Gyülekezeti "könyv"-tanulmányozás kr 3. fej., 13-22. bek.
Jézus fényt áraszt Isten szándékára
"Egyértelműzéssel" kezdődik a heti anyag. Általában nem ez a kifejezés adja meg a mondanivaló hitelességét, vagy megalapozottságát, de használói hatásosnak képzelik, főleg olyan szövegkörnyezetben, ahol valójában nem is olyan egyértelmű minden.
"Jehova egyértelműen rámutatott, hogy Jézus a megígért Mag...
Jézus ... félreérthetetlenül azonosította az 1Mózes 3:14, 15-ben szereplő kígyót"
De itt a 13. bekezdés a bibliai próféciákkal kapcsolatban használja a kifejezést, és azok valóban előremutattak Jézusra. Ez azonban nem jelent többet, mint hogy a próféciák szerzője és beteljesítője megbízható, valamint a feljegyzések is (a Bibliában) azok. De ebben semmi különleges nincs, ezt mindig is tudtuk.
Ez a bevezetés mégis inkább gyanakvást ébreszt, mint nyomatékosít, vajon megint minek az elfedésére készülnek, milyen későbbi figyelemelterelés része ez? Sokat nem kell várni a kibontakozásra, mindjárt a 14.bek. alkalmazza is a korábban bemutatott fogalomkeveréses módszert a meg nem értett és a félreértett, ill. félremagyarázott dolgokkal, természetesen a Királyság témakörben. Az igaz, amit a 14.bek. állít, hogy Isten szolgái a bibliai időkben sokszor nem értettek dolgokat azonnal, de később igen. Az már kevésbé, amit ezzel sugallni akar a könyv, hogy ez ugyanaz lenne mint a 20.sz-i meg nem értések. A különbség lényeges, mert az ókori meg nem értés az egyszerűen az ismeret hiánya volt, a modern kori meg nem értés viszont nem valaminek a hiánya, hanem 1.) a hamis tanítások megfogalmazása, 2.) az azokhoz való ragaszkodást jelentette az esetek többségében. És ez természetesen nincs egyensúlyban semmilyen mérlegen.
Elgondolkodtató, hogy ha a Teremtőnek valóban az lenne a módszere, ahogyan az ideiglenes, vagy aktuális igazságokról tanít ma a szervezet, akkor erre miért nem látunk példát soha a bibliai történetekben!? Ha a szervezet módszereit támogatná a Teremtő, akkor hasonlóan kíváncsi ókori szolgáival kapcsolatban, Neki valahogy így kellett volna gondolkodnia:
"mindegy milyen ismeretet, csak adjunk valamit nekik, majd a megfelelő időben úgyis korrigáljuk"!
Pl. Tudjuk, hogy Dánielt és Jánost is nagyon érdekelték a látomásaik. Miért nem olvasunk arról, hogy ez az Istennek kedves férfi, a másik meg Jézusnak a meghitt barátja, csillapíthatta volna valahogy a kíváncsiságát? Nem volt szabad találgatniuk, mert a parancs az volt, hogy zárd be, pecsételd be! Mikor és kinek jött ezzel ellentétes utasítás, nyisd ki, bontsd fel a pecsétet és publikáld ahogy tudod (és ha rájössz, hogy marhaságot írtál, javítsd át, annyiszor, ahányszor szükségét érzed). Egyetlen egy sem volt közülük olyan vakmerő, hogy nekiállt volna értelmezéseket gyártani, majd amikor kudarcot vall, újabbakkal helyettesíteni. A 15. bekezdésben mégis Bibliai példák sorakoznak, amik állítólag párhuzamosak a mai botladozásokkal. Így kezdődik:
"I.sz. 33-ban Jézus világosan feltárta, hogy...
A tanítványai azonban nem értették meg egyből ennek a kinyilatkoztatásnak a jelentését..."
Tehát a világos feltárást nem értették meg! Mi lehetett ennek az oka? Jézus világos beszéde nem volt elég világos, vagy a tanítványok értelmi szintje volt kevés az érthető és világos beszéd felfogásához? Valójában a János 14:2–5, amire a bekezdés utal, nem is használja azt a fellengzős kifejezést, hogy "Jézus világosan feltárta". Hiszen nem értették, akkor, hogyan lett volna világos!? Ami viszont ugyanebben a részben, a 26. versben olvasható, vagy a 15:26-ban, arra még csak célzás sem történik itt. Ugyanis Jézus nem hagyta sokáig tudatlanságban őket. A Máté 13:11 is egy olyan epizód, melyben éppen, hogy a megértésről van szó. A Cselekedetek 1:8 szerint közvetlenül a mennybemenetele előtt Jézus újra megígérte nekik, hogy segítség jön hamarosan a megértéshez. Még 2 hónap sem telt el és a szellem által már tisztán láttak és attól kezdve tanítottak is a tanítványok. Mit tettek ezalatt? Ha a mai gyakorlatoknak ők adták a mintáját, akkor az írások arról szólnának, "hogy hirdettek úgy, ahogy megértették, pünkösdkor pedig a szellem kijavította őket, majd kiálltak a tömeg elé a Péld. 4:18-ra hivatkozva, és szépen Jézusra fogták a tévedésüket! Ennek láttán 3000-en megtértek, ami mutatja, hogy a kiigazítás időszerűnek bizonyult és Jehovától jött". Érvelhettek volna pl. azzal is, hogy Dániel sem értette! De ők nem tettek semmi ilyesmit az evangéliumok szerint. Amíg nem értették, nem is tanították, amit pedig a szellem hatására mondtak, azt soha nem kellett kiigazítaniuk.
Ez a folyamat ugyanaz lenne, mint aminek a szemléltetésére felhozza a Királyság könyv? Óriási különbség látszik!
Amit ma tudunk, az érdekes módon ugyanonnan származik, ahonnan a tanítványok ismerete is! A mai megértéshez ugyanazokat a forrásokat használjuk, mint amiket az első keresztények megértettek. Nincsenek újabb levelek, kinyilatkoztatások, próféciák, de még a vezető testület ihletettségét is tagadják a kiadványok, ellentétben az 1.sz-iakkal, akik ihletés alatt írtak. Honnan lenne plusz képesség a mai időkben akár az új ismeretekhez, vagy azok kiigazításához? Különbség az is, hogy az akkori feljegyzésekben sehol nem olvasni azokat a kifejezéseket, hogy kiigazítás, téves elgondolás, helytelen következtetés, és különösen nem, hogy ilyen módokon tanítottak vagy igazságnak neveztek volna bármit, akár csak kis időre is, ami viszont manapság nagyon gyakran előfordul. A vezető testület tagjai még viccelődnek is egy-egy videóelőadásukban azon, hogy mennyire nincs állandóság a főhivatalban. Úgy tesznek mintha a változtatgatások valamiféle erényt jelentenének. Pedig nem! (Példabeszédek 24:21)
A 13-16. bekezdések tehát hiába próbálják azt a benyomást kelteni, hogy az 1.sz-i és a 20.sz-i megértési folyamatok pontosan ugyanolyanok. A jelenkori kudarcokra itt használt jelzők közül, egy sem található a Bibliában az első sz-i. ismerethiányra alkalmazva. A lényeg azonban még így is átlátszik a bekezdésekből, ha szó szerint nem is írják le, de nagyon fontos kiemelni az első keresztények védelme érdekében ti., hogy a meg nem értett dolgokat nem tanították! Téves elképzeléseik voltak, de téves tanításaik nem!!! Ez fontos, mert a tévtanítás, hamis prófétálás, létező fogalmak, és gyakorlatok voltak abban az időben is, de olyan toleranciát sem Krisztus, sem Jehova, vagy az első keresztények nem mutattak ilyen irányban, mint Jehova Tanúi, amikor a saját hibáikról van szó. Vagyis az csak képzelődés, hogy a Teremtő is alázatnak tartaná a sokszorosan kudarcot vallott és végképp tarthatatlan álláspontok kényszerű feladását.
Bőséges lesz az igaz ismeret a vég idején
Fölöttébb érdekes ami ez alatt az alcím alatt olvasható az igaz ismeretről és annak bőségéről. A 17. bekezdés 3 mondaton keresztül azt hangsúlyozza, még bibliailag is alátámasztja, hogy az igaz ismeret után pásztázva kell kutatni, erőfeszítést kell tenni, gondosan és alaposan kell vizsgálódni. Majd a 4. mondat egyszerűen agyoncsapja mindezt a következőképpen:
"... függetlenül attól, hogy milyen alaposan vizsgáljuk meg a Bibliát,
csak akkor érthetjük meg, ... ha Jehova segít nekünk ebben..."
Az ebből következő, logikus következtetés, még ha nincs is kimondva az, hogy ami az előző 3 mondatban elhangzott, nyomatékkal, bibliaverssel, az nem számít, kizárólag az, hogy Jehova segít-e! Ez egyben azt is jelenti, hogy amire a vég idején azt mondjuk "igaz ismeret" az csakis Jehovától jön, ha pedig azt állítjuk, a "mi ismeretünk bőséges" (az alcím szerint igen) azt is állítjuk egyúttal, hogy nekünk már segített Jehova, és csakis neki köszönhetjük, nem a gondosságunknak és nem is az alaposságunknak.
Az egyértelmű következtetések mellett ugyan kevésbé egyértelmű, de sejthető, hogy itt nem ellentmondásról van szó, hanem arról, hogy egyszerre akarnak babérokra törni az alaposság és gondosság hangoztatásával, ugyanakkor igényt tartanak arra a szent státuszra is amit az Isteni támogatás jelenthetne. Hogy melyik mögött mennyi realitás és megalapozottság van az nem is számít, mert a jóhiszemű emberek úgyis elhiszik mindkettőt, anélkül, hogy bármelyiknek utánajárnának. Mindenesetre egy objektív olvasónak nem segít a 17.bek. eldönteni, hogy érdemes-e erőfeszítéseket tennie vagy elég, ha csak Istenre vár a megértés és az ismeret bőségét áhítozva, esetleg mindkettőre szükség van-e.
A következő bekezdésekben (18.) olvasható magyarázatok beazonosítása nem könnyű, talán "szómágia" az, ami itt olvasható. A korábbi tévedéseknek nem a beismerését, hanem az indoklását lehet megfigyelni, olyan módon, ami inkább a szavakkal való bűvészkedésre emlékeztet, de alázatra semmiképpen, pedig a sorok írója erről akarja meggyőzni az olvasót.
"A 4. és 5. fejezetben látni fogjuk, hogy Isten népének az elmúlt száz év során többször is kiigazítást kellett tennie a bibliai igazságok értelmezésében. Vajon ez azt bizonyítja, hogy Jehova nem támogatja a népét?"
A kérdés feltevése így nem releváns. A kiigazítások szükségessége egyáltalán nem a támogatás, vagy "nem támogatás" függvénye. Isteni támogatás nélkül is lehet valaki ésszerű, bölcs, körültekintő és előrelátó. Ennek következtében nem kell kiigazítania magát, mert eleve megfontolt kijelentéseket tesz, hallgat a tanácsra, különösen, ha az Bibliai, vagy a tapasztalatra, nem türelmetlen, stb.
Ahelyett, hogy az "Isteni támogatás" említésével elterelik fontos kérdésekről a figyelmet, sokkal kézenfekvőbbnek tűnne egyszerűen azzal foglalkozni, hogy
- miért kellett kiigazítani, vagy
- miért ilyen sokszor, vagy
- mit bizonyít mindez?
Valójában a ki nem mondott állításokkal az előző bekezdés egyetlen felelőst nevezett meg a tanítások pontatlansága miatt, magát Jehovát. A 17.bek. ui. azt állítja (és nem a kiigazítások), hogy Jehovát kellett kiigazítani, vagy Ő magát igazította ki, ráadásul többször is az elmúlt 100 év során. Ez az ami egyenesen következik a 17.bek. érveléséből és semmi más. "Támogatja-e a népét", arra azt lehet mondani, szintén az előzőekből kiindulva, hogy nem! Csak bele kell gondolni miféle támogatás lenne, ha folyton kiigazításra szoruló, téves elképzelésekhez segítené a népét? Ezt támogatásnak nagy képzelőerővel sem lehet nevezni, hanem inkább félrevezetésnek.
Nem elég, hogy a kérdés nincs kapcsolatban az előzményekkel, a válasz is irreleváns a kérdéssel, így még inkább távolodik az előzménytől, sőt már semmi köze hozzá.
Miféle magyarázat a többszöri téves elgondolások kiigazítására az, hogy azokat akik félik Jehovát, a hit és az alázat jellemzi, és Jehova nagyra értékeli ezeket a jellemvonásokat? A többszöri téves elgondolások inkább hozzá nem értést bizonyítanak, mint Isteni támogatást.
Ez egy tökéletes példa a mellébeszélésre, ami nem áll le, hanem folytatódik a következő mondatokban, egyre jobban zavarva az elmét az arra való összpontosításban, hogy megtalálja a magyarázatot az igazi, a helyénvaló és logikus kérdésekre. Ha semmi más nem számít a bőséges igaz ismeret megszerzésében, csakis az, hogy Jehova segített hozzá, akkor, hogyan lehetséges, hogy az elmúlt száz év során többször is kiigazítást kellett tenni a bibliai igazságok értelmezésében, amihez Ő segített hozzá? Miért nem tudott mindjárt hozzásegíteni ahhoz, amit nem kell kiigazítani? Ez az érvényes és logikus kérdés sem hangzik el, így aztán választ sem kapunk rá. A válasz kizárólag Jehova hibáztatása lehetne a logika szabálya szerint, de ennek említése itt azt hiszem felesleges.
Mit mondhatunk a Bibliaversekről, azok mennyivel visznek közelebb a tisztánlátáshoz?
A Héb 11:6 szerint nem a tévedésben levők kapnak jutalmat, hanem a komoly igyekezettel kutatók.
De miféle jutalom az, ha többszörösen kiigazításra szoruló téves elgondolásokra jutnak?
Mennyire ésszerű az, hogy Ádámtól Jézusig, 4000 éven keresztül nem kellett kiigazítani senkit és semmit, különösebb kutatás nem is folyt ez idő alatt Királyság ügyben, viszont Russelltől napjainkig, csupán 140 év alatt pedig szinte mindent, méghozzá többször is?
Vagyis nem lehet értelmezni ezt a bibliai hivatkozást ebben a szövegkörnyezetben.
A Jak 4:6 szerinti alázatot pedig hogyan mutatnák ki azok akik többször is kiigazításra szorultak téves elképzeléseik miatt? Ha egyszer is kiigazította volna őket Isten és abból tanultak volna, akkor talán alázatosak lennének.
De mivel ez többször is előfordult, sőt folyamatosan ez a helyzet, ez nem inkább annak a jele, hogy nem tanultak a korábbi kiigazításokból?
Mi mást jelenthetne mindez az alázaton kívül, ha a bibliavers már csak a "gőg" opciót hagyja meg?
Látni lehet, hogy a Bibliaversek nem alkalmasak arra, hogy kicsit is a tévelygők és tévedéseik mentségére szolgáljanak. Nem is csoda, hiszen milyen alázat az, hogy pl. 1914-re várták a mennybemenetelt, de az nem történt meg, ezért "áttették" 1 évvel későbbre, de akkor sem. Ha elismerik, hogy nem történt mennybemenetel, akkor csupán elismerik a tényeket, hisz láthatóan a földön voltak. Hol van ebben alázat? Vagy az 1925-re várt ókori hűségesek feltámadása, vagy a nemzedéken belül várt Armageddon, ezek mind nem történtek meg. Annak elismerése, hogy mindezek nem történtek meg, csupán annyit jelent, hogy nem vitatkoznak a nyilvánvaló tényekkel. Az alázat nem ezt jelenti. Egy bocsánatkérés, vagy sajnálkozás talán igen, ilyen viszont sosem volt és láthatóan itt sincs, csupán a kozmetikázás folyik gőzerővel.
A Jak 4:6 azt is tartalmazza, hogy az Isten ellenáll valakinek és az elmúlt 100 év során az évszámok feltárásának láthatóan ellenállt. De a nemzedék feltárásának is, mert jelenleg a sokadik és nem éppen bibliai verziója van forgalomban. Ugyanezt el lehet mondani a hű és bölcs szolga értelmezésével kapcsolatban is. De akkor mit is jelentenek Jakab szavai? Talán azt, hogy Isten ellenáll az alázatosaknak is?
Íme egy lehetséges magyarázat a 19. bekezdésben!
"Amikor a Királyság 1914-ben létrejött, Isten népének még csak részleges ismerete volt arról, hogyan fognak beteljesedni a Királysággal kapcsolatos próféciák."
Vajon az 1914-es tanítások a maiaknak, melyik ún. "részlegét" tartalmazták? Ma már nagyon kevés megegyező részletet találnánk a 14-esekkel, ha egyáltalán van ilyen. Ha meg lehetne kérdezni egy őszinte tanút a múlt század elejéről, az biztosan nem így nyilatkozna az ismeret akkori állapotáról. A Bibliakutatók egyáltalán nem tartották részlegesnek az ismeretüket. Pénzért, haszonnal forgalmazott több kötetes kiadványaikban, előfizethető folyóirataikban, kampányokban, stb. nagyon is határozott, magabiztos üzeneteket hirdettek, többek között a Királyságról is. A korabeli irodalmakban nyoma sincs a visszafogottságnak, vagy óvatosságnak, amit pedig a részlegesség tudata, vagy legalább az alázat (már, ha lett volna ilyen) igen csak indokolt volna. Inkább arról lehet szó, hogy azt képzelik, talán lehet csökkenteni az akkori kudarcok súlyát, elődeik felelősségét úgy, hogy utólag ismeret hiányra hivatkoznak. Az irodalmak mennyisége (fajtája és db-száma), valamint a bibliai témák értelmezésének mélysége bizonyítják, hogy részleges ismeretre hivatkozni nem elegáns dolog. Sokkal inkább azoknak a félrevezetése, akik nem tudnak, vagy fel sem merül bennük, hogy utánanézzenek az ilyenfajta kijelentések valóságtartalmának. Ez pedig nem más mint a hatalommal való visszaélésnek az egyik formája, tulajdonképpen csalás. Talán cinikusan hangzik, ha itt újra idézzük a iménti kérdést, de mi mást tehetnénk:
"Vajon ez azt bizonyítja, hogy Jehova ... támogatja a népét?"
Ugyanez a bekezdés (19.) a részleges ismeret mellett a helytelen következtetés kifejezéseket is mentségül ajánlja a gondolkodó elmének. Az egyiket ki kell egészíteni, a másikat meg ki kell javítani. Ha pedig gondot is okozott, akkor bocsánatot is kellene kérni. De itt erről szó sincs. Először még úgy tűnik, mintha valami beismerésféle kezdene kibontakozni, amikor a helytelen következtetésekről esik szó, de a bekezdés lezárása hirtelen fordít ezen amikor kijelenti:
"Jehova megengedi, hogy a szolgái még jobban megértsék a szándékát"
Ha Jehova valóban úgy adagolja a megértést, hogy az átmenetileg tévedésben, helytelenségben tartja a népét, akkor a "még jobban megértsék", megtévesztően utal arra, hogy már eddig is értettek valamennyit és ahhoz képest történik még jobb, vagy még több megértés. De hogyan lehet a helytelen következtetésekből adódó kiigazítások szükségét úgy magyarázni, hogy még jobb megértés. Ami részleges, hiányos, helytelen, kiigazításra szorul, abból nem lehet úgy továbblépni, hogy még jobban! A részleges, az még jobban csak részlegesebb lehet, nem teljesebb. A helytelent fokozni még jobban az is csak rosszabb lesz. Az akkori kiadványok szerint inkább úgy lenne helyes fogalmazni, hogy Jehova nem a még jobb megértést engedte meg, hanem, hogy még jobban találgassák a szándékát, mert sokszor még évtizedekkel később sem tisztázódtak biz. tanítások, némelyik pedig még a közelmúltban is gyökeres változtatásokra szorult.
"Isten népe alázatos, és készségesen elfogadja a kiigazítást"
Erről az időnként felbukkanó szófordulatról érdekes lenne egyszer megtudni, hogyan is zajlik a valóságban! Mielőtt a tanítások megérkeznének utolsó állomásukra, a gyülekezeti tagokhoz, hogy elfogadják azokat, milyen elfogadási, vagy elutasítási folyamatokon mennek ezek keresztül? Ki lehet az, aki kínálja és pontosan ki az aki elfogadja azt a bizonyos kiigazítást? A gyülekezetekben, az a tapasztalat, hogy még kérdéseket sem lehet feltenni a nyomtatott anyaggal kapcsolatban, ami pedig még csak nem is vélemény, csupán tisztázni való lenne. Ha létre is jönne ilyen párbeszéd valami csoda folytán, utána lehetne csak véleményezni, ami még mindig nem egy kiigazítási javaslat. Az lehetne a legutolsó. De mekkora esély van arra, hogy békésen lezajlik egy ilyen folyamat bármelyik gyülekezetben és a vége valami alázatos, készséges elfogadás és kiigazítás lenne? És ez még csak gyülekezeti szint, a tanítások pedig nem itt "keletkeznek".
Először is az igaz ismeretet (aminek állítólagos bőségéről az utolsó mondat ír, plusz az alcím) nem kell kiigazítani egyszer sem. Soha! Ez lenne a lényege, ezért igaz! Továbbá Isten népét (amennyiben Jehova Tanúi azok lennének) nem igazítja ki senki! A saját hibájukat maguknak kellene kiigazítani, de ők nem hallanak meg sem belső, sem külső kritikát. Ha pedig magától veszi észre a vezetőség, hogy hiba van, szintén nem értelmezhető, hogy "elfogadják a kiigazítást". Soha nem kérnek és nem is fogadnak el semmiféle észrevételt, sem Szentírási, sem csupán ésszerű alapon, nem hogy kritikát. Ha bárki, bármilyen egyszerű tanítást érintő kérdésben is kiigazítást javasolna, azt kockáztatná, hogy eljárás indul ellene ami akár a kizárásához is vezethetne. Ha pedig ezt kívülről kezdeményezné valaki, azt támadásnak tekintenék, amire szintén nem hallgatnának. Ez egy ingerült, gőgös, önelégült reagálás és hiperérzékenységet mutat, ami az alázattól igen távol áll.
"mi a próféciát addig meg nem érthetjük, amíg be nem teljesedett, vagy amíg nincs beteljesedőben"
Kérdés 1. Akkor mi értelme a próféciának?
A prófécia jelentése, előre megmondani, mi fog történni.
Amikor azt mondjuk el, hogy mi történt, az pedig történelem.
Amikor szintén utólag, de nem az mondjuk el ami történt, az történelem hamisítás.
Kérdés 2. Mi van akkor, ha már állítólag beteljesedett a prófécia, de még mindig nem értjük? Pl. hbsz-val kapcsolatos legutolsó zavarok:
Az utolsó mélyreható tisztázás szerint (2013.07) a vezető testület a hbsz, a főhivatalban (!) E könyv bevezető levele szerint a vezető testület háziszolgák, akik nem csak a főhivatalban vannak. A kinevezésükről azt írja a Hirdetők könyv, hogy Maria Russell-től van, ez a könyv pedig, hogy Jézustól, később pedig Jehovától.
Nagyon úgy látszik, hogy a próféciákat talán könnyebb lesz megérteni, mint ezeket a bekezdéseket!
A kiigazítások megrostálják Isten népét
Ki mondja ezt, és milyen alapon jelenthető ki? Mert az világos, hogy ilyen közvetlen Bibliai kijelentés nincs! Ez a mondat azt sugallja, mintha a kiigazításoknak ilyen kiválogató célja is lenne. Mindenesetre lehetővé teszi, hogy kissé elmerengjünk a lehetséges jelentésén.
Tehát Jehova vagy Jézus, szándékosan nem tár fel létfontosságú ismereteket kíváncsi szolgáinak, hagyják, hogy azok tévelyegjenek a megértés utáni kutatásban, majd amikor egy tévedésük mellett már évtizedekig kitartottak, kiigazítják azt és akkor megfigyelik, mennyire fogékonyak a bizonyos kiigazításra. Aki nem az, őt kirostálják. És minden kezdődik előröl, mert a kiigazított tanítást is kiigazítják egy idő múlva, csak hogy újra megrostálhassák azokat, akik egyszer már kiállták ezt a próbát.
Az állatvédők biztosan dühösen kampányolnának, ha ehhez hasonló kísérleteket végezne valaki élőlényeken! De, azt állítani erről, hogy a Teremtő Isten vagy Jézus Krisztus így rostálja azokat akik menedéket keresnek náluk! Hát erre én nem találok szavakat. Viszont van hozzá Bibliai magyarázat a következő bekezdésben.
Az alcím, valamint a 20. bekezdés szerint az ókori szövetségváltás, törvény~ről Krisztusi~ra egy kiigazítás volt. Valóban? Vajon a törvény melyik része volt téves, helytelen, vagy rosszul értelmezett? A mai kiigazítások okaként ezek szoktak ui. felmerülni. A Teremtő Istentől származó, 1600 éven keresztül érvényes, addig egyetlen részletében sem változtatott törvénygyűjteményt egyszeriben ki kellett igazítani? Mennyire helytálló kiigazításról beszélni akkor amikor egy komplex törvényrendszert egy az egyben félretesznek, hogy egy teljesen más alapokra épülő, más történelmi korban és más célt szolgáló törvény kerüljön a helyére. Ez egy kiigazítás?
Az imént a modern kori kiigazítások szövegkörnyezetében megtaláltuk a részleges ismeret, helytelen következtetés kifejezéseket is. A végidőben szükséges kiigazítások szemléltetéseként, vagy magyarázataként párhuzamba állított ókori szövetségek cseréjére is alkalmazhatók lennének ezek a kifejezések? Tényleg ugyanúgy volt helytelen a törvényszövetség, mint Russell és Rutherford tanításainak zöme napjainkban? Ahogyan a 20.sz-i pásztorok téves elgondolásait folyamatosan ki kellett igazítani, úgy igazította ki a Krisztusi szövetség, a téves törvényszövetséget? A 20. bekezdés az alcímével együtt ezt állítja! Még nacionalista érzelmeket is bevon ebbe az abszurd szemléltetésbe, amitől aztán még bizarrabb lesz az egész.
"Pál apostol az ihletett leveleiben kijelenti, hogy a Törvény nincs többé érvényben"
Azt viszont nem tette hozzá, hogy aki továbbra is megtartja, az büntetésben részesül! A 21.bek. mégis ezt próbálja elhitetni. Ha ez baj lett volna, akkor ezzel kellene folytatódnia Pál kijelentésének és nem lenne szükséges teljesen más szövegkörnyezetből ideráncigálni a fenyegetést. A 2.Péter 2:1-et felhasználva ui. képesek hamis prófétáknak nevezni azokat, akik a körülmetélkedést (nem az egész törvényt) még mindig fontosnak találták. Kizárják a királyságból is őket és pusztulásra méltónak tekintik. Holott sehol nem nevezik hamis prófétának a mózesi törvény tisztelőit és büntetésekkel sincsenek fenyegetve az írásokban. Az tény, hogy évtizedeken át, még a jeruzsálemi határozat után is ez folyamatosan vita tárgya volt. De bűnnek biztosan nem tekintették. Annyira nem, hogy Pál, amikor a jeruzsálemi vének levelével a zsebében elindult a gyülekezeteknek kihirdetni, hogy nem kell már körülmetélkedni, az első dolga az volt, hogy görög származású útitársát körülmetélte! (Csel.16:3) Ha a 21.bekezdés fenyegetése igaz lenne, akkor Pál ezzel a tettével magát is és Timóteuszt is kizárta a királyságból!
Ez az érvelés attól lesz fenyegető, mert a Bibliaversekkel látszólagos írásos alapot ad. De azok különböző szituációkban, helyszíneken és időpontokban elhangzott kijelentések voltak, és így "összegyúrva" sajátos értelmező szöveg kíséretében már nem azt jelentik, amit külön-külön, az eredeti szövegkörnyezetükben. Ez persze nem számít, ha nem a pontosság a cél és ebben az esetben így van. A látszólagos Bibliai párhuzam így is megvan a modern kori tanítások kényszerű variálásaira. Ezt a célt pedig eléri a "Bibliai mix", mert elemezni nem sok tanúnak jut eszébe a leírtakat vagy egyszerűen nincs rá idejük.
- Pál apostol az ihletett leveleiben kijelenti, hogy a Törvény nincs többé érvényben, Kolossé 2:14 (Róma i.sz.59-61)
- alázatos keresztények elfogadták Pál ihletett magyarázatát Cselekedetek 13:48 (Antiokhia)
- Mások rossz néven vették a kiigazításokat, és a saját értelmezésükhöz ragaszkodtak Galata 5:7–12 (...i.sz.50-52)
- Akik nem változtattak a nézőpontjukon, elveszítették azt a lehetőséget, hogy Krisztus társuralkodói legyenek 2.Péter 2:1 (Babilon i.sz. 64)
Ha csak a 20., 21. bekezdéseket nézzük, úgy tűnhet, hogy az egymást követő mondatok egy folyamatot írnak le, és mind annak a következményei, hogy Pál kijelentette, a törvény nincs többé! Ilyen kijelentést azonban Páltól nem találni a Bibliában! Ez egy összefoglalása, leegyszerűsítése más kijelentéseknek. Így a következő mondatok sem kapcsolódhatnak a nemlétező kijelentéshez úgy, hogy azt támogassák. Másrészt a kiragadott Bibliaverseknek azt kellene bizonyítaniuk az alcímmel összhangban, hogy a TÖRVÉNY KI LETT IGAZÍTVA. Ezt viszont sem Pál, sem más nem mondta, és a Bibliaversek sem alkalmasak ennek bizonyítására sem külön, sem így összeválogatva.
Jézus azonban említette a törvényt és a beállt változást is, de az cseppet sem hasonlít az Őrtoronymagyarázatra. A Máté 5:17-20 így szól:
17 Ne gondoljátok, hogy megsemmisíteni jöttem a Törvényt vagy a Prófétákat. Nem megsemmisíteni jöttem, hanem betölteni; 18 mert bizony mondom nektek, hogy előbb múlna el az ég és a föld, mint hogy a legkisebb betűből egy is, vagy egy betű egyetlen írásjele is elmúljon valamiképpen a Törvényből, s ne történjen meg minden. 19 Aki tehát megszegi e legkisebb parancsolatok egyikét, és aszerint tanítja az embereket, azt az egek királyságára »legkevésbé méltónak« fogják hívni. Aki viszont cselekszi és tanítja ezeket, azt az egek királyságára »méltónak« fogják hívni. 20 Mert mondom nektek, hogy ha az igazságosságotok nem múlja felül az írástudókét és farizeusokét, semmiképpen nem mentek be az egek királyságába.
Mindezekre a 22. bekezdés magyarázata így szól:
"Az utóbbi évtizedekben Jehova segített egyre jobban megérteni a Királysággal kapcsolatos igazságokat. Például világosabban látjuk, ..."
Erről lenne szó?
Honnan lehet tudni, hogy ez a látásmód VILÁGOSABB, bármilyen témában és nem egyszerűen csak más? A szervezet történelmét és gyakorlatait ismerve (és ehhez csupán ennek a 3 fejezetnek az elolvasása is bőven elég), senki nem lehet biztos abban, hogy ez az utolsó világosság, ami után már nem lesz változás.
"Hogyan reagálsz az ilyen kiigazításokra? Erősítik a hitedet?"
Az enyémet feltétlenül erősíti, és ha már kérdés volt, akkor válaszolok is rá, a Máté 6:23-at juttatja eszembe mindez:
"...Ha a benned levő világosság valójában sötétség, mily nagy az a sötétség!"
Maradok a Szentírásnál, még ha van is olyan része amit nem értek, de sötétség nem kell helyette!
P.J.
Utolsó kommentek