Jehova Tanúi és a mentális egészség
Írta: Lee Marsh
Gyermekként tudtam, hogy kezelésre van szükségem az átélt zaklatásaim miatt. De Jehova Tanújaként nem volt erre lehetőségem. Azt mondták nekem, hogy a szociális gondozók, a terapeuták és pszichológusok el fognak engem téríteni Jehovától, és veszélyt jelentenek rám nézve. Ennek következtében életem túlnyomó részében, súlyos depresszióban szenvedtem. A buzgó imának, az összejövetelek rendszeres látogatásának, a tanulmányozásnak, és a szolgálatban való részvételnek köszönhetően el kellett volna múlni a depressziómnak.
A minap azon töprengtem, hogy honnan kaptam azt a tanácsot, hogy a kezelések veszélyt jelentenek számomra. Az első találkozásom a Tanúkkal 1963-64-ben volt. Ezután eltűntem (nevelő gondozásba) 3 évre, 1968-ban tértem vissza. Tehát amint kutatást végeztem, találtam egy idézetet egy régi Ébredjetek! folyóiratban.
„Általában ha a keresztényeknél valaki világi pszichiáterhez fordul, azzal beismeri a vereségét, és ez olyan mintha ’Egyiptomba menne le segítségért’ -Ézsaiás 31:1
Gyakran amikor Jehova egy tanúja pszichiáterhez fordul, ő arról próbálja őt meggyőzni, hogy a problémájának oka a vallása, miközben teljesen átsiklanak a tény felett, hogy Jehova keresztény tanúi a legjobb irányultságú, legboldogabb és legmegelégedettebb csoport a világon. Nekik van a legkevésbé szükségük pszichiáterre. Emellett egyre több terapeuta folyamodik hipnózishoz, ami a világi bölcsességnek egy démoni formája.” Ébredjetek! 1960. Március 8. 27. o.
Ezt olvasva, bizonyára megrémültem volna attól, hogy világi segítséget kérjek. De ez más hatással volt rám: megerősítette a hitemet abban, hogy valami komoly baj van velem. Rossz érzés volt, hogy belőlem soha nem vallhat igazi Tanú, mert nem segített a tanulmányozás, az ima, és az összes többi dolog sem, amit Tanúként tennem kellett. És mivel én nem akartam, hogy bárki is tudja, hogy mennyire szenvedek belül, soha senkinek nem beszéltem róla, hogy milyen rossz volt.
A 80-as évek elején a depresszióm öngyilkos gondolatokhoz vezetett. A férjem és én beszéltünk egy vénnel, és ő engedélyt adott rá, hogy elmenjek egy tanácsadóhoz, de nem szabadott neki elmondanom, hogy Jehova Tanúja vagyok. Megígértem, hogy csak arról beszélek, hogy gyermekkoromban, mielőtt Tanú lettem bántalmaztak.
Visszatekintve csak csodálkozva rázom a fejem, hogy engedélyt kellett kérnem, hogy ellátogassak egy terápiára. Amikor a fizikai betegségeimmel mentem orvoshoz, nem kellett engedélyt kérnem-, hacsak nem a vérkérdésről volt szó. De ahhoz, hogy segítséget kapjak a vérfertőzéssel és testi bántalmazásaimmal kapcsolatban, amit gyerekkoromban tapasztaltam engedélyre volt szükség. Úgy éreztem magam, mint egy gyermek az iskolában, aki felteszi a kezét, ha mosdóba szeretne menni.
3 hét telt el a terápiából, elolvastam 5 kis könyvet a szexuális bántalmazásokkal kapcsolatban, és rájöttem, hogy a gyermekkori visszaélések folytatódtak akkor is, amikor már feleség voltam. Nyilvánvaló volt, hogy ezt sok időbe telik feldolgozni.
Hatalmas lépés volt a megfelelő segítséghez fordulni. De ez volt a legjobb dolog, amit életemben tettem. Az egy hazugság, hogy a mentális egészségügyi dolgozók a vallásokat hibáztatják a problémákért. Valójában, lehet, hogy ez az utolsó dolog, amit hibáztatnának, ha nem lenne olyan páciensekkel kapcsolatos tapasztalatuk, akik Jehova Tanúi, vagy azok voltak.
A valóságban Jehova Tanúi nem a legjobb irányultságú, legboldogabb és legmegelégedettebb emberekből álló csoport a világon. Mindenféle problémákkal küszködnek, és ezeket csak súlyosbítja az a magas fokú ellenőrzés, amit az Őrtorony társulat és a vének végeznek a Tanúkon.
Ha úgy érzed, segítségre van szükséged, bizonyosodj meg róla, hogy megkapod-e!
Forrás: Freeminds
Fordította: Trifi
Utolsó kommentek