Nincs tiszteletreméltó kiút az Őrtorony vallásból
A legtöbb Jehova Tanúja számára az Őrtorony vallást elhagyni nem csupán annyiból áll, hogy azt mondja: “Kilépek.” A Vezető Testület ezt egy nagyon fájdalmas, egész életre kiható folyamattá tette. Nincs tiszteletreméltó kiút ebből a vallásból. Az az okfejtés, mellyel megindokolják, hogy ők Isten szervezete, és amelyet olyannyira a Tanúk eszébe véstek, így hangzik:
‘Miután a Társulat Isten szervezete, így sohasem létezhet jogos indok senki számára, hogy valaha is elhagyja azt. Még ha fel is merülne az a halvány lehetőség, hogy valami nincs rendben, Isten népének akkor is az a kötelessége, hogy várjon őrá, annak érdekében, hogy végrehajthasson bármiféle korrekciót, amit csak jónak lát. Így tehát, amikor valaki mégiscsak távozik, akkor azzal a személlyel egészen biztosan valami nagyon nincsen rendben.’202
Amikor pedig “Isten szervezete” ‘Sátán, az Ördög hitehagyott szolgáiként’203 démonizálja azokat, akik távoznak, a szervezetben maradó Tanúk elkerülhetetlenül elhiszik, hogy ezek a személyek minden bizonnyal “a sötét oldalhoz fordultak”204 vagy, ahogyan általában ezt kifejezik, “hátat fordítottak Istennek”, mikor valójában a lelkiismeretük nem engedi őket, hogy továbbra is higgyenek abban, hogy a Társulat Isten szervezete.205
Mindössze két választási lehetőségük van azoknak, akik nem tudják elfogadni a Társulat isteni tekintélyre vonatkozó igényét. Lehetőségük van (1) önszántukból elkülönülni, vagy pedig (2) akaratuk ellenére kiközösítik őket.206 Mindkét esetben János 2. levelének 9-11. verseit alkalmazzák rájuk:
202 Ha a Társulat nem Isten szervezete, akkor ez az érvelés nem ésszerű.
203 Őrtorony, 2002. március 1., 11. old.
204 Egy kifejezés a “Star Wars”-ból.
205 Nincs lehetőség a lelkiismereti szabadságra, ha a Társulat jelenlegi tanításával való egyet nem értésről esik szó – még akkor sem, ha az, amit tanítanak, nem igaz.- Lásd 10. fejezet.
206 Egyes Tanúk megpróbálnak csendesen távozni, hogy elkerülhessék a közösségmegvonást vagy kiközösítést. Az, hogy egyszerűen távozhatnak-e, vagy sem, attól is függhet, hogy a vénjeik mennyire agresszívek. Ez egészen biztosan függ attól, hogy a távozótól hallanak-e bármit is, ami “Isten szervezete” ellen szól, vagy nem.
A Vezető Testület a vallásuk elhagyását egy nagyon fájdalmas, egész életre kiható folyamattá tette.
Aki előretolakszik, és nem marad meg a Krisztus tanításában, annál egynél sincs ott Isten... soha ne fogadjátok az otthonotokba, s ne is köszönjetek neki soha. Mert aki köszön neki, az részes annak gonosz cselekedeteiben.
Ezt az írásszöveget annak igazolására tárják a Tanúk elé, hogy miért is szükséges kerülniük azokat, akik távoznak. Mindazok, akik nem kerülik el őket, önmagukat teszik ki a kiközösítés veszélyének. Noha János csupán azokra hivatkozott, akik elutasították “a Krisztus tanítását”, a Vezető Testület azt mondja, hogy ebbe beletartozik az Őrtorony Társulat tanítása. Úgy alkalmazzák János szavait, mintha azt mondta volna:
‘Aki előretolakszik, és nem marad meg az Őrtorony tanításában, annál egynél sincs ott Isten... soha ne fogadjátok az otthonotokba, s ne is köszönjetek neki soha. Mert aki köszön neki, az részes annak gonosz cselekedeteiben.’207
Pontosan ez az alkalmazási mód tűnt fel Gene Flanigan “bírói bizottsági ülésén” (vagy perén208). A vének folyamatosan azt mondták neki, hogy miután nem fogadja el az Őrtorony Társulat egy bizonyos tanítását, nem marad meg a Krisztus tanításában a 2 János 9-11 alapján. Ezután megkérdezte, “Azt kívánják tőlem, hogy távolítsam el ‘a Krisztus tanítása’ szavakat a Bibliámból, és helyettesítsem be őket ‘az Őrtorony Társulat tanításával’”? Az egyik vén így válaszolt, “Igen, mivel nincs különbség a kettő között.” Flanigan ezután átadta nekik az elkülönülő levelét.
De miért hajlanak a vének és a legtöbb Tanú erre a fajta gondolkodásra? Mostanra a válasznak már nyilvánvalónak kell lennie: “A szervezetről” alkotott elgondolásuk az, ami formálja a gondolkodásukat, viselkedésüket és ítéleteiket.”209
207 Noha a Tanúk tudatosan talán nem így gondolkodnak, ez mégis így működik. Azokra, akik elutasítják az “Őrtorony bármely tanítását” (akár azokat is, amelyek nem igazak) hitehagyottként tekintenek.
208 Egy “bírói bizottságban” általában 3 vén vesz részt. Megfigyelőket nem engednek be. James Penton a Késleltetett Apokalipszis című könyvében így magyarázza ezt el: “A bírói bizottságok rendszere a végső ellenőrzési mechanizmus a hűséges Tanúk között, méghozzá milyen szörnyű mechanizmus.” 249. old.
209 Lásd Raymond Franz kijelentését a 11. és 12. oldalon.
A Tanúk nem látnak semmilyen különbséget “a Krisztus tanítása” és az Őrtorony Társulat tanítása között
Habár nem várják el tőlük, hogy teljes mértékben megszakítsák a kapcsolatot azokkal a közvetlen családtagjaikkal, akikkel egy fedél alatt élnek, nem nehéz elképzelni, hogy miféle feszültség lehet a levegőben, amikor egy férjre, vagy feleségre úgy gondolnak, mint “Sátán, az Ördög hitehagyott szolgájára!” Számos családi kapcsolat ment már tönkre attól, amit a Vezető Testület “szeretetteljes elrendezésnek” nevez.210
Isten Szervezetének tisztán tartása?
A hitehagyottakkal szemben alkalmazott kiközösítő és kapcsolatmegszakító eljárásukat úgy állítják be, mintha az az “Isten szervezetének tisztán tartására” vonatkozó bibliai módszer lenne. De ez is egyike azoknak az eseteknek, amikor, ha megvizsgáljuk azokat a tanításaikat, amelyek nem voltak igazak, egy egészen másfajta indítékra derül fény, melynek semmi köze sincs egy Istenhez tartozó szervezet tisztántartásához.
Vegyük például az 1914-es nemzedékről szóló tanításukat, melyről a Vezető Testület egészen 1995-ig nem ismerte fel, hogy téves volt. Ki volt a felelős azért, hogy a szervezet tisztátalan volt azokban az években, amikor arról a hamis tanításról azt állították, hogy “Jehova tanítása”?211 Azok a Tanúk voltak a felelősek, akik nem tudták jó lelkiismerettel elfogadni ezt a tanítást, és akiket emiatt a Vezető Testület 1980. szeptember 1-jei levelének utasításai szerint hitehagyás miatt kiközösítettek? Vagy inkább azok, akik kitalálták ezt a tanítást és bizonygatták, hogy ez a “Teremtő ígérete”212, majd közzétették a kiadványaikban, több száz millió példányban, és évtizedeken keresztül az egész világon terjesztették?213 Hogyan tart tisztán egy szervezetet az, ha kiközösítik azokat, akik képtelenek elfogadni egy hamist tanítást?
Akkor hát mit érnek el valójában azzal, ha azokat a Tanúkat, akik nem értenek egyet a Vezető Testülettel, kiközösítik és megszakítják velük a kapcsolatot? Egyrészt, amint már a 10. fejezetben említettük, ez fenntartja szervezetükben a “hit egységét minden áron” — ami azonban inkább az igazság rovására, mintsem arra alapozva valósul meg.
210 Lásd az 1996. szeptember 8-i Ébredjetek!-cikk, “Amiért a kiközösítés szerető elrendezés”, 26. oldalát, valamint a 2002. augusztusi A mi Királyságszolgálatunk-at.
211 Lásd a Vezető Testület levelét a 78-79. oldalon.
212 Lásd az 1995 novembere előtti Ébredjetek!-folyóiratok impresszumát.
213 Erre a hamis tanításra utalnak az 1993-ban - két évvel a tanítás 1995-ös megváltoztatása előtt - írott Hirdetők-könyv 716. oldalán: “Ez a jel nyilvánvaló 1914 óta, és a “nagy nyomorúságban” fogja elérni tetőpontját. A vég nem lehet messze.”
Hogyan tart tisztán egy szervezetet az, ha kiközösítik azokat, akik nem hajlandóak elfogadni egy hamist tanítást?
De talán még ennél is fontosabb a Vezető Testület tagjai számára, hogy kiközösítő-kapcsolatmegszakító eljárásmódjuk hatásosan megakadályozza, hogy a Tanúk túlnyomó többsége – akik nem tudják, hogy mi történik a színfalak mögött – tudomást szerezzen azokról a dolgokról a szervezettel kapcsolatban, amelyeket a Vezető Testület jobbnak lát titokban tartani előttük.
Valóban van olyan elrendezés, mely lehetővé teszi, hogy a “hitehagyottakat” visszafogadják, és így a hitehagyott bélyeg lekerüljön róluk. Csak annyit kell tenniük, hogy “őszinte megbánást” mutatnak a helyi vének megelégedésére. De hogyan mutathat valaki megbánást amiatt, hogy előbb megértette az igazságot valamiről, mint a Vezető Testület?214 Azt kellene mondaniuk a véneknek, hogy: “Sajnálom, hogy helyesen értettem meg az igazságot az 1914-es nemzedékről, még mielőtt Jehova felfedte volna a szervezetének”?
Hogyan bánja meg valaki azt, hogy rájött, az Őrtorony Társulat nem Isten szervezete, és hogy a Vezető Testület nem mindig becsületes? Úgy tűnik, hogy ilyen esetekben a megbánásnak azoktól kell jönnie, akik felelősek voltak a hamis tanításért, és a félrevezető információért. Erre azonban még nem került sor.
A fentiek segíthetnek megérteni, hogy miért nem sietnek Jehova Tanúi elindulni egy olyan úton, melynek végén esetleg meggyőződnének arról, hogy a Társulat nem Isten szervezete, aminek pedig valószínűleg az lenne az eredménye, hogy kiközösítik őket, aminek viszont az lenne a következménye, hogy elveszítenék az összes barátjukat. És ha csak nem állnak készen a családtagjaik is arra, hogy szembenézzenek az igazsággal, valószínűleg velük is el fogják veszíteni bensőséges kapcsolatukat – talán még házastársukat és gyerekeiket is.215
De bármilyen nehéz is itt hagyni ezt a vallást, vannak olyanok, akiknek ez sikerült. Sokan közülük most megpróbálnak másoknak is segíteni, hogy megtudják, amit ők maguk megtudtak, és ebben egy olyan eszközt használnak fel, ami az Őrtorony legszörnyűbb rémálma lett.
214 Amikor egy Tanút azért közösítenek ki, mert nem fogadja el a Társulat egyik tanítását, amelyről a Vezető Testület később felismeri, hogy nem volt igaz, a Tanú akkor is kiközösítve marad. Most azonban már nem azzal vádolják, hogy “nem tart lépést Isten szervezetével”, hanem azzal, hogy “megelőzi Isten szervezetét”. Mindenkinek egészen addig hinnie kell a hamis tanításokban, amíg a Vezető Testület abba nem hagyja a tanításukat. - Lásd az 1980. szeptember 1-jén írott levelüket a 78. oldalon.
215 Menj fel bármelyik keresőoldalra az interneten, és írd be: “Jehova Tanúi”. Sok ex-Tanú megosztotta ott a tapasztalatait. Lásd a 18. fejezetet: “Internet – Az Őrtorony legszörnyűbb rémálma.”
Hogyan bánja meg valaki azt, hogy rájött, az Őrtorony Társulat nem Isten szervezete?
Azoknak, akik a kilépést fontolgatják, szembe kell tudniuk nézni azzal a lehetőséggel, hogy elveszítik azokat a családtagjaikat, akik nem távoznak velük együtt.
Fordította: Eve, Columba
Kapcsolódó írások: Egy elgondolás rabjai (Innen minden eddig lefordított rész elérhető, illetve az egyes részek folyamatosan végiglapozhatóak a cikkek végén található linkek segítségével!)
Egy elgondolás rabjai - 18. fejezet, Az internet – Az Őrtorony legszörnyűbb rémálma
Utolsó kommentek