Az Őrtorony gyermekmolesztálási gondjai

Kb. 1991 vége felé, Harry megosztott néhány részletet, melyek ennek az Ébredjetek! cikknek a jóváhagyásához és megírásához vezettek. Megtudtam, hogy Harry volt az, Lloyd Barry hozzájárulásával, aki felhatalmazta az írói csoport egyik tagját, ifjabb Lee Walterst a cikk megírására. Lee arról volt ismert, hogy egy együttérző személy, aki különösen érzékeny a kisebbségi csoportok szükségletei és jogai iránt. Harry elmondta, hogy Lee-vel együtt elolvastak egy írást, melynek címe: Továbblépés, Segítség Tanúknak a bántalmazás és áldozatiság problémáinak kezelésében az életükben (www.silentlambs.org), mely anyagot a Tanúk maguk között terjesztették az Egyesült Államokban 1989-90 körül. Azt nem tudnám megmondani, hogyan jutott ez az anyag az Írói Osztályra, de az tény, hogy mély benyomást tett. Egy Tanú írta, Mary Woodard, aki a gyermekmolesztálás hatásait saját maga és más Tanú nők tapasztalatai alapján járta körbe. Maryvel kapcsolatba léptek egy floridai vénen keresztül, és meghívták az Írói Osztályra abból a célból, hogy Harryvel és Lee-vel megbeszéljék a témát, és végül ez a beszélgetés szolgált alapul az 1991. október 8-i Ébredjetek! molesztálásról szóló cikkeinek.

Az Olin Moyle per

A Jogi Osztály könyvtárában két nagy kötetet találtam, melyek az 1940 októberében történt Olin Moyle rágalmazási per felvételének kéziratát tartalmazták. Moyle 12 Őrtorony vezetőt, az Őrtorony Biblia és Traktátus Társaság pennsylvaniai és New-York-i részvénytársaságai ellen emelt vádat. Ahogy átolvastam az anyagot, láttam, hogy Moyle megnyerte a pert, és 30 000 dolláros kártérítést ítélt meg neki a bíróság. Mivel ez a per egyáltalán nem volt számomra ismerős, a könyveket elvittem Karl Adamsnak, aki láthatóan meglepődött az átadott anyagon. Azt mondta, hogy ő sem tudott a Moyle-perről, mely 1943-ban zajlott le. Még mindig nehezen hiszem el, hogy Karl semmit nem tudott az esetről, mivel Karl már 14 éves volt, amikor a bírói eljárás történt és csupán néhány évvel később csatlakozott az Őrtorony csapathoz, amikor még a Moyle-ítélet jól ismert, de fájó téma volt a Tanúk között.

- 108 -

AZ ŐRTORONY TÁRSULAT VALÓBAN ISTEN CSATORNÁJA?

            Az Őrtorony Társulat, Jehova Tanúi vezető testülete úgy azonosítja magát, mint aki Isten „egyetlen kollektív csatornája a bibliai igazság kiáramoltatása számára a földön lévő emberek felé” ezekben az utolsó napokban. (Az Őrtorony, 1960. július 15. 439. old.) Mióta használja Isten a Társulatot erre?

            „Az ŐRTORONY BIBLIATÁRSULAT a világ legjelentősebb társasága, mivel megszervezése idejétől kezdve mostanáig az Úr úgy használta fel, mint az Ő csatornáját, amelyen keresztül ismertté teszi a Jó Hírt” (Az Őrtorony, 1917, 22. old.; idézi az Írástanulmányok, VII. kötet, 144. old.)

            Azt állítják, hogy a bibliafordítások és magyarázatok Istentől erednek. „Azokat továbbítják a Szent Szellemnek, aki láthatatlanul kommunikál Jehova Tanúival – és a sajtóosztállyal” (ma Írói Osztály – a ford.) F. W. Franz szerint, aki az Őrtorony Társulat alelnöke. (Scottish Daily Express c. újság, 1954. nov. 24.) A következő részben tíz példán keresztül – de több százat említhetnénk – mutatjuk be, hogy az öntelt Őrtorony-kijelentések nem támaszthatóak alá az Őrtorony kiadványok vizsgálata során.

Szeretném az olvasók figyelmébe ajánlani a Török Csilla által készített alapos könyvkritikát, amelyet A Magyarországi Jehova Tanúi Egyház története a kezdetektől napjainkig című könyvről írt. A Gondolat kiadó által publikált mű júniusban jelent meg, bemutatójáról több cikk is készült (Csilla, Jónás 1, Kingdom, Atyek, Jónás 2). Véleményem szerint Csilla elemzése kiegyensúlyozott, a könyv eredményeit és mulasztásait egyaránt kellőképpen bemutatja. Ezzel együtt megjelenik a Jehova Tanúi történelmével kapcsolatos legfontosabb fogalmak és tényanyag tisztázása, feltárása, valamint az angol és magyar nyelvű szakirodalomra való hivatkozások, mely alapján a vizsgált mű több szempontból is komoly hiányosságokat mutat. Ugyanakkor értékeli a sokszor nehezen hozzáférhető magyar nyelvű forrásanyag feldolgozását, és párbeszédet kíván kezdeményezni a könyv szerzőivel, kiadójával és olvasóival. Csilla munkáját jó szívvel ajánlom minden kedves érdeklődő figyelmébe.

1. rész Bevezető

2. rész Néhány fogalom

3. rész Jehova Tanúi egyház

4. rész 1939-1945.

5. rész 1945-1989.

6. rész 1989-2016.

7. rész Összegzés

- 105 -

1950 –Napjainkig

(A könyv megírásáig, azaz 1974-ig – a ford.)

            Nem szükséges széles körben idézni az 1950 és 1974 közötti időszak írásaiból ahhoz, hogy bizonyítsuk, hogy ezek is hangsúlyozzák Armageddon közelségét. Néhány példa a kijelentésekből elég kell, hogy legyen.

Sziasztok kedves olvasók! :)
Előre is elnézést kérek tőletek ha túlfűszerezem ezt a bejegyzést személyes érzésekkel és gondolatokkal, de úgy érzem, hogy picit én is érintett vagyok most.
A nagyon kedves úriember köszönt minket amiből érezhetjük, hogy "fontosak" vagyunk és "szeretve" vagyunk mi Jw TV-t nézők.

Sziasztok!!
Egy új rovattal jelentkezünk nektek amelyben a JW TV aktuális havi adásainak néhány morzsáját elemezzük sajátos szemszögemmel és stílusommal.

Kis bevezetés a JW TV-s élményeimhez és megfigyeléseimhez:

- 101 -

1930-1939

            Az 1930-tól 1939-ig terjedő évtized a meghatározott dátumok felállításának hiányáról tanúskodik, de az Őrtorony anyagainak olvasóit biztosították arról, hogy Armageddon Csatája közel van. Rutherford elmagyarázta az erre az időszakra vonatkozó új helyzetet:

Ez a felszólítás, a napokban tanulmányozásra kerülő Őrtorony egyik alcíme. A "BIBLIA IGAZSÁGÁNAK" azt nevezi, ami a Biblián alapul. Ezek szerint ami magában a Bibliában van és ami tisztán Isten szava, az még nem az igazság. A Biblia csupán az alap, de kell hozzá még valami, hogy IGAZSÁG legyen belőle.
De honnan és kitől?
Ki az aki alapul veszi a Bibliát, hogy igazságot csináljon belőle?
Kinek van ahhoz képessége, hogy ki tudja egészíteni az alapot, IGAZSÁGGÁ?

Ugyanennek a bekezdésnek a válasza az, hogy Isten szervezetétől kell érkeznie mindezeknek.
Érdemes röviden átfutni azt a párhuzamot amit az Őrtorony próbál "belemosni" a gondolatainkba, szintén a bekezdésben idézett Zsoltár szavaival.

Előszó

Kedves egykori hittársaim!

Miután évtizedeket töltöttem köztetek, meg vagyok győződve arról, hogy Jehova Tanúi többsége jó szándékú, igazságszerető ember! Tudom, hogy rengeteg áldozatot hoztok azért, hogy mindig a teremtő akarata szerint járjatok. Átérzem, mennyi gátláson kell erőt venned már ahhoz is, hogy ezeket a sorokat olvasd! Talán lelkiismeretfurdalást is érzel, amiért felléptél erre az oldalra. Valószínű mégis alapos okod van arra, hogy megvizsgáld “az érem másik oldalát”!

Az itt felsorolt bibliai gondolatokat minden bizonnyal jól ismered. Sok kérdést fűztem hozzájuk, ami segít más látószögből is rátekinteni a témákra. Ezek a kérdések, nem ellened, hanem érted vannak! Arra kérlek valóban légy pártatlan, amikor azt vizsgálod, mi az amit a Biblia mond!

A "Jöjj légy a követőm" c. 2007-es kiadvány 11. fejezet témája:

„SOHA, SENKI NEM BESZÉLT MÉG ÚGY MINT EZ AZ EMBER!”

Bizonyos hivatalszolgák ezekkel a szavakkal próbáltak mentegetőzni, amiért a rájuk bízott feladatot, —ti., hogy Jézust tartóztassák le—, nem végezték el (János 7:45,46). Az elöljárók előtt az egyszerű szolgák Jézus szavaira, lebilincselő tanítására hivatkozva védekeztek. A szervezet is gyakran fejez ki elismerést Jézus szolgálatával kapcsolatban, pl. a "Jöjj légy a követőm" c. kiadványban is a 108.old.1.bek-ben. 

Sziasztok kedves olvasók!

Az előző blog bejegyzésemből megismerhettetek, ismét én vagyok.

Ezt a bejegyzésem próbálom megfűszerezni sok-sok humorral, mert tudva az előzményeket ez egy kicsit vicces helyzet volt, de ki-ki hogyan látja.

Szerintem nagyon-nagyon humoros szituációba cseppentem ott és akkor.

Ha érzékenyebb lelkületűek vagytok, és ha nem bírjátok a fájdalmas kifigurázó humort, akkor már most csukjátok be ezt a bejegyzést.

Segélykérő levél a mo-i fiókhivatalhoz címezve, amire sohasem érkezett válasz.

MI A CSALÁS AZ ÚJ KÖNYV MEGJELENTETÉSÉBEN?

Természetesen nem a levéltári dokumentumok vagy a szemtanúi beszámolók meghamisításának gyanúját veti fel ez a kérdés, bár volt már példa ilyesmire is a szervezet történetében, gyülekezeti szinten mindennaposak a szervezet helyi képviselőitől, de nyomtatásban is megjelentek bizonyíthatóan manipulált információk, kifejezetten félrevezetési szándékkal. ^∗

3/3

... A 2. határozathozatalnál már nem érhette az a vád a helyi véneket, hogy nem készültek fel, hiszen nyilvánosan idéztek a fiókhivatal leveléből, amit a februári kérdésükre válaszként kaptak.

Akkor ott úgy tűnt, hogy egy szervezeti elrendezés pontos lebonyolítása zajlik, melynek a 2009. decemberi útmutatás szerint a gyülekezetek közötti anyagi különbségek kiegyenlítődése, az önzetlenség és természetesen a Jehova iránti nagyvonalú szeretet kinyilvánítása lett volna a célja. De ahogyan hónapokkal később visszatekintettem az eseményekre egy másfajta kép alakult ki, megismerve az elhúzódó dráma későbbi részleteit is. Leegyszerűsítve úgy mondhatnám, hogy felnőtt férfiak, akik gyülekezeti elöljárók, a férfiasságuk és rátermettségük nyilvános összemérésén versengtek és valamiféle szentírási színezettel, igyekeztek elfedni a versengés szellemét.

A Magyarországi Jehova Tanúi Egyház története a kezdetektől napjainkig c. könyv bemutatója, június 09-én a Kossuth Klubban volt,. Nem szervezeti kiadványról van szó, bár az írók, a kutatásaik során szorosan együttműködtek a magyarországi fiókhivatal képviselőivel, hogy a szervezeti archívum használatával még pontosabb képet mutassanak Jehova Tanúi magyarországi történelméről. Hogy ez az együttműködés milyen hatással lett végül a kész mű tárgyilagosságára és a szerzők objektivitására, azt csak az elolvasás után lehet eldönteni. Mindenesetre a péntek délutáni bemutatón jelenlévő 150-200 fős hallgatóság összetétele (kb.80-90%-ban tanúk) és a több mint 1 órás bemutató előadói, valamint előadásaik hangvétele legalábbis azt sugallta, hogy a könyv, nem a szervezeti, tanítás vagy viselkedésbeli gyakorlatok kritikája vagy akárcsak bemutatása lenne.

1900-1919

1904-ben Russell az 1910-1912 közötti időszak fontosságát hangsúlyozta:

Várakozásaink szerint a nagy nyomorúság idejének megpróbáltatása hamarosan ránk tör, valamikor 1910 és 1912 között – és csúcspontját eléri majd a „Pogányok Meghatározott Ideje” végével, 1914. októberben.

2/3

Az öj. után beszélgettem "bátor" (így nevezem a továbbiakban) testvérrel. Érdekelt, hogy miért zavarná olyan határozathozatalban a részvétel, amit az egész gyülekezet támogat, beleértve a vének testületét is? A kérdésem őszinte volt, a válasza pedig meglepő. Akkoriban még az egység jelének képzeltem, ha olyasmit támogatok, amit mindenki más is. De "bátor" testvér reagálásából 2 perc alatt megértettem, hogy az csupán "nyúlság", lustaság, és az egyéni felelősségtől való szabadulás vágya volt, amit én teokratikus egységnek és a vénekkel való együttműködésnek képzeltem.

„Simon Péter így válaszolt neki: „Uram, kihez mennénk? Örök élet beszédei vannak nálad; mi pedig elhittük és megismertük, hogy te vagy az Isten Szentje.””

1/3

Jó néhány olyan család volt a gyülekezetünkben, akikre Jézus szavai ráillettek. Gondolkodók, törekvők, jó képességűek, intelligensek a legkisebb családtagtól, a kinevezett családfőkig. Az egyik ilyen család, egyszer csak a vének céltáblájává vált, miután azok megelégelték "antiteokratikus" viselkedésüket. A családfő, (úgy tudom 20 éves felvigyázói múlttal) egyszer csak lemondott a véni tisztségéről. Lehetett érezni feszültséget már korábban is közte és a többi vén között, sőt pletykák is terjengtek az összeférhetetlenségükről. Amikor azonban lemondott sokkal bátrabbak lettek korábbi "csapattársai" az ellenségeskedésben és ez gyülekezeti szinten is megnyilvánult. Az érzékenység oka vélhetően az intellektuális különbségek, rátermettség és az lehetett, hogy soha nem panaszkodtak. Sem ő, sem családja. Ugyan nem voltak szegények, de a kiegyensúlyozottságuk azt a benyomást kelthette egyesekben, hogy anyagilag jól megy nekik. Én közelebbről ismertem őket és tudom, hogy a vállalkozásuk hullámzó bevétele éppen csak átlagos életszínvonalat engedett nekik, de ez is nagyságrendeket romlott a válság 7-8 éve alatt, de mivel nem volt tartozásuk, ezt az időszakot is talán könnyebben abszolválták, mint mások. Irigykedni persze mindenre lehet, arra is, amit csak képzelnek a másiknál. A gyülekezetet viszont támogatták rendesen. Anyagilag, munkával és egyéb szolgálatokkal. Legjobban a hozzászólásaikat szerettem. Értelmes előadásokat is tartott felvigyázóként, de a hozzászólásaik eszméletlenek voltak. Verbális karikatúrát prezentált a gyülekezeti hülyeségekről úgy, hogy nem lehetett fogást találni rajta. Hogy ezekre előre felkészült-e, vagy kapásból ment neki, nem tudom, de az biztos, hogy a kritika éle úgy jött át, hogy benne maradt az időkeretben, a napi anyaghoz kapcsolta a megjegyzéseit, miközben arra a kérdésre válaszolt amit feltettek a gyülekezetnek. Azóta sem hallok ilyet, noha maradtak értelmes testvérek a távozásuk után is, de az a stílus ... mások véleménye szerint is sziporkázó volt és hiányzik. A továbbiakban kiderül majd, hogy miért csak a hírnököknek és a véneknek nem.