Tegyük egymás mellé az Ébredjetek! c. folyóirat 1995. október 22-ei számát és az 1995. november 8-ai számát. Lapozzunk mindkettőben a 4. oldalra, és alul olvassuk el azt, „Amiért az 'Ébredjetek!' kiadásra kerül.” Az októberi számban, és egyben minden korábbi számban ezen a helyen a következő mondat olvasható:

 

 

A november 8. számban (és feltehetőleg majd minden későbbi számban is), ugyanez a gondolat már így kerül megfogalmazásra:

 

 

-- Miért ez az eltérés? A Teremtő változtatta meg az ígéretét? -- Nem. A 'hű és bölcs rabszolga' változtatta meg a Teremtő szavainak az értelmezését.

 

-- Egyébként miért van szükség a folytonos értelmezgetésre, magyarázásra?

 

-- Azért, mivel a Bibliát nem lehet szó szerint venni, nem lehet pontosan úgy érteni, mint ahogy az le van írva. Hadd soroljak fel egy-két példát:

 

1. A Zsidók 7:1-3 azt írja, hogy „Melkisédek … pap marad örökké”. Viszont ha jobban utánanézünk, és elolvassuk az Őrtorony 1993. november 15-ei számában az „Olvasók kérdései” rovatot, akkor megtudhatjuk, hogy a valóságban Melkisédek egyáltalán nem maradt örökké pap. Az örök tehát nem örök.

 

2. 2Mózes 31:16-17 szerint a Szombat megszentelése örök jel. Viszont tudjuk, hogy itt az „örök” szót nem lehet valódi öröknek tekinteni, hanem csak egy meghatározott ideig tartó, átmeneti jelnek. Az örök tehát itt sem örök. 

 

3. „Íme, eljön a felhőkkel, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja ot a föld minden nemzetsége” (Jelenések 1:7). A magyarázatokból tudjuk, hogy egyáltalán nem szó szerinti felhőkkel jön el, és nem is a szem látja meg, hanem az értelem. Továbbá azok, akik szó szerint átszegezték, addigra már halottak, ezért nem láthatják meg.

 

4. A Jelenések 9:15-ben az emberek egyharmada úgy van megölve, hogy közben nincs megölve, és az egyharmad tulajdonképpen nem is pontosan egyharmad, hanem az a „hamis kereszténység”.

 

Láthatjuk tehát, hogy szükség van a Bibliát értelmezni, mert az egyes szavak jelentése néha gyökeresen eltér a megszokott hétköznapi beszéd szavainak a jelentésétől. Valakinek mindig meg kell magyaráznia, hogy ha az égbolt 'szilárd, mint az acéltükör', akkor ez szimbolikusan értendő (Jób 37:17). A számokkal is ugyanez a helyzet. Nem minden szám jelent számot. Némelyik szám valódi szám, pl. a 144 000, viszont pl. az 1600 stadion távolság (Jelenések 14:20) csak egy szimbólum.

 

Térjünk vissza az Ébredjetek! c. folyóirathoz. Miért kellett a fent idézett mondatnak megváltoznia? Ismétlem: a „hű és bölcs rabszolga” változtatta meg a Teremtő szavainak az értelmezését! Ha figyelmesen átolvassuk az Őrtorony 1995. november 1-jei számában lévő mindkét tanulmányozási főcikket, akkor megérthetjük a változás lényegét. Megpróbálom tömören összefoglalni:

 

Amikor Jézus tanítványai jelet kértek tőle azt illetőleg, hogy mikor lesz a dolgok földi rendszerének a vége, Jézus részletesen megjövendölte az egyre jobban kiterjedő világeseményeket, amelyek az 1914-es első világháború kitörése óta történtek, majd hozzátette: „Amikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy ő közel van, az ajtónál. Bizony mondom nektek, semmiképpen nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindezek meg nem történnek.”

 

Mi is tulajdonképpen ez a nemzedék? Ezt a kifejezést Jézus nemcsak a Máté 24:33, 34-ben használta. Másutt is többször használta. Megfigyelhető, hogy másutt mindig negatív értelemben használta (a példák a cikkben fel vannak sorolva), a korabeli tömegekre, és egyúttal vak vezetőikre alkalmazva. Mivel másutt ezt Jézus így alkalmazta, ebből következik (legalábbis e két tanulmányozási főcikk szerzője szerint) hogy a Máté 24:33, 34-ben is ezt Jézus így gondolta, mivel „...biztos hogy nem tért el attól, hogy a tőle megszokott módon használja az 'ez a nemzedék' kifejezést.” Ha tehát a „nemzedék” kifejezést ebben a másik értelemben fogjuk használni, akkor „nem szolgál szabállyal az időmérésre”,vagy ahogy Robert Wohl történészprofesszor kifejezi: nem időrendi korlátai határozzák meg, nem időpontok közötti zóna.

 

Ha tehát a „nemzedék” kifejezés nem időpontok közötti zóna, akkor nincs értelme számítgatni azt, hogy hány év is egy nemzedék. Eszerint a hétköznapi beszédben használt „nemzedék” kifejezés tartalma nem ugyanaz, mint a Jézus által használ „nemzedék “ kifejezésé. 

 

A nagyobb gondolati pontosság kedvéért nevezzük a hagyományos, hétköznapi értelemben használt „nemzedék” kifejezést „időfüggő nemzedék”-nek, a jézusi értelemben vett „nemzedék”-et pedig nevezzük „időfüggetlen (gonosz) nemzedéknek”-nek. A „hű és bölcs rabszolga” gondolatmenete a következő volt:

 

1. Leszámítva a Máté 24:33, 34 verseket, Jézus elbeszéléseiben a "nemzedék" kifejezés mindig, mint „időfüggetlen (gonosz) nemzedék” szerepel. 

 

2. Mind ez ideig a Máté 24:33, 34-ben szereplő „nemzedék” kifejezést „időfüggő nemzedék”-nek gondoltuk.

 

3. Jézus a „nemzedék” kifejezéseket beszédeiben egységes módon használta, tehát „biztos, hogy nem tért el” ettől.

 

4. Mivel Jézus a „nemzedék” kifejezést egységes módon használta, ezért a Máté 24: 33, 34-ben is szükségszerűen „időfüggetlen (gonosz) nemzedék” értelemben használta.

 

Ebben a gondolatmenetben hiba van. A 3. pont nem bizonyítható. Ha Jézus általában a „nemzedék” kifejezést úgy használta, mint „időfüggetlen (gonosz) nemzedék”-et, akkor ebből nem következik automatikusan, hogy a Máté 24:33-34-ben is ezt úgy használta. Tehát nem igaz, hogy nem térhetett el ettől a használattól. Sajnos a főcikkek szerzőinek ezen érvelési módja majdnem azonos azzal az érvelési móddal, melyet egy másik könyvben erősen kritizálnak, melyet, a Bibliát támadó un. magasabb kritika művelői alkalmaznak (lásd „A Biblia Isten szava vagy az emberé?” 38, 39, 40 oldal). Ezek a „magasabb kritikusok” is azt állítják, hogy ha egy műben többfajta kifejezésmód vagy stílus szerepel, akkor ez azt bizonyítja, hogy a szöveget több szerző szerezte. Pedig ez (az idézett könyv írói szerint) nem igaz. Egy író is használhat többfajta stílust vagy kifejezést, ugyanúgy Jézus is több értelemben használhatta a „nemzedék” szót.

 

Figyeljük meg a szövegösszefüggést. Jézus a Máté 24:33-34-ben tanítványainak a kérdéseire felelt. „Mondd meg nekünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?” (Máté 24: 3) Mire voltak kíváncsiak tehát a tanítványok? -- Arra, hogy milyen jelek lesznek, és mikor. Jézus ekkor beszélt az un. összetett jelről, melyről az Érveljünk az írásokból c. könyv (378. oldal „Miből következtethetünk arra, hogy az utolsó napokban élünk” alcím) így ír: „Az ’összetett jel’ sok egyedi bizonyítékból áll; beteljesedésének követelménye tehát az, hogy a jel minden jellegzetessége egy nemzedéken belül világosan megfigyelhető legyen.” Ismétlem, a tanítványok a „mikor” kérdésre is választ vártak. És Jézus meg is adta: „semmiképpen nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindezek meg nem történnek.” Világos, hogy egy ilyen összefüggésben Jézus a „nemzedék” kifejezést „időfüggő nemzedék” értelemben használta. Egyébként, ha ez nem így lett volna, akkor az „összetett jel” fogalma is értelmét vesztené. Ugyan miért pont EGY nemzedéken belül kellene megfigyelhetőnek lennie a jel jellegzetességeinek?

 

Az Érveljünk az Írásokból c. könyv 386. oldalán: „Ha valaki azt mondaná: ... Nem látjuk meg azt mi időnkben”, akkor ezt lehetne mondani: „Jézus ugyan világosan kijelentette, hogy azt a napot vagy az órát senki sem ismeri, de részletekbe menően leírta az AKKOR ÉLŐ NEMZEDÉK életében bekövetkező eseményeket.” Igen. Jézusnak ez a válasza egyben az akkor élt nemzedéknek is szólt. Az apostolok ugyanis Jézustól egyszerre 3 kérdésre kaptak választ:

 

1. Mikor pusztul el Jeruzsálem és a temploma? 

2. Mi lesz a jele Jézus Királyság-hatalomban való jelenlétének? 

3. Mikor lesz a dolgok rendszerének a vége? 

 

Hosszú válaszában Jézus a kérdés mindhárom részére válaszolt. Jézus tehát a „mikor” kérdésre is válaszolt, és helyesen válaszolt, ugyanis Jeruzsálem pusztulása 37 évvel később valóban bekövetkezett, tehát valóban igaz volt hogy nem múlt el az a nemzedék.

 

Most próbálkozzunk a bizonyításnak egy másik módjával. Tételezzük fel, hogy Jézus ezeket a szavakat -- a főcikkek szerzőinek véleményével összhangban --, mégis csak „időfüggetlen (gonosz) nemzedék” értelemben használta. Próbáljuk most így elemezni a párbeszédnek minket érdeklő részét:

 

- Mikor lesznek meg ezek? 

- Semmiképpen nem múlik el ez a „gonosz nemzedék”, amíg mindezek meg nem történnek. 

 

Ahhoz, hogy következetesen tudjuk érvényesíteni a „gonosz nemzedék” kifejezés időfüggetlen jellegét, ahhoz a „nem múlik el” szavakat is mással kell helyettesítenünk. - Hogy miért? – „Elmúlni” csak olyasvalami tud, ami „időpontok közötti zóna”. Tehát ami „nem időpontok közötti zóna”, az a legjobb esetben is csak KIMÚLHAT.

 

Tehát Jézus válasza:

- Semmiképpen nem múlik ki ez a gonosz nemzedék addig, amíg mindezek meg nem történnek.

- Minek is kell tulajdonképpen megtörténnie? - Annak, hogy a dolgok eme rendszere véget érjen. Így az információ, amit válaszában Jézus ad lényegében ennyi:

- Semmiképpen nem múlik ki ez a gonosz nemzedék addig, amíg a dolgok eme rendszere véget nem ér. (Egyébként már most láthatjuk, hogy milyen furcsa egy „mikor” kérdésre ilyen választ adni.)

 

Tudjuk, hogy a „dolgok eme rendszere” nem más, mint a ’gonosz emberek általános értelemben vett rendszere’ ill., ami ugyanaz, a ’gonosz emberek sokaságának a rendszere’. A „gonosz nemzedék” viszont szintén a ’gonosz emberek sokasága’. Jézus információja így a következő formát ölti:

- Semmiképpen nem múlik ki a gonosz emberek sokasága addig, amíg ki nem múlik a gonosz emberek sokaságának a rendszere.

 

Viszont ez a válasz így egy semmitmondás. A körmönfont semmitmondás tankönyvekbe kívánkozó iskolapéldája. Az ilyen jellegű állításoknak a neve circulus vitiosus, vagy tautológia. Ilyesmit nem mondhatott Jézus, mert ez tanítványai, megcsúfolását jelentette volna. Olyan lett volna ez, mintha megkérdezték volna tőle: 'Uram, mennyi is tulajdonképpen 2+3?’ És Jézus, ahelyett, hogy kimondta volna az igazságot, miszerint 2+3=5, így válaszolt volna: '2+3? Hát az annyi, mint 3+2'. Az ilyen jellegű válasznak csak egyetlen előnye van: mindig igaz. Ha tehát Jeruzsálem pusztulása nem 37 évvel később következett volna be, hanem 137 évvel később, akkor is igaz lett volna.

 

Látjuk tehát, hogy a bizonyításnak ez a másik módja is -- melyet egyébként indirekt bizonyításnak is nevezhetünk -- azt támasztja alá, hogy Jézus a Máté 24:33-34-ben a „nemzedék” kifejezést, mint „időfüggő nemzedék”-et használta. Azt is észrevehettük, hogy ha ebben a bibliai idézetben a „nemzedék” szót megfosztjuk „időfüggő” jellegétől, akkor elveszti minden információtartalmát.

 

Idézek az Őrtorony 1995. november 1. számának 18. oldaláról:

 

Figyeljük a megállapításokat:

1. Nem szolgál szabállyal az időmérésre.

2. Egy meghatározott időszak egy időben él embereire utal.

 

Mi is az a „egy meghatározott időszak”? -- Egy történelmi időszak. A mi esetünkben ez az 1914-es esztendővel kezdődő időszak. Ez az időszak fog még tartani, pl. 2214-ben? -- Biztosan nem. Tehát úgy is mondhatjuk, hogy ez az időszak 1914 és 2214 közé esik. Ezt tehát a legteljesebb határozottsággal állíthatjuk. Viszont ha ezt az időszakot ily módon behatároljuk, akkor azon nyomban „időpontok közötti zóná”-vá válik, tehát mégis csak szolgál bizonyosfajta szabállyal az időmérésre. Természetesen a 2214-es szám helyébe bármilyen nagy szám behelyettesíthető, lényegében semmi sem történik -- hiszen Isten szemszögéből minden idő csak rövid idő. Az idők végtelen tengelyén ez mindig egyfajta időmérési szabályként fog működni.

 

A 19. oldalon a főcikk szerzői pontosítják azt, hogy mi is az a „egy meghatározott időszak”. Így megkapjuk a „nemzedék” fogalmának végleges meghatározását:

 

Ebből tehát megtudjuk, hogy az előbb tárgyalt „egy meghatározott időszak” arra az időszakra vonatkozik, amikor megfigyelhető Krisztus jelenlétének a jele, pontosabban kifejezve: megfigyelhető Krisztus jelenlétének jelcsoportja, azaz az összetett jel.

 

A „nemzedék” kifejezés alatt tehát egy olyan időszakot értünk, mely időszak alatt megfigyelhető az összetett jel. Viszont ha megnézzük az összetett jel meghatározását, akkor azt látjuk, hogy az összetett jel beteljesedésének az a követelménye, hogy a jel minden jellegzetessége egy nemzedéken belül világosan megfigyelhető legyen. (Érveljünk az írásokból 378. oldal). A „nemzedék” az „összetett jel”-ből van meghatározva, az „összetett jel” pedig a „nemzedékből”. Egy hasonlattal: a kör az egy olyan síkbeli alakzat, mely kerek. És hogy mit jelent az, hogy valami kerek? -- Ami olyan, körszerű, körhöz hasonló. Mégis csak circulus vitiosus!

 

Ezek után nyugodt lelkiismerettel kijelenthetem, hogy a „nemzedék” szó egyáltalán nem lett meghatározva. Hiába olvasom el e két főcikket, akkor sem tudom, hogy mi is „ez a nemzedék”. Viszont az a tény, hogy a „nemzedék” szó végső soron nincs meghatározva, olyan mesterien van álcázva, hogy az embernek e cikkek olvasása közben folyton az a benyomása támad, hogy valami fontos információ birtokába jut. Pedig nem jut. A nyelvezet, a gondolatfűzés oly módon van egybeszerkesztve -- különböző világi szaktekintélyek definícióival megspékelve --, hogy a fontosság, a tudományosság, az információgazdagság látszatát kelti. Eddig mindenki tudta -- vagy legalábbis tudni vélte, hogy mi is az „ez a nemzedék”. Ezen cikkek után ezt már senki sem fogja tudni.

 

Jézus üzenete egyszerű. Egyszerű embereknek egyszerű nyelven szóló üzenet. Ezen két tanulmányozási főcikk szellemisége a maga bonyolultságával olyan messze került Jézus szellemiségétől, mint Makó Jeruzsálemtől.

 

Hogy mit lehet ehhez még hozzátenni? Csak annyit, hogy reménykedhetünk abban, hogy az Őrtorony és az Ébredjetek! szerkesztői felismerik tévedésüket és ez az általam hiányolt félmondat visszakerül az Ébredjetekbe, arra a helyre ahol mindig is volt. Nagyon rossz benyomást keltene ugyanis az, ha ez a tévedés tartósan beépülne a tanításba. Így is nehezen kerülhető el az a sanda gyanú, mely szerint ez a félmondat azért lett megváltoztatva, mivel az 1914-es nemzedék lényegében már elmúlt (gondoljunk arra, hogy a Biblia szerint egy nemzedék életkora 70 legfeljebb 80 év). Az ilyen jellegű újraértelmezések az alábbi furcsa, logikus, (de lehet, hogy mindezek ellenére, mégis csak téves) gondolatmenetet hozhatják életre:

 

Most, az utolsó napokban a próféciák úgy teljesednek be, hogy be is teljesednek, meg nem is. Legyen adva egy prófécia, ami még nem teljesedett be. Világos, hogy ez a prófécia a hétköznapi beszéd szavaival van leírva. Olyan szavakat tartalmaz, pl. mint „megölni”, „örökké”, „felhőkön eljönni”, „egyharmad”, „meglátni”, stb. Ezen szavak mindegyikének van hétköznapi jelentése. Olyan jelentése, amit az emberek túlnyomó többsége minden további és különleges iskolázás nélkül ért. Pl. mindenki tudja, hogy mit jelent az a szó, hogy „megöl”, vagy „egyharmad”. A prófécia tehát ilyen (vagy ehhez hasonló) szavakat tartalmaz. Tegyük fel, hogy van egy határidő, ameddig a próféciának be kell teljesednie. Addig, amíg csak közeledünk ehhez a határidőhöz, addig minden rendben. Minél jobban közeledünk, annál nagyobb a feszültség, annál több emberi energia szabadítható fel. Ilyenkor már el lehet adni a házat, ahol eddig laktunk, fel lehet mondani a biztosítást, lehet éjjel-nappal dolgozni a szervezet érdekében. Egy bizonyos ponton túl, ez a feszültség azonban már nem növelhető. A prófécia viszont még mindig nem teljesült be. És most következik a valóban zseniális megoldás. Be kell jelenteni, hogy ez a prófécia, aminek a beteljesedését várjuk, az már tulajdonképpen valamiféle rejtett értelemben beteljesült. Ezt természetesen meg kell magyarázni. Elvégre mindenki valami mást várt. Ekkor következik egyes fogalmak, és/vagy a próféciát alkotó szavak utólagos átértelmezése és egyes szerkezeteknek az átrendezése. Ekkor derül ki, hogy az „örök”, az nem is örök, a „halott” pedig nem is halott stb. A szavakat úgy kell átértelmezni, hogy a prófécia (és természetesen minden ezzel összefüggő szerkezeti elem) most már az újonnan kinevezett (a már megtörtént) történelmi eseményre irányuljon. Más szavakkal, egyértelművé kell válnia annak, hogy a prófécia ezt a 'már megtörtént' eseményt jövendölte meg. Egy ilyen transzakció természetesen a tanítás fogalmi apparátusának bizonyos fokú módosulását idézi elő. És ennek kihatása lesz a később bekövetkező próféciák értelmezésére is. Lényegében ez történhetett 1914-ben és 1925-ben is. Ha az ilyen átértelmezések többször történnek, vagy netán folyamatosak, akkor a végén kialakul valamiféle „új nyelv”, melyben majdnem minden hétköznapi szónak mögöttes, vagy ellentétes jelentése lesz: Pl. a „fa levelei zöldek” állításnak tehát semmi köze nem lesz sem a fához, sem a zöld színhez, hanem minden szimbolikussá, sőt néha ellentétessé válik. Így, aztán pl. a „halott” szó jelenthet fizikailag élőt is, és az „élő” szó jelenthet fizikailag halottat is. Így aztán mindent meg lehet magyarázni.