Sátán társszerkesztője volt a hű és bölcs szolgának
A vezetőtestület (amíg nem volt vt., addig az elnök) időről időre zavarba hozta önmagát, amikor a fantáziadús nem bibliai vagy írásellenes tanításai tarthatatlanná váltak és változtatnia kellett azokon. Azonban nagyon kevés esetben lettek ezek korrekt módon korrigálva. Bevallva, amit elrontottak, rámutatva, hogy miért és úgy felcserélve a jó értelmezésre, amennyiben létezik olyan és nem csak áttérni egy újabb feltételezésre. Helyénvaló lenne még a bocsánatkérés is azoktól, akiknek a nevében tanították a tévedést és azoktól, akiket ezáltal félrevezettek.
Tévtanításaikkal kapcsolatban egyetlen ilyen jellegű (szó szerint) bűnvallásról tudok, ez pedig Charles T. Russell, időszámításai, az egyiptomi piramis méreteiből. Russell tudta, hogy kudarcot vallott a piramis-számításai alapján 1914-re jövendölt tanításaival, mégsem ő helyesbített. Halálát követően Rutherford, még 15 évig tanította ezeket miközben forgalmazta az erről szóló irodalmakat is, és csak 1929-ben szabadult meg, e sátáni tanításoktól. Nem tévedés! Rutherford nem russelli, hanem sátáni tanításoknak nevezte, noha jól tudta, hogy közvetlenül Russelltől származtak. Russellt még halála után is évekig hű és bölcs szolgának tekintették, Rutherford és az Őrtorony is így írt róla, sőt ő maga is elfogadta ezt a titulust még életében. Milyen jelentősége van ennek?
Ha Igazak voltak mindezek a kijelentések, hogy Russell a hű és bölcs szolga, hogy a piramis-tanítások Sátáni eredetűek, az pedig tény, hogy Russell könyveiben jelentek meg, akkor mindez nem jelenthet mást, csak azt, hogy a hű és bölcs szolga, évtizedeken keresztül együttműködött Sátánnal az Úr háznépének szellemi táplálékkal való ellátásában.
A mai vezetőtestülettől elég gyenge próbálkozás az, hogy szépítse Rutherford 1929-es sátánozós szavait, melyek akkor, 2 egymást követő terjedelmes Őrtorony-főcikkben cáfolták a piramis-tanításokat, nyersen sátáni eredetűnek nevezve azokat, végül elnézést is kért miattuk Jehovától. A 2000. januári Őrtorony egyszerűen elhallgatja ezeket a tényeket, és azt, hogy Rutherfordnak ez a felismerése a gyakorlatban a russelli (szervezeti) tanítások szükségszerű változtatását, elhagyását jelentette. A 2000-es Őrtorony, még ha Sátánnal, démonokkal, asztrológiával összefüggésbe is hozza a piramist, de Russell vagy a szervezet felelősségét gondosan homályban tartja a kb. fél évszázadon át tartó sátáni hazugság tanítása miatt. Russell nevét például meg sem említik benne.
Míg Russell a Szentírással egyenértékű információforrásnak tekintette az egyiptomi piramist évtizedeken át, és követői még sokáig a halála után is, KŐBIBLIÁNAK tekintve, Rutherford, 1929-ben már csak közönséges kőrakásnak (30.bek.) nevezi a piramist, majd a 34. Sátán szócsövének azokat, akik a "kőrakás" méretei alapján bármit is ki akarnak számolni. Végül elfecsérelt időnek nevezi azt amit ennek a sátáni tanításnak a tanulmányozására fordítottak. Elfecsérelt idő olyasminek a tanulmányozására, mely tanulmány Jézus Krisztus közvetett gondozásában jelent meg, amennyiben Russell valóban Jézus nagykövete, hírnöke és bölcs szolgája lett volna:
20. Sok igazságszerető egyén ezt a filozófiát szőröstül-bőrőstül elnyelte, anélkül, hogy megállva megvizsgálta volna a dolgot.
34. Sátán egyik legravaszabb terve, amit célja elérésére kieszelt és alkalmaz, a gizai piramis felhasználása volt. Vannak ugyanis olyanok, akik a piramisra támaszkodnak és azt is állítják, hogy Krisztushoz tartoznak és az ő követői.
37. A piramis hivei és tanítói, akik magukat Krisztushoz tartozóknak tartják, azt mondják, hogy a piramis az a nagy jel és csoda, amit az Írás említ. Világos, hogy ebben megcsalattak.
47. Mi most csodálkozunk azon, hogy egykor hogyan hihettünk a gizai pirasmisban és miért fordítottunk időt annak tanulmányozására. Mi most ennek tanulmányozásával nemcsakhogy fel akarunk hagyni, hanem Istentől bocsánatot akarunk kérni, hogy az azzal eltöltött időt elfecséreltük.
A 2000. január 1. Őrtorony, a 9.o. 17. bekezdésben az 1929.01.01. Őrtoronyra hivatkozik, amely „Sátáni hazugságoknak” nevezi ezt a tanítást.
17. Ezt az úgynevezett kőbibliát nagy becsben tartották évtizedeken át, míg a Mindazok folyóiratja 1929. január 1-jei száma (The Watch Tower 1928. november 15., december 1.) nem tisztázta, hogy a Bibliában található tanúbizonyság igazolására Jehovának nincs szüksége olyan kő emlékművekre, amelyeket pogány fáraók építettek, és amelyek démoni, asztrológiai jeleket tartalmaznak. Ésaiás próféciájának inkább szellemi teljesedése van, mint ahogyan a Jelenések 11:8-ban lévő „Égyiptom” is Sátán világát jelképezi. Az ’Úrnak oltára’ a felkent keresztények elfogadható áldozatait juttatja eszünkbe, melyeket még e világ ideiglenes lakosaiként mutatnak be (Róma 12:1; Zsidók 13:15, 16). Az Egyiptom „határán” lévő oszlop a felkent keresztények gyülekezetére mutat, amely „az igazságnak oszlopa és erőssége”, és amely tanúbizonyságként áll „Égyiptomban”, vagyis a világban, amelyet készülnek elhagyni (1Timótheus 3:15).
Mindez csupán egy érdekesség, ami rámutat a szervezet különös és gyakran következetlen kommunikációjára.
Forrás: Russell, Rutherford,
vezetőtestület,
w1929.01.01.;
w2000.01.01.9.o.7.bek.
P.J.
Utolsó kommentek