Sefa blogján Metanoia osztotta meg kommentjében a következő történetet:

Egy soproni Jehova Tanúját igazságtalanul kiközösítettek, utána jó hírét rongálták, ami anyagi kárt is okozott neki. A testvér minden összejövetelre eljárt, de úgy, hogy a fehér inge hátára hímezte: Máté 23:13

Emlékeztetőül, itt ez áll:
"De jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok,"

Íme egy pár válaszra váró kérdés Jehova Tanúihoz:

Az Őrtorony tanulmányozásra szánt kiadása, 2012. 05. 15.; Visszatükrözöd Jehova dicsőségét? c. cikk, 13. bekezdés.

13. Jehova gyűlöli a bűnt, és nekünk is így kell éreznünk. Igen, a lehető leginkább távol kell tartanunk magunkat a helytelenségtől, és nem szabad azt próbálgatnunk, hogy meddig mehetünk el anélkül, hogy felülkerekedne rajtunk a bűn. Például ügyelnünk kell, nehogy hatással legyen ránk a hitehagyás, ugyanis ez a bűn alkalmatlanná tenne minket arra, hogy dicsőítsük Istent (5Móz 13:6–9). Ezért kerüljük a hitehagyottakat és azokat, akik testvérnek mondják magukat, de szégyent hoznak Istenre. Még akkor is így kell tennünk, ha a családtagjainkról van szó (1Kor 5:11). Semmi hasznunk sem származik abból, ha megpróbáljuk megcáfolni a hitehagyottak érveit, vagy azokét, akik bírálják Jehova szervezetét. Sőt, szellemileg veszélyes és helytelen elolvasni a nézeteiket, akár nyomtatott formában, akár az interneten.

Tanulmányozási kérdés a 13. bekezdéshez: "Miért kell gyűlölnünk a bűnt, és mire fog ez indítani minket?"

***

"Mit jelent az, hogy kerüljük a hamis tanítókat? Nem fogadjuk őket az otthonunkban és nem is üdvözöljük őket. NEM FOGJUK elolvasni a kiadványaikat, megnézni azokat a tévéműsorokat, amelyekben szerepelnek, MEGLÁTOGATNI A WEBLAPJAIKAT, VAGY KOMMENTÁLNI AZ INTERNETES BLOGJAIKAT. Miért ragaszkodunk annyira ehhez? A szeretet késztet erre minket." - Őrtorony, 2011. június 15.

***

Ez a Szervezet által alkalmazott érzelmi zsarolás, lelki terror igazi arca, az "ellenfolyamatra" történő kondícionálás.

Ajánlott tanulmány: Vitázás Jehova Tanúival

Most kell, hogy fájjon!

Sokat szenvedtél, félelemben éltél, nem lehettél őszinte sem magadhoz, sem másokhoz, még a szeretteidhez sem... Rájöttél, hogy csúnyán átvertek és aljas módon manipuláltak; rájöttél, hogy nem ez az igaz vallás; rájöttél, hogy nem jó ez így neked... “Elég volt!” - mondod, és veszed a bátorságot: megszakítod a kapcsolatod Jehova Tanúival.

Mi Jehova Tanúi nagyon nagy hangsúlyt fektetünk a pontos ismeret megszerzésére. Személyes tapasztalatom szerint, (hangsúlyozom, személyes tapasztalatom szerint) ez egy elméleti állítás, semmint valós gyakorlat. Miért is mondom ezt? Amikor alaposan benne voltam a bibliatanulmányozásban, érdeklődőként, akkor egy nagyon szűk körben mozogtam. Mire gondolok? Arra, hogy a bibliatanulmányozási segédeszközök által elém tárt jól megrágott és pépesített tanításokat vettem magamhoz. Nem győződtem meg arról, hogy lehetnek másként dolgok. Tegye a szívére mindenki a kezét... ki ellenőrizte le, hogy mennyire lehet régészetileg (vagy bárhogy) igazolt például Jeruzsálem i. e. 607-es pusztulása? Ki járt utána, hogy mennyi lehet a hitünkben emberek által kreált tanítás. És lehetne még sorolni az allergikus pontokat hosszan. Amikor felmerült bennem , bizonyos dolgokban való kétség, akkor mindig olyan válaszokat kaptam, hogy ; - Ez nem befolyásolja az örök életünket! És sokszor kapok a mai napig ilyen válaszokat. Persze ma már óvatosabban kérdez az ember. (Gyorsan találhatod magad három vénnel egy légtérben). Szóval a kevésbé megmagyarázható dolgok érzékenyen érinthetnek mind úgy, ha te kérdezel, mind, úgy ha téged kérdeznek. –Fogadd el, ahogy van! Szól a magyarázat. Magam is tanítottam másokat ilyen szavakkal. Most már, hogy én is megláttam a rendszer kétarcúságát már nehezen megy a tanítás. De mit érthetünk az imént említett kétarcúságon? Tanulmányozd a Bibliát, - jön a felszólítás, hogy pontos ismeretet szerezhess Jehováról. Ez nagyon jó. De minél mélyebben ásod bele magad a bibliai igazságokba annál nagyobb és sűrűbb kérdőjelek jelennek meg a „szellemi kijelződön”. Annál kényesebb kérdéseket fogalmazol meg, esetleg teszel is fel.

Egy ilyen példa erre, egy alaptanítás. Isten neve. A Szentírás új világ fordításának előszavában és a 1-es számú függelékében található erről a kérdéskörről néhány gondolat. Miután ezeket elolvastuk, gondolkodjunk el. Igaz, hogy az eredeti Héber Iratokban több ezerszer fordul elő Isten neve, Jehova, de ez idő szerint egyetlen görög nyelvű kéziratban sem lelhető fel eme (nagyszerű) név. Idézek az előszóból egy mondatot: „ A Biblia a világegyetem legfőbb Urának a szent akaratát tárja fel, ezért nagyfokú tiszteletlenség, sőt sértés lenne Isten felséges voltával és hatalmával szemben, ha kihagynánk vagy eltitkolnánk az egyedülálló isteni nevet, amely a héber szövegben egyértelműen fellelhető közel 7000 helyen.” Ez szóról szóra igaz. A héber szövegben egyértelműen fellelhető. De a görög szövegben? Azt írják a Biblia fordítói, hogy a Keresztény Görög Iratokba 237 helyre tették be az isteni nevet, majd, azt olvassuk lejjebb, hogy visszaállították Jehova nevét. Nem akarok szemantikai kérdés t csinálni ebből a dologból, de ebben az esetben a beletenni és a visszaállítani nagyon nem ugyanaz. Érvelhetnénk azzal, hogy lehet, hogy az eredeti görög iratokban valóban benne volt az isteni név. De, ha visszaállították, miért nem szerepel benne Jézus mintaimájában? Oda miért nem állították vissza? (Sefatias ihletett meg ebben a témában). Ez csak egy témakör a sok közül, de vajon végig gondol az ember ilyesmit, ha bibliatanulmányozó. Valószínűleg nem. Pedig törekednünk kell a pontos ismeretre!

Tisztelettel: Bumbumöcsi

Egy gondolatmenet a "belső ellenzék" egyik tagjától:

Miként leszel pedáns Tanúból másként gondolkodó? Ha van egy pár önálló gondolatod, már bajban vagy. Minél több testvért, minél több "nagy múltú", "nagynevű", "rangos" személyt ismersz meg közelről a szervezeten belül, minél magasabbra jutsz a "ranglétrán", minél több időt fordítasz a teokráciára, annál több minden fog szemet szúrni. Először emberi hibákat fogsz látni... hatalmi harcok, nemtörődömség, képmutatás, egyenlőtlen bánásmód, kiváltságokkal való visszaélés, a kapcsolatrendszer előnyei. Azt is látni fogod, hogy az átlag-Tanú sokszor közömbös, unott, egyéniség és egyéni gondolat nélküli (vezetés-függő), hogy ide mindenki bejuthat, és itt mindenkiből lehet valaki, ha ismeri a megfelelő személyeket. No persze fordítva is igaz, jók is mennek a süllyesztőbe, ha nem tetszik a döntéshozóknak a fizimiskád. Ettől egy idő után (évek, évtizedek) megcsömörlesz, majd - ha a pozíciód lehetővé teszi, azaz belelátsz jobban a szervezet működésébe - a szervezet képviselőiben is csalódsz. Láthatsz jócskán kétes pénzügyeket, jogi kiskapuk kihasználását, érdek-kinevezéseket, szervezetlen, ésszerűtlen megoldásokat (kongresszus, építkezés stb.). Innen már csak egy lépés, hogy olyan konkrétumokat láss - pl. a szervezet múltjában (jövendölések); vagy a társaid mentális, érzelmi (állandó félelemkeltés), anyagi hogylétére gyakorolt hatásaival kapcsolatban - ami megingatja a kártyavárat. Amint összeáll a kép, ledől az egész. Rájössz, hogy valami itt nagyon nem OK. És csak állsz egyedül, senkinek nem beszélhetsz a kételyeidről, mert repülnél; visszanézel, mi mindent tettél, mi mindent áldoztál fel (rokoni kapcsolatoktól a pénzen át, idő, anyagi, tanulmányi, párkapcsolati lehetőségek) és nem tudod, mitévő légy. Egy ideig valószínűleg még bűntudatod is lesz amiatt, hogy úgy érzed, elhagytad Istent azzal, hogy kételkedsz - vagy már nem hiszel - a szervezetben. Sokan csak azért maradnak, mert ide köti őket minden... család, barátok, esetleg még a munka is. Itt lettek valakik. Nincs másuk, csak ez. Mások Tanúk maradnak azért, hogy felnyissák a többiek szemét a a szervezet "hátulütőire".

Az én gyermekkönyvem rémisztő képei

A tanulás folyamata a gyermekek életében már egészen kiskorukban elkezdődik már a születésük alkalmával, de orvosok szerint már magzati állapotban is tanulnak. Emiatt nem mindegy, hogy milyen nevelésben tanításban részesülnek.
A Biblia is azt írja már korán kezdjük el a gyermekeink nevelését. Jehova Tanúi Társulata a különböző kiadványaikban határozott módon kifejtik, hogy már csecsemő koruktól kezdődően tanítsuk Őket.

Kedves Vének Testülete,

Körülbelül 12 éven át tartoztam közétek, amikor is saját elhatározásomból kiléptem az egyházatokból, a ti szóhasználatotokkal élve elkülönültem. Bár eleinte bizonytalan voltam, hogy jól döntöttem-e, de azt kell mondanom, hogy soha nem bántam meg ezt a lépésemet, sőt, az idő előrehaladtával egyre erősebb az a meggyőződésem, hogy életem egyik legjobb döntését hoztam meg. Azért írom most, 10 év elteltével ezt a levelet, mert van néhány dolog, amit szeretnék közölni veletek, mert még mindig nem tudtam túltenni magam rajtuk. A félreértések elkerülése végett egyáltalán nem áll szándékomban visszatérni közétek. Előfordulhat, hogy emiatt nem olvassátok tovább a levelemet, mert a volt szolgatárs általi üldözést vélitek benne felfedezni, és féltek attól, hogy rajtam keresztül Sátán eszméi megfertőznek benneteket. Őszintén remélem, hogy lesz bátorságotok végigolvasni a levelemet, és megértitek a mondanivalómat. Nem érzek haragot személy szerint egyetlen korábbi hittestvérem iránt sem pusztán azért, mert Jehova Tanúja, és nem kívánok neki semmi rosszat, sőt. Ellenben igenis haragot érzek az Őrtorony Társulattal mint szervezettel és minden olyan személlyel szemben, aki e szervezet bibliaértelmezésére hivatkozva kárt tesz másokban és kihasznál másokat.

Jehova Tanúi és az udvarlás

A legtöbb ember házasságban él, de társas kapcsolatra az egészséges emberi szervezet működéséhez szükséges a társ valamilyen formában. Ezért a legtöbbünk, vagy még keresi az Igazit, vagy már megtalálta .
Vajon Jehova Tanúi hogyan vélekednek e témában? Mit gondolnak az udvarlásról? Mit javasolnak ezen a téren a fiataloknak és mindazoknak akik majdan házasodni szeretnének?