Idézet az Őrtorony 2012. április 15-i számának 12. oldaláról:
"Mi a helyzet akkor, ha az egyik rokonunkat vagy közeli barátunkat kiközösítették? Ebben az esetben próbára van téve a lojalitásunk, mégpedig az Isten iránti, és nem a személy iránti lojalitásunk. Jehova figyel, hogy vajon hűek vagyunk-e ahhoz a parancsához, hogy kerüljük a kapcsolatot mindenkivel, aki ki van közösítve.
Most nézzünk egy példát arra, hogy milyen áldásokkal járhat, ha egy család lojálisan tartja magát Jehova azon utasításához, hogy ne ápoljon kapcsolatot a kiközösített rokonaival. Egy fiatalember több mint tíz évig ki volt közösítve, és ezalatt az édesapja, az édesanyja és négy testvére "[nem keveredett] egy társaságba" vele. Bár idővel megpróbált részt venni a családi tevékenységekben, dícséretes módon a család összes tagja megingathatatlan volt abban, hogy kerülje a vele való kapcsolatot. Miután visszafogadták, azt mondta, hogy mindig is hiányzott neki a családjával való együttlét, főleg esténként, amikor egyedül volt. De elismerte, hogy ha a családja csak egy kicsit is tartja vele a kapcsolatot, az már csillapította volna a hiányérzetét. Mivel a családtagok még a legcsekélyebb mértékben sem kommunikáltak vele, egyebek közt az égető vágy, hogy velük lehessen, indította arra, hogy helyreállítsa a kapcsolatát Jehovával. Ez jusson eszünkbe, amikor kísértést érzünk arra, hogy megszegjük Istennek azt a parancsát, hogy ne ápoljunk kapcsolatot a kiközösített rokonainkkal."
Kapcsolódó cikkek:
Utolsó kommentek