Írta: Jon Atack
2016. szeptember 22.
A kritikai gondolkodáshoz feltétlen szükséges, hogy képesek legyünk ellenőrizni az információ hitelességét. Ebben az első akadályt az jelenti, hogy hajlamosak vagyunk elfogadni azokat az információkat, melyek megegyeznek nézeteinkkel - ezt hívják megerősítési torzításnak - és fordítva, elutasítani azokat, amelyek nem egyeznek velük. [A fordító véleménye szerint a kifejezés legpontosabban talán így adható vissza: “a megerősítés előítéleten alapuló torzulása”, azonban mivel mások is a fentebb látható módon használják, így mi is ennél maradtunk. - a szerk.]
A megerősítési torzítás lehetetlenné teszi, hogy a bizonyítékokat objektíven megvizsgáljuk. Ha valakit érvekkel akarunk lebeszélni valamiről, amiben hisz, gyakran megtörténhet, hogy csalódunk, mivel bizonyítékainkat esetleg csípőből elutasítják. Ahhoz, hogy képesek legyünk érveken alapuló döntéseket hozni, már túl régóta ragaszkodunk a nézeteinkhez és túl nehéz félretennünk őket. Ha el akarjuk kerülni, hogy olyan önző gondolkodásmódunk legyen, mint a diktátoroknak, akik rendkívül ügyesen manipulálják a megerősítési torzítást, jól tesszük, ha megtanuljuk, hogyan ismerhetjük fel saját előítéleteinket.
Bevezetőjében a New Scientist (nevű weboldal) elmondja, hogy ‘10 emberből 9-nek valamilyen tévképzetei vannak’. A megerősítési torzítás gyakran felelős az ilyen tévképzetekért. Pusztán a bizonyítékok bemutatása a legtöbb esetben nem elegendő ahhoz, hogy az emberek gondolkodásmódját megváltoztassuk. Kognitív disszonancia lép fel, mihelyt nézeteink megkérdőjeleződnek, és ahelyett, hogy elszenvednénk a disszonanciával járó nyugtalanságot, könnyebb és kényelmesebb egyszerűen csak elutasítani a bizonyítékokat.
Tehát az első lépés a kritikai gondolkodás felé az, ha megértjük, hogy nézeteink nem feltétlenül az igazság megtestesítői: amikor nézeteinket valami megkérdőjelezi, fel kell függesztenünk a beléjük vetett hitünket, és objektívebb álláspontra kell helyezkednünk.
Amikor otthagytam a Szcientológia Egyházat, még 1983-ban, azzal az elhatározással tettem félre az egész dolgot, hogy meg fogom vizsgálni ennek a bonyolult (és végtelenül bő lére eresztett!) eszmerendszernek minden egyes aspektusát, aztán vagy elfogadom, vagy elutasítom őket.
De rájöttem, hogy gondolkodásomat a Szcientológia irányította és szemellenzőssé is tette, így aztán egymásnak ellentmondó gondolatokra kellett számítanom.
Például, a szcientológusok teljesen ráhagyatkoznak Adelle Davis táplálkozási tanácsaira, amikor azonban utánanéztem a dolgoknak, kiderült, hogy másokkal állíttatott össze egy tudományos cikkekből álló listát a könyvei számára, de nem vette a fáradságot, hogy akárcsak egyet is elolvasson ezek közül. Nézetei a legjobb esetben is elavultak, a legrosszabb esetben pedig veszélyesek. Olvastam egy könyvet, melyet a táplálkozástudomány egy professzora írt, és az abban található információ ellentmondásban volt a szcientológusok nézeteinek többségével. Ez a könyv kísérleteken és megfigyeléseken alapult, és egy képesítésekkel rendelkező szakember írta, nem pedig egy saját maga által kikiáltott guru sületlen véleménye volt.
Idővel már a Szcientológia összes jelentős tanítását elutasítottam, és bizonyítékokon alapuló, gondosan ellenőrzött eszmékkel helyettesítettem őket (noha azt állítják, hogy egyházuk a tudományon alapul, Hubbard ‘technológiáit’ egyetlen vizsgálat sem igazolja).
Végtelenül felszabadító érzés volt, amikor újragondoltam a világról alkotott alapvető feltevéseimet, és továbbra is megkérdőjeleztem még a legmegalapozottabb nézeteimet is. Valójában, valahányszor úgy érzem, hogy meg vagyok győződve valamiről, azonnal megkeresem benne az ellentmondásokat.
Az élet sokkal élvezetesebb, ha egy dogma nem szorít minket béklyóba, és biztos vagyok benne, hogy egy rugalmas elme sokkal tovább egészséges marad, mint egy merev és bigott elme.
Megtanultam, hogy megkérdőjelezzem a saját megerősítési előítéleteimet. Természetes, hogy ilyenkor védekezéssel reagálunk, de sokkal jobb, ha először tízig számolunk, félretesszük a sértődéseinket, aztán elgondolkodunk azon, mi is a problémánk.
A mindennapi gyakorlatban akkor is nyitottnak kell lennünk arra, hogy elfogadjuk a bizonyítékokat, ha azok ellentétben állnak hitnézeteinkkel, intuícióinkkal vagy érzéseinkkel. Ez nem jelenti azt, hogy mindent el kellene fogadnunk, amit csak mondanak nekünk, és ennek megfelelően alakítani a véleményünket, csak azt, hogy legyünk tudatában a megerősítési torzítás létezésének, annak érdekében, hogy a bizonyítékokat alaposabban meg tudjuk vizsgálni.
Tisztában kell lennünk hitnézeteinkkel, intuícióinkkal és érzéseinkkel, de nem dobhatjuk sutba miattuk a gondolkodóképességünket, és nem ezeknek a fényében kellene megvizsgálnunk a bizonyítékokat. Amint Etienne de la Boétie megfogalmazta: “az értelem legyen a vezetőnk, rabszolgája pedig senkinek se legyünk”.
Fordította: Eve
További olvasnivaló a szcientológiáról:
http://www.vous.hu/hir/20160703-szcientologia-vallas-ron-hubbard-konyv
Utolsó kommentek