Gyülekezeti "könyv"-tanulmányozás kr 4.fej. 1-6.bek.
Jehova felmagasztalja a nevét (4. fejezet)
Ha valakit érdekel a név története, eredete, előfordulása, stb. az fog találni hozzá irodalmat és társaságot is akik már régen elmerültek és "kiművelték" magukat a kérdésben. Különféle vélemények léteznek ez ügyben és azt a sokszínűséget ami a témában megosztja még a szakembereket is, legjobban talán az Éleslátás könyv terjedelmes szócikke adja vissza. Ez persze egyáltalán nem zavarja a szervezetet abban, hogy az alternatívákból kiválasszanak egyet, és azt igaznak kiáltsák ki. Mert garantálni egyikről sem tudják, hogy igaz, a saját elképzelésükről sem. Magam részéről ésszerűnek gondolom, hogy legyen istennek neve. Van minden teremtményének is. Azt is gondolom, hogy használni kell, de miután annyi fontosnak hitt témában csődöt mondott már az Őrtoronytudomány, nyilván óvatosan kell a névvel kapcsolatos tanításokat is fogadni. A következetlenségek nem csak egyetlen szervezeti tanításra korlátozódnak, ezért is bátorkodtam észrevételeket tenni ebben a témakörben is.
Az első bekezdések szerint Jehova úgy magasztalta fel a nevét a szervezet által, hogy olyan Bibliafordítást készíttetett velük (Úvf 1948-1960), amely sokszor használja a Jehova nevet. Hogy ez Isten neve vagy nem, helyesen használják-e vagy nem, erre nem térnek ki részletesen egy függelékre való hivatkozáson kívül, de alapvetőnek tekintik, hogy igen és használni kell. Ez tehát az alapja a 4. fejezetnek.
A 2. bekezdés szerint az, hogy 7000-szer leírták Isten (általuk helyesnek képzelt) nevét, már nagy dolognak számít. Meg lehet figyelni azt a görcsös igyekezetet, hogy miközben az Isteni névre próbálnak figyelmet irányítani, ezzel párhuzamosan már-már önmagukat imádják. Így aztán nem könnyű eldönteni, hogy a Teremtő nevének helyreállítását vagy inkább azt akarják kihangsúlyozni, hogy ezt a szervezet végezte el.
Már a magasztalni kifejezés is eleve egy fokozott tisztelet, vagy az elismerésnek egy magasabb szintjét jelenti valaki, vagy valami iránt. De az Úvf. fordítói a névhasználattal, állítólag nem csupán magasztalták, hanem felmagasztalták a nevet. Úgy látszik ez még mindig nem az a minősítés, amivel a fordítók megelégednének, mert a tiszteletadás következő hatványára lépnek azzal, hogy kimagasló felmagasztalással írják le a több ezerszeres szóismétlésüket. És ezzel érik el, hogy inkább azt állítják a fókuszba aki végzi azt a dolgot, ahelyett akiért?
Az, hogy 7000-szer használnak egy olyan nevet, amit mások egyszer sem, valóban kimagasló. De, hogy ez csakis a felmagasztalásnak a jele, nem másé, az nem biztos, hogy ennyire egyértelmű mindenkinek. Már csak azért is kérdéses, mert a két kifejezés (használni, magasztalni) nem szinonimája egymásnak, de a megfogalmazásban mégis így használják. Ezzel a logikával bárkinek tiszteletet adhatunk csupán a nevét leírva és minél többször ismételjük, annál kimagaslóbb lenne a tiszteletünk. Ez biztosan kérdéseket vetne fel jó néhány negatív Bibliai szereplő esetében is, nem beszélve a háborús bűnösökről, vagy egyebekről.
A Biblia valóban tartalmaz olyan eseményeket, melyek által Isten neve magasztalva lett. Olyan különleges események által, mint pl. az ellenségek feletti győzelmek, a népe vagy egyes személyek védelme, a bálványistenek tehetetlensége, próféciák és azok beteljesítése, csodák, stb., így valóban tiszteletet és elismerést szerzett a nevének. Mennyire kimagasló felmagasztalás ezekhez képest csupán LEÍRNI a nevet. Eléggé erőltetettnek tűnik. Persze, ha az a törekvés, hogy Isten nevét eltüntessék és vannak akik ezt felismerve nem hagyják, az dicséretes dolog is lehet, ha pontosan és szentírási alapon zajlik. De csupán ezek a bekezdések is hagynak kérdéseket a pontossággal és az írásszerintiséggel kapcsolatban, és mégis láthatóan eltúlozzák a dolog jelentőségét és minőségét. Pl. az
Először is önkényesen határozza meg az Szentírás isteni Szerzője iránti legnagyobb tiszteletlenséget, vagyis a nevét nem használni. A Bibliában nincs ilyen lista, vagy sorrend felállítva, hogy mik lennének a tiszteletlenség fokozatai, esetleg mi az ami még "belefér". Most hirtelen csak a tíz parancsolat jut eszembe, igaz ott a túlzásokról is szó van, de a függelék így magyarázza ezt a 2. bekezdésében:
...A héber szövegben Isten neve valójában 6828-szor fordul elő a יהוה (JHVH vagy YHWH) formában, amelyre általában a tetragramma elnevezéssel utalnak (ez szó szerint azt jelenti: ’négy betűből álló’).
A „Jehova” név használatával hűek maradtunk az eredeti szöveghez, és nem folytattuk azt a gyakorlatot, hogy az isteni nevet, a tetragrammát olyan címekkel helyettesítsük, mint „Úr”, „ÚR”, „Örökkévaló” vagy „Isten”...
Mit is jelent mindez? Tehát, az Isteni név formája a héber szövegben:
יהוה
mai betűkkel ugyanez a héber forma:
JHVH vagy YHWH
Ennek a formának a neve:
tetragramma szó szerinti jelentéssel négy betűből álló
Ez pedig az a forma aminek a használatával hűek maradtunk az eredeti szöveghez:
Jehova
Mert így "nem folytattuk azt a gyakorlatot, hogy az isteni nevet, a tetragrammát ... helyettesítsük,"
Próbálom megérteni, mire is gondolhatott az író, amikor ezt a két mondatot kiötlötte.
Azt állítja,
1) úgy dicséri az eredeti héber formát aminek a betűszám is a része, hogy elhagyja az eredeti héber formát és betűszámot.
És mégis,
2) hűek maradtunk az eredeti szöveghez
Az eredeti 4 héber betű, 6828-szor megerősített formájához, és ismeretlen kiejtéséhez HŰEK,
6 betűvel és egy kitalált hangzással!
A 4. bekezdés:
"Azért, hogy ne lépjük túl a fordítói hatáskörünket és ne bocsátkozzunk szövegmagyarázatba, meggondoltak voltunk abban, hogy a Keresztény Görög Iratokban hol használjuk Isten nevét. Ilyen esetekben mindig körültekintően jártunk el, háttéranyagként használva a Héber Iratokat. Emellett megvizsgáltuk a Keresztény Görög Iratok rendelkezésre álló héber fordításait, hogy megbizonyosodjunk róla, hogy a fordításunk helytálló ezeken a helyeken."
A 4. bekezdés magyarázkodása, miszerint a fordítók nem akartak túllépni hatáskörükön, egyúttal fel is hívja a figyelmet arra, hogy leellenőrizzük, vajon sikerült-e ez az önmegtartóztatás. A következő mondat rögtön cáfolja is az állítást, hiszen a szövegmagyarázat biz. értelemben már itt elkezdődik. Természetesen mindezekre nem lenne szükség, ha a görög szövegekben valóban megtalálható lenne az Isteni név, ugyanolyan módon mint a héber iratokban. A héber iratokról azt mondja az Úvf előszavának 4. bekezdése:
"isteni név ... a héber szövegben egyértelműen fellelhető közel 7000 helyen."
Tehát a görög iratokkal kapcsolatban azért a magyarázkodás, mert ott nem olyan egyértelmű a név előfordulása mint a héber iratokban. "Az isteni név..." c. szervezeti kiadvány a 23.o. 2.bek-ben kijelenti:
"...egyetlen ma meglevő kézirat — kezdve Máté evangéliumától egészen a Jelenések könyvével bezárólag — nem tartalmazza Isten teljes nevét."
Ennek ellenére, ezekről a görög iratok ma is fellelhető példányairól azt írja egy másik Őrtoronykiadvány "A Biblia - Isten Szava vagy emberé" gm 5. fej. 59–60. o.
Megbízható a szöveg?
9 ... Már láttuk, hogy a Keresztény Görög Iratok szövege jobb állapotban maradt ránk, mint bármely más ősi irodalomé. Kurt és Barbara Aland, a Biblia görög szövegével foglalkozó két tudós, majdnem 5000 kéziratot sorol fel, amelyek az ókortól napjainkig fennmaradtak, sőt néhányuk az i. sz. II. századból. A nagy tömegű bizonyíték összességében azt mutatja, hogy a szöveg lényegében sértetlen. Ezenkívül számos ősi fordítás létezik — a legkorábbi körülbelül i. sz. 180-ból származik —, amelyek szintén a szöveg pontosságát bizonyítják.
10 ... Az a szöveg, amellyel ma rendelkezünk, alapjában véve ugyanaz, mint amit az eredeti írók leírtak, pontosságát pedig az a tény erősíti meg, hogy a korabeli keresztények elfogadták.
Ezek után mindenki döntse el maga, mennyire komoly az a fordítóbizottság és a munkája, amelyik az Úvf. függelék utolsó bekezdésében leírja, hogy szám szerint mennyi bibliai változtatást alkalmazott az eredeti szövegekhez képest:
A Keresztény Görög Iratokról készített fordításunkban 237 helyre tettük be az isteni nevet.
Visszatérve a fejezet 3. bekezdéséhez, az egyik állítása, hogy az isteni név jelentésével kapcsolatban az Úvf. írásának idejére lettek tisztában (1947-). A már eddig is kínos, "Jehova segített megérteni a népének" című játékba, a név jelentésével kapcsolatban is igyekeznek őt bevonni. A korábban már néhányszor felvetődő olvasói kérdésre, hogy Jehovának miért lehet jó évtizedeken keresztül tévelyegni hagyni a népét bizonyos dolgokban, most sem kapunk választ. De azért fölöttébb érdekes, hogy egy kiválasztott népet, brutális módszerekkel megtisztított és átvilágított emberekkel és Isten által jóváhagyott gyakorlatokkal, miért hagyna az Istenük, akár csak rövid időre is tévedésben, pont a felmagasztalni szánt nevének jelentésével kapcsolatban, nem hogy évtizedeken át.
- Ez vagy azt jelenti, hogy nem is olyan kiemelt ügy ez a felmagasztalás, vagy
- nem is az a nép végzi, akik nincsenek tisztában az alapfogalmakkal, vagy
- egyszerűen szó sincs nevének felmagasztalásáról, hiszen
láthatóan akkora a fogalomzavar más kérdésekben is, hogy annak aki állítása szerint éppen kimagaslóan felmagasztal, fel sem tűnik, hogy sokkal inkább gúnyolja, gyalázza és mocskolja azt a nevet. A felelősségét majd a név tulajdonosa megállapítja, a következményekkel együtt, de az olvasónak tisztán kellene látnia, hogy miben vesz részt, ill. egyáltalán akar-e abban részt venni, amibe talán csak belesodródott.
Befejezésül még egy utolsó találós kérdés a 6. bekezdésben:
6 A történelem folyamán Jehova megengedte, hogy a szolgáinak részük legyen a neve megszentelésében.
Természetesen mi nem tudjuk még szentebbé tenni Isten nevét, hiszen az már a legteljesebb mértékben szent.
De akkor hogyan tudjuk megszentelni? Ézsaiás kijelenti: „A seregek Jehováját, őt tartsátok szentnek”. Jehova pedig ezt mondta a népéről: „megszentelik a nevemet..., és tiszteletteljes félelemmel tekintenek Izrael Istenére” (Ézs 8:13; 29:23).
A megengedte, tudjuk, nem tudjuk, hogyan tudjuk fogalmak zavarában azért ne menjünk el szó nélkül amellett sem, hogy ezek a versek amellett, hogy Ézsaiás kortársainak szóltak, nem említik egyszer sem, hogy leírni Isten nevét akárhányszor, olyan kimagasló dolog lenne. És még sokkal több mindenről nincs szó, amiket azonban a jövő heti anyag tartalmaz.
P.J.
Utolsó kommentek