkor tökéletes kiegészítő lehet a félrevezetéshez is. Mivel a múlt század elején nem sok fény áradását mutatta be idáig a könyv, nézzük, hogyan lehet mégis az ellenkezőjét publikálni ennek a ténynek!

Jézust mindjárt egy idegenvezető székébe ültetik, hogy izgalmasabb legyen a történet, de segít ez tisztábban látni a fontos igazságokat, ahogyan a beharangozó rész ezt sejtetni engedi? A fogalomzavar feltűnő a 3. 4. bekezdésekben, láthatóan nem sikerült eldönteni, hogy ki is legyen az idegenvezető! Jehova, Jézus, vagy a szent szellem? A 2-4 -ig bekezdések és az 1,2. kérdés, alaposan összekeverik ezeket, de volt már ilyen máskor is, végül pedig mint tudjuk, úgyis "egyértelmű " lesz minden. A 4. bekezdés összefoglalja mire lehet számítani a továbbiakban:

“Az igazság út, ez az életnek útja.”

Így kezdődik a 64. Királyság-ének, “Zárd szívedbe az igazságot”. Ez egy olyan mantra, amelyik minden Jehova Tanújának nagyon ismerős. Sőt, eléggé általános, hogy ezt a mantrát a következőképpen terjesztik ki:

Még ha nem is ez volna az Igazság, akkor is ez lenne a lehető legjobb életmód.

Ha már volt dolgod a Jehova Tanúival, bizonyára hallottál ehhez hasonló állításokat, többnyire  a Tanúk tanításainak érvényességével kapcsolatos kételyekre, kérdésekre adott válaszként. Amit ezzel ki akarnak fejezni, az az, hogy ha az Őrtorony tévedne is, a Vezető Testület parancsai szerinti élet akkor is a lehető legkielégítőbb életet eredményezi.

Ez egy mindenki számára nyerő helyzet.

De vajon igaz-e ez az állítás?

Gyülekezeti "könyv"-tanulmányozás kr 4. fej., 16-23. bek.

Jehova népet szerez a nevének

A 16. bekezdés mindössze 2 mondattal letudja az izraeliták 1600 éves történelmét, ami alatt kiválasztott népként voltak ismeretesek, és már lép is tovább, az 1.sz-i kiválasztásra. A nemzetekből új népet választott magának, ill. nevének Isten. Hogy szándékos vagy nem, de ebben a végtelenül leegyszerűsített visszatekintésben, mintha az izraeliták időszaka egy kudarcként lenne bemutatva Istennek abban a törekvésében, hogy népet vegyen a nevének. Ez kívánt volna némi magyarázatot, hiszen a kiválasztott népkénti minőségükben eltöltött 1600 év nem kevés idő, és 2 mondattal átrobogni 16 évszázadon egyenesen a történetük végére, a kiváltság elvesztéséig miközben az igen gazdag, eseménydús időszak egyetlen pozitívuma sincs méltatva, mintha ilyen nem is létezett volna egyáltalán, nagyon torz képet mutat. Márpedig ha az a téma, hogy egy nemzet kiválasztásával magasztalni kívánja a nevét, akkor igenis helye lenne olyan eseményeknek, legalább címszavakban, melyek által ezt meg is valósította.

A gyülekezetekben 2 hónapja folyik az Isten Királysága uralkodik c. könyv tanulmányozása. Mostanra eljutott a tanulmányozás a 4. fejezetig és rengeteg megválaszolatlan kérdés van az elhangzottakkal kapcsolatban, melyeknek száma egyre csak gyarapszik, ahogy múlnak a hetek, következnek újabb fejezetek, amik mintha provokálnák az olvasót, Isten nyájának tagjait egyre hihetetlenebb, zavaros, áttekinthetetlen állításokkal, ijesztő kijelentésekkel és orientációkkal megmagyarázhatatlan célok felé. A hithű tanúk közül néhányan kétségbeesetten tanulmányoznak személyesen és az összejöveteli alkalom csak némi megnyugvást jelent számukra, nem azért, mert választ kapnának kételyeikre, csupán látják, hogy másokban látszólag nincsenek feszültségek az anyag miatt, így aztán azt gondolják, hogy bennük van a hiba. Talán megpróbálnak még buzgóbban kutatni, vagy éppen feladják egy idő után a szélmalomharcot. Kérdéseiket tehát fel sem merik tenni, nem is tudnák kinek. A vének többsége képzetlen az Írások magyarázásához, a kiadványokéhoz még inkább. A testvérekkel nem mindenki mer nyíltan beszélgetni, mert még lázadónak tartanák, hisz olyan gyakran történik fenyegető utalás az ókori Kóré történetére, hogy annak már csak a hallatán is elmegy a kedve bárkinek is kínos kérdéseket feszegetni. (legfrissebb ilyen a nov.jw.tv adásban)

De ettől a hétvégétől megváltozhat ez a depressziós hangulat. A vasárnapi Őrtorony cikkben ugyanis szokatlan módon olyasmire kapnak buzdítást a tanúk, amit eddig gyülekezeti szinten nem kívánatosnak tartottak. Ha nyomtatásban, vagy élőszóban nem is jelent meg vagy hangzott el ilyen tanács, de a gyakorlatban mindenki tapasztalhatta, már aki megpróbált valaha is valaminek a mélyére látni, hogy mennyire nemkívánatos az alapos kutatás, vagy hangot adni a megértés utáni vágyakozásnak.

Bakó Tamás november 24-én, csütörtökön, Erdélyben, Nyárádszeredán 18.00-kor megtartja a "Jehova Tanúja voltam" című előadását élőben. Erdőszentgyörgytől ez 30 km-re van.

Minden kedves érdeklődőt szeretettel várnak.

Gyülekezeti "könyv"-tanulmányozás kr 4. fej., 7–15. bek.,

Felkészítés Isten nevének a viselésére és felmagasztalására (4. fejezet)

Miután az első hat bekezdés azt a nevetséges kijelentést tette, hogy Isten nevének kimagasló felmagasztalásához az kell, ha minél többször leírják azt, lehetőleg ezres nagyságrendben, ez az alcím további komikus elemekkel él, ui. azt fogja taglalni, hogy erre a felmagasztalásra évtizedeken keresztül fel is kellett készülni. A felkészítést pedig nem más, mint a név viselője, maga a Teremtő Isten végezte. Éppen ezért érdekes lesz az is, hogy milyen színvonalon sikerült ezt megvalósítania. Időnként keverednek a név felmagasztalása érdekében tett emberi törekvések és az Isteni tevékenységek. A 7.bek. szerint, Jehova engedélyére van szükség a nevének viseléséhez, még akkor is, ha a szolgáiról van szó, de hogy az engedély mikor, kinek és milyen módon lett megadva, erről leginkább csak homályos megjegyzések fogalmazódnak meg, mint pl. a 7. bekezdésben:

"Ám úgy tűnik, mielőtt Jehova megengedte, hogy a népe az ő szent nevéről neveztessen, a szolgáinak meg kellett felelniük bizonyos követelményeknek, hogy ebben az óriási kiváltságban részesülhessenek. Hogyan készítette fel Jehova a Bibliakutatókat arra, hogy a nevét viseljék?"

Mióta felvállalom a Jehova Tanúi vallásával szembehelyezkedő véleményemet, gyakran kérdezik tőlem, hogy kutatásaim és nyomozásaim közben találtam-e “valami jobbat”. A kérdés egyáltalán nem meglepő, mivel több, mint négy évtizedig arról voltam meggyőződve, hogy az Őrtorony keretein kívül MINDEN vallás és hitgyakorlat időpocsékolás, és a démoni befolyásolást támasztja alá.

Jehova Tanúi teológiája tagadja, hogy rajtuk kívül bárki másban is lenne bármi jó, az Őrtornyon kívüli bármiféle élet örök pusztulásra van szánva, attól függetlenül, hogy mennyire önfeláldozó vagy könyörületes is legyen az illető. Ebből kifolyólag az ezen vallás keretein kívül végzett “jó cselekedetek”-re bizonyos megvetéssel tekintenek.

A kép, amelyet ehhez a cikkhez választottam, jól jellemzi a Jehova Tanúinak gondolkodását, már ami a társadalom kevésbé szerencsés rétegeinek problémáit és szükségleteit illeti. Egyszerűen nem érdekli őket.

[FIGYELEM! A CIKK ALJÁN TALÁLHATÓ KÉP EGY MONTÁZS, AMELY AZ ÍRÁS SZERZŐJÉNEK LÁTÁSMÓDJÁT TÜKRÖZI. A (VÉLHETŐEN) EREDETI KÉP NEM TARTALMAZ JEHOVA TANÚI VALLÁSÁRA TÖRTÉNŐ UTALÁST, ÉS TERMÉSZETESEN EGYIK KÉPBŐL SEM VONHATÓAK LE EGYETEMES KÖVETKEZTETÉSEK. - A SZERK.]

Gyülekezeti "könyv"-tanulmányozás  kr 4.fej. 1-6.bek.

Jehova felmagasztalja a nevét (4. fejezet)

Ha valakit érdekel a név története, eredete, előfordulása, stb. az fog találni hozzá irodalmat és társaságot is akik már régen elmerültek és "kiművelték" magukat a kérdésben. Különféle vélemények léteznek ez ügyben és azt a sokszínűséget ami a témában megosztja még a szakembereket is, legjobban talán az Éleslátás könyv terjedelmes szócikke adja vissza. Ez persze egyáltalán nem zavarja a szervezetet abban, hogy az alternatívákból kiválasszanak egyet, és azt igaznak kiáltsák ki. Mert garantálni egyikről sem tudják, hogy igaz, a saját elképzelésükről sem. Magam részéről ésszerűnek gondolom, hogy legyen istennek neve. Van minden teremtményének is. Azt is gondolom, hogy használni kell, de miután annyi fontosnak hitt témában csődöt mondott már az Őrtoronytudomány, nyilván óvatosan kell a névvel kapcsolatos tanításokat is fogadni. A következetlenségek nem csak egyetlen szervezeti tanításra korlátozódnak, ezért is bátorkodtam észrevételeket tenni ebben a témakörben is.

Az első bekezdések szerint Jehova úgy magasztalta fel a nevét a szervezet által, hogy olyan Bibliafordítást készíttetett velük (Úvf 1948-1960), amely sokszor használja a Jehova nevet. Hogy ez Isten neve vagy nem, helyesen használják-e vagy nem, erre nem térnek ki részletesen egy függelékre való hivatkozáson kívül, de alapvetőnek tekintik, hogy igen és használni kell. Ez tehát az alapja a 4. fejezetnek.

„Kiközösítettek azért, mert köztudottá tettem a vérátömlesztésre vonatkozó álláspontomat.”

            Tényleges szakításomat Jehova Tanúival az váltotta ki, amikor egy fiatal gyerek – akinek vérátömlesztésre volt szüksége – nagyszülei megkérdeztek, mit tennék én, ha az én gyermekem állapota kívánná meg ezt. Azt feleltem, én ráhagynám a döntést az orvosra. E miatt a válasz miatt a Főhivatal bírói bizottsága behívatott, hogy egy meghallgatás keretében mondjam el a történteket az üggyel kapcsolatban a Brodheadsville-i Királyságteremben. Kiközösítésem végső oka a vérátömlesztés kérdése volt. Ennek különleges jelentősége van, és néhány részlet magyarázatra szorul ezzel kapcsolatban.

             Az Őrtorony 1945. július elsejei száma tette közzé a vérátömlesztés megtiltását. A cikk megfelelő bekezdését teljes egészében idézem:

Gyülekezeti "könyv"-tanulmányozás kr 3. fej., 13-22. bek.

Jézus fényt áraszt Isten szándékára

"Egyértelműzéssel" kezdődik a heti anyag. Általában nem ez a kifejezés adja meg a mondanivaló hitelességét, vagy megalapozottságát, de használói hatásosnak képzelik, főleg olyan szövegkörnyezetben, ahol valójában nem is olyan egyértelmű minden.

"Jehova egyértelműen rámutatott, hogy Jézus a megígért Mag...
Jézus ... félreérthetetlenül azonosította az 1Mózes 3:14, 15-ben szereplő kígyót"

De itt a 13. bekezdés a bibliai próféciákkal kapcsolatban használja a kifejezést, és azok valóban előremutattak Jézusra. Ez azonban nem jelent többet, mint hogy a próféciák szerzője és beteljesítője megbízható, valamint a feljegyzések is (a Bibliában) azok. De ebben semmi különleges nincs, ezt mindig is tudtuk.

Egy új könyv, amely elmondja egy ember megmenekülését Jehova Tanúitól.

Lloyd Evans

Sisak, Horvátország

"A vonakodó hitehagyott" című könyvet 2012 decemberében kezdtem írni, amikor még papíron Jehova Tanúja voltam. Célom az volt, hogy egyrészt dokumentáljam a tapasztalataimat, mint egy olyan valakiét, aki éppen átéli a hite elhagyásának folyamatát, másrészt azzal a szervezettel kapcsolatos kutatásaim megosztása, mely oly figyelemreméltó hatalommal rendelkezik emberek élete felett. A könyv majdnem kész mára. Abban reménykedek, hogy az olvasóim, előfizetőim és támogatóim segítenek nekem előteremteni a kiadáshoz szükséges összeget.

Gyülekezeti "könyv"-tanulmányozás kr 3. fej., 1–12. bek.

Jehova feltárja a szándékát (3. fejezet)

"1. AZOK a szülők, akik törődnek a gyermekeikkel, megbeszélik velük a család dolgait. De ügyelnek arra, hogy csak annyi információt mondjanak el nekik, amennyit képesek felfogni.
 2. Jehova is fokozatosan tárja fel a szándékát az emberi családnak. Ám mindig csak akkor közöl újabb részleteket, amikor azt a legjobbnak látja. Most vizsgáljuk meg röviden, hogyan tárta fel Jehova a Királysággal kapcsolatos igazságokat a történelem során."

Kitalálni sem nehéz, hová vezet majd ez a bevezetés, de azért nézzük sorban.

Törődő szülő >>  megbeszél >> ügyel >> csak annyit, (pont annyit)!

a bekezdés ki nem mondott feltételezései, (állításai):

Aki nem pont annyit, >> az nem ügyel, >> nem jól kommunikál >> ő, nemtörődő szülő!

Az Őrtorony új irányelveket adott ki a gyermekbántalmazásról, de vajon ezek megoldják a problémát?

Egy újonnan, 2016. augusztus 1-jén kiadott véneknek szóló levélben Jehova Tanúi Keresztény Gyülekezete ismételten leporolta a véneknek szóló útmutatásait a gyermekbántalmazási vádak kezelésének ügyében.

Sajnos a változások teljes mértékben közömbösek, miután nem sikerült megoldani azokat a hibákat, amelyek korábban soha nem látott számú pert eredményeztek JT gyülekezetek és a világméretű New York-i főhivatal ellen.

Ez a kiszivárgott belső dokumentum a 2012 október 1-jei véneknek szóló levél módosítása, amely útmutatóul szolgált a Jehova Tanúja véneknek azokban az esetekben, amikor tudomásukra jutott egy gyermek fizikai vagy szexuális bántalmazása.

Gyülekezeti "könyv"-tanulmányozás kr 2. fej., 35–40. bek.

A feléledés időszaka

"Az igazság ellenségei" ... ezekkel a szavakkal folytatódik a következő "történelmi lecke". Nem ezek a hangsúlyos részei a heti tanulmányozásnak, de azért nem lehet szó nélkül hagyni, hisz az ellenség, támadás, stb. egyszóval a "háborús" hangulat fenntartása valami miatt különösen fontos a szervezetnek, még ha csak ilyen futó megjegyzésekkel is, de mindenképpen "lövöldöznek" amikor csak tehetik. Áldozatnak láttatni magukat, 100 év távlatából is kizárólag mások bűneit emlegetni, ez valamiért fontos eszköze lett az évek során a szerkesztőknek. De ki kezdte ezt a csatát és miért nem tud érvényesülni a Péld. 26:20 erről ritkán esik szó? Pedig a "háborús" hangulat szítása és fenntartása érdekében talán maguk a Bibliakutatók tették a legtöbbet régen is, és látható, hogy az aktuális tanulmányozási anyag ma is örömmel használja módszereiket. A Bibliakutatók számtalan durva provokációja az ún. "babiloni vallások" ellen, kimaradtak Az Isten Királysága uralkodik könyvből. A Hirdetők könyv viszont felsorol, helyenként gazdagon illusztrál ezek közül néhányat, melyeket természetesen a sértettek nem toleráltak. Pl. a 28. fejezetben egy Bibliakutató társukra (C.J. Woodworth-re) úgy emlékeztek a barátai (634.o.), hogy

Akit a címben vázolt témafelvetés felháborít, azt kérjük, hogy ne olvassa el ezt a cikket, különösen ne, a jw.org -ra mutató hivatkozásait!

Van egy méltatlanul keveset emlegetett történet Jézus és az apostolok idejéből, ami sok mindent tisztáz a szexualitással kapcsolatban. A mai szexőrült világban hasznos lesz ennek felidézése. Egyszer ui. Péter a következőképpen fordult Mesteréhez:

Gyülekezeti "könyv"-tanulmányozás kr 2. fej., 23–34. bek.

A 2. fejezet idáig arról szólt, hogy Jehova ... azt akarta, a népe felkészülten várja majd, hogy létrejöjjön a messiási Királyság, ezért elküldte C.T. Russellt, hogy szellemi vezetést nyújtson Isten népének, és felkészítse őket az előttük álló eseményekre.
Az 5. bekezdés szerint mindezek az előkészületek utat  készítenek a Messiás-Királyig. Hogy ez valóban meg is történt, annak bizonyítását kísérlik meg az azt követő alcímek alatt, amiből hármat már megvizsgáltunk eddig:

1. A bibliai igazsággal összhangban imádják Istent (7-14)
2. Nagy Babilon elhagyása (15-18)
3. Összegyűlnek az imádatra (19-22)

4. Buzgón prédikálnak (23-26)

Ha már ilyen fontos tevékenységként definiálja a könyv a "prédikálást", érdemes megvizsgálni, hogy mi Isten véleménye róla. Az Őrtorony szervezet láthatólag nem, de Isten vagy Jézus biztosan figyelembe vette volna ezzel kapcsolatban azt a szempontot, hogy MIT prédikáltak! Feltéve, ha egyáltalán létezett volna ilyen "teokratikus alku". A  buzgalom, és szorgalom mellett a tartalom egészem biztos, hogy kulcsfontosságú lett volna.
Az nyilvánvaló, hogy ha csak a háromságról, lélekről és pokolról szól az üzenetük, ahogyan a 7-14 bekezdések leragadtak ezeknél a témáknál, az nem vezetett volna semmilyen királyhoz, vagy királysághoz és nem lettek volna különbek a 7. bekezdésben említett személyeknél sem, akik ugyanúgy vélekedtek az említett témákkal kapcsolatban, mint a Bibliakutatók. Ezek mellett még a királyság megjelenéséről és a királyról is tanítottak, amik viszont a saját bevallásuk szerint is hiányosak, tévesek voltak, és türelmetlenségből fakadtak. A hiányosságok mértékéről, a tévedések súlyáról már óvatos utalások eddig is elhangzottak, de az igazi jelentőségét később lehet majd látni, amikor még több tényt ismernek el a következő fejezetek ezekről. Mindezek "beismerése", noha korántsem teljesek, elegendőek annak megállapítására, hogy éppen a Királysággal kapcsolatban volt a legtöbb tévedés és félreértés, mégis az ezek melletti makacs kitartás évekkel az egyes tanítások nyilvános kudarca után is jellemző  és elképzelésük szerint így is el tudták nyerni Krisztus szimpátiáját az 1914-es kiválasztásukhoz.

Gyülekezeti "könyv"-tanulmányozás kr 2. fej., 13–22. bek.

A 6. bek-ben említett állítólagos Isteni követ, Isten népének szellemi felkészítésében alkalmazott újabb két módszerét kell megvizsgálni ezen a héten!

Már a 3. bek. is így kezdődött, "Jehova ... akarta, hogy a népe felkészülten várja majd, hogy létrejöjjön a messiási Királyság". Mind a 4 vizsgált módszer, amire a 6. bekezdés utal, hasonló végkövetkeztetéssel fog zárulni, mint amit itt találunk a 13. bekezdésben. Ez nem csupán összefoglalás, hanem egy kísérlet a gyanútlan olvasó gondolatainak szándékosan egy téves irányba való orientálására annak érdekében, hogy az a gondolat ott, abban a tévedésében rögzítve is legyen a lehető legalaposabban. Bármi mást is gondolnánk menet közben a "feltáruló" ismeretek, vagy éppen leleplezett manipulációs kísérletek miatt, végül minden józan és logikus benyomásunkat megpróbálják az egyes szakaszok után ezzel a kérdéssel rendszeresen elnyomni:

"Felkészülten várták volna Isten szolgái, hogy elkezdődjön Krisztus jelenlétének időszaka, ha...?"

Gyülekezeti "könyv"-tanulmányozás kr 2. fej., 1–12. bek.

A 2. fejezet azután kezdi megvizsgálni, hogy a Királyság létrejött, miután az 1. fejezetben már megállapították, hogy a Királyság eljött. :-)

A Királyság létrejötte, a sunyi, titokzatos, hátsó szándékoktól és aljas emberi érdekektől vezérelt politikai játszmákhoz, háttérhatalmakhoz van hasonlítva a bevezetőben. Nem egyedi az ilyen típusú hasonlat, mert a 10. o. 1. számú széljegyzete, talált már párhuzamot a Királyság királya és az 1. sz-i tömegmészáros, Arkelausz között is.

2. bek. utolsó mondata szerint Jehova felkészíti népét az eseményekre, az azt követő alcím szerint pedig egy követ végzi ezt, akit elküld. Az érdekes majd az lesz, ahogyan a követ beazonosításra kerül. A folytatásban ismét megerősítést nyer, hogy Jehovának kifejezett kívánsága, hogy az emberiség jól tájékozott, felkészült legyen és ez egybevág a korábban már hangsúlyozott kifejezésekkel, miszerint szívügye a Királyság.