A következő memoárt olvasóink kérésére teszem közzé, változtatás nélkül.
[kattints ide a nyomtatható dokumentum letöltéséhez (.pdf formátum)]
(jobb klikk, mentés másként a dokumentum lementéséhez vagy jobb klikk, nyomtatás a nyomtatáshoz)
2010.
Memoire 30
Visszatekintés az elmúlt 30 évre
Írta Német Gábor
A kiadvány szabadon terjeszthető.
Memoire 30
2010.09.01.
- 2 -
ELŐSZÓ
„Mikor pedig az egész nép megkeresztelkedett, Jézus is megkeresztelkedett . . . Maga Jézus egyébként mintegy harmincéves volt, amikor elkezdte munkáját…”
Lukács evangéliuma 3:21, 23
„Meggyőződésem az, hogy a férfi egészen különös tehetségtől eltekintve a 30. életéve előtt ne foglalkozzék nyilvánosan politikával. Ne tegye, mert eddig az életkorig csak egy általános világnézet alapját szerzi meg. … Ellenkező esetben könnyen annak a veszélynek teszi ki magát, hogy álláspontján alapvető kérdésekben változtatnia kell, vagy pedig jobb meggyőződése ellenére egy általa már régen elvetett nézetet kell vállalnia.”
Adolf Hitler - Mein Kampf (Harcom)
Kedves Olvasó!
Ezt az iratot vallási hovatartozástól függetlenül minden olyan mély gondolkodású embernek szánom, akit érdekel az, hogy milyen élményeken mentem át egy olyan környezetben, amely példaértékű Jehova Tanújaként tekintett a családomra, és milyen fájdalmas utat tettem meg addig, mire rádöbbentem, hogy honnan is jövök valójában, milyen értékek formálták eddig az életemet.
A könyv tanulságos lehet azon szülőknek is, akik minden áron szeretnék, hogy a gyermekük Jehova Tanúja legyen, és azoknak is, akik feltétel nélkül szeretik a gyermeküket és rájuk bízzák, hogy mit kezdenek az életükkel. A könyv mondanivalóját nyugodtan el lehet vonatkoztatni a vallástól, úgy gondolom, hogy a helyzet hasonló lehet olyan családok esetében is, ahol a szülők mindenáron azt szeretnék, ha a gyermekük a saját gondolkodásmódjukat, értékrendjüket tudná magáénak.
A leírás műfaja: emlékirat (memoár). Gore Vidal amerikai író, a saját memoárjában így beszél a műfajról: „egy memoár arról szól, hogy a szerzője miként emlékszik vissza az életére, még az önéletrajz a történelemről szól, amihez sok kutatás és adat szükséges, amelyeket le kell
Memoire 30
|2010.
- 3 -
ellenőrizni.” Az emlékirat lényege az, hogy mit lehet tanulni egy ember életének egy bizonyos szakaszából, és nem az adott ember életének végkimenetele a lényeg.
Will Rogers amerikai cowboy, humorista vadnyugati módon nem köntörfalaz, hanem így adja vissza a lényeget: „A memoárokban leírjuk mind azt a sok jót, amit meg kellett volna tennünk, és kihagyjuk belőlük azokat a rossz dolgokat, amelyeket megtettünk.”
Az emlékiratban bemutatom a gyermekkoromat, azt, hogy milyen kihívásokat és élményeket jelentett a vallási hovatartozásom az iskolás éveim alatt, milyen hatások vezettek oda, hogy megkeresztelkedjek és Jehova Tanúja legyek, és bemutatom azt, hogy miként éltem az életemet egy kamerák által elzárt, kevesek által ismert különleges közösségben, a Tanúk magyarországi központjában, amit Isten házának, azaz Bételnek neveznek.
Külön fejezetet szánok az udvarlásom során lezajlott dráma bemutatásának, és annak, hogy miként éltem meg azt a megszámlálhatatlanul sok tanácsot, amit közelebbi-távolabbi rokonoktól, ismerősöktől kaptam, akik mind az „én saját érdekeimet figyelembe véve” akartak velem „jót” tenni és lebeszélni erről az egészről, amely édesapám szavaival élve, ha tovább folytatódik, „annak beláthatatlan következményei lesznek”.
Az élményeim leírásához Raymond Franz Crisis of Conscience (A lelkiismeret válsága [angolul]) című könyvének elolvasása után kaptam ihletet. Raymond több évtized teljes idejű szolgálatot tudott maga mögött misszionáriusként, majd Jehova Tanúi brooklyni főhivatala írói osztályának munkatársaként, és végül Jehova Tanúi vezető testületének tagjaként szolgált 9 évig, 1980-ig. 2010 júniusában távozott el az élők soraiból. Feleségem azt mondja, hogy miután elolvastam a könyvét – amiben a szerző szembeállítja a lelkiismeretét és a tényeket egy vallási szervezet tradicionális tanításaihoz és szervezeti eljárásaihoz való hűséggel – másabb, jobb ember lettem.
Igen, én is így gondolom. Jelenleg 30 éves vagyok, de közel 20 éve vívódok olyan kérdéseken, amelyekre soha eddig nem kaptam választ, és úgy érzem a könyv elolvasása segített helyre tenni. Kiértem egy hosszú alagútból, amelyben eddig megtévesztő útmutatók és hamis fények közepette próbáltam meg a józanész szerint élni az életemet. Az emlékirat megírásával célom lezárni az életemnek ezt a fejezetét, levonni belőle a tanulságokat saját részemre, és továbblépni; a kiadásával pedig az a célom,
Memoire 30
|2010.
- 4 -
hogy azok a személyek, akik ismernek, és elolvassák a könyvet, választ kapjanak olyan kérdésekre, amelyeket eddig talán nem értettek velem kapcsolatban. Az pedig csak ráadás lenne, ha segítene más hasonló helyzetben lévő fiatalnak, és/vagy a szüleinek, hogy elkerüljék azokat a fájdalmakat, amelyeket nekem nem sikerült.
A következő fejezetek történeteit a legjobb emlékezetem szerint, tárgyilagosan próbálom meg leírni, nem az adott személyeket kiemelve, hanem inkább a helyzetek mondanivalóját hangsúlyozva. Ha az olvasók közül bárki olyasvalamit talál, ami nem fedi a valóságot, kérem, jelezze (e-mail: 3@300300.net) és a legjobb tudásom szerint igyekezni fogok kijavítani a hibát.
Valószínűnek tartom, hogy többen a „szennyes kiteregetésének” fogják nyilvánítani a könyvben található egyes részeket, mindemellett úgy gondolom, éppen pont az ilyen egyének, vagy vallásszervezetek nem ellenzik más személyek, vagy vallások „lehúzását”, sőt több esetben még széles körben terjesztik is azokat. Úgy gondolom, hogy a hitelesség miatt fontos, hogy több beszámolóban neveket is megemlítsek, de szükségtelenül ezt egyszer sem teszem.
A fenti okok mellett egy másik nagyon fontos érv az emlékirat megírása mellet az, hogy szeretném, ha a lányunk Vanessa tisztában lenne édesapja múltjával, érzéseivel, élményeivel, és bízom benne, hogy értékeléssel fogja majd olvasni akkor, amikor az itt leírt kérdések foglalkoztatni kezdik.
Kellemes és hasznos olvasást kívánok!
A szerző
Memoire 30
|2010.
- 5 -
Tartalom (a fejezetek megnyitásához kattints a címükre)
1. Kisgyerekkor ............................................................ 6
2. Iskolás évek, megkeresztelkedés
(2. folytatás)................................................................12
3. Bétel-szolgálat ........................................................37
4. Udvarlás ................................................................. 48
5. Házasságkötés után ............................................... 56
6. Gran Canaria ........................................................... 61
7. Összegzés ............................................................... 66
Memoire 30
|2010.
Utolsó kommentek