Bevezetés

Az alvilág mezítelen előtte, és eltakaratlan a holtak országa. (Jób 26:6) 

A sír és a pokol az Úr előtt vannak; mennyivel inkább az emberek szíve. (Pl 15:11) 

[Mint] a sír és a pokol (héberben: abaddon) meg nem elégednek, [úgy] az embernek szemei meg nem elégednek. (Pl 27:20) 

A pokol és halál (héb: abaddon) azt mondják: [Csak] hírét hallottuk füleinkkel! (Jób 28:22) 

Királyukul pedig a mélység angyala vala felettök; annak a neve zsidóul Abaddon, görögül pedig Apollion, [azaz Vesztő] a neve. (Jel 9:11)

Elegánsan öltözött emberek vallásos irodalommal a kezükben megszólítják a járókelőket - ez olyan kép, mely aligha meglepő manapság, miként egy telefonhívás a lakásomban sem meglepő számomra. És amikor a vonal másik végén lévő női hang megkérdezte tőlem, hogy akarom e hallani Isten jó hírét, jól tudtam, ki ő és mi lesz a beszélgetés témája. Mikor megkértem beszélgetőtársam, hogy mutatkozzon be és mondja meg vallási hovatartozását, az előrelátható választ kaptam: Jehova Tanúi világméretű szervezetéhez tartozom. 

Sziasztok!

Téma:

Jehova-tanúinak lehet-e valódi bibliai üdvössége vagy csak „Őrtorony-üdvössége van”?

Minek a hatására merült fel bennem a címbeli kérdés?

Néhány hónappal korábban beszéltem egy tanúval  kb. 15 éves aktív tanú élet áll mögötte és  három kérdést tettem fel neki, és nem provokatívnak szántam őket: (szinte semmi ismeretem nem volt korábban a Jehova Tanúival kapcsolatosan).

1. Ő a hit útján jár-e?

2. Neki van-e üdvössége?

3. Szerinte nekem van-e, lehet-e üdvösségem?

Jehova Tanúi és a vérkérdés orvosi szemmel

Ha nem vallási szempontból elemezzük a vérkérdést, súlyos erkölcsi dillema elé állítunk bizonyos embercsoportot döntéseinkkel. A szabad vallási gyakorlás, és az etikai, jogi kérdések ütköznek a jelen magyarországi törvények szerint. A jogi vonatkozáson kívül figyelembe kell vennünk az orvosi lelkiismereti kérdést is, a gyógyítás elmulasztása átvitt értelemben „ártás” vagyis nem tett semmit, ezáltal emberéletet oltott ki. Magyarországon a hatályos egészségügyi törvény szerint a beteg akkor utasíthat vissza életmentő vagy életfenntartó beavatkozást, ha „..olyan súlyos betegségben szenved, amely az orvostudomány mindenkori állása szerint rövid idôn belül – megfelelô egészségügyi ellátás mellett is – halálhoz vezet és gyógyíthatatlan.” [20.§ (3) bekezdés].

Értelmezésem szerint végstádiumban levő rákos betegek tartoznak ide, a műtétek, balesetek, akut betegségek kapcsán fellépő transzfúziós problémák nem sorolhatóak ide. A törvény szerint lehetôség van arra is, hogy a beteg közokiratban meghatározza, hogy ha késôbb cselekvôképtelen állapotba kerül, ne alkalmazzanak nála bizonyos életmentô, életfenntartó beavatkozásokat akkor, ha olyan gyógyíthatatlan betegségben szenved, melynek „következtében önmagát fizikailag ellátni képtelen, illetve fájdalmai megfelelô gyógykezeléssel sem enyhíthetôk.” [22. § (1) c) pont.]

Az esetek nagyrészében nem rendelkezhetnek Jehova Tanúi azon döntésükkel, hogy nem fogadnak el vért, mert életmentő beavatkozásoknál jogi szempontból nem halhat meg a beteg a transzfúzió elmúlasztása végett, ezt követően az orvos felelősségre vonható lenne mulasztás miatt. 18 éves kor alatti személy esetében a szülőnek nem terjed ki a beleegyezési joga a vértranszfúziós kérdésbe, a gyerek nagykorúvá válását követően dönthet álláspontjáról, addig is kezelésben kell részesülnie. Amennyiben a család saját felelősségre egészségügyi intézményből távozni kíván a kiskorúval (transzfúzió elutasítása végett), kötelező értesíteni a gyámhivatalt, hatóságokat.

Ennek ismeretében el sem tudom képzelni hogyan zajlanak ezek az ügyek... ha a tanú lelkiismerete nem szenved csorbát, mi van az orvossal (emberélet kioltás passzív módon, avagy hogyan veszítsük el örök élethez való jogunkat,
egyenes út a pokolba – értelmezés hitnézet szerint)???

Sheylla

***

Olvasd el a vérkérdéssel foglalkozó cikkeinket is!

Bumbumöcsi második levele a blogbelieknek!

Ott hagytam abba, hogy kezdek megjelenni a „béke szigete” felett az első viharfelhők. Ezzel párhuzamosan kezdtem kijózanodni, és a rideg valóságnak megfelelően látni a dolgokat. De nem itt folytatom. Most következik egy kis ugrás az időben.

Sziasztok!
Sok szempontból szerencsésnek mondhatom magam: csak egy évig voltam Tanú, és tanulmányozással, kereszteletlen hírnökséggel együtt sem dobtam ki rá két évnél többet az életemből. Gimnazista voltam, barátaim nemigen akadtak, a családom „világi": nemhogy nem fordultak el tőlem, amikor az elkülönülés mellett döntöttem, de még örültek is neki. Ez a vallás mégis képes volt nekem kárt okozni, ha nem is akkorát, mint itt sokatoknak: évekre lerombolta az Istenbe vetett hitemet. Még ahhoz is kellett hat-hét év, hogy ismét imádkozni tudjak.
Miért jöttem el?

Egeszen veletlenül találtam erre az oldalra, es lelkes olvasová váltam. Eddig azt hittem, egyedi az esetem, de meglepve olvastam, hogy másokkal is "elbántak" a gyülekezetben.
Tizen egynehány evvel ezelött kiközösitettek, miután a szinten tanu ferjem lelki nyomorekká tett. Nem lepödtem meg a kiközösitesen, hiszen amikor az ember tanuvá válik, jol tudja, hogy ez törtenik, ha nagyobb bünt követ el. Alázattal fogadtam Jehova dönteset. Viszont az, ahogy velem bántak a venek a biroi alatt es közvetlen utána, az olyan iszonyu csalodást, es lelki serülest okozott nekem, amit azota sem felejtettem el.

A múlt hét végén világszerte tanulmányozott Őrtorony cikkben (2012. április 15., 12. oldal, 16. és 17. bekezdés) ezt olvashatjuk:

1./ Ha egy rokonunkat vagy közeli barátunkat kiközösítették, akkor Jehova figyel, hogy hűek „vagyunk-e parancsához, hogy kerüljük a kapcsolatot mindenkivel, aki ki van közösítve”.

2./ Ezután meg van említve egy „pozitív” példa egy fiatalemberről, akivel „dicséretes módon” édesanyja és testvérei kerülték a kapcsolatot, mert ha a „legcsekélyebb mértékben” is kommunikáltak volna vele, akkor nem érezte volna annyira szükségét annak, hogy visszatérjen a Szervezetbe.

Lelki zsarolás? A cikk tehát azt állítja, hogy mindenkivel kerülni kell a kapcsolatot, aki ki van közösítve.

ELEGEM VAN!

- Elegem van, hogy úgy tartok nyilvános előadásokat, hogy tudom, amit elmondok több 100 embernek nem igaz
- Elegem van, a hogy hülyének néznek
- Elegem van, hogy 6-8 oldalon keresztül elemzik, hogy miért nem i.e. 586-ban foglalták el Jeruzsálemet, miközben régészeti kutatások, és a Jeruzsálemi múzeumok mindegyike i.e. 586-os dátumot tartja elfogadottnak
- Elegem van, hogy a gyermekemet is úgy kell felnevelnem, hogy tudom Őt is átverem
- Elegem van, mert nem léphetek ki, vagy ha kilépek irgum-burgum lehúzhatom az egész életem a WC-n, elfelejthetem a családom, a barátaim
- Elegem van, hogy mennem kell házról-házra mikor semmi értelme, illetve már nem is megyek, csak hazudok X órát, és a hazugságból is elegem van
- Elegem van, hogy órákra megy a szolgálat, hogy ha X óra alatt adok le, jön a KÖF és baj lesz, leváltanak
- Elegem van, hogy ha jön a KÖF mindent kisikálunk, és mikor megérkezik, minden rendben van
- Elegem van, az életből mert csak szenvedés, és elegem van már a képmutatásból, a hazugságból amit minden nap megélek
- Elegem van, mert a sok hazugság, kényszerből gyülekezetbe járok, és prédikálok, és hazudok, pedig nem akarok, de kell... ennek az eredménye több 100 000-es pszichiátria kezelés és gyógyszer szedés
- Elegem van, de nem léphetek ki, elegem van, de nem adhatom fel, elegem van, mert már nem hiszek Istenben … mert elegem van, hogy mindezt megengedi.

És Én csak szépen csendben csinálom mintha nem lenne elegem, és közben múlnak az évek, de már mindjárt átesek azon a küszöbön, mert ugye armageddon itt van, és jól megpusztulok… vagy mégsem? Ha meg nem, a Hű és Értelmes rabszolga mit fog mondani? Küld egy levelet:
-Sajnáljuk, elcsesztük az életed? Bocsika, tévedtünk, rosszak voltak a „fényviszonyok”?
-Sajnáljuk, egész életedet elcsesztük, de többet nem fordul elő?

Konklúzió:
Kilépsz>> elveszted a családod, barátaid, egész életedet, nem élhetsz normális felszabadult életet
Bent maradsz>>> hazugságban élsz Te és a gyermekeid, elvesztegeted az egész életed, folyamatosan bűntudat gyötör, mert úgy sem tudsz megfelelni

Megoldás: Öngyilkosság. Ha így élem tovább az életem és Jehova olyan amilyen, úgy is meghalok. Ha kilépek, megkeserítik az életem minden percét a kilépéssel járó következmények.

Üdv: Elegemvan

A szektáknak sok problémájuk akad a kimagyarázással. Ilyen problémák például a tantétel beli változtatások, amelyek olyan világvége próféciákból erednek, amelyek elhasaltak és ez kínos helyzetbe hozta őket. A becsületes, őszinte emberek beismerik a hibájukat és kész. A szektákból hiányoznak az ilyen emberek és ezért a „csűrés-csavarás” módszeréhez kell folyamodniuk.

Tisztelt nagyra becsült szerető pásztorok!

- Hálás szívvel köszönöm a fájdalmakat, azt a sok igazságtalan sérelmet amit 20 éven át szenvedtem el tőletek. - Azt a sok álmatlan éjszakát...
- Ha nem lettetek volna ilyenek, talán soha nem gondolkodunk el rajta, hogy jó helyen vagyunk-e és a szele sem érint talán a kételynek... ezért köszönjük.

---> Teljes méret <---

A Biblia szerint Dávid király választotta ezt a helyet zsidó királysága fővárosául (i. e. 1000 körül). A következő századok során rendszeresen megszállták. Időszámításunk előtt 586-ban a babiloniak foglalták el és hurcolták fogságba lakóit, akiket csak a Babilont i. e. 538-ban II. (Nagy) Kürosz vezetésével  leigázó perzsák engedtek visszatérni. A zsidóknak később a görög és a római hatalommal is meg kellett küzdeniük. Utóbbiak miatt kényszerültek hosszú száműzetésbe, miután azok időszámításunk szerint 70-ben kifosztották és a Római Birodalomhoz csatolták a várost.

A teljes cikk: http://index.hu/tudomany/tortenelem/2012/06/05/jeruzsalem/

***

II. Nebukadnécár kétszer is meghódította Jeruzsálemet: először 605-ben, és másodszor 597-ben. A második alkalommal fogságba vezette a vezető réteget, és vazallus királyként Szedékiást ültették trónra. Mivel ez fellázadt a babilóniak ellen, ezért 586-ban lerombolta a várost, és fogságba vitte a királyt, a vezető réteget és a mesterembereket, csak a szegényebb földművesek maradhattak.

A teljes cikk: http://hu.wikipedia.org/wiki/Jeruzs%C3%A1lem

***

http://sefatias.blog.hu/2012/06/05/a_vekony_jeg

***

http://eletazortoronyutan.blogspot.hu/2012/05/standfordi-bortonkiserlet.html

***

http://zsotza.blogspot.hu/2012/06/raymond-franz-felelossegrol.html

Bumbumöcsi levele a blogbelieknek!

Sokszor nehezen jön álom a szememre... Sokszor.... Tudjátok ez azért van, mert nagyon sokat gondolkodom az elmúlt évek eseményein. Fekszem az ágyamban és jár az agyam. Most is így van ez. Azt remélem, hogy nektek elmondhatom -kiírva magamból a fájdalmat- az "igazságban" eltöltött időm (és tapasztalataim) egy kis részét. Nem történtek velem túl jó dolgok. Néha merengve nézem a fiatalabb testvéreimet. Milyen jó nekik! Az élet nyomorultságaiból vagy a gyülekezetben történő rossz dolgokról semmi fogalmuk sincs... Talán jól is van ez így...

A következő számítást utkereső végezte el nekünk:

Azért számoltam négy nappal mert 3 nap a gyülekezet 1 nap a szolgálat, mert nekünk azért is utazni kellett a benzin ár átlag ár! Ezeket az árakat a neten találtam!!

Szeretnék köszönetet mondani a honlap szerkesztőjének, és mindenkinek aki részt vesz az oldal színesebbé tételében, fordítással, szerkesztéssel, cikkek beküldésével, kommentekkel stb. Nagyon sok hasznot merítettem az itt talált információkból, amiért hálás vagyok. Örömmel kerestem fel rendszeresen az oldalt, hogy milyen új cikket találok rajta, és megerősítő volt azt is látni, hogy nincs egyedül az ember a véleményével. Érdekes volt például Russel és a piramisok kapcsolata, és a NW félrefordítások. A férjem már nem volt ekkor tanú, én még igen, névlegesen, de nem jártam gyülekezetbe már jó ideje. Vártam mert saját meggyőződésre akartam szert tenni, és nem csak az ő buzdítására lépni ki. Sokat olvastam ezt a honlapot, más lapokat is, kutattam, és gondolkodtam. Egyre inkább kezdett kialakulni a kép, a puzzle darabkák keresték a helyüket. Egyik délelőtt a munkahelyemen két vén felkeresett, és hosszan beszélgettünk. Kérdeztem őket különböző témákról, de a válasz az csak hebegés volt, padló nézés, érvelésnek tűnő témaváltoztatás. Az egyiküknek a beszélgetés végére becsípődött a dereka. Ami az egészben még az érdekes, hogy ezen a napon reggel adtam fel a postára az elkülönülő levelemet, nekik nem mondtam, hogy nyugodtan tudjunk beszélgetni. Nagyon örültem ennek a lehetőségnek, hogy meglett férfiembereknek, lelkipásztoroknak tehettem fel a kérdéseimet, és láthattam a reagálásukat. Még egyszer nagyon köszönöm a honlapot, a sok hasznos információt.

Üdvözlettel,
sulamita

Kiszabadulás a szektákból

A következő cikket, amelyet a néhai Margaret Singer írt, az ICSA [ICSAhome.com] engedélyével tesszük közzé. [Margaret Singer 2003-ban hunyt el.] A pszichológia emeritus professzora volt a kaliforniai Berkeley egyetemen. Részlet a "Coming Out of the Cults," [Kiszabadulás a szektákból] című tanulmányból, amely a Psychology Today kiadványban jelent meg, 1979. Január hónapban, Margaret Thaler Singer (Ph.D) tollából.

Korrupt bíráskodás?

Nagyon kényes ügyben voltam érintett a gyülekezetben, személyes elbeszélgetés a koordinátorral,aztán több vénnel, bírói bizottság alakult az ügyben. Kényes volt az ügy, ezért azt mondták hogy be kell vonni a bételt is, levélváltások történtek. Persze a bétel bízik a jól képzett véneinkben, igazat ad nekik hiszen a jó hírű koordinátorunk levelezget(persze ő állítja hogy névtelenül történik a levelezés a bétel felé, ugyanakkor amikor megkérdezem tudja-e hol tart az ügy elismeri hogy telefonon érdeklődött a bételben...) aki előadásokat tart a kongresszusokon is. Aztán megszületik a szerintem nem igazságos döntés, de elfogadom mert végtelenül alázatos vagyok. És persze azért mert nem akarom hogy kiközösítsenek. Az egyik vétkes fél röhög a markába hogy ezt jól megúszta egy ejnye-bejnyével.....

„Íme, minden lélek az enyém. Ahogy az apa lelke, úgy a fiú lelke is az enyém. Amely lélek vétkezik, az hal meg.” (ÚVF)

Először is, Isten a prófétán keresztül küzd egy izraeli közmondás ellen: „Az apák ették meg az egrest, de a fiak foga vásott bele” azt jelenti: az apák bűnéért a fiak is bűnhődnek. Ezékiel üzenete egyértelmű: Isten előtt mindenki önmagáért felel. Másodszor, a szó szerinti fordítás („amely lélek…”) félrevezető, mert a kifejezés egyszerűen csak azt jelenti: „aki...”. Nem az ember egyik „részéről”, a lélekről van szó (amit a lélek halandóságának hívei eleve nem is tekintenek külön résznek), hanem az egész emberről és személyes felelősségéről.

Más szövegekben is félreérthető a Károli Biblia szó szerinti fordítása. ApCsel 3:23 „Lészen pedig, hogy minden lélek, valamely nem hallgatánd arra a prófétára, ki fog irtatni a nép közül” – azaz mindenki. Józs 11:11 „És levágának minden lelket, a mely benne vala, megölvén őket fegyver élével…” – azaz mindenkit.

Az Őrtorony Társulat válaszként idézi ezt a verset a következő kérdésre: Van olyan része az embernek, amely tovább él a test halála után? A válasz a szerintük, nem. Rámutatnak, hogy néhány fordításban ennél a versél „aki vétkezik, az hal meg” olvasható. Ezért a „lélek” szó (héberül: nefeš) nem az ember anyagtalan természetű részére utal, hanem magára a tényleges élő személyre. Így tehát az állítják, hogy a „lélek” nem olyan valami, amely túléli a test halálát.

A Biblia tanítása: Az Ezékiel 18:4-ben olvasható megállapítás, amely szerint „annak a léleknek kell meghalnia, aki vétkezik” nem áll szemben azzal a gondolattal, hogy az ember olyan anyagtalan természettel rendelkezik, amely tudatánál maradva túléli a halált. Az itt olvasható szövegkörnyezetben igaz, hogy a héber, lélek szót (ne′fes) „élő teremtmény” vagy „személy” értelemben használatos. Ezt a keresztények sem vitatják. (Adott szövegkörnyezetben a nefeš szó „élő teremtményt” jelent; rendelkezhet további jelentésekkel is - mint például egy emberi teremtmény „belső énje”.)

A keresztények rámutatnak, hogy mivel az ember anyagtalan természetét nem tárgyalja az Ezékiel 18:4, ezért nem vonhatunk le következtetéseket arról, se mellette, sem ellene, ezen vers alapján. Mindaz amit Ezékiel kívánt tenni, hogy felvegye a küzdelmet egy akkoriban felmerült hamis tanítással - egy tanítással, amely az öröklött bűn tanával kapcsolatos. Néhány ember arról kezdett vitázni, hogy miért szenvednek és halnak meg a gyermekek az apáik bűneiért. Bár igaz, hogy a bűnnek van egy öröklődő hatása (lásd a 2Mózes 20:5-6 verseit), Ezékiel ebben a versében azt hangsúlyozza, hogy minden egyes személy az ő saját bűnéért felelős. Ezért mondta azt, hogy az a „lélek” (vagy személy) amely bűnt követ el, az meghal. Ezékiel nem próbált semmit sem tanítani az ember anyagtalan természetének meglétéről vagy hiányáról.

Bár a héber nefeš szó Ezékiel 18:4 versében egy „élő teremtményre” vagy „személyre” vonatkozik, nem találunk más olyan verset az Ószövetségben, ahol a szót más értelemben használják. Például a 1Mózes 35:18 versében a nefeš szó értelmezhető az ember anyagtalan természetére utaló hivatkozásként: „Ezért amikor már-már kiment belőle a lélek (mert haldoklott), Ben-Óninak nevezte el; az apja azonban Benjáminnak hívta” (kiemelés tőlünk). Ez a vers jól láthatóan azonosítja a lelket a halandó fizikai testtől különböző dologként. Sok-sok újszövetségi részt találunk, amelyek minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy az embernek van anyagtalan természete (lásd például a Máté 10:28, 2Korintusz 5:8-10 és Jelenések 6:9-11 verseit).

Annak alátámasztására, hogy a lélek elpusztul a halál alkalmával gyakran idézik az Ezékiel 18:4-ben található szavakat: „amely lélek vétkezik, az hal meg.” Kiragadva a szövegkörnyezetből, ezek a szavak valóban úgy tűnik, hogy ezt jelentik, azonban vajon milyen jelentést hordoznak, ha a megfelelő szövegkörnyezetükben vizsgáljuk őket? A környező versek felfedik, hogy a 4. vers egyáltalán nem arról szól, hogy mi történik a halálunkkor:

Ha a teljes szövegkörnyezetében olvassuk, láthatjuk az egyszerű lényeget: az ember amely bűnt követ el az aki meg fog halni, és az ember amely Istennek engedelmeskedik az aki élni fog. Az idézett szakasz nem foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy létezik-e vagy sem a halál utáni/túlvilági élet.

Ezen kívül elkerülte a figyelmüket a „halálnak” a Bibliában megtalálható szellemi értelme. Például az 1Timóteusz 5:6 verseiben ezt olvassuk:

„Amelyik ellenben érzéki kielégülésben leli kedvét, az élő létére halott.” (vö. Ef 2:1 és Lk 15:24)

Az, hogy az Ezékiel 18:4, 20 versei a szellemi halálra vonatkoznak (értsd: elszakadás Istentől, nem a megsemmisülés) nyilvánvalóan látszik a szövegkörnyezetből, mivel a 18:21 kijelenti:

„Ha pedig a gonosz megtér minden bűnéből, amit elkövetett, és megtartja minden rendeletemet, és jogot és igazságosságot cselekszik, élni fog. Nem hal meg.”

Mivel minden ember meghal fizikailag, ez mindenképpen a szellemi vagy „második” halálra vonatkozik.

Az ilyen kitételek, mint pl. „lelkem az igaznak halálával haljon meg”, hebraizmusok, ugyanis a ne′fes sokszor a magára térő és személyes névmást is helyettesítheti a héberben, így kell érteni az ilyen kifejezéseket: „meghal az én lelem” = „én meghalok”. Ugyanaz a szó Biblia többféle jelentéssel bírhat, máskor egyazon dolgot több szó is kifejezhet. Pl. a héber nefeš gyakran nem „léleknek”, hanem „élőlénynek” fordítandó (ezért, amikor a nefeš haláláról esik szó, ez nem a lélek halhatatlanságának tagadása, mint Jehova Tanúi gondolják). Így az Ezékiel 18:4 értelemhű fordítása a következő:

„Nézd, minden élet az enyém: az apa élete éppúgy az enyém, mint a fiú élete. Aki vétkezik, az hal meg!” (Katolikus fordítás)

Ezen kívül a szövegkörnyezet alapján nyilvánvaló, hogy itt egyáltalán nem az ember halál utáni reménységéről van szól, hanem a személyes felelősségről. Itt az Úr azt mondja, hogy ő szeret és megitél minden embert, az atyát úgy, mint a fiút, miért büntetné és a fiút atyja vétkeért? Csak a bűnöst bünteti, legyen az atya vagy fiú; vagyis nem atyáitért büntet, hanem tulajdon bűneikért.

Lothar Gassman írja:

„Amikor a Bibliában arról van szó, hogy a „lélek” meghal (például 4Móz 23:10; 1Kir 19:14), az mindig az egész embert (szélesebb értelem), de sohasem a lelket, mint az ember teremtésbeli elemét (szűkebb értelem) jelenti. Ez különösen az olyan helyekre vonatkozik, mint Ez 18:4, amelyet szívesen vesz elő az Őrtorony Társulat. Ha ott azt mondja a próféta, hogy „annak a léleknek kell meghalnia, amelyik vétkezik”, ezen nyilvánvalóan az ember szellemi-testi egységében értendő, mert egy elszigetelt lélek sem vétkezni, sem meghalni nem tudna.

A halandóság olyan tulajdonság, amely az Újszövetségben csak a földi testre vonatkozóan használatos (Róm 6:12; 8:11; 1Kor 15:53k; 2Kor 4:11; 5:4). Hiszen a földi test a látható és múlandó szférájába tartozik (2Kor 4:18). Az új test azonban, amelyben a személyes folyamatosságában tovább létező ember az utolsó napi feltámadáskor részesül, halhatatlan (1Kor 15:35-54; 2Kor 5:1-10; Fil 3:21).”

A Szentírás nem bölcseletileg, hanem szemléletesen írja le az ember eredetét, és ezért embernek, állatnak egyaránt tulajdonítja a נָפֶשׁ-t (nefeš, a meleg leheletben megnyilvánuló életelv). A Szentírás, mikor leírja az első ember teremtését, csak a föld agyagából formált testet és az élet leheletét említi, semmi mást. S ezen az állásponton vannak a későbbi könyvek is (Préd 12:7, Ez 33:3; különösen pedig 37:7–10). Mindamellett nem hagy kétséget az emberi lélek felsőbb eredete és a testtől lényegesen különböző természete felől: Isten közvetlenül leheli bele az emberbe az élet leheletét, akit nem úgy mint az állatokat, a maga képére teremtett, s ezért az állatok között nincs is hozzá hasonló; נְשָׁמָה-ja (nesámá, eszes lélek) egyedül az embernek van. A lélek nincs alávetve a test sorsának; tehát más jellegű léte van: «Visszatér a por (az ember teste) a földbe, ahonnan vétetett, az éltető lehelet pedig visszatér Istenhez, aki adta». (Préd 12:7; Ez 37:7.10) «Ne féljetek azoktól, kik megölik a testet, de nem tudják megölni a lelket.» (Máté 10:28; cf. 16,26.) S párhuzamba állítja Isten szellemiségével: «Ki tudja az emberek közül az ember dolgait, ha nem az ember lelke, mely őbenne van? Éppúgy az Isten dolgait sem ismeri senki, csak az Isten Lelke.» (1Kor 2:11) A léleknek igazság-megismerő képessége van (Jób 20:3 32:8; 2Móz 28:3, Zsolt 138:14); tehát más mint az állatnak lelke.

Igen sok racionalista valláshistorikus szerint a régebbi ószövetségi könyvek nem tudnak a lélek másvilági életéről (némely újabbak szerint csak azért olyan hallgatagok, hogy ne hajtsák a sémitáknál rendkívül elterjedt animizmusnak malmára a vizet). Ebben a kérdésben meg kell állapítanunk, hogy

• a) az egész ószövetség egyenest és közvetlenül nem a másvilágra, hanem az Istenre van beállítva. De ép ebben burkoltan benne van a halhatatlanság hite, mint azt Krisztus jelzi: «Az Isten nem a holtaké, hanem az élőké; mert mindnyájan neki élnek». (Lk 20:38)
• b) Az is bizonyos, hogy Isten ebben a kérdésben is fokozatosan vitte előre a kinyilatkoztatás-hordozó népet a magasabb vallási álláspontra. Ő nem elővételezte Deus ex machina-ként a rendes szellemi fejlődést, hanem annak a fázisaiba kapcsolta bele a másvilágra és így a halhatatlanságra vonatkozó kinyilatkoztatásait.
• c) Nem szabad végezetül figyelmen kívül hagyni, hogy a Szentírás a halhatatlanságot nem elvont bölcseleti tételként kezeli, hanem tényleg megvalósuló formájában, a test föltámadásával kapcsolatban mutatja be.

A kinyilatkoztatás első szakában a másvilágra vonatkozó szemléletek és fogalmak homályossága miatt a szentírók is a tapasztalat benyomása alatt állottak: a jelen élet a maga meghatározott formáival, örömeivel és színeivel szól az emberhez; hozzá képest a másvilági lét színtelen, örömtelen, árnyéklét (Jób 10:21, Zsolt 87:12 113:17, Ézs 38:18 stb.); ha nem is egyforma a jók és rosszak számára (5Móz 32:22). S ennek a földi létnek elmúlása, az összes élőknek látszólag egyformán a halálba torkoló pályája mélabúra hangolja az ószövetségi elmélkedőt (Jób 14:7–14, Préd 2:14–16, 3:11–22, 6:6 9:4–6 stb).

De mégis a legrégibb szentírási könyvek is ismerik a lélek másvilági életét:

• a) Jákob zarándoklásnak mondja a maga és atyái földi életét 81Móz 47:9; vö. Héb 11:9)
• b) a seólba való leszállás, az atyákhoz való gyüjtetés sokszor nem akar egyszerűen az eltemetés kifejezése lenni (1Móz 15:5, 25:8, 35:29 37:35, 49:32)
• c) bizonyság a szellemidézés tilalma és ténye is (3Móz 19:,31 20:6.27; 5Móz 18:11; 1Sám 28:75)

Az ilyen kitételek: lelkem az igaznak halálával haljon meg, hebraizmusok. A nefeš sokszor a magáratérő és személyes névmást is helyettesíti a héberben; így kell érteni az ilyen kijelentéseket: «meghal az én lelkem» = «én meghalok». A későbbi ószövetségi könyvek és az újszövetség kifejezetten szólnak: «Isten halhatatlannak teremtette az embert, és saját hasonlóságának képére alkotta» [Préd 12:7; Dán 12:1–3.]; «Ne féljetek azoktól, kik megölik a testet, de nem tudják megölni a lelket». (Máté 10:28; vö. Lk 20:36–38) «Aki életét gyűlöli e világon, örökéletre őrzi meg azt». (Jn 12:25; vö. mindama helyeket, hol az újszövetségben az emberrel kapcsolatban örök életről van szó.)

http://www.matthaios.hu/az-anima-separata-1-resz/

http://www.matthaios.hu/az-anima-separata-2-resz/

http://orvosl.hu/pdf/halhatatlansag.pdf