Mi Jehova Tanúi nagyon nagy hangsúlyt fektetünk a pontos ismeret megszerzésére. Személyes tapasztalatom szerint, (hangsúlyozom, személyes tapasztalatom szerint) ez egy elméleti állítás, semmint valós gyakorlat. Miért is mondom ezt? Amikor alaposan benne voltam a bibliatanulmányozásban, érdeklődőként, akkor egy nagyon szűk körben mozogtam. Mire gondolok? Arra, hogy a bibliatanulmányozási segédeszközök által elém tárt jól megrágott és pépesített tanításokat vettem magamhoz. Nem győződtem meg arról, hogy lehetnek másként dolgok. Tegye a szívére mindenki a kezét... ki ellenőrizte le, hogy mennyire lehet régészetileg (vagy bárhogy) igazolt például Jeruzsálem i. e. 607-es pusztulása? Ki járt utána, hogy mennyi lehet a hitünkben emberek által kreált tanítás. És lehetne még sorolni az allergikus pontokat hosszan. Amikor felmerült bennem , bizonyos dolgokban való kétség, akkor mindig olyan válaszokat kaptam, hogy ; - Ez nem befolyásolja az örök életünket! És sokszor kapok a mai napig ilyen válaszokat. Persze ma már óvatosabban kérdez az ember. (Gyorsan találhatod magad három vénnel egy légtérben). Szóval a kevésbé megmagyarázható dolgok érzékenyen érinthetnek mind úgy, ha te kérdezel, mind, úgy ha téged kérdeznek. –Fogadd el, ahogy van! Szól a magyarázat. Magam is tanítottam másokat ilyen szavakkal. Most már, hogy én is megláttam a rendszer kétarcúságát már nehezen megy a tanítás. De mit érthetünk az imént említett kétarcúságon? Tanulmányozd a Bibliát, - jön a felszólítás, hogy pontos ismeretet szerezhess Jehováról. Ez nagyon jó. De minél mélyebben ásod bele magad a bibliai igazságokba annál nagyobb és sűrűbb kérdőjelek jelennek meg a „szellemi kijelződön”. Annál kényesebb kérdéseket fogalmazol meg, esetleg teszel is fel.

Egy ilyen példa erre, egy alaptanítás. Isten neve. A Szentírás új világ fordításának előszavában és a 1-es számú függelékében található erről a kérdéskörről néhány gondolat. Miután ezeket elolvastuk, gondolkodjunk el. Igaz, hogy az eredeti Héber Iratokban több ezerszer fordul elő Isten neve, Jehova, de ez idő szerint egyetlen görög nyelvű kéziratban sem lelhető fel eme (nagyszerű) név. Idézek az előszóból egy mondatot: „ A Biblia a világegyetem legfőbb Urának a szent akaratát tárja fel, ezért nagyfokú tiszteletlenség, sőt sértés lenne Isten felséges voltával és hatalmával szemben, ha kihagynánk vagy eltitkolnánk az egyedülálló isteni nevet, amely a héber szövegben egyértelműen fellelhető közel 7000 helyen.” Ez szóról szóra igaz. A héber szövegben egyértelműen fellelhető. De a görög szövegben? Azt írják a Biblia fordítói, hogy a Keresztény Görög Iratokba 237 helyre tették be az isteni nevet, majd, azt olvassuk lejjebb, hogy visszaállították Jehova nevét. Nem akarok szemantikai kérdés t csinálni ebből a dologból, de ebben az esetben a beletenni és a visszaállítani nagyon nem ugyanaz. Érvelhetnénk azzal, hogy lehet, hogy az eredeti görög iratokban valóban benne volt az isteni név. De, ha visszaállították, miért nem szerepel benne Jézus mintaimájában? Oda miért nem állították vissza? (Sefatias ihletett meg ebben a témában). Ez csak egy témakör a sok közül, de vajon végig gondol az ember ilyesmit, ha bibliatanulmányozó. Valószínűleg nem. Pedig törekednünk kell a pontos ismeretre!

Tisztelettel: Bumbumöcsi