Bevezető
Amint tudomást szereztem az Őrtorony 2011. október 1-i száma foglalkozik a kérdéssel, elhatároztam, hogy cikket írok róla. A kérdés tehát az, hogy mely évben foglalta el véglegesen Jeruzsálem városát, és rombolta le az első, még Salamon által építtetett templomot II. Nabú-kudurri-uszur, az Újbabiloni Birodalom királya.
Az a tény, hogy a Társulat foglalkozik a kérdéssel, a sorok között olvasva egy fontos tényre mutat rá: változnak az idők. Az 1981-ben, vagyis harminc évvel ezelőtt megjelent „Jöjjön el a te királyságod” című kiadványban foglalkoztak utoljára nyilvánosan, hivatalos formában a kérdéssel. Ebben az időben rendkívül könnyű volt elhallgatni a Tanúk elől a kérdést övező bizonyítékok sokaságát. Ez a helyzet azonban megváltozott. Amióta létezik az internet, azóta a Társulat dolga igen csak nehézkessé vált, hiszen ez által bármely Tanú számára néhány kattintással elérhetőek mindazok az információk, cáfolatok, bizonyítékok, amelyek a Társulat felfogását romba döntik. Egyúttal a Tanúk szemlélete is változott: ma már arányát tekintve jóval kevesebb azoknak a ultralojalista, vakhitű Tanúknak a száma, akik képesek szinte bármit elfogadni pusztán azon a tekintélyelvű felfogás alapján, hogy a Társulat ezt mondta. A cikk megjelenése arra mutat rá, hogy „odafenn” Brooklynban érzékelik ezt, hogy a tagság egyre nagyobb részét foglalkoztatják e kérdések. Egyre több ember vár bizonyítékot a Társulattól, semmint pusztán a „hű és értelmes rabszolga” tekintélyére való tudálékos mutogatást, vagy a kritikusok állításainak egyszerűen hiteltelenítő jelzőkkel való letudását.
Az Őrtorony kronológiája évtizedek óta vita tárgya, és mindenkinek tudnia kell, hogy azóta, hogy ez a szervezet nagyjából 130 évvel ezelőtt létrejött jelentős módosuláson ment keresztül, noha már Russel is úgy utalt a maga által megadott végidő-forgatókönyvre, mint „Isten dátumaira”. Azzal, hogy a Társulat utólag – miután az ún. valóság cáfolt rájuk - megváltoztatta ezeket a dátumokat, ezzel hallgatólagosan ugyan, de azt ismerte el, hogy e mögött nem isteni vezetés állt, hanem pusztán emberi spekuláció. Miért lenne ez alól pont az éppen aktuális „világosság” kivétel?
Több mint harminc évvel ezelőtt, 1977-ben történt, hogy egy Jehova Tanúja vén Svédországból egy tanulmányt nyújtott be Brooklynhoz, amelyben részletes történelmi és bibliai érvekkel kívánt rámutatni arra, hogy a 607-en alapuló 1914-es évszám nem felelhet meg a valóságnak. A kérdés vént Carl Olof Jonssonnak hívták. A Jonsson és a Társulat közti akkori levélváltások ITT olvashatóak angol nyelven. Beszédesek Brooklyn első reakciói: noha azzal kezdik, hogy idejük hiányára hivatkozva el sem olvasták a tanulmányt, arra kérik őt, hogy sorolja fel azoknak a „testvéreknek” a nevét és a címét, akik a tanulmány összeállításában neki segédkeztek, és akikkel megbeszélte annak tartalmát. Akik még emlékeznek a régi rendszerre, rögtön feldereng, hogy valahogy hasonló utasítást adott a pártközpont is a párttitkár elvtársaknak: mószerolja be a „lázadó szellemiségűeket”. Az egy évvel későbbi (1978) második brooklyni levélben még mindig „nem volt lehetőségük” megvizsgálni a tanulmányt, majd arra „kérik”, hogy ne nagyon beszéljen a felfedezéseiről (teokratikus nyelven kifejezve: fogja be a pofáját), nem számít bármily erős bizonyítékok vannak is mellette. Ezután rátérnek a központi irányítás tekintélyére, majd finoman belengetik a „gumibotot”.
Raymond Franz a Vezető Testület néhai tagja beszámolt róla, hogy a tanulmány végül 1979-ben mégis csak szóba került a VT ülésén, és hogy minden tag kapott belőle egy fénymásolt példányt. „Egy mellékesen odavetett megjegyzéstől eltekintve senki nem látta szükségesnek, hogy megbeszéljük az anyagot.” – írja Franz. Így kezdődött hát a történet.
Azóta bő három évtized telt el, és a Tanúk, és az őket körülvevő világ sokat változott, egyre több, egyre alaposabb, színvonalasabb és szakszerűbb bírálatok születtek a Társulat történetéről, működéséről és tanításairól – beleértve annak kronológiáját és éppen aktuális végidő-forgatókönyvét is. Brooklyn sokáig pusztán az agyonhallgatás politikáját folytatta, a bírálókat meg elintézte azzal, hogy elkezdett a Sátánra mutogatni, és rájuk különböző jelzőket biggyesztve hiteltelenítést, szellemi kútmérgezést folytatni. Noha, múlt időt használtam, ez a hozzáállás lényegileg ma sem változott, ami alól ezen cikk sem kivétel.
Első benyomások a cikkről
Mint említettem, a kérdés történetének fényében meglepő, hogy a cikk egyáltalán megszülethetett harminc év hallgatás után. Vajon ennyi ideig készült a cikk? Vagy egészen eddig nem volt fontos? Valamiért most hirtelen fontossá vált? Vajon miért? A cikk talán még az utóbbi időszakban megszokottá vált szépen, ízlésesen illusztrált Őrtorony cikkeknél is gazdagabban díszített. Látszik az egészen, hogy szerzőinek valamiért fontos ez a kérdés, és hogy mély benyomást akartak gyakorolni vele az olvasóra.
Az egész cikk nem több, mint 6, azaz hat oldal, amihez a folyóirat következő számában gondolom nagyjából még annyi fog adódni. Akik valamilyen szinten ismerői a témának, tudhatják, hogy mennyire összetett kérdés ez, milyen mélységű kifejtést igényel egy-egy gondolatmenet, mennyi féle bizonyítékot kell számba venni, mennyi nyelvészeti kérdés kerül szóba, stb. Vajon kétszer 6 oldal elegendő terjedelem ahhoz, hogy egy ilyen részletesen feltárt történelmi konszenzushoz érdemben hozzászóljon, szakmai kritikát nyújtson? Csak az összehasonlítás végett: Jonsson könyvének legújabb angol kiadása 568 oldalas! Mielőtt a egyszerűbb lelkületű, buzgó küldetéstudatos Tanúk vagy ŐT-bértollnokok lecsapnák azt az olcsó kifogást, miszerint „nem a mennyiség számit, hanem az igazság”, leírom, hogy ez csakugyan így van, csakhogy amit ekkora terjedelemben kell letudni, méghozzá olyan olcsó, hatásvadász és főképp szakmaiatlan módon, mint az látható, az nem éppen felel meg az igazság kritériumának. Ez is csak azt mutatja, hogy a cél a hatás kiváltása volt, nem az igazság feltárása. Bizonyos szempontból így még talán hasznos is, hogy e cikkek elkészülnek: a sorok között olvasva ebből kiderül, hogy mindössze ennyi van a tarsolyukban.
Beszédes az is, hogy noha ez a kérdés nyilván elsősorban a Tanúknak fontos, mégsem a tanulmányozásra, hanem a nyilvánosságnak szánt Őrtoronyban szerepel, így nincsenek benne a szokásos, a központ által „bevésődést” elősegítő ún. tanulmányozási kérdések sem. Nyilván nem akarják, hogy a „kelleténél” többet foglalkozzon a kérdéssel, hiszen ha valaki rákap erre a témára, hamar úgy találná, hogy tilosban jár.
Ezek alapján nekem az a véleményem, hogy itt a Társulat nem is annyira a konkrét érveket akarta megismertetni, hanem inkább megerősíteni, megnyugtatni, vagy akár úgy is fogalmazhatnék, hogy lenyűgözni azzal, hogy no lám, a „testvérek” milyen szép alapos munkát végeztek. A Tanúk túlnyomó többsége úgysem olvasta Jonsson könyvét, sem más hasonló tanulmányt, így azt, hogy a Társulat kronológiájának bírálói pontosan mire is hivatkoznak, pusztán másodkézből értesülhetnek ezekről, amely kéz itt a Társulat nyilván nem éppen tiszta és érdekvezérelt keze.
Ugyanakkor látom azt is, hogy a cikk Őrtornyos viszonylatban gazdagon el van látva referenciákkal. Ez sem természetes a Társulat esetében, hiszen hányszor olvashattunk olyan szabálytalan idézést, hogy „egy tudós véleménye szerint”, „még egy kutató is arra a megállapításra jutott, hogy” és hasonlók. Vajon kinek szól ez? A kérdés gyakorlott kutatóinak? Nyilván nem, hiszen ők hamar utánanéznek a referenciáknak, és nyilván hamar kiderül, hogy vagy arról van szó, hogy egy marginális nézetet avanzsáltak kvázi tudományos konszenzussá, vagy pedig a szerző életművéből egyetlen mondat lett a kontextusából kiragadva, egy olyan következtetés megtámogatására, amellyel minden valószínűség szerint nem értene egyet. Megint csak úgy tűnik, hogy a kevéssé tájékozott tagság lenyűgözése a cél, csak úgy röpködnek a titulusok: professzor ez, enciklopédia amaz… Steven Hassan szektakutató pszichiáter szépen leírja azt a jelenséget, miszerint az elmekontrollt alkalmazó vallási mozgalmak erőteljesen törekszenek arra, hogy a maguk valójában marginális nézetéről elhitessék tagjaikkal, hogy a mögött valójában valamiféle titkos, ki nem mondott akadémiai konszenzus áll. Ez a benyomás keltése azért fontos, mert az emberek egy része tudás-centrikus, és rájuk ilyen módon lehet hatást gyakorolni.
Alighanem amint megjelenik a következő Watchtower Library CD, hamar nekilátnak az internetet telemásolni majd a cikkel, ahányszor a kérdés csak felmerül az Őrtorony lelkes internetes bértollnokai.
Közelebbről
Előrebocsátom, hogy nem vagyok a téma szakértője, és ezért csak a legfontosabb, és a szemet leginkább kiszúró állításokra fogok tudni válaszolni. Ne legyenek kétségeink afelől, hogy hamarosan teljes körű és részletes bírálat fog születni e cikkről, és annak ígért, de még meg nem jelent következő részéről is a téma szakértőinek tollából is. Nyilván, már az olyan „öreg motorosok” is tudomást szereztek a mozgolódásról, mint Jonsson – szerintem elég valószínű, hogy ő is meg fog szólalni. Addig is angolul tudó olvasóink figyelmébe ajánlom EZT itt, amely fórum minden bizonnyal a világ legnagyobb Őrtorony-kritikusokat gyűjtő fóruma, és ahol hamar nekilátott a közösség a cikk elemzésének. Lássuk a legszembetűnőbb mondatokat:
Az első oldal tetején mindjárt van egy beszédes mondat, amely szerint e cikk megírását „1) alapos kutatás előzte meg, 2) és a Biblia alapján válaszolnak sok olyan kérdésre, 3) mely némelyeket elbizonytalanít.” Ez a mondat olyannyira beszédes, hogy kapásból három részre kell bontanom, és úgy válaszolni rá.
1) A cikk mindjárt leszögezi, hogy megírását „alapos kutatás előzte meg”? Miért kell ezt leírni? Látott már valaki egy olyan enciklopédiát, ahol az előszóban arról győzködik az olvasót, hogy mielőtt megírták ők aztán tényleg alapos kutatást végeztek? Szerencsére még egy olyan zárt szisztémából, mint a brooklyni irányító központból is szivárog ki épp elég információ ahhoz, hogy képet kapjunk arról, hogy mit jelent ez a bizonyos „alapos kutatás”, amiket az egyes cikkek elkészítéséhez végeznek. Raymond Franz beszámol róla, hogy gyakran elhangzó utasítás Brooklynban, hogy a cikkek elkészítésében segédkező fiatalabb lótifuti emberek kirajzanak főleg New York könyvtáraiba anyagot gyűjteni. Hogy is zajlik ez? Tapasztaltabb Őrtorony olvasók nyilván tudják, hogy mennyi ilyen félmondatnyi kiragadást tartalmaznak a cikkek. Ezek a gyűjtemények így születnek: elhangzik az utasítás, gyűjtsetek olyan idézeteket, ahol azt írják, hogy X hittétel pogány dolog. A lótufiti emberkék nekiállnak feltúrják az enciklopédiákat, tudományos szaklapokat, és keresnek néhány ütős mondatot, amit majd szépen lehet arra felhasználni egy-egy cikkben, és idézgetni, hogy „még dr. X is azt mondta”. Ezt hívják egyébként „az illő, elvárható tiszteletre alapozó érvelés”-nek, lásd wikipedia: http://hu.wikipedia.org/wiki/Argumentum_ad_verecundiam
Ezen túl ez az „alapos kutatás előzte meg” állítás nyilván hatni akar az egyszerűbb lelkületű olvasókra is: „Óh, ezek olyan jóságos, segítőkész emberek, a drága idejükből önként áldoznak és alapos kutatást végeznek, olyan szép, hogy ilyen buzgók az igazságért, olyan szép kutatást végeztek!” Azt üzeni: „sokat dolgoztunk vele, kérlek, higgyétek már el!”
2) Persze, az Őrtorony cikkei természetesen mindig „a Biblia alapján válaszolnak”, ki gondolta volna. Azonban akik egy kicsit is tájékozottak Őrtorony-ügyileg, azok jól tudják, hogy nagyon sok Őrtornyos állítás esetében a Biblia pusztán egy ott lebegő fikcionális bizonyítási alap, amire olyan jól hangzik hivatkozni, de valójában amíg a Biblia szóra figyelsz, addig szépen a szádba adtunk egy sor olyan kijelentést, amelyet a Biblia így biztosan nem tett, hanem legfeljebb az Őrtorony sajátos értelmezése mondja ezt. Ha az Őrtorony Bibliát mond, az náluk annyi, mint amikor Rodolfo, a híres bűvész azt mondja: „Figyeljék a kezemet, mert csalok!” – akkor általában a maga értelmezését csúsztatja alá, amely a tudományos exegetika minden elvével szemben áll. Megjegyzem: csak a cikk első fele szól a kérdés bibliai értelmezéséről, a második az ókori szerzők hiteltelenítésével foglalkozik – tehát már kapásból ez is legjobb esetben is féligazság.
3) Az Őrtorony bevallja, hogy ez a kérdés „némelyeket elbizonytalanít”. Ha ezt a csodás teokratikus eufemizmust magyarra lefordítjuk, akkor arra jutunk, hogy ezzel burkoltan elismerik, hogy ez a tanítás évtizedek óta olyan botláskő a szervezetben, amely többek között egyike azoknak az okoknak, ami miatt százezrek hagyták el a szervezet, és további több százezernyi tagnak rendült meg a bizalma a Társulat évszámokkal kapcsolatos spekulációi iránt.
Maga a cikk első mondata az, ami mellett nem lehet szép szóval elmenni:
„Ezt a kérdést az egyik olvasónk tette fel.” – Ez a mondat egyrészt tragikomikus, tényleg az ember nem tudja, hogy sírjon, vagy nevessen. Másrészt ez már nem egyszerűen egy teokratikus eufemizmus, amit más megszokhattunk Brooklyntól, hanem egy olyan mondat, amelynek minden szava színtiszta hazugság.
1) Ez nem egy „feltett kérdés”, hanem egy bizonyítékokkal alátámasztott történelmi bizonyosság, amellyel szemben a Társulat állít valamit, meglehetősen hiányos fedezettel a háta mögött. Ugye senki sem hiszi el, hogy az Őrtorony „Olvasók kérdései” rovata valóban hús-vér „olvasók” spontán felmerült kérdéseire válaszol? Ez csak retorikai fogás.
2) Az Őrtoronynak alapvetően nem „olvasói” vannak, mint valami sima újságárusnál kapható folyóiratnak, amit fakultatív mind elolvasni, mind hitelt adni neki, hanem hívei vannak, akik számára ez az újság az abszolút igazság szócsöve, aminek végső soron állítólag maga Jehova a szerzője.
3) Ez a mondat legdurvább hazugsága: „egyik”. Aha. Úgyis mondhatták volna, hogy százezrek hite lett oda az által a Társulatban, hogy lelepleződött ezzel a kérdéssel.
„De miért foglalkoztasson minket, hogy pontosan mikor rombolta le Babilónia királya, II. Nabú-kudurri-uszur (Nabukodonozor) Jeruzsálem városát?” – Kitűnő kérdés, kedves Brooklyn! Annál nagyobb kár, hogy a válasz már nem felel meg a valóságnak, sőt a legfontosabbat hallgatja el. Nem, ez a kérdés nem azért fontos az Őrtorony számára, mert „fontos esemény volt”, vagy mert hogy ezzel „megerősödik a bizalmunk Isten Szavának a megbízhatóságában”, mint ahogy azt a cikk hazug módon sugallni kívánja. Akkor hát miért? Ideje minden kedves Olvasónknak fellapoznia, hogy hogyan is számolja ki az Őrtorony Társulat a számára oly fontos évszámot, az 1914-et. Akinek esetleg nem lenne kéznél a megfelelő kiadvány, amiben ezt kifejtve megtalálhatja, elolvashatja ITT is. Röviden: az 1914-es évszám az i.e. 607-es évszámon alapul. Vagyis ha nem igaz a Társulat kronológiája 607-ről, akkor már csupán ezen alapul borul 1914, az viszont nagyon durva következményekkel jár a Társulat számára. Először is, ha ez igaz, akkor már többé senki előtt sem lehet kérdés, hogy a Társulat folyamatosan „közeli véget” hangsúlyozó évszázados gyakorlata Isten nevére szégyent hozó közönséges hazugság, és számtalan ember életét tönkretevő aljas manipuláció volt. Aztán ott van a végidő-menetrend többi része is: 1914-en alapul: hogy 1918-ben állítólag el lett vetve a történelmi kereszténység (JT-in kívül mindenki más), majd 1919-ben az Őrtorony Társulat lett kinevezve hű és értelmes rabszolgává. Tehát kedves olvasó, röviden összefoglalva ez azt jelenti, hogy ha nem 607-ben volt ez a fontos esemény, akkor pusztán ez által az Őrtorony és a Vezető Testület mindenféle (tanítói, doktrinális, egyházfegyelmi, törvénykezői, stb.) hatalma füstté válik!
Azt még megérteném, hogy azt mégsem írhatják le, hogy ez azért fontos nekik, mert akkor különben oda lenne a hatalmuk, és el kéne menniük dolgozni – de hogy még csak utalás szintjén sem említik meg 1914-et, az bizony szemforgató hazugság! Tehát a 607 egy dominó sorozat első darabkája, ha ez bedől, láncreakciót vált ki. Ezt egyébként Raymond Franz is feltárta, érdemes elolvasni ITT.
Egy Tanú, akinek a 607 kérdés felvetettem, azt válaszolta nekem, hogy ugyan miért lenne ez fontos, miért kéne ezzel foglalkozni. Miután kifejtettem a fentieket, hozzátettem, hogy ezen túl, azért mert ennek a kérdésnek a „teokratikus” kezelése szépen rámutat az Őrtorony hozzáállására az igazsággal szemben. Egy régi, közismert anekdota szerint amikor Fichte német filozófusnak szóvá tették, hogy de, uram, az Ön állításai ellenkeznek a tényekkel, azt válaszolta: „Annál rosszabb a tényeknek.”
„Kire vonatkozik a 70 év?” – teszi fel a kérdést álnaívan a szerző, majd beidézi azt a bibliai szakaszt, amely egy csapásra elintézi a 70 évre vonatkozó bibliai kijelentésekkel játszadozó Őrtornyos spekulációt. Így idézik Jeremiás 25:11-et:
„Ez az ország szörnyű romhalmazzá lesz, és ezek a népek Babilónia királyának fognak szolgálni hetven esztendeig.”
Kiemeltem a fontosabb részeket: az és kötőszó azt jelenti, hogy logikailag két külön mozzanat. A többes szám („népek”) pedig kimondja, hogy nem az az időszak fog hetven évig tartani, amíg a zsidók Babilonban lesznek, hanem az, amíg „a népek” (nem csak a zsidók!) szolgálnak Babilónia királyának. A héberben talán még egyértelműbb, hiszen ott a ’haggovyim’ (הגוים), és azt talán a legtöbben tudják, hogy a héber gój szó, főleg ha többes számban van (gojim) mindig a nemzsidó népeket jelöli. A 9. versből világosan kiderül, hogy Jeremiás nem csak a zsidók, hanem a környező népek sorsáról is beszél. Ha még tovább olvassuk, azt látjuk, hogy a 17. vers után számos népet felsorol, amelyekre Isten kiönti „haragjának serlegét”. A felsorolás így ér el csúcspontjára: „A föld minden országát” (26. v.) éri, vagyis az akkor ismert területeket. Ezt a verset nem az ÚVF-ből idézték, talán hogy ezzel is lovagiasnak próbáljanak tűnni, azonban a másik fontos verset, amely ide tartozik jól látható érdekből már az ÚVF-ből tették.
A Jeremiás 29:10 így fogalmaz a Brooklyniak fordításában: „Mihelyt eltelik Babilonban a hetven esztendő…”. Ez azonban egy téves fordítás, amelyet a brooklyni teológiának rendeltek alá. Ezt a problémát el is ismeri a cikk, amikor így fogalmaz:
„Több bibliafordításban nem az olvasható, hogy „Babilonban”, hanem hogy „Babilonnak” (Kat.).” – És ez után egy szóval sem próbálja meg a héber nyelv alapján megoldani a kérdést, ezzel lényegében burkoltan elismerve, hogy az ő fordításuk téves! Azonban aki ismeri a Tanúk logikáját, már így is kiszagolt valamit: bár meg sem próbálja meg nyelvészetileg megvédeni a maga fordítását, mégis a megfogalmazásával azt sugallja, hogy e kérdésben kettő, lényegében egyenlő rangú iskola áll fenn a bibliafordítók közül lényegében ezt sugallva: „Igen, vannak olyanok is, akik így fordítják”.
És vajon miért pont a katolikus fordítást hozza fel példának? Ugye feltűnt már nektek, hogy valahányszor egy állítás hivatkozási alapját kell hitelteleníteni, akkor szinte mindig katolikus bibliafordítást idéznek? Mert a „katolikus” szóra a Tanú elme rezonál, méghozzá azért mert bár minden JT-n kívüli vallás a babiloni szajhának van nevezve, azért mégis mindig a katolikusok a leggyakrabban emlegetettek és a főgonoszok. Ez egyébként már régi hagyomány náluk.
Ez után lényegében el is árulják azt a kézenfekvő és pofon egyszerű megoldást, amely megfelel mind a külső történelmi bizonyítékoknak, mind a Bibliának:
„Néhány történész ezért azt állítja, hogy a 70 éves időszak a Babilóniai Birodalomra vonatkozik. A világi kronológia szerint a babilóniaiak mintegy 70 évig uralkodtak az ókori Júda és Jeruzsálem földjén, körülbelül i. e. 609-től i. e. 539-ig, amikor is a fővarosuk, Babilon elesett.”
Ezekkel a mondattal azon kívül, amely kontextusában sugallni kíván csak a két aláhúzott részlet problémás. A „néhány történész” azt sugallja, hogy mindössze ez egy marginális vélemény lenne, amit csak „néhányan” vallanak: noha a dolog fordítva van: rajtuk kívül szinte mindenki más így gondolja. A „világi kronológia” kifejezés pedig a Tanú elmére kíván hatni: a „világi” egy érzelemmel töltött kifejezés a Tanúk zsargonjával, negatív jelentésű körülbelül azt sugallja, hogy azok a történészek, akik így gondolják (lényegében mindegyik), azok hitetlenek, istentelenek, stb.
Amit ez után ír a babiloniai uralomról, miszerint annak alapja a választott nép törvényszegésében jelölte meg a próféta az mit sem felel arra, hogy ettől még a 70 év a szöveg szerint mégsem a templom lerombolása - amely a harmadik ostrom után volt, és a két elsőnél is vittek foglyokat Babilonba! – és a zsidók hazatérése közti időt jelöli a Bibliában, hanem azt az időt, amíg az Újbabilóniai Birodalom leigázva, szolgaság alatt tartotta mind a zsidókat mind a környező népeket.
A Pogányok ideje c. könyv „Hogyan értelmezhető a hetven év szolgaság” c. fejezete (többek között) bőségesen tárgyalja ezt a problémát. Ott (és a Zak 1, Jer 25,27,28,29, stb.) látható, hogy mennyi mindenkire vonatkozott a 70 év.
(Folytatjuk.)
Utolsó kommentek