Gyülekezeti "könyv"-tanulmányozás kr 5. fej., 1–9. bek.
A Király fényt áraszt a Királyságra (5. fejezet)
A szemléltetések csalóka eszközök a szervezeti eszköztárban. Némelyik teljesen félre viszi az értelmezést, mint például a 3.fej.-ben is. Nem a szemléltetések, hanem a felhasználás módja és indítéka problémás, ha valami gyanúsat vagy nehezen érthetőt érzünk egyik másik alkalmazásánál. A szemléltetésnek közelebb kellene vinni a megértéshez és a felvetődő kérdéseinkre segíthetne választ találni, de ami csak még több kérdést generál az nem jó szemléltetés. Persze, ha a cél az, hogy minél áttekinthetetlenebb legyen egy téma, akkor tökéletes kiegészítő lehet a félrevezetéshez is. Mivel a múlt század elején nem sok fény áradását mutatta be idáig a könyv, nézzük, hogyan lehet mégis az ellenkezőjét publikálni ennek a ténynek!
Jézust mindjárt egy idegenvezető székébe ültetik, hogy izgalmasabb legyen a történet, de segít ez tisztábban látni a fontos igazságokat, ahogyan a beharangozó rész ezt sejtetni engedi? A fogalomzavar feltűnő a 3. 4. bekezdésekben, láthatóan nem sikerült eldönteni, hogy ki is legyen az idegenvezető! Jehova, Jézus, vagy a szent szellem? A 2-4 -ig bekezdések és az 1,2. kérdés, alaposan összekeverik ezeket, de volt már ilyen máskor is, végül pedig mint tudjuk, úgyis "egyértelmű " lesz minden. A 4. bekezdés összefoglalja mire lehet számítani a továbbiakban:
- Először megvizsgáljuk, hogyan ismertük fel azt, hogy mikor kezdett uralkodni Isten Királysága.
- Majd pedig megtudjuk, kik a Királyság uralkodói és alattvalói, illetve hogy milyen reménységük van.
- Végül látni fogjuk, hogyan értették meg világosabban Krisztus követői, hogy mit jelent a Királyság iránti lojalitás.
Egy kulcsfontosságú év felismerése
Ironizálhatnék az 5. bekezdés szóhasználatán, hogy vajon az "el-rontás, el-szúrás, el-értés, el-tévesztés" (stb.) szinonimájaként használja-e a bekezdés az "el-gondolást" is de nem teszem. Az ok, amiért elgondolásról beszélnek, nem olyan vicces. Nyilvánvaló és közismert tévedések voltak akkoriban a szervezeti tanítás jellemzői. Ezért ezek némelyikét kénytelenek beismerni, mint pl. itt az 5. bekezdésben, de ezt a lehető legkevesebb imidzs sérüléssel akarják megúszni. Tudják, hogy a téves jelzőt nem lehet megkerülni, de a nemkívánatos hatását az "elgondolás" használatával igyekszenek tompítani. Nyilvánvalóan elnézőbb fogalmazásnak képzelik, mint a téves tanítást, pláne a hamis prófétálást. Tanítani, prófétálni nagyobb felelősség, mint elgondolni! Talán ezért e szóhasználat és egyáltalán nem azt kell érteni alatta, hogy ez csupán egy elmélkedés, gondolkodás a megjelenés előtti, szakértői lektorálása volt a munkaanyagnak! Nem! Az a három téves elgondolás amit itt kivételesen elismernek a sok közül, az nem csak ennyit jelentett. Hangsúlyos tanítások, évtizedeken keresztül, kampányok által, kongresszusokon, rádióadásokban, saját és más folyóiratokban, széles körben nagy magabiztossággal, nem ritkán arroganciával terjesztett tévtanítások voltak.
Ha a címet lehetne egy kicsit is komolyan venni, "A Király fényt áraszt a Királyságra", akkor lényeges lenne legalább a kiindulási pontot meghatározni és ahhoz viszonyítani mindent amit az ún. áradásnak kellene tekinteni. Máskülönben egy zavaros, erőltetett belemagyarázás lesz minden a korábbi eseményekbe, ami a végeredmény szempontjából egyáltalán nem mindegy. El kellene tudni dönteni végre, hogy ennek a megvilágosodási folyamatnak (ahogy a szervezet gondolja) melyik pontján tartunk. Ez a szervezetbe vetett bizalom szempontjából nagyon is lényeges, mert nem lehet a végtelenségig elnézően legyinteni a régi tanításokra, régi Bibliakutatókra, és elegánsan figyelmen kívül hagyni a felelősségüket. Az eddig megismert előzményekből is tudjuk, hogy vannak tévedések, pontatlanságok, türelmetlenségek. Ha ezek némelyike elnézhető is lenne, bár isteni vezetést feltételezve, Istennek kellene elnéznünk valamit, akkor is ennyi évvel az események után tisztán elkülöníthetőnek kellene lenni a homály, derengés és megvilágosodás szakaszainak. Amíg ezt a könyvet vizsgáljuk, kénytelenek vagyunk 1914-et kiindulásnak tekinteni, mert igaz, hogy utólag, de mégis csak ez a hangsúlyos dátum a Király megjelenésével kapcsolatban. Talán nem túlzó az előfeltételezés, hogy egy világkormányzó, szellem személy következetes, kiszámítható, "szakszerű" lépéseket tesz majd. Egy ilyen szintű tevékenységbe több évezredes várakozás után, ráadásul állandó isteni felügyeletet is feltételezve, nyilván nem kell beletanulnia. Az első pillanattól, az első mozdulattól, minden tökéletes kell, hogy legyen.
Nem kell elhinni a szervezet állítását, mégis ezt a témát, hogy hogyan áraszt fényt a Király a Királyságra, azzal a feltételezéssel próbáljuk tanulmányozni, hogy 1914 óta Jézus Krisztus a Király.
Az itt következő bekezdések talán a legbizarrabb részei az egész könyvnek. Sok minden van belesűrítve. Némi elismerése múltbeli tévedéseknek, de gondosan ügyelve a megfelelő adagolásra, nehogy egy korrekt, őszinte feltárása ezeknek, teljesen aláássa a szervezet hitelét. Az 5. bekezdés tehát váratlanul, ún. téves elgondolások beismeréséről ír, utána rögtön feltesz egy ismerős kérdést
"5 Ám akkoriban még úgy gondolták, hogy
- 1874-ben kezdődött el Krisztus jelenléte,
- 1878-ban vette kezdetét Krisztus uralma az égben, és
- 1914 októberében fog teljesen hatalomra jutni a Királyság. Továbbá úgy hitték, hogy
- 1874-től 1914-ig tartott az aratás, és a csúcspontjaként begyűjtik a felkenteket az égbe.
Vajon az ilyen téves elgondolások miatt kétségek merülnek fel bennünk afelől, hogy a szent szellem által Jézus vezette a hűségeseket?"
Látható, hogy a vallomás csupán két mondat, a sajnálkozás legkisebb jele nélkül. A mentegetőzés pedig rögtön megkezdődik egy olyan kérdés feltevésével, ami egyben sugallja is azt, hogy mit kellene gondolni a dologról.
Kétségek a szellemmel kapcsolatban, vagy Jézus vezetésével kapcsolatban? Ez a fogalmazás egy pillanatnyi időt sem enged annak a végiggondolására, hogy mit is jelenthet hamis várakozásban élni, hamis időpontokra várni, évtizedeken keresztül, talán egy életen át! Nincs idő végiggondolni, hogy a Biblia mit is mond az ilyesmiről. Félrevezetően úgy állítja be az egészet, mintha csupán gondolat, elképzelés lett volna a 4 dátum, 4 féle tanítás és semmi jelentősége nem volt annak, hogy akkoriban helyes vagy téves elgondolások voltak-e azok. Ez pedig nem igaz, hiszen a Szentírás lényeges kérdéseiről ír ez a két mondat, melyekről kijelenti, hogy 40 éven át tévedésben voltak.
Ezt a módszert nem először használja a könyv. Ismerős lehet a 3.fej.17,18. bekezdésből, de már ott is sántított a magyarázat, amikor ugyanígy Jehovára terelték a gyanút saját tévedésük miatt. Úgy tűnik, a nyomaték kedvéért itt újra megismétlik a felelősség lerázását.
"5 Vajon az ilyen téves elgondolások miatt kétségek merülnek fel bennünk afelől, hogy a szent szellem által Jézus vezette a hűségeseket?
Semmiképpen sem! ... még ha Isten szolgái időnként azelőtt próbálnak is megismerni részleteket Jehova szándékáról, hogy a szent szellem segítene nekik ebben, azt nem kell kétségbe vonnunk, hogy Jézus vezeti őket."
A szervezet kiadványaiban kevés pimaszabb kijelentés olvasható ennél. Bár a megfogalmazás körmönfont, mégis csak azt állítja, hogy a téves elgondolásaikért nem felelősek, mert amíg azokat hitték, addig is szellemi és krisztusi vezetésük volt.
Ez a fogalmazás annyira következetlen, hogy jobban már nem is lehetne!
1. állítás: ne legyenek kétségeink afelől, hogy Jézus a szent szellem által vezeti a hűségeseket!
2. állítás: az is kétségtelen, hogy Jézus akkor is vezette őket, mielőtt a szent szellem segített nekik megismerni részleteket!
3. jelentés: Jézus úgy vezeti a szent szellem által a hűségeseket, hogy a szent szellemet megelőzve tár fel a szolgáinak részleteket Jehova szándékáról.
Mindez azt is jelenti, hogy Jézus és Jehova nincsenek összhangban azt illetően, hogy mikor, mit tárjanak fel az egyébként kulcsfontosságú témában."
Elképesztő így összezavarni az olvasókat! Van még a mixben idegenvezető is, de csak a lényeget idéztem. A hamis tanítások, hamis próféciák, és türelmetlenség okozta tévedések felmentése tehát így szól: ez mind csak téves elgondolás. De még ennek sincs jelentősége, mert Jézus felügyelete alatt zajlott. Különben is akik tévesen elgondoltak, azok hűségesek és készségesen elfogadják a helyreigazítást, és alázatosan kiigazítják az elgondolásaikat (Jak 4:6). Tehát minden rendben van!
A 3. bekezdés szerint tehát abban az időben, éppen ezeket a téves elgondolásokat KELLETT tudniuk. Az az időszak, megfelelő volt ezeknek a téves elgondolásoknak a hirdetésére, és arra, hogy azokat figyelembe véve átrendezzék gyökeresen az életüket.
Micsoda képtelenség mindezek után még Jézus szavait idézni az igazságról,
„az igazság szelleme, bevezet titeket a teljes igazságba” (Ján 16:13) ... Jézus ez által a szellem által éppen a megfelelő időben tudatja a követőivel azt, amit tudniuk kell Isten Királyságáról.
Mert milyen bajuk származott volna abból, ha 74-ben, 78-ban, 74-1914 -ben nem téves elgondolásokra, vagy részleges, aktuális igazságokra vezeti őket Krisztus, hanem a teljes igazságra, az igazság vizeihez, ahogy meg is ígérte földönlétekor? Miért nem teljesítette Jézus ezeket az ígéreteit, és hogy-hogy nem tűnik fel ez a könyv íróinak, hogy az egymást követő bekezdésekben közvetve tévtanításokkal vádolják Krisztust?
Ha igaz is lenne, hogy készségesen elfogadnak kiigazítást (de nem igaz), azért ez akkor sem egy sajnálkozás amiatt, hogy ugyanolyan készségesen fogadták el és pénzért árulták a hamis tanításokat is 50 éven keresztül! Hol lenne ebben alázat?
Másrészt hogyan lehet bizonyítani, hogy azt a bizonyos helyreigazítást, valóban Jézus kínálta-e elfogadásra?
Ha Jézus vezette őket a szent szellem és isteni felhatalmazás nélkül a téves elgondolásokra, miért kínálna nekik helyreigazítást? De, ha mégis így lenne, miért nem ad valami magyarázatot arra, hogy a
"2 a legcsodálatosabb, „valódi alapokkal bíró” városról, vagyis Isten Királyságáról"
nem csak egyszerűen elhallgatott fontos információkat, hanem téves dátumokat adott meg és ezekben a tévedéseikben hagyta a Bibliakutatókat évtizedeken keresztül.
7 Az 1919-et követő években Isten népe abban az áldásban részesült, hogy a szellemi fény újabb és újabb felvillanásait láthatta ... 1925-ben megjelent Az Őrtoronyban egy mérföldkőnek számító cikk, „A nemzet születése” címmel. Ez meggyőző szentírási bizonyítékot hozott fel arra, hogy megszületett a messiási Királyság 1914-ben
Vajon nem lett volna nagyobb áldás ez az Őrtorony, ha 1914 előtt, vagy legkésőbb 14-ben jelenik meg? Jézus szemléltetései konkrétan tartalmazzák, ha valaki nem várja az eljövetelét éberen, az nem kap áldást (pl. a tíz szűzről)! Itt mégsincs semmi nyoma annak, hogy valami baj lenne ezzel a 11 éves késéssel. Nincs abban semmi katartikus, hogy 11 év sötétség után egy csoport felismeri, hogy elszámolta magát! Normális esetben ez inkább szégyenkezésre adna okot, jóvátételre és bocsánatkérésre azoktól akiket félrevezettek és azoktól, akiknek a nevében tették. Miért az esemény után 11 évvel tették le ezt a mérföldkövet? Egyáltalán mennyire használja pontosan a mérföldkő kifejezést! A kulcsesemény ebben a történetben a "messiási Királyság születése" kellene, hogy legyen. Az, hogy 1914-ben ezt nem vette észre senki, attól még a kulcsesemény megtörténhetett.
Ha csak 11 évvel később (1925-ben) ismerték fel 1914 jelentőségét, ezt csak is annak tudatában lehet mérföldkőnek tekinteni 25-ben, hogy a tévedéseknek az áradata előzte meg ezt a felismerést. Az, hogy ma vissza tudnak mutatni arra, hogy 1925-től nem változtattak az 1914 értelmezésén, még mindig nem azt jelenti, hogy az az értelmezés helyes is, csupán nem változtattak rajta.
Hogy így is mérföldkő lehetne? Ez majd eldől akkor, ha ezt az évszámot is babrálni kezdik a jövőben, és láthatóvá lesz egy újabb, sokadik világosság.
A cikk arra is rávilágított, hogy az üldözések és a próbák, melyek a háborús években Jehova népe ellen irányultak, egyértelműen azt bizonyították, hogy Sátánt levetették az égből, és „mivel tudja, hogy rövid ideje van”, nagyon dühös (Jel 12:12).
A világháború nem Jehova népe ellen vagy miatta robbant ki! Hogy lehetne ezt a momentumot kiragadni a tengernyi háborús eseményből, kinevezni JEL-nek és a többi szörnyűségről tudomást sem venni? Ha a bekezdés szerint zajlottak a dolgok, akkor minden háborús részletnek kellene, hogy jelentősége legyen! Különösen azoknak, amik nagyságrendekkel súlyosabbak voltak, mint a Bibliakutatókat ért támadások. Arról nem is beszélve, hogy a 2. világháború az elsőhöz képest is egy másik szintje volt a pusztításnak, így az is egyedülálló volt sok tekintetben.
P.J.
<< | >>
Megjelenés óta a befejezés javított.
Utolsó kommentek