Ez a felszólítás, a napokban tanulmányozásra kerülő Őrtorony egyik alcíme. A "BIBLIA IGAZSÁGÁNAK" azt nevezi, ami a Biblián alapul. Ezek szerint ami magában a Bibliában van és ami tisztán Isten szava, az még nem az igazság. A Biblia csupán az alap, de kell hozzá még valami, hogy IGAZSÁG legyen belőle.
De honnan és kitől?
Ki az aki alapul veszi a Bibliát, hogy igazságot csináljon belőle?
Kinek van ahhoz képessége, hogy ki tudja egészíteni az alapot, IGAZSÁGGÁ?

Ugyanennek a bekezdésnek a válasza az, hogy Isten szervezetétől kell érkeznie mindezeknek.
Érdemes röviden átfutni azt a párhuzamot amit az Őrtorony próbál "belemosni" a gondolatainkba, szintén a bekezdésben idézett Zsoltár szavaival.

A Zsoltár, amire a bekezdés hivatkozik, így szól:

„Ó, mennyire szeretem törvényedet! Egész nap azzal foglalkozom. Bölcsebbé tesz ellenségeimnél parancsolatod, Mert időtlen időkig enyém az. Nagyobb éleslátást szereztem minden tanítómnál, Mert emlékeztetőiddel foglalkozom. Értelmesebben cselekszem az idősebbeknél, Mert megtartom a te utasításaidat. Mily lágyak ínyemnek a te beszédeid, lágyabbak, mint a méz a számnak!
(Zsolt 119:97-100; 103)"

A korábbi versek, pl. a 89. megnevezi, hogy a Teremtőről és közvetlenül az ő szaváról van itt szó folyamatosan. Milyen következtetésre akar elvezetni ezzel a Zsoltárral az Őrtorony?
Íme:

¹² A zsoltáríró így folytatta: „Mily lágyak ínyemnek a te beszédeid, lágyabbak, mint a méz a számnak!” (Zsolt 119:103). Mi is ízletesnek találjuk a Biblián alapuló szellemi táplálékot, amelyet Isten szervezetétől kapunk. Ne sajnáljuk rá az időt, hogy jelképes értelemben minden zamatát kiélvezzük! Így amikor szükséges, vissza tudjuk majd idézni ezeket a „gyönyörűséges szavakat”, és másoknak is tudunk segíteni velük (Préd 12:10).

Teketóriázás nélkül egyenlővé teszi Isten beszédeit, a szervezet beszédeivel.
Mindegy, hogy ami a Zsoltárírónak tetszett, az közvetlenül Isten Szava volt, ez az olvasónak jelentse azt, hogy Biblián alapuló, emberek szava egy emberi szervezettől, amit ők következetesen Istenének neveznek.
Ilyen nyíltan saját magára irányítva a figyelmet, a gőg és önteltség újabb bizonyítékát adja a vezetőtestület. Ebben persze nem ismernek határokat, hiszen a bekezdés jelzői, mind egytől-egyik eltúlozva pontosan emberek szavára, az Őrtorony íróinak és nem Isten szavára vonatkoznak. Így aztán egyáltalán nem hasonlítanak a Zsoltáros dícséretére. Az Őrtorony ízesnek, zamatosnak, gyönyörűségesnek találja saját szavait, amire nem szabad az időt sajnálni, ki kell élvezni.
Íme:

¹² A zsoltáríró így folytatta: „Mily lágyak ínyemnek a te beszédeid, lágyabbak, mint a méz a számnak!” (Zsolt 119:103). Mi is ízletesnek találjuk a Biblián alapuló szellemi táplálékot, amelyet Isten szervezetétől kapunk. Ne sajnáljuk rá az időt, hogy jelképes értelemben minden zamatát kiélvezzük! Így amikor szükséges, vissza tudjuk majd idézni ezeket a „gyönyörűséges szavakat”, és másoknak is tudunk segíteni velük (Préd 12:10).

Azzal, hogy a 11,13-as bekezdés a Bibliáról is beszél, csak eltereli a figyelmet arról, hogy a hangsúly a szervezet szaván van, hiszen a 12,14-es ismét a szervezetre irányítják a figyelmet. Pedig, sem a Zsoltár, sem Jézus, de más bibliai személy sem tesz egyenlővé Isteni és emberi szavakat. Minden körülmények között AZ ISTEN SZAVA kell, hogy lényeges legyen, arra irányul a figyelem és nem arra amit emberek építgetnek rá, hogy majd amikor meggondolják magukat, egyszer csak lebontsák és mást építsenek helyette.

Hát én sajnálok több időt fordítani erre, valahogy nem tudom a zamatát kiélvezni és nem találom egyáltalán gyönyörűségesnek.

Olvassunk inkább Bibliát, nem olyan rossz az magában és biztosabb lesz a Zsoltárokban ígért hatás is, ha cifra Őrtoronykörítés nélkül tesszük!

P.J.