3/3
... A 2. határozathozatalnál már nem érhette az a vád a helyi véneket, hogy nem készültek fel, hiszen nyilvánosan idéztek a fiókhivatal leveléből, amit a februári kérdésükre válaszként kaptak.
Akkor ott úgy tűnt, hogy egy szervezeti elrendezés pontos lebonyolítása zajlik, melynek a 2009. decemberi útmutatás szerint a gyülekezetek közötti anyagi különbségek kiegyenlítődése, az önzetlenség és természetesen a Jehova iránti nagyvonalú szeretet kinyilvánítása lett volna a célja. De ahogyan hónapokkal később visszatekintettem az eseményekre egy másfajta kép alakult ki, megismerve az elhúzódó dráma későbbi részleteit is. Leegyszerűsítve úgy mondhatnám, hogy felnőtt férfiak, akik gyülekezeti elöljárók, a férfiasságuk és rátermettségük nyilvános összemérésén versengtek és valamiféle szentírási színezettel, igyekeztek elfedni a versengés szellemét.
Kedves barátomnak, aki abban a félévben 2 alkalommal is úgy merte a véleményét hallgatóság előtt elmondani, hogy arra a vének kérték fel, ők engedélyezték, nem mellesleg a megszólalásai szentírási látásmódról és a szervezeti útmutatások ismeretéről tanúskodtak és ésszerű szempontokat hozott fel, mégis egy nyilvános megszégyenítést kellett ezek miatt elszenvednie.
A vének állítólag semmilyen közvetlen jelét nem adták neki, egyik hozzászólás után sem a több hónapon keresztül, hogy neheztelnének. Indulataikat és érzelmeiket nyilván összegyűjtötték és koncentráltan, egy ún. helyi szükséglet program keretében fejezték ki. Gyakorlatilag a nemtetszésüknek adtak hangot egy előadásban 15 percen keresztül az ún. gyülekezet szellemiségét romboló és megosztottságot előidéző közelmúltbeli hozzászólások miatt. Volt bibliavers is a Római levélből, már nem tudom melyik, csak azt jegyeztem meg, hogy egyáltalán nem illett a szitura, volt hivatkozás Őrtoronyra, ami állítólag az építő és nem romboló hsz-ok megfogalmazásában segít. És válogatott sértő kifejezések az olyan személyre aki a saját véleményét erőlteti a gyülekezetre, szándékosan rombolva azt, és megosztottságot idézve elő. A szent tanács tehát az lett a végére, hogy az ilyeneket meg kell jegyezni mint rossz társaság és elhatárolódni tőlük, bár még nincsenek kiközösítve.
De amikor a gyülekezetet veszély fenyegeti, az ember azt várná, hogy megnevezik azt. Ha a veszély már bekövetkezett, akkor meg jó lenne tudni, hogy miben áll, ki idézte elő és gyakorlatiasan mit lehet tenni utólag. De ilyesmi nem volt az előadásban. Egyetlen konkrétum sem hangzott el, egyetlen megnevezett eset nem lett felidézve, amiben esetleges hibás, hamis vagy túlzó, torzító hsz-okat megpróbáltak volna helyretenni, korrigálni, hogy azok nehogy helytelenül rögzüljenek a hallgatóságban. Kizárólag általánosságok hangzottak el bizonyos hozzászólások, bizonyos "elkövetőire" célozgatva. A hallgatóság feladata volt beazonosítani a bírált mondanivalót és az így megbélyegzett személyeket. Mivel az ilyen hangvételű programok nem gyakoriak ezért az érzelmekre való ráhatás, a megfélemlítéssel vegyítve, gyanakvást ébresztve a testvérek között megtette a hatását. A gyülekezet egy része elhitte, hogy azok a néhány másodperces hozzászólások idézték elő a megosztottságot és nem az az előadás, amelyben a vének tények és bibliai érvek helyett csak manipulálták a gyülekezeti hangulatot.
Ha az emelvényről nem is, de a magánbeszélgetésekben azért bátran elmondták a vének, hogy kiről és miről van szó így aztán nem kellett sokáig találgatni senkinek, hogy ki a rossz társaság a nyájban és miért. Szabályosan szenvedtem amikor az állványos szolgálatnál összeverődtek a testvérek egy-egy szolgálatátadás alkalmával és harsányan kifejtették véleményüket az előadás lehetséges célpontjairól, nem egyszer vén jelenlétében. Sokáig nem kellett találgatniuk, mert a vének és egyik másiknak a felesége örömmel a segítségükre sietett, hiszen az ilyenfajta „utókezelés” általában szorosan hozzátartozott a gyülekezet szellemi gyógyításához. És mivel a vénektől jött közvetlenül, így a testvéreknek fel sem tűnt, hogy olyan tevékenységekben vesznek részt, melyeket az apostoli levelekben többször elítéltek már évezredekkel korábban is, mint pletyka, rágalmazás, és szeretetlen viselkedés.
A mai napig sem értem, hogy mi kifogásolnivaló volt abban, hogy egy szabálytalan eljárásra, hallgató hívta fel a figyelmet, vagy pedig szentírási buzdítás a hallgatók soraiból jött az adományozásra, ha már a vének képtelenek voltak megtenni. Az, hogy egy kifli árával szemléltette a testvér a vének, ill. a gyülekezet kicsinyességét, akkor lett még pikánsabb, amikor néhány héten belül ugyanez a szemléltetés, ugyanebben a témakörben még egyszer elhangzott, csak akkor már nem egy hallgatótól, hanem egy felvigyázótól és az emelvényről. Az történt ugyanis, hogy az eredetileg májusban elhangzó szemléltetést a vének, kb. június-július környékén lázító és bomlasztó beszédnek állították be a helyi szükséglet előadásukban, augusztus végén pedig az egyik körzetfelvigyázói előadásban, hogy hogynem szintén a királyságteremépítkezések támogatásával kapcsolatban maga a köf használta ugyanazt ugyanúgy. Érdeklődtem nála a szemléltetés választásának okáról, de azt mondta, hogy jó ideje nem ad sok mozgásteret már a szervezet nekik a szemléltetések kitalálásában. Őt természetesen nem kellett ez miatt rossz társaságként megjegyezni és kerülni. El tudom képzelni, hogy amit csupán néhány hete dörgedelmes előadásban szidtak a vének, azt ugyanazzal a szájukkal képesek voltak megdicsérni miután a körzetfelvigyázói előadásban hallották és nem egy megvetett hírnöktől. Ők ebben semmi ellentmondást nem találtak.
„Bátor” testvér jó ideig nem szólt hozzá az összejöveteleken ezt követően. Gondolom más okok miatt is végül egy idő után már nem is jártak egyáltalán. Sikerült tőlük is megtisztítani a gyülekezetet, így többé már nem okoznak gondot és a határozathozatalok ismét 100%-os támogatottságot élveznek bármilyen témában, hallgatói kérdések és észrevételek nélkül.
Beküldte: M. Kriszta
Utolsó kommentek