MI A CSALÁS AZ ÚJ KÖNYV MEGJELENTETÉSÉBEN?
Természetesen nem a levéltári dokumentumok vagy a szemtanúi beszámolók meghamisításának gyanúját veti fel ez a kérdés, bár volt már példa ilyesmire is a szervezet történetében, gyülekezeti szinten mindennaposak a szervezet helyi képviselőitől, de nyomtatásban is megjelentek bizonyíthatóan manipulált információk, kifejezetten félrevezetési szándékkal. ∗
∗ 1.) a WORLD MAGAZINE 14.08.30. egyik illusztrációját az Ébredjetek 73.10.08. cím nélkül mutatja, így Russell hamis próféciája nem lepleződik le. (részletesen Don Cameron Egy elgondolás rabjai 88.old.)
2.) A Teremtés könyv 15,16. oldala hamisan idézi Nils Eldridge evolúció kutatót (részletesen itt )
A csalódás persze nem minden esetben jelenti, hogy csalás is történt. Így ennek az írásnak nem célja ok nélkül vádaskodni, még kevésbé bizonyítani bárkinek, bármiben való hazugságát vagy csaló magatartását. Lehetett félreértés vagy tájékozatlanság is a kiváltó ok, ha valaki nem azt kapta amire számított a Kossuth Klubban június 9-én délután. Azok a tanú bennfentesek akik gyülekezeti meghívásra érkeztek a könyvbemutatóra, nyilván tudták mi várható, de a nem tanú vendégek, a legkevésbé sem számítottak arra, hogy a Gondolat kiadó hivatalos honlapján egy Jehova Tanúi által szervezett "teokratikus" esemény híre van kitéve, hiszen ott erre nem utalt semmi. Így a csalódottságuk természetes, még ha kisebbségben is voltak emiatt.
Néhányuk gyülekezeti meghívóval sem ment volna egy olyan teokratikus rendezvényre, ahol nem látják szívesen, ahol szervezeti kiadvány megjelenése várható és szervezeti előadókat kell meghallgatni, hiszen ezeket már elhagyták különböző okok miatt. Hogy a csalódottsághoz a magyarországi hivatal képviselői vagy a könyvkiadó járult hozzá jobban ezt talán nem érdemes firtatni, de az előzmények és a lebonyolítás körülményeinek felidézése az esetleges hozzászólásokkal biztosan többet eredményez majd alaptalan gyanúsítgatásoknál.
Miért foglalkoztatja egyáltalán egy dokumentumkönyv azt a blogközösséget, melynek tagjai nem elsősorban amiatt szenvedtek sérelmeket korábbi egyházukban, hogy annak történelemét hogyan mutatták be nekik, hitelesen vagy sem?
A szervezetet különböző okok miatt elhagyók sokféleképpen meggyőződtek az egyház tanításaiban, ügyleteiben, kommunikációjában és eljárásaiban elkövetett csalásairól, kisebb-nagyobb félrevezetéseiről. Ezek az egyéni és közzétett tapasztalatok alapozzák meg azt a bizalmatlanságot, ami bármely szervezeti intézkedés indítékaival kapcsolatos. Így természetesen még egy történelemkönyv létrejötte kapcsán is.
Az esemény nyilvános meghirdetéséből indulok ki, mert a gyülekezetek belső tájékoztatása és a személyre szabott meghívások következtében egy tanú semmiféle csalódásra nem számíthatott. Azt kapta, mint minden hasonló gyülekezeti rendezvényen, kivéve, hogy nem királyságterem volt a helyszín.
De ami nekik természetes volt, egy betoppanó vendégnek vagy érdeklődőnek igen nyomasztó is lehetett, még azután is, hogy elkezdődött a program, hiszen az első percek vontatottsága miatt legalább 10-15 percen keresztül semmi nem derült ki a bevezető előadásból a bemutatandó könyvvel kapcsolatban. Max Wörmhard, a svájci bételszolga visszaemlékezésében elmondta többek között, hogy miért nem tanult tovább a felsőoktatásban fiatal korában, holott jó adottságai és ajánlásai lettek volna hozzá, hogyan beszélték le a magyar nyelv megtanulásáról, holott kivételes nyelvérzéke volt, ráadásul a magyar kiadványok koordinálása lett évtizedeken át a feladata. Ennek a momentumnak is jelentősége van, hiszen a tudósok, tudományos módszereik felmagasztalása egy későbbi előadásban, enyhén szólva is disszonáns azzal a szervezeti vélekedéssel és gyakorlattal, ahogyan a tagok tekintik a felsőoktatást, tudományt, a tudósaikkal és felfedezéseikkel együtt általában. A témához erőltetett személyes visszaemlékezése után a svájci bételmunkás, bemutatta a Liebster alapítványt, mely állítása szerint anyagilag finanszírozta a könyv megjelenését. Beszédében kitért arra, hogy az alapítványt a vezetőtestület tanácsára hozták létre német származású tanúk, tehát ha nem is a szervezet, de az egyes tagjai, alapítványuk által, közvetlenül Jehova Tanúi finanszírozták a könyv megjelenését.
Vajon ezek az információk kétségeket ébresztenek a könyv függetlenségével és tárgyilagosságával kapcsolatban, vagy inkább eloszlatják azokat?
Nézzük milyen választ találunk erre a kérdésre a könyvbemutató 3. előadásában, Jankovics Tibor, a Magyarországi Egyház szóvivőjétől!
Rögtön az első percben a következő kijelentést teszi:
"A könyv nyilván egy olyan indíttatásból született és itt most nem csak a szerzők indíttatására gondolok, a leendő olvasókéra, tehát egy olyan fajta késztetésre ami kérdésekben fogalmazható meg."
A mondat sokadik olvasása, ill. meghallgatása után is érdekesnek tűnik, hogy a könyv megszületésének indítékait, a leendő olvasóiban keresi. Nem lehet tudni mit ért ezen a megfogalmazáson, hiszen a leendő olvasó indítékát honnan lehetne tudni, amikor még könyv sincs?
Ez így eléggé zavaros és egyben gyanússá is teszi a szóvivőt és felvetődik, hogy nem esetleg véletlen elszólása volt annak, hogy a könyv elkészítésével nem csak a szerzőknek volt indítéka, hanem valaki másnak/másoknak is, akik nincsenek eddig megemlítve. Ezek a kérdések ugyan lehetnének a szerzők indítékai is, de az ismeretlen olvasóké biztosan nem.
És egyáltalán mivel kapcsolatos indítékok lennének ezek?
Látható, hogy ezek közönséges kérdések, nem pedig indítékok!
Kik Jehova Tanúi?
Hogyan kerültek ide, Magyarországra?
Miért kellett ezeknek a személyeknek, ennek a közösségnek, ennek a csoportnak minden történelmi, társadalmi, korszakban valamilyen fajta konfliktusba keverednie a hatalommal vagy a társadalom értetlenségével?
Miért gyűlölték, miért bántották őket?
Hogyan reagáltak ők erre?
Mi a szerepük, helyzetük, mi a teendőjük a mai magyar társadalomban?
Ezt valószínűleg a szóvivő Úr is gyorsan belátta, hiszen az iménti felsorolásra indítékokként utalt, közvetlenül ezután már kérdéseknek nevezte.
Ez a könyv ezekre a kérdésekre keresi a választ és Fazekas Csaba, Jakab Attila, Petrás Éva, Szita Szabolcsnak nagyon, nagyon, nagyon köszönöm a munkájukat, a fáradozásukat, a tiszta szemű kutatói közeledésüket ehhez a nagyon érzékeny témához és a tiszta szívüket, amikor szembesülve ezekkel a történelmi tényekkel, még a látszatát is elkerülve az előítéleteknek vagy a prekoncepciónak, azt írták meg, amit láttak.
Az ilyen hömpölygő, túláradó dicshimnusz után minimum gyanússá válik a már-már magasztalt személyek tisztánlátása. A hallgatónak az az érzése támad, mintha a Magyarországi Jehova Tanúi a történészek lekötelezetteivé váltak volna valamiféle egyezségben, amiről eddig nyíltan nem esett még szó.
Ha azonban léteznek hiteles dokumentumok, amiről a szóvivő rögtön ezután említést is tesz majd, ráadásul ezek az egyház archívumában vannak, akkor mivégre ez a nagy hálálkodás egy külsős kutatócsoport felé?
Talán az egyház archívuma, dokumentumtára valamilyen oknál fogva külső segítség nélkül átláthatatlan, értelmezhetetlen?
Vajon tudták előre a 4 történészről, hogy ők tiszta szeműek, tiszta szívűek, prekoncepcióktól és előítéletektől mentesek lesznek?
Ha tudták, akkor nem vált így eleve előítéletessé a kiválogatásuk is?
Egyáltalán hogyan lettek válogatva és kik által?
Szita professzor a következő percekben arra utalt a saját beszédében, hogy a válogatás nem volt könnyű, sőt visszautasítások voltak első körben és a csapat nem könnyen állt össze a feladatra, de azt nem tudjuk meg tőle sem, hogy az egész csupán az ő kezdeményezése volt, vagy valaki őt is megbízta, hogy ezt a könyvet mindenképpen el kell készíteni egy válogatott csapattal!
Vajon tudták ezek a történészek, hogy JT büszkén és gyakran bírálják a tudósokat, függetlenül attól, hogy milyen szakterületről van szó? Örömmel idéznek ellentmondásos véleményeket elsősorban az evolúciót kutatóktól, de nem kivételek a történészek sem amikor azok kutatási eredményei cáfolják dédelgetett tanaikat. Több nyomtatott anyag, központi cikk és helyi előadás témája a tudományos gondolkodás és az eredményeik bírálata, a tudományos fokozatok, minősítések, diplomák megszerzésének hiábavalósága, leértékelése, nem egyszer ócsárlása. A könyvbemutató első előadója Max Wörmhard fiatalkori döntése (mely fentebb idézve lett) is egy bizonyíték erre a szervezeti trendre. Ebben az előadásban, Jankovics Tibor szóvivő, mégis teljesen hibátlannak állítja be a történészek munkáját, indítékát, hozzáállását és szakértelmét. Ilyenfajta elismerés általában a szervezet vezetőtestületének munkájával vagy annak közvetlen megbízottaival kapcsolatban szokott elhangzani. Ha a szervezet vagy képviselői nagy ritkán méltatják is a kívülállók teljesítményét, azt sokkal visszafogottabban szokták megtenni, mint ahogyan ebben a 10 perces beszédben hangzott el. A dicséretnek ilyen harsány kifejezése és a szoros együttműködés elismerése a szervezet és az általában bírálat céltáblájának tekintett tudósok között, nem sugallja azt, hogy ez a könyv valóban független szakértők független szempontjai és tárgyilagos véleményei alapján készült.
A továbbiakban a szóvivő méltatja a közösség azon tagjainak kitartását és odaadását, akik ezt egészen az önfeláldozásig is készek voltak megtenni. Azt mondja róluk, hogy:
"... egy olyan közösséghez tartoznak, amely egyenes derékkal, tiszta tekintettel tudott minden történelmi korszakban a tükörbe nézni. Nem adták fel az elveiket. Akkor sem adták fel, ha ezért esetleg az életükkel kellett fizetni."
Természetesen dicsérhetné a "közösséget", a tanúk szóhasználatával a szervezetet, akár még a vezető testületet is ezeknek a mártíroknak az önfeláldozása. De miközben a szervezet tagjainak többsége valóban hű a szervezeti elveikhez (nem csak a bibliaihoz), maga a szervezet nem az! Közismert, hogy a vezetőtestület gyakran változtatott azokon a bizonyos elveken az évtizedek során, melyekért egyes tagjai súlyos áldozatokat hoztak.
Csak egy magyarországi példát említve, a 70-es évek előtt (kb.) jó ideig a tanúk nem voltak hajlandók átvenni a katonakönyvet a hatóságoktól, ami csupán annak a jelképe lett volna, hogy hadköteles korba léptek és bekerültek az adminisztrációba. Ismerek olyan személyeket, akik ezért súlyos bántalmazásokat szenvedtek el.
Vajon ez az ő személyes elveik, ill. meggyőződésük miatt történt?
A későbbi idők tanúinak ez semmiféle elvi kérdést nem jelentett miután a szervezet megváltoztatta az elveket.
Ha valakinek egyenes dereka volt abban az időben, akkor egészen biztosan változott az a derék, amikor az elvek is megváltoztak. Azok pedig folyamatosan változnak azóta is.
Ezzel együtt változna a derék egyenessége is?
Igen, ezt hallottuk az imént!
Dicsérte vagy bírálta az egyházát a szóvivő?
A történetírás mint tudomány és annak művelői, a történészek, további elismerő szavakat kaptak és közben további megjegyzések erősítették azt a gyanút is, ami a szóvivő állításával ellentétes az elfogulatlanság és tárgyilagosság tekintetében.
"Nagyon érdekes dolog a történetírás. A történetírásban nem vagyok szakértő, de annyi órát eltöltöttem ezekkel a kiváló szerzőkkel, hogy már majdnem azt hittem magamról, hogy rám is átragad valami. De aztán abszolút nem. Egy papírból 5x annyit olvastak ki, történelmi összefüggések tekintetében, mint amit én hosszú felkészülés után úgy gondoltam, hogy birtokolok és értek."
Ez a megjegyzés a szoros együttműködésről vajon a bizalmat mozdítja elő a valóban független végeredmény iránt?
Nem mindenki ért egyet Jankovics úrral a történészek iránti feltétlen bizalom kérdésében és nem is éppen az elfogultság miatt. Ott ahol a történettudomány módszereit tanítják, így figyelmeztetnek:
"… a történetírás nem egyszer pártos volt. Ez nem jelent föltétlen hamisítást, elég volt bizonyos dolgokat elhallgatni, csúsztatni, vagy éppen kiemelni, attól függően, hogy a történész mit próbál az olvasóba szuggerálni."
(Eszenyi Miklós A történettudományi szakirodalmi kutatás módszerei 15. o.)
Csak kérdezem, hogy szuggerálás áldozata csak egy olvasó lehet?
Pl. egy történésznek nem szuggerálhatja azt egy nemzetközi szervezet az alapítványán, az anyagi támogatásán, az archívumán, barátságos, intelligens helyi képviselőin keresztül amit általa akar közölni?
A történészek védettek ilyesmi ellen?
Nem tudom. Azt hallottam, hogy ők egy érdekes "faj", ezért aztán bármit is gondolhatnék róluk.
"Szóval a történész egy nagyon érdekes kutató faj."
A szóvivő véleménye kicsit komolyabban a történészekről így folytatódik:
"Tulajdonképpen a múltat úgy tekinti, mint ami az ő számára egészen biztos, pontos eligazítást tesz lehetővé. A történész úgy tekint az elmúlt esztendőkre, évszázadokra, évezredekre, mint egy tükör. Ezt a tükröt gyönyörűen csiszolva, ragyogóan odateszi az illető elé, akiről szól a történet és azt mondja neki, tekints bele, ez vagy!
Rémisztő? Mert ilyen vagy!
Szép a kép? Mert ilyen vagy!
Szóval ez a könyv egy tükör."
Ha ez a könyv egy tükör, akkor nem csak a történész számára egészen biztos, hanem a szóvivő is feltétlen bizalommal van iránta és szavai szerint munkája, pontos eligazításnak tekinthető.
... jó érzés arra gondolni, hogy végre van egy mű, amelyet szakértők pártatlanul, elfogulatlanul, történeti tényeken alapulva állítottak össze.
De mennyire lehet elfogulatlan, pártatlan az a szakértő, történész, akár egy egész csapat is, akik nem veszik figyelembe, hogy az egyes Jehova Tanúi a saját egyházuk eljárásmódjaitól is szenvedtek teljes történelmük során egészen napjainkig és csupán azt emelik ki a múltjukból, ami a szervezetükön kívülről érte őket?
Lehet, hogy a történészek hallottak ezekről is, akik saját egyházuk üldözésének estek áldozatul, de meghallgatták őket?
Jankovics Úr és akit képvisel, ezt biztosan fontosnak tartják egy másik aspektusból, de a saját tagjaikra nézve vajon miért nem alkalmazzák ők maguk, a vezetőik vagy éppen történész barátaik?
"Nagyon sokan vannak akik hallanak rólunk és nagyon kevesen olyanok, akik meghallgatnak minket. Sokan vannak olyanok, akik véleményt formálnak rólunk, de csak nagyon kevesen olyanok, akik a saját meggyőződésük alapján alakítják ki a véleményüket."
Jehova Tanúi szervezete az imént idézett szabadságot nem adja meg a tagjainak. Saját meggyőződésük és saját véleményük nem lehet az egyes tanúknak úgy, hogy a szervezet megbecsült tagjai is maradjanak, még ha csak baráti körben ismeretesek is azok a vélemények. Még kevésbé, ha nyilvánosak. A blogunk előző bejegyzése is (mely része egy sorozatnak) bizonyítja ezt, de az egyik szerző, Fazekas Csaba a saját tapasztalatából is jól tudja miről van itt szó. Aki megpróbálkozik ezzel még, ha csak visszafogottan is, az üldözésre számíthat a szervezeten belül, ami egészen addig tart, amíg teljesen el nem üldözik őt a gyülekezetéből. Pedig sokan a kritikus véleményeik ellenére is szerettek volna maradni! Ez részben történelem, de a mai gyakorlat is.
Ha a történésszakértők valóban pártatlanul és elfogulatlanul állították össze könyvüket, akkor kell, hogy legyen legalább egy lábjegyzet benne ami ezekről az áldozatokról is megemlékezik. (Aki megtalálta, fűzze a cikkhez kommentben)
De láthatóan a szóvivő előadása nem annak az ideje volt, hogy ennyire őszinte legyen a múltba tekintés. Ha a könyv ajánlásának következő szavait egy jelenleg is megkeresztelt aktív tanú akarná megfogadni, az bizony nem maradna és nem is maradhatna sokáig a szervezetben. A kívülállóknak mégis ezt ajánlják:
"Nekik ajánlom pl. ezt a könyvet. A kutatóknak az egyetemistáknak az olvasó embernek, aki szeretné tudni, hogy kik Jehova Tanúi. Hogy honnan jöttek mo-ra. Hogy mi volt a történeti szerepük és a mai magyar társadalomban mi a teendőjük. Hitelesen megtudhatják ezt."
Ez az ajánlás már a megfogalmazásában sem a tanúknak szól, de különben is, Jehova Tanúi nem lehetnek egyetemisták, nem kutathatják saját történelmüket, nem lehetnek olvasó emberek, nem kereshetnek HITELES válaszokat kérdéseikre. Ha kutatni szeretnének azt a szervezet kiadványaiban tehetik büntetlenül (de ott is csak erős kontroll alatt), ha olvasni szeretnének, szintén, ha valamit hitelesíteni, ellenőrizni akarnak a szervezettel kapcsolatban, azt csak titokban tehetik, baráti körben sem beszélhetik meg felfedezéseiket, mert különben azonnal megkapják a hitetlen, hitehagyó, bírálgató stigmákat. ∗
∗ 1.) A 2007. Szeptemberi Királyság - Szolgálatunk a 3. oldalon ezt kérdezi: »Helyesli „a hű és értelmes rabszolga” azokat a Tanúkból álló, független csoportokat, melyek bibliai kutatás vagy vita céljából jönnek össze?«
És ezt válaszolja: "Nem."
2.) Néhány látogató a Bételkönyvtárban arról érdeklődött, be lehet-e oda ülni pl. Russell könyveket tanulmányozni, a megszégyenítő válasz több alkalommal is az volt, "Mindent tudsz már a legfrissebb kiadványokból? Utána esetleg!" Kénytelenek voltak jegyet váltani az OSZK-ba, hogy a saját egyházuk kiadványaiba betekintésük lehessen.
3.) Amikor nem rég (2016.) egy tanú, kérdésekkel fordult egy helyi felvigyázóhoz, a jelenleg is tanulmányozott Isten Királysága uralkodik c. könyv bizarr tanításai miatt, az egy másik felvigyázót is bevonva, bírói jellegűeknek minősítette csupán az érdeklődését is, eljárást helyezve kilátásba, ahelyett, hogy a kérdéses részeket megvitatták volna.
4.) Amikor egy hallgató arról érdeklődött, betekinthet-e egy nyilvános előadás forrásanyagába, hogy a helyi előadó újszerű tanításaival behatóbban megismerkedhessen, akarata ellenére családostól áthelyezték egy másik gyülekezetbe. (2014.)
A továbbiakban szó volt még a tisztánlátásról is, a kifejezést egy bibliai szövegből idézte fel a szóvivő és a következőképpen tárgyalta ki:
Mi a tisztánlátás?
Nos, Jehova Tanúival kapcsolatban ez a könyv tisztánlátást fog adni. És ez azért nagyon fontos, mert napjainkban újra érezhető, hogy elhomályosodik az emberek tekintete. Elfelejtik a tegnapot és a tegnapelőttöt, és úgy gondolják, hogy a dolgok úgy vannak, ahogy mondják nekik. Hallják, de nem biztos, hogy értik.
Nos, a történészek segítségével Jehova Tanúi szeretnének egy valós képet közölni saját magukról.
Hasonlítsuk össze, kizárólag a TISZTÁNLÁTÁS jegyében —ha már Jankovics Úr Szentírási hivatkozással támasztja alá ennek fontosságát—, azt a két mondatot, ami az előzőekben pirossal lett kiemelve!
Vajon melyik lehet igaz?
Mindkettőt Ő állította, csupán 3 perc különbséggel!
Mennyire tiszta az előítéletektől, prekoncepcióktól az a tükör (könyv), amely a vezetőtestület tanácsára létrehozott és Jehova Tanúi által működtetett alapítvány anyagi támogatásával, a szervezet saját archívumából származó dokumentumokkal, nagy nehezen összeválogatott történészekkel, a szervezet képviselőivel sok órán át tartó szoros együttműködésben jött létre, mert (idézem a szóvivőt!) "Jehova Tanúi szeretnének egy valós képet közölni saját magukról. "
Azzal az indítékkal kér fel történészeket a saját történelmének a saját anyagaiból való megírására, hogy azt jobban el tudja hitetni, fogadtatni a kutató, gondolkodó emberekkel, pl. egyetemistákkal.
Ez nem egy nyílt elismerése annak, hogy hiába vannak archív anyagaik, saját íróik, hiteltelenek maradnak a saját történetük megírásához is?
Vajon, ha amúgy is értéktelen a szervezet szerint a világi oktatás, akkor miért kell a világi műveltséggel rendelkezők figyelmére és elismerésére pályázni egy ilyen körülmények között létrehozott és bejelentett kiadvánnyal?
De, ha mégis ez feladat lenne —habár nincs a Szentírásban ilyen utasítás—, miért nem a Krisztusi módszerrel hajtják végre, közvetlenül Isten Szavát használva?
Jézus kijelentette ugyan, hogy a kövek is tudnának tanúskodni abban az esetben, ha emberek nem hajlandók erre, de tényleg ott tart a szervezet, hogy szó szerint minden követ meg kell mozgatnia, hogy felhívja magára a figyelmet?
A Szentírás és az evangéliumok ehhez már nem elég?
Hangsúlyozom, magára, mert ne tévesszük el, hogy a történészek új könyve nem az evangélium vagy Jézus Krisztus üzenetéről szól!
Lehetséges, hogy valójában nem is a sokszor bírált történészek segítségére, hanem csupán a tekintélyükre volt szükség, amit ilyen körmönfont módszerrel meg is szereztek maguknak?
Elképzelhető, hogy a történészek ezt nem is vették észre a munka során, vagy egyszerűen nem érdekelte őket?
Tényleg nem zavaró egy történész számára, hogy ugyanabban a 10 percben amelyikben függetlennek és tárgyilagosnak nevezik, ugyanaz az előadó ennek az ellenkezőjére is célozgat, sőt a szervezet, melyet a szóvivő éppen képvisel a kétértelmű mondanivalójával, nagyon is nyíltan, helyenként durván, és főleg gyakran bírálja őket!
Talán nem egyedül én venném szívesen a szerzők, a kiadó vagy a szóvivő válaszait ezekre a kérdésekre.
Jankovics Tibor befejező gondolatai is figyelemreméltók, én is csak ajánlani tudom, hogy hallgassunk rá, fogadjuk meg a tanácsát:
"... ez egy jó film (könyv. a szerk.). Ajánlom megnézni és végiggondolni,"
Ha valóban végiggondoljuk látható, hogy tényleg sok minden bizonyítható, de nem biztos, hogy éppen az, amit a beharangozójában állítottak róla.
Szinte alapanyagáron megvásárolható a könyv, ami szintén elgondolkodtató a függetlenséggel kapcsolatban.
Alább a szóvivő előadásának teljes szövege olvasható. Így a fent kiragadott vizsgált részei, szövegkörnyezetben is láthatók:
Jankovics Tibor, Mo-i JT-i szóvivő
Nagyon nagy öröm itt állni, mert soha nem gondoltam volna, hogy az életben eljön egy olyan nap, amikor egy könyv jelenik meg rólunk, amelyet mosolyogva fogok a kezemben tartani. Sok könyvet tartottam a kezemben, nem csak én, hanem sokan a jelenlévők közül, amely JT-ról szól, de nem mosolyogtam. Sokszor bosszankodtam, szomorkodtam, de legtöbbször kicsit mérgesen lapozgattam, hogy miket írnak össze JT-ról!
Azt hiszem, hogy sokan egyetértünk azzal a kijelentéssel, hogy a Teremtő Istennek, mindig voltak tanúi ezen a földön. Ez a könyv arról szól, hogy Magyarországon mióta vannak tanúi Istennek. A könyv nyilván egy olyan indíttatásból született és itt most nem csak a szerzők indíttatására gondolok, a leendő olvasókéra, tehát egy olyan fajta késztetésre ami kérdésekben fogalmazható meg. Pl.
Kik Jehova Tanúi?
Hogyan kerültek ide, Magyarországra?
Miért kellett ezeknek a személyeknek, ennek a közösségnek, ennek a csoportnak minden történelmi, társadalmi, korszakban valamilyen fajta konfliktusba keverednie a hatalommal vagy a társadalom értetlenségével?
Miért gyűlölték, miért bántották őket?
Hogyan reagáltak ők erre?
Mi a szerepük, helyzetük, mi a teendőjük a mai magyar társadalomban?
Ez a könyv ezekre a kérdésekre keresi a választ és Fazekas Csaba, Jakab Attila, Petrás Éva, Szita Szabolcsnak nagyon, nagyon, nagyon köszönöm a munkájukat, a fáradozásukat, a tiszta szemű kutatói közeledésüket ehhez a nagyon érzékeny témához és a tiszta szívüket, amikor szembesülve ezekkel a történelmi tényekkel, még a látszatát is elkerülve az előítéleteknek vagy a prekoncepciónak, azt írták meg, amit láttak.
Nagyon köszönöm!
Ha majd lapozzuk a könyvet és a különböző történeti korszakok beszámolóit hiteles dokumentumokkal illusztrálva olvassuk, nagyon sok esetet, történetet fogunk találni benne. Olyanokat amelyek szívszorítóak, amelyek megkönnyezhetőek és olyanok, amelyek azért mégis csak a közösséghez tartozó embereket büszkeséggel töltik el. Nem azért, mert kiválasztottak JT, mert egy olyan közösséghez tartoznak, amely egyenes derékkal, tiszta tekintettel tudott minden történelmi korszakban a tükörbe nézni. Nem adták fel az elveiket. Akkor sem adták fel, ha ezért esetleg az életükkel kellett fizetni. A könyv nem a mártíromságról szól. Nem is azt akarja mondani, hogy a mártíromság a legjobb életcél, hiszen, ha valaki arra törekszik, akkor biztos, hogy valamilyen társadalmi elismertségre, emlékekre vagy elfogadottságra talál. Nem. De mindenképpen látni kell, amikor a könyvet kézbe vesszük és olvassuk, és hadd idézek egy rövid részt belőle,
...
"A fogadalmamat továbbra is megtartom."
Akik így gondolkodnak és így élnek ebben a közösségben, azoknak egyenes a derekuk, tiszta a tekintetük. És úgy tekintenek a jövőbe, mint ami kárpótlás lesz a sok szenvedésért.
Nagyon érdekes dolog a történetírás. A történetírásban nem vagyok szakértő, de annyi órát eltöltöttem ezekkel a kiváló szerzőkkel, hogy már majdnem azt hittem magamról, hogy rám is átragad valami. De aztán abszolút nem. Egy papírból 5x annyit olvastak ki, történelmi összefüggések tekintetében, mint amit én hosszú felkészülés után úgy gondoltam, hogy birtokolok és értek.
Szóval a történész egy nagyon érdekes kutató faj. Tulajdonképpen a múltat úgy tekinti, mint ami az ő számára egészen biztos, pontos eligazítást tesz lehetővé. A történész úgy tekint az elmúlt esztendőkre, évszázadokra, évezredekre, mint egy tükör. Ezt a tükröt gyönyörűen csiszolva, ragyogóan odateszi az illető elé, akiről szól a történet és azt mondja neki, tekints bele, ez vagy!
Rémisztő? Mert ilyen vagy!
Szép a kép? Mert ilyen vagy!
Szóval ez a könyv egy tükör. Ha majd belenézünk, majd mindannyian érezzük, hogy rémisztő-e, szép-e, a jelenlévők közül nagyon sokan benne vannak ebben a könyvben. Lehet, hogy ezután már nem fognak nekem köszönni, lehet, hogy egy telefonnal mégis csak azt mondják, hogy egy nagyszerű munkának a részesei, de jó érzés arra gondolni, hogy végre van egy mű, amelyet szakértők pártatlanul, elfogulatlanul, történeti tényeken alapulva állítottak össze. Nagyon sokan vannak akik hallanak rólunk és nagyon kevesen olyanok, akik meghallgatnak minket. Sokan vannak olyanok, akik véleményt formálnak rólunk, de csak nagyon kevesen olyanok, akik a saját meggyőződésük alapján alakítják ki a véleményüket. Nekik ajánlom pl. ezt a könyvet. A kutatóknak, az egyetemistáknak, az olvasó embernek, aki szeretné tudni, hogy kik Jehova Tanúi. Hogy honnan jöttek mo-ra. Hogy mi volt a történeti szerepük és a mai magyar társadalomban mi a teendőjük. Hitelesen megtudhatják ezt. A Szentírás egy helyen azt írja, hogy
Isten változtatja meg az időket, és az időszakokat. Királyokat mozdít el és királyságokat támaszt és királyokat is. Bölcsességet ad a bölcseknek és ismeretet azoknak akik tudják, hogy mi a tisztánlátás.
Mi a tisztánlátás?
Nos, Jehova Tanúival kapcsolatban ez a könyv tisztánlátást fog adni. És ez azért nagyon fontos, mert napjainkban újra érezhető, hogy elhomályosodik az emberek tekintete. Elfelejtik a tegnapot és a tegnapelőttöt, és úgy gondolják, hogy a dolgok úgy vannak, ahogy mondják nekik. Hallják, de nem biztos, hogy értik. Nos, a történészek segítségével Jehova Tanúi szeretnének egy valós képet közölni saját magukról.
A borítón egy filmszalag van. Ezen a filmen, amely, ha olvassuk a könyvet, JT több mint 100 éves története lepereg előttünk, ráismerünk majd személyekre, ismerősökre, olyanok akik ma itt vannak, olyanok akikkel régóta együtt szolgálunk vagy régóta hallunk és ismertük és jó érzés tudni, hogy ezek a személyek valahol lenyomatot hagytak a mi közösségünk történetében. De ez egy jó film. Ajánlom megnézni és végiggondolni, mert a vége happy end. Nincs benne a könyvben, de az ígéret benne van. A tanúk komolyan gondolják, amikor a Bibliában azt olvassák, hogy Isten az aki megváltoztatja az időket, királyokat hoz és királyokat dönt meg. Lehetnek társadalmi rendszerek, politikai rendszerek, sokkal de sokkal fontosabb, hogy a tanúk úgy gondolják, hogy az Istennel való kapcsolatuk a leglényegesebb. Arról szól a könyv, hogy ezt hogy éltük meg az elmúlt 100 évben.
P.J.
Utolsó kommentek