1/3
Jó néhány olyan család volt a gyülekezetünkben, akikre Jézus szavai ráillettek. Gondolkodók, törekvők, jó képességűek, intelligensek a legkisebb családtagtól, a kinevezett családfőkig. Az egyik ilyen család, egyszer csak a vének céltáblájává vált, miután azok megelégelték "antiteokratikus" viselkedésüket. A családfő, (úgy tudom 20 éves felvigyázói múlttal) egyszer csak lemondott a véni tisztségéről. Lehetett érezni feszültséget már korábban is közte és a többi vén között, sőt pletykák is terjengtek az összeférhetetlenségükről. Amikor azonban lemondott sokkal bátrabbak lettek korábbi "csapattársai" az ellenségeskedésben és ez gyülekezeti szinten is megnyilvánult. Az érzékenység oka vélhetően az intellektuális különbségek, rátermettség és az lehetett, hogy soha nem panaszkodtak. Sem ő, sem családja. Ugyan nem voltak szegények, de a kiegyensúlyozottságuk azt a benyomást kelthette egyesekben, hogy anyagilag jól megy nekik. Én közelebbről ismertem őket és tudom, hogy a vállalkozásuk hullámzó bevétele éppen csak átlagos életszínvonalat engedett nekik, de ez is nagyságrendeket romlott a válság 7-8 éve alatt, de mivel nem volt tartozásuk, ezt az időszakot is talán könnyebben abszolválták, mint mások. Irigykedni persze mindenre lehet, arra is, amit csak képzelnek a másiknál. A gyülekezetet viszont támogatták rendesen. Anyagilag, munkával és egyéb szolgálatokkal. Legjobban a hozzászólásaikat szerettem. Értelmes előadásokat is tartott felvigyázóként, de a hozzászólásaik eszméletlenek voltak. Verbális karikatúrát prezentált a gyülekezeti hülyeségekről úgy, hogy nem lehetett fogást találni rajta. Hogy ezekre előre felkészült-e, vagy kapásból ment neki, nem tudom, de az biztos, hogy a kritika éle úgy jött át, hogy benne maradt az időkeretben, a napi anyaghoz kapcsolta a megjegyzéseit, miközben arra a kérdésre válaszolt amit feltettek a gyülekezetnek. Azóta sem hallok ilyet, noha maradtak értelmes testvérek a távozásuk után is, de az a stílus ... mások véleménye szerint is sziporkázó volt és hiányzik. A továbbiakban kiderül majd, hogy miért csak a hírnököknek és a véneknek nem.
Amikor 2009-ben "tizedet" vezettek be a gyülekezetekben, a beszedésnek az lett volna a szervezeti előírás szerinti menete, hogy minden év májusában a vének felmérik a gyülekezet hajlandóságát a világméretű királyságteremépítési program támogatására és a felmérés eredményének megfelelő összeget, szeptembertől egy éven keresztül folyósítják a fiókhivatalnak. Minden gyülekezetben 2009 decemberében fel lett olvasva az erről szóló tájékoztatás, ami részletesen leírta ezt az eljárást.
A szóban forgó gyülekezet vénei 2010 januárjában meg is csinálták az első felmérést, 2011-ben elfelejtették, tehát kimaradt, 2012-ben pedig februárban egyszerűen felajánlottak egy összeget az emelvényről, hogy azt a gyülekezet szavazza meg. Azt tudni kell, hogy a gyülekezeti határozathozataloknak van egy általános szervezeti rendje, amit, ha betartanának a vének, és komolyan vennének a testvérek is, akkor elég korrekt döntések születhetnének. A gyakorlat azonban az, hogy amit a vének előterjesztenek, azt általában egyhangúlag és megfontolás nélkül szavazzák meg a testvérek, az ellenvéleményeket, ha netán van, pedig megtartják magukban, esetleg a suttogó ellenkezők módszerével néhány bátrabb egyed, utólag füstölög egy rövid ideig, de több nem szokott történni.
2012 februárjában azonban nem jött be a papírforma. Emlékezetesebbre sikerült a határozathozatal, mint ahogyan azt a lebonyolítással megbízott személy álmodni merte volna. Bár minden a megszokott módon kezdődött, tehát készületlenül állt ki a vén az emelvényre, fogalma nem volt a határozathozatalok szabályos menetéről, és arról sem, hogy az aznap esti speciális témában, a Világméretű királyságterem építkezések támogatásában milyen protokollt kellene követnie, mint ahogy annak az 5 társának sem, akik erre a feladatra így és akkor kérték fel őt. Gondolta, hogy a vének által előterjesztett javasolt (csökkentett) összeget, percek alatt egyhangú döntéssel megszavazzák majd és az ügyet ki lehet pipálni. Valami derengett neki arról, hogy a gyülekezet tagjai kérdéseket is feltehetnek ilyenkor, de mivel általában a hallgatók nem szoktak élni ezzel a lehetőséggel, így nem gondolhatta, hogy baj lesz belőle, ha alkalmazza ezt a sablont.
Meglepetésére, amikor szót adott a gyülekezetnek, most kivételesen volt jelentkező, hogy kérdést tegyen fel, és pont a vének által annyira megvetett személy, aki korábbi véntársuk és kritikusuk is volt egyben. Megkapaszkodott hát az emelvényben, mosolyt erőltetett az arcára, nyelt egy nagyot és elcsukló hangon, kelletlenül, de felszólította az immár hírnöksorban lévő, korábbi "ellenzékit". A kérdés zseniális volt, szó szerint idézem a párbeszédet, legszívesebben a hanganyagot tenném ki róla:
hírnök: változott ez a szervezeti eljárás, vagy miért így csináljuk?
vén: ... zavar, nyögés, köhécselés, nagyot nyelt, majd visszakérdezett ...
hogy érted a kérdést?
hírnök: úgy emlékszem, hogy a hivatal levelében az volt, hogy májusban kellene ezzel az üggyel foglalkozni a gyülekezet hajlandóságának felmérése után és nem a vének tesznek javaslatot az összegre. Most meg február van, felmérés nem volt, hanem a vének ajánlanak egy összeget. Erre vonatkozik a kérdésem, megváltozott a korábbi eljárás, vagy valami más oka van az eltérésnek?
vén: évente szoktuk ezt csinálni, de mit gondoltok testvérek?
Látható, hogy nem volt sem anyázás, de még csak durván hangsúlyozva sem a kérdés, egyszerűen megkérdezte egy hallgató, akinek szót adtak, hogy jól emlékszik-e egy szervezeti eljárásra, amitől akkor éppen eltértek.
A levezető vén nem tudta cáfolni a hallgató által felhozottakat. Ennek ellenére is, végül az lett megszavazva, amit a vének előterjesztettek, hiszen a gyülekezetből senkinek nem volt bátorsága még ezek után sem firtatni, hogy ha tényleg létezik szabály az ügymenetre és tényleg eltérnek tőle, akkor ennek mi lehet az oka.
Az sem érdekelt senkit, hogy a korábbi gyülekezeti vállalást miért nem tudta egy nagylétszámú közösség hónapokon keresztül teljesíteni, miért nem tájékoztatták erről a gyülekezetet, noha havi rendszerességgel pénzügyi jelentések hangzottak el az emelvényről és miért dönt önhatalmúlag ezek után a vének testülete az amúgy sem nagy adományösszeg további megnyirbálásáról a nyilvánvaló szervezeti útmutatással szemben.
Mindenesetre az egész vének testületének egy közvetett megszégyenítést kellett elszenvednie, hiszen az így is nyilvánvaló lett, hogy akkor este abban az ügyben az ő vezetésükkel egyetlen család kivételével egy egész gyülekezet nem követte a hű és bölcs rabszolgától jövő útmutatást. Az egység mindenesetre megvolt. Az a félelmetes és fanatikus egység, amikor a vezetők nyilvánvalóan hibás, de legalábbis gyanús döntését is követni tudja egy tömeg, saját akaratukból, csupán a kényelmetlenség érzésétől vezetve, amit annak az embernek a nyilvános szenvedése váltott ki, aki kiállt eléjük készületlenül az általános és speciális szabályokat is figyelmen kívül hagyva, fittyet hányva még a nyilvános figyelmeztetésre is. Még annyi lélekjelenléte sem volt, hogy amikor ez a titka fényt kapott, akkor egyszerűen bevallotta volna. Semmi baja nem lett volna senkinek, ha a felvetődött kérdésnek utánanéz valaki, ha már a hallgatóság soraiból elhangzott egy ilyen igény és úgy folytatták volna az ügyet egy következő összejövetelen, hiszen a májusi határidőig még kereken 3 hónap volt hátra.
Beküldte: M. Kriszta
Utolsó kommentek