2/3
Az öj. után beszélgettem "bátor" (így nevezem a továbbiakban) testvérrel. Érdekelt, hogy miért zavarná olyan határozathozatalban a részvétel, amit az egész gyülekezet támogat, beleértve a vének testületét is? A kérdésem őszinte volt, a válasza pedig meglepő. Akkoriban még az egység jelének képzeltem, ha olyasmit támogatok, amit mindenki más is. De "bátor" testvér reagálásából 2 perc alatt megértettem, hogy az csupán "nyúlság", lustaság, és az egyéni felelősségtől való szabadulás vágya volt, amit én teokratikus egységnek és a vénekkel való együttműködésnek képzeltem.
Először is visszakérdezett, hogyan készültem fel a határozathozatalra, ui. azt azért előre bejelentették, hogy ilyen lesz, még ha nem is szabályszerűen vezették le a vének. Természetesen sehogy nem készültem, máskor sem szoktam, hogy is lehetne egy véleménnyilvánító szavazásra felkészülni a hallgatónak, gondoltam. Érthető lenne a kérdés, ha legalább vén lettem volna, de így!? Erre ő előhúzott a belső zsebéből 2 királyság-szolgálati foi-ot és a gyülekezetnek szóló 2009. decemberi levél kéziratát, a jegyzeteit, amit annak nyilvános felolvasásakor készített. Hát ő komolyan vette az egy héttel korábbi bejelentést, hogy készüljünk, mert határozathozatal lesz. Majdnem seggre ültem meglepetésemben. Nem volt semmi megszégyenítő sem a hangjában, sem a mondanivalójában. Tudta ő, hogy a többségnél ez így szokás, de ő láthatóan nem vett részt az "ilyen fajta egységben", nem úgy, mint a többi vén.
A kérdésemre válaszolva egyszerűen és lazán megmutatta, hogyan reagál az emelvényről elhangzó bejelentésekre. Még csak azt sem mondanám, hogy fanatikus lenne, annyira természetesen adta elő. Tulajdonképpen néhány mondattal utalt rá, hogy a gyülekezeti szavazásokra van egy általános szervezeti előírás és mivel ezek régi, de érvényes kiadványokban voltak leírva, részben ezért is kérdezett rá nyilvánosan, hátha van azóta újabb, ami esetleg elkerülte a figyelmét. Említette még a Jehovának tett fogadalmak egyéni felelősségét is és megnyugtatott, hogy semmi problémája nincs a nyilvános kérdés miatt a vénekkel, nem keresték őt és nem jelezte neki egyik sem, hogy gondot okozott volna.
Természetesen a vénekben azért nyomot hagyott ez a februári eset és utánajártak a dolognak. De nem úgy, ahogy várnánk. Volt ui. egy 2009-es társulati levél, ami állítólag leírta az ügymenetet, voltak királyságszolgálatik, amik általános infót is tartalmaztak és még volt egy nyilvános célzás, dátum szerint is, amik így együttesen sem győzték meg a helyi véneket, hogy tulajdonképpen egy baromi egyszerű dologról van szó, de ha mégis elakadnának, csak ki kell húzni az iratszekrény fiókját és ott a szájbarágós útmutató, vagy akár egy helyi gyülekezeti hírnök is kéznél van, akinek fejben is meg volt minden. Nem, ők kitalálták, hogy megkérdezik a fiókhivataltól, hogy mi legyen. Tele voltak friss információkkal, emlékeztetőkkel, de ők elkezdtek levelezni a hivatallal, hogy a vadonatúj (akkor mindössze 2 éves) adományelrendezés érvényes-e még! (Ennek az okát csak sokkal később értettem meg, de most nem ez a lényeg.) Így aztán az történt, hogy nem csak a gyülekezet előtt égették le magukat a készületlenségükkel, hanem még a Bételben is. De még ez sem volt nekik elég az "önégetésből", mert képesek voltak a fiókhivatal válaszát a gyülekezet előtt felolvasni is, májusban.
Nem nehéz kitalálni, a hivatal azt üzente, hogy a 2009. decemberi, minden gyülekezetnek és külön a vének testületének is szóló levél, a világméretű királyságterem-építkezés támogatásáról 2012-ben bizony még érvényben van. Azt már csak én teszem hozzá, pontosan úgy, ahogy "bátor" hírnök februárban emlékezetből a nyilvános kérdésével célzott rá.
És ha már érvényes, és ha már májusban szabályos, hiszen már két levélben is megírták nekik, (hogy a kettős tisztelet miatt vagy a gyengébbek kedvéért, nem nehéz kitalálni,) akkor gyorsan tartottak is egy szavazást májusban is. Tehát addigra már az eredeti gyülekezeti vállalást februárban szabálytalanul csökkentették, és májusban, immár gyülekezeti felmérést követően ismét csökkenteni készültek. Természetesen ez feltűnő volt egy olyan tesónak, aki amúgy is királyságszolgálatikkal a belső zsebében járkál, de emlékezetből is vágja a dolgokat, és nem is régen szólt hozzá a témához, csupán 3 hónappal korábban.
Elérkezett a májusi szavazás napja, a feladat, küldjön-e annyit a gyülekezet mások királyságteremépítkezésére a következő 1 éven át, amennyit a felmérésben egyébként vállaltak a tagok egyénileg? Más szavakkal, támogatjuk-e a saját vállalásunkat? Kicsit mulatságos, de ezt teokratikus elrendezésnek nevezik. Akkor már ui. előzetes felmérésből állapították meg az összeget, aminek az eredménye további 2000 Ft-os csökkenést jelentett volna az azévben már (februárban) egyszer csökkentett mennyiséghez képest is és mindez egy 120 fős gyülekezetre vetítve.
A levezető vén lehetőséget adott ismét, hogy kérdezzen a gyülekezet, ha valakinek valami nem lenne tiszta. Néhány mp elteltével "bátor" testvér keze emelkedett és a gyülekezet lélegzetvisszafojtva figyelt, hogy most mi lesz. Szót kapott, de akkor már nem kérdezett, hiszen a gyülekezeti felméréssel szemben mit is lehetett volna vitatni. Csak egy rövid kommentárja volt az egész eljáráshoz, amiben benne volt az élettapasztalata, a nemtetszése, a Biblia és szervezeti eljárások ismerete, buzdítás és amit sohasem mulasztott el, az írásszerinti alátámasztás is. Így szólt:
A bibliai történelemből tudjuk, hogy Jehova mindig nagyon komolyan vette a neki tett fogadalmakat.
Haragudott is, ha azokat nem tartották be. Most arra készülünk, hogy a gyülekezeti fogadalmunkat 3 hónap alatt 2. alkalommal változtassuk meg. Nem lehetne inkább kideríteni, hogy az adományok csökkenésének mi lehet az oka, talán nagyobb áldás lenne a gyülekezeten, mint így, hogy automatikusan csökkentjük a vállalásainkat. A 2000 Ft-os csökkentés amire készülünk, 100 hírnökkel számolva, kevesebb mint egy kifli ára, az olcsóbb fajtából vagy egy sms ára fejenként és havonta. Reménykedem, hogy nem fog ezért megharagudni ránk Jehova, mert szerintem ez a gyülekezet sokkal többre lenne képes jelenleg is, mint ahogy nagy dolgokat valósítottunk meg együtt, még nem is olyan régen.
A levezető vén reagálásából érezni lehetett a rosszallást és a meglepetést is egyben, hogy "alapos" levelezésük, utánajárásuk a dolognak még mindig nem tetszik egy pimasz hírnöknek. Ugyanakkor nem jött zavarba, láthatóan számított valamire. A "magasfeszültség" így is durva jelenléte a levegőben egy hozzászólásból adódott. Egy bibliai történetekre hivatkozó, a hajlandóság szebb napjait felidéző, a realitásokat és arányokat kifinomultan szemléltető, így megszégyenítő, rövid hsz-ból adódott. Pedig a hsz. 1 percig sem tartott.
Döbbenten hallgattam a kicsinyességünkkel való egyszerű szembesítést és úgy éreztem, hogy rögtön jelentkeznem kellene következő hsz-ra, vállalom 1 éven keresztül a plusz 2000 Ft kifizetését, a 100 kifli árát, csak ne szavazzuk meg ezt a szégyent. De nem mertem. Nem, hogy hozzászólni, még csak tartózkodni sem a szavazáson. Szégyenem csak fokozódott, amikor megtudtam, hogy nem csak "bátor" és családja nem támogatta a döntést, hanem egy másik család sem. Vagyis rajtam kívül is volt még valaki, egy egész család, akiknek minden világos volt, még több is, mint nekem, mert nem csak tudták mit kell tenni, bátorságuk is volt hozzá, legalább az elhatárolódáshoz. Legszívesebben sírtam volna zavarodottságomban, amit a tiszta bibliai érvek, azok bátor kimondása és a szembeállítás a teokratikus bürokrácia lélektelen uralkodásával, plusz a saját gyávaságom miatt éreztem. De egyáltalán nem "bátor" testvér megnyilvánulását bírálom ezzel.
Nyilván mások is érezhettek hasonlókat, hogy milyen mértékben, nem tudom, még talán a vének is, de ezt nem szégyellték úgy kommunikálni a későbbiekben, hogy "bátor" testvér megosztottságot idézett elő a gyülekezetben.
Mint később megtudtam, a véneknek irtó kényelmetlen volt ez az egész. Igaz, hogy egyetlen szót sem szóltak "bátor" tesóhoz, sem jót, se rosszat, de ez csak a vihar előtti sunyi csend volt. Amikor észlelték a "detektoraikon" (feleségeken) keresztül, hogy nyomot hagytak ezek a hsz-ok a gyülekezetben, másfélét is, mint amit belőlük kiváltott, már meg is volt az ürügy, hogy a gyülekezet megosztásának vádjával hadjáratot indítsanak egy szellemi ember ellen, aki nem félt kérdezni, véleményt mondani, mindezeket az írásokra alapozva, és mindegy volt neki mekkora közönség előtt teszi.
Beküldte: M. Kriszta
Utolsó kommentek