Kedves Vének Testülete,

Körülbelül 12 éven át tartoztam közétek, amikor is saját elhatározásomból kiléptem az egyházatokból, a ti szóhasználatotokkal élve elkülönültem. Bár eleinte bizonytalan voltam, hogy jól döntöttem-e, de azt kell mondanom, hogy soha nem bántam meg ezt a lépésemet, sőt, az idő előrehaladtával egyre erősebb az a meggyőződésem, hogy életem egyik legjobb döntését hoztam meg. Azért írom most, 10 év elteltével ezt a levelet, mert van néhány dolog, amit szeretnék közölni veletek, mert még mindig nem tudtam túltenni magam rajtuk. A félreértések elkerülése végett egyáltalán nem áll szándékomban visszatérni közétek. Előfordulhat, hogy emiatt nem olvassátok tovább a levelemet, mert a volt szolgatárs általi üldözést vélitek benne felfedezni, és féltek attól, hogy rajtam keresztül Sátán eszméi megfertőznek benneteket. Őszintén remélem, hogy lesz bátorságotok végigolvasni a levelemet, és megértitek a mondanivalómat. Nem érzek haragot személy szerint egyetlen korábbi hittestvérem iránt sem pusztán azért, mert Jehova Tanúja, és nem kívánok neki semmi rosszat, sőt. Ellenben igenis haragot érzek az Őrtorony Társulattal mint szervezettel és minden olyan személlyel szemben, aki e szervezet bibliaértelmezésére hivatkozva kárt tesz másokban és kihasznál másokat.

Lehet, hogy tudatos szinten elképzelhetetlen számotokra az a lehetőség, hogy a Társulat, a szellemi Anya kárt tehet a híveiben, de sajnos ez sok tekintetben így van. Ha kinyitnátok a szemeteket és őszintén ránéznétek a helyzetre, talán ti magatok is rájönnétek. Felismernétek, hogy a szabad gondolkodás és érzések helyett milyen mértékben uralkodik gyülekezeteitekben az uniformizmus, a megfelelési kényszer, a tartalom nélküli látszatszolgálat, az Istennel való személyes kapcsolat helyett pedig a hívőtársaktól való félelem és a Sátántól való babonás rettegés, valamint a természetes viselkedés szinte teljes hiánya. Sokáig azt hittem, hogy ezek csupán helyi anomáliák, amelyek hátterében az évtizedekig tartó üldözés miatt eltorzult világlátás és hozzáállás van, és csak várni kell Jehovára, és előbb-utóbb a helyi gyülekezetbe is eljut a normalitás Brooklynból. Akkor különöltem el véglegesen, a szívemben is az egyházatoktól, amikor rájöttem, hogy ez soha nem fog bekövetkezni, egyszerűen azért, mert a Társulat kifejezetten támogatja azt, amit én beteg világlátásnak tartottam, és aminek a forrása a brooklyni Vezető Testület. Ez a – sajnos nem tudok rá jobb kifejezést – végtelenül cinikus és korrupt testület egyértelmű tévtanításokkal szellemi diktatúrában tart több millió embert és megakadályozza őket abban, hogy boldog életet éljenek. És ti ehhez asszisztáltok.

Nézetem szerint – a Társulattal a hátatok mögött – a következő hamis tanításokkal tartjátok sakkban a hívőket, amelyeket ha valaki megkérdőjelez vagy kétségbe von, Isten elleni lázadónak minősül és a kiközösítést kockáztatja:

1. A világ Sátán uralma alatt áll, ezért a keresztények elkülönülnek a világtól: politikailag semlegesek, nem vesznek részt a közéletben és nem ápolnak kapcsolatot világiakkal, lehetőleg a rokonokkal sem.

2. 1914 óta az utolsó napokban élünk, és Isten Királysága a közeljövőben az armageddoni csatában fizikailag is átveszi a hatalmat a Föld felett, felváltva az emberi kormányzatokat.

3. Kizárólag Jehova Tanúi képezik Isten látható szervezetét, és az ennek való engedelmesség a feltétele annak, hogy valaki túlélje a fenti eseményeket. Aki nem menekül meg, örökre megsemmisül.

4. Minden más vallási szervezet Sátán uralma alatt áll, Sátánt szolgálják, együttesen ők „Nagy Babilon, a szajháknak és a föld utálatosságainak anyja” (Jel 17:5). Az istentiszteleteiken való jelenlét bálványimádás.

5. Csak 144000 felkent keresztény jut a mennybe, a többiek Armageddont követően az Isten eredeti szándéka szerint helyreállított földi Paradicsomban fognak élni. Oda támadnak fel a halottak is.

6. A keresztények a nyilvános térítő szolgálatukkal nyilvánítják ki a fentiekbe vetett hitüket és az engedelmességüket, erről havonta részletes jelentést adnak le. Ezek elmulasztása arra utal, hogy probléma van az illetővel.

7. A keresztények nem tartanak kapcsolatot kiközösítettekkel és elkülönültekkel, nem is köszönnek nekik. Aki megteszi, „részes annak gonosz cselekedeteiben” (2Ján 11). A családi kapcsolattartás nem megengedett, az üzleti viszont igen.

Ezek tételes cáfolatába nem akarok belemenni, mert (1) a szervezet által felmutatott gyümölcsök és a Biblia eltérő értelmezésével szembeni merev ellenállás miatt nem lenne értelme, (2) hányingerem van attól, hogy azt fejtegessem, hogy konkrét bibliai tanítások miért nem igazak, és (3) testületileg nem tartalak méltónak benneteket arra, hogy teológiai kérdésekkel foglalkozzam ebben a levélben. Arra viszont a mondanivalóm könnyebb elfogadtatása érdekében és tiszteletből vettem a fáradságot, hogy a bibliaverseket legtöbbször az Új Világ fordításból idézzem.

Lehet, hogy ez erős szó, de istengyalázónak tartom ezeket a tanításokat, nem csak azért, mert úgy, ahogy vannak, tévesek, hanem azért is, mert súlyos visszaélésekre adnak lehetőséget. Szándékosan sem lehetne jobb ideológiát kitalálni az emberek csapdában tartására. Ezek által rendkívüli hatalmatok van, amivel rendszerint vissza is éltek, ahogyan azt láttam és tapasztaltam annak idején. Élet és halál uraivá tesznek benneteket a hívők fölött, mert ők feltétlen bizalmat szavaznak a Társulatnak mint Isten szócsövének és nektek mint a Társulat képviselőinek. Sajnos méltatlannak bizonyultok erre a bizalomra, elsősorban azért, mert ti is feltétlen bizalmat szavaztok olyan embereknek, akik erre teljes mértékben méltatlanok, mert a legkevésbé sem érdekli őket az emberek jóléte, csupán az, hogy bármi áron beletereljék őket egy világméretű, egységes világnézeti öntőformába. Iszonyatos károkat vagytok képesek okozni a rátok bízott emberek életében, mert félelemből és inkompetenciából nem a problémáikkal foglalkoztok, hanem őket magukat tekintitek problémának, mintha az orvos nem úgy akarna küzdeni a betegség ellen, hogy gyógyítja a beteget, hanem azzal, hogy eltávolítja őt a kórházból. Bűnként kezelitek a szellemi gyengeséget és a kételkedést, és emiatt a gyülekezetben nagyon sokan reménytelenül vergődnek, pszichiátriai kórképekkel küzdenek, öngyilkossággal foglalkoznak, és ti – jobb esetben – csak annyival intézitek el, hogy ez a hitük természetes próbája, az igazi próba minding belülről jön, a végidőben Sátán mindenkit fokozottan támad, majd jobb lesz a Paradicsomban, csak ki kell tartani. Veszitek magatoknak a bátorságot, hogy a legapróbb részletekig beleszóljatok a hívők magánéletébe (hol tanuljon, mit dolgozzon, mit olvasson, mikor imádkozzon, kivel tartson kapcsolatot, hogyan oldja meg a problémáit), de amikor konkrét segítséget kérnek tőletek, akkor elhárítjátok azzal, hogy nem értetek hozzá. Még csak kísérletet sem tettetek arra, hogy megértsétek a helyzetet. Jézus szavaival élve „nehezen elhordozható terhekkel terhelitek meg az embereket, de ti magatok egyetlen ujjatokkal sem érintitek a terheket.” (Lk 11:46). Nem csoda, hogy ilyen körülmények között Jehova Tanúi szervezete a képmutatás, a sumákolás, a féltékenység, a besúgás, a szeretetlenség és az intolerancia melegágya. Mindenki attól retteg, nehogy valami helytelenség a vének tudomására jusson, mert akkor előveszik őket, és cserébe szemet hunynak a vének viselt dolgai fölött. Aki pedig a kilépést fontolgatja, fel kell dolgoznia azt, hogy az örök élet helyett örök pusztulás lesz a sorsa, valamint szembe kell néznie azzal, hogy légüres térbe fog kerülni, mert egyik pillanatról a másikra elveszíti a korábbi batátait és családját, miközben a világi kapcsolatait pedig vagy már felszámolta, vagy ki sem építette soha. Nem csoda, hogy a szervezet bűntudatkeltéses manipulációja miatt mentálhigiénés szakemberek a skizofrénia, a paranoid skizofrénia és a neurózis rizikófaktorának tartják Jehova Tanúit.

És ami még fontosabb, legalábbis az esetemben inkább ez történt, az ilyen közeg lerombolja az Istenbe vetett hitet, hogy a vele való személyes kapcsolatról már ne is beszéljek. Az 1 Péter 5:2,3 szavaival élve „tisztességtelen nyereség szeretetéből … hatalmaskodtok azokon, akik az Isten öröksége”, és Jézus szavaival folytatva „bezárjátok az egek királyságát az emberek előtt; ti magatok ugyanis nem mentek be, és az odatartókat sem engeditek bemenni” (Mt 23:13). A bántalmazásotoknak köszönhetően valóban hitehagyottá váltam, elhagyott a hitem azok alapján, amiket a gyülekezetben tapasztaltam. Olyannyira, hogy amikor elkülönültem, soha többé nem akartam a kereszténységgel foglalkozni, és még most is nehezemre esik. Veletek ellentétben én ezt nem a saját személyes bűnömnek, hanem elsősorban az Őrtorony Társulat vezetői és a nevében eljáró Vének Testülete felelősségének tekintem. Csupán annyiban ismerem el a felelősségemet, hogy a nyilvánvaló bizonyítékok ellenére a végsőkig ragaszkodtam valamihez, amiről legbelül már tudtam, hogy nem igaz. Szeretném, ha tudnátok, hogy a bibliaellenes, istenkáromló tanításaitokkal és viselkedésetekkel bántalmaztatok engem, visszaéltetek a bizalmammal és kihasználtátok az őszinte istenkeresésemet, gyakorlatilag szellemileg megerőszakoltatok. Hitetlenségbe taszítottatok, ahonnan tíz év után még a legnagyobb erőfeszítéssel sem tudtam még teljesen kivergődni, pontosabban képtelen vagyok feladni a bizalmatlanságomat azokkal szemben, akik Krisztust hirdetik. Nem akarok belegondolni abba, hogy minderről Isten erről hogyan vélekedhet.

Évekig hittem a János 17:3 alapján az Új Világ fordítás téves értelmezése szerint, hogy „az pedig az örök élet, hogy ismeretet szerezzenek rólad, az egyedüli igaz Istenről, és arról, akit elküldtél, Jézus Krisztusról”. Most már tapasztalatból tudom, hogy fősodratú fordítások értelmezése a helyes: „az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust” (Károli). A ti nézőpontotok oda vezet, hogy Jehova Tanúi „mindig tanulnak, de az igazságot sohasem ismerik meg” (2Kor 3:7 ÚF), és a hitük nem hit, hanem vágyvezérelt gondolkodásra épülő téveszmés ideológiai rendszer. Továbbá már azt is látom, hogy a helyzet, amibe kerültem, nem elítélendő bűn, hanem gyógyításra szoruló állapot. Remélem, sikerül meggyógyulnom és túltennem magamat a bántalmazásotok következményein. Nem kívánok nektek rosszat, mert Istené a bosszúállás, és bízom benne, hogy Ő igazságosabban ítél meg titeket, mint ahogyan én arra valaha is képes leszek.

Most jöttem rá, hogy amiket a levelemben fejetekre olvastam, esetleg pozitívumként fogjátok fel, mint ami benneteket igazol. Azt remélem, hogy majd érnek titeket olyan tapasztalatok, amelyek hatására felfogjátok a valóságot, és a jót tartjátok majd jónak, a rosszat rossznak, a világosságot világosságnak, a sötétséget sötétségnek, az édest édesnek és a keserűt keserűnek (Ézsaiás 5:20).

Minden jót,

Egy volt Tanú