A Magyarországi Jehova Tanúi Egyház története a kezdetektől napjainkig c. könyv bemutatója, június 09-én a Kossuth Klubban volt,. Nem szervezeti kiadványról van szó, bár az írók, a kutatásaik során szorosan együttműködtek a magyarországi fiókhivatal képviselőivel, hogy a szervezeti archívum használatával még pontosabb képet mutassanak Jehova Tanúi magyarországi történelméről. Hogy ez az együttműködés milyen hatással lett végül a kész mű tárgyilagosságára és a szerzők objektivitására, azt csak az elolvasás után lehet eldönteni. Mindenesetre a péntek délutáni bemutatón jelenlévő 150-200 fős hallgatóság összetétele (kb.80-90%-ban tanúk) és a több mint 1 órás bemutató előadói, valamint előadásaik hangvétele legalábbis azt sugallta, hogy a könyv, nem a szervezeti, tanítás vagy viselkedésbeli gyakorlatok kritikája vagy akárcsak bemutatása lenne.

1900-1919

1904-ben Russell az 1910-1912 közötti időszak fontosságát hangsúlyozta:

Várakozásaink szerint a nagy nyomorúság idejének megpróbáltatása hamarosan ránk tör, valamikor 1910 és 1912 között – és csúcspontját eléri majd a „Pogányok Meghatározott Ideje” végével, 1914. októberben.

2/3

Az öj. után beszélgettem "bátor" (így nevezem a továbbiakban) testvérrel. Érdekelt, hogy miért zavarná olyan határozathozatalban a részvétel, amit az egész gyülekezet támogat, beleértve a vének testületét is? A kérdésem őszinte volt, a válasza pedig meglepő. Akkoriban még az egység jelének képzeltem, ha olyasmit támogatok, amit mindenki más is. De "bátor" testvér reagálásából 2 perc alatt megértettem, hogy az csupán "nyúlság", lustaság, és az egyéni felelősségtől való szabadulás vágya volt, amit én teokratikus egységnek és a vénekkel való együttműködésnek képzeltem.

„Simon Péter így válaszolt neki: „Uram, kihez mennénk? Örök élet beszédei vannak nálad; mi pedig elhittük és megismertük, hogy te vagy az Isten Szentje.””

1/3

Jó néhány olyan család volt a gyülekezetünkben, akikre Jézus szavai ráillettek. Gondolkodók, törekvők, jó képességűek, intelligensek a legkisebb családtagtól, a kinevezett családfőkig. Az egyik ilyen család, egyszer csak a vének céltáblájává vált, miután azok megelégelték "antiteokratikus" viselkedésüket. A családfő, (úgy tudom 20 éves felvigyázói múlttal) egyszer csak lemondott a véni tisztségéről. Lehetett érezni feszültséget már korábban is közte és a többi vén között, sőt pletykák is terjengtek az összeférhetetlenségükről. Amikor azonban lemondott sokkal bátrabbak lettek korábbi "csapattársai" az ellenségeskedésben és ez gyülekezeti szinten is megnyilvánult. Az érzékenység oka vélhetően az intellektuális különbségek, rátermettség és az lehetett, hogy soha nem panaszkodtak. Sem ő, sem családja. Ugyan nem voltak szegények, de a kiegyensúlyozottságuk azt a benyomást kelthette egyesekben, hogy anyagilag jól megy nekik. Én közelebbről ismertem őket és tudom, hogy a vállalkozásuk hullámzó bevétele éppen csak átlagos életszínvonalat engedett nekik, de ez is nagyságrendeket romlott a válság 7-8 éve alatt, de mivel nem volt tartozásuk, ezt az időszakot is talán könnyebben abszolválták, mint mások. Irigykedni persze mindenre lehet, arra is, amit csak képzelnek a másiknál. A gyülekezetet viszont támogatták rendesen. Anyagilag, munkával és egyéb szolgálatokkal. Legjobban a hozzászólásaikat szerettem. Értelmes előadásokat is tartott felvigyázóként, de a hozzászólásaik eszméletlenek voltak. Verbális karikatúrát prezentált a gyülekezeti hülyeségekről úgy, hogy nem lehetett fogást találni rajta. Hogy ezekre előre felkészült-e, vagy kapásból ment neki, nem tudom, de az biztos, hogy a kritika éle úgy jött át, hogy benne maradt az időkeretben, a napi anyaghoz kapcsolta a megjegyzéseit, miközben arra a kérdésre válaszolt amit feltettek a gyülekezetnek. Azóta sem hallok ilyet, noha maradtak értelmes testvérek a távozásuk után is, de az a stílus ... mások véleménye szerint is sziporkázó volt és hiányzik. A továbbiakban kiderül majd, hogy miért csak a hírnököknek és a véneknek nem.

Amikor a Jehova Tanúi Krisztus Istensége ellen érvelnek, azt emelik ki, hogy az Atya küldte Őt. Nyilvánvaló, hogy a kisebbet küldi a nagyobb, tehát Krisztus alacsonyabb rendű kell legyen, mint Isten az Atya. Az érvelésük azonban félrevezető, ugyanis ugyanezzel a logikával az is bizonyítható lenne, hogy Jézus alacsonyabb rendű mint Heródes király, és a katonái: „Ezután Heródes a katonai őrségével együtt megvetéssel illette őt, fényes ruhába öltöztetve csúfot űzött belőle, és visszaküldte Pilátushoz.” (Lukács 23:11) Ők szintén elküldték Krisztust. Ugyanakkor, emberi mivoltában egyenlő volt velük. Tehát maga a tény, hogy Jézust az Atya küldte, semmiképp sem zárja ki a vele való egyenlőségét.

"Az az igazság. hogy nagyon sok időt és energiát fordítottunk az Igazság prédikálására másoknak, és hogy az Igazságba vigyük őket. Most, hogy ráeszméltünk az igazságra az Igazságról, ismét időt és energiát fektetünk be, hogy elérjük az Igazságban lévőket, ezúttal azért, hogy az igazságot prédikáljuk nekik az Igazságról, hogy kisegítsük őket az Igazságból, ami igazság szerint nem az igazság." (Shane Green)

- 92 -

IX. Jehova Tanúi – a Nem-Prófétai Szervezet

            Emberek ezrei hagyták el Jehova Tanúit, mert meggyőződtek arról, hogy ez a szervezet, amely azt állítja magáról, hogy Jehova „prófétája” valójában egy nem-prófétai szervezet. Az Őrtorony Társulat számos kiadványának a történelem fényében elvégzett vizsgálata és olyan bibliai szakaszok, mint az 5Móz 18:20-22, és az Ezékiel 13:1-3, arra a következtetésre vezetnek, hogy ez a Társulat egy hamis próféta.

2016-ban az Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat egy olyan globális kongresszusi sorozatot tartott, amely az egyik legvitatottabbnak bizonyult a közelmúlt történelmében.

Három napon keresztül a program beszédeket és iránymutató videókat vonultatott fel, amelyek megújult hangsúlyt helyeztek többek között az „önfejű” gyermekek kényszerített kirekesztésére, aztán az orvosi kezelés elutasítása általi mártíromság dicsőítésére és egy felháborító, paranoiás fantazmagóriára a világvégével és bunkerekkel.

Egy egykori Jehova Tanúja bennfentes, aki a megtévesztés szemtanúja volt

Barbara és Joe Anderson

Bevezetés

2005 késő őszén kapcsolatba léptem Barbara Andersonnal, aki Bill Bowennel, a Kentuckyból származó egykori vénnel együtt számos olyan Jehova Tanúja gyermek segítségére sietett, akik szexuális erőszak áldozatai voltak.

Mikor felvettem a kapcsolatot Barbarával szerettem volna megtudni, hogy mi történt vele azóta, hogy megszakította a kapcsolatot Jehova Tanúival még 2002-ben, és megkérdezni tőle, hogy megírná-e a történetét a könyvem számára. Beleegyezett és jóval több információt küldött el a számomra, mint amit tíz oldalon fel tudnék használni. Megegyeztünk, hogy lerövidíthetem a történetét a könyvemben, amelynek címe Dommedag må vente (Judgment Day Must Wait, Az ítéletnapnak várnia kell), de megígértem, hogy megpróbálom közzétenni a történetének hosszú változatát Gyldendal weboldalán. Ebből a célból Barbara átszerkesztette a nekem küldött anyagot, illetve új információkat is hozzátett, amelyek nem voltak benne az első változatban, amit nekem küldött. Ez a magyarázata, miért van néhány eltérés az alábbi beszámoló és Barbara történetének korábbi változata között, ami a könyvemben van.

A kifejezés néha elhangzik Jehova Tanúi tanítási módszereivel kapcsolatban. Az alábbi írás általánosságokat tartalmaz a gyakorlatról, de egy nyitott gondolkodású Tanúnak, akár segítség is lehet, bizonyos gyülekezeti vagy szervezeti eljárások kiértékelésében, így azok határozott megnevezésében és akár elutasításában is.

------------------------------------------

Az INDOKTRINÁCIÓ olyan "nevelési" gyakorlat, amely mellőzi a tanulók szükségleteit, kizárja azok véleményét, figyelmen kívül hagyja szabadságjogaikat és nem törődik harmonikus személyiségfejlődésükkel. Bár ismeretek átadása, értékek kialakítása, akár vallásos hit vagy elkötelezettség kialakítása is lehet a célja és eredménye, az etikátlansága abban áll, hogy észrevétlenül elnyomja a kritikai gondolkodást, szabad akaratot. Ennek a "nevelési" módszernek az elsődleges célja elhitetni azt, hogy a nevelőtől származó ismeretek, nézetek, eszmék, szokások tekintetében nincsen más alternatíva, még akkor sem, ha azok láthatóan hamisak vagy hibásak.

Melyik az a fórum, ahol Jehova döntése ellen lehet fellebbezni?

A vezetőtestület szerint az

• Orosz legfelsőbb bíróságnál, az
• Emberi Jogok Európai Bíróságánál, és az
• Emberi Jogok Bizottságánál

Nem számít, hogy ezek emberi szervezetek, melyek végső soron Sátán világának részeként politikai fennhatóságok alatt működnek és a teljes elfogulatlanság nem garantálható, a terv, április 20-a után ez!

Nem kérdés az, hogy Jehova Tanúi belső eljárásai arra utasítják a véneket, hogy tartsák a gyermekek szexuális molesztálásainak eseteit titokban a rendőrség előtt. Mert arra utasítják.

És az sem kérdéses, hogy az egyház főhivatala egy olyan adatbázist tart fenn, amely tartalmazza az állítólagos szexuális támadók adatait évtizedekre visszamenően. Mint ahogy az sem, hogy Jehova Tanúi vezetői áthágtak törvényes szabályokat annak érdekében, hogy ne kelljen nekik kiadni ezt a listát.

Már három éve kezdődött el az a vizsgálat, mely a Jehova Tanúi szervezetében történő gyermekek elleni szexuális visszaélések eltitkolásának feltárását célozta meg világméretekben. Annak ellenére, hogy több kulcsfontosságú részletet megértettünk, még sok kérdés maradt nyitva.

- 89 -

            Mivel mi elhagytuk a szervezetet Jehova Tanúi nem beszélnek velünk, sőt otthonunkban sem látogatnak meg azért, hogy tanúskodjanak nekünk. Nem vagyunk biztosak abban, hogy vajon kiközösítettek-e minket valaha is a Társulatból, mivel soha nem kaptunk semmilyen levelet, amelyben értesítettek volna bennünket egy ilyen cselekedetről. Soha nem mondták nekünk, hogy jelenjünk meg a szokásos módon egy Bírói Bizottság (a szövegben „kiközösítő bizottság” áll – a ford.) előtti meghallgatáson. Ami minket illet számunkra valójában nem jelent semmilyen különbséget az, hogy megtudjuk, önként hagytuk el a Társulatot, vagy szándékosan távolítottak el onnan. Semmilyen vágyat nem éreztünk arra, hogy valaha is visszatérjünk, mivel meg lettünk szabadítva a szellemi vakság sötétségéből és befogadtuk Isten dicsőséges fényét. (2 Kor 2:3-4) Bizonyságtételünk ugyanaz, amely Pálé a 2 Korintus 4:6-ban: „mert isten, aki azt mondta, hogy a sötétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a szívünkben, hogy felragyogjon Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán.” (Károli újonnan revideált kiadás most és a továbbiakban is – a ford.)

A 2017. februári Őrtorony két főcikkének elemzése. Április 23. és 30-án tanulmányozzák.

A válasz egyszerű lenne, ha egyértelmű szentírási alapra lehetne rámutatni. De mivel ilyen nem létezik, a vezetőtestület kénytelen volt fabrikálni egyet. Azt, hogy mennyire ingatag magyarázatok ezek, a leginkább az mutatja, hogy időről-időre meg kell erősíteni. Nyilván maga a vezetőtestület sem tartja elég szilárdnak ezt az alapot. Ellenkező esetben elég lenne csupán utalni az ezzel kapcsolatos legutóbbi (2013.), vagy bármelyik korábbi anyagra, ehelyett teljesen az elejétől kezdik felépíteni az egészet, a 2017. februári Őrtoronycikkekben.

Az állítólagos 1919-es rabszolgai kinevezést követően majdnem 100 év telt el mire egyáltalán felismerte magát, hatáskörét és feladatát a vezetőtestület, de még ez az idő sem bizonyult elegendőnek a helyes "anyakönyvezés"-hez. További 1 év kellett a név pontosításhoz karakterszinten. A 2013. júliusi Őrtorony 10. bekezdése és még 1 éven át az Őrtoronyhivatkozások, nagybetűvel és külön írták, tulajdonnévként: "Vezető Testület"

De 2014. júliusától következetesen kisbetűvel és egybe írják, köznévként a kifejezést, mint: "vezetőtestület".

Néhány nappal ezelőtt magyarul is megjelent cikkben az orosz betiltás hiábavalóságával és ellenzésével kapcsolatos érvek kerültek megemlítésre. Ez a "humánus" megközelítés óhatatlanul életre hívja a szélsőségeket, az indulatokat, amikor egy olyan csoport ellen történik kormányzati intézkedés, amely oly sok keserűséget és fájdalmat okozott (és teszem hozzá még jelenlegi tagjainak....csak még ők ennek részben lehetnek tudatában) tagjainak. Felmerülhet a kérdés, hogy vajon humánusan kell-e kezelni egy inhumánus egyént (vagy szervezetet)? Ha igen, milyen mértékben?

• Közösségmegvonás.
• A vérátömlesztés elutasítása.
• A gyermekbántalmazók feljelentésének szándékos megtagadása.

Ez a három valószínűleg az Őrtorony Társulat legkárosabb eljárásmódja, amelyekben bűnös. Ha úgy tetszik, a Szentségtelen Háromság.

Nem vitatom, hogy sok egyéb probléma is van az Őrtoronnyal, de kevés olyan, amely akár csak megközelítené is ezek jelentőségét. Azt mondani az embereknek, hogy nem viselhetnek feszes nadrágot? Hülyeség, de nem olyasvalami, ami egy FBI vizsgálatot szükségessé tenne. Ugyanakkor az ismert gyermekbántalmazók rendszerszintű rejtegetése a bűnüldözés elől már olyan dolog, ami az FBI-t nagyon is érdekelhetné.

10. AZ ŐRTORONY ÉRVELÉSI MÓDJA                                     (a teljes anyag letölthető a cikk végén)

Ez a fajta érvelés csupán egy fátyol, mely elhomályosítja azt a tényt, hogy az Őrtorony vezetése olyan merev gondolkodásmódot hirdet, amely sokszor félrevezetőnek, vagy hamisnak bizonyul. Amikor kijelentést tesznek eljövendő eseményekkel kapcsolatosan, szinte sosem teszik hozzá óvatosan, hogy „jelenleg úgy látjuk, hogy”, vagy „úgy tűnik, hogy”. Nem! Bizonyossággal szólnak, éppen úgy, ahogyan Rutherford és Russell is tette. Ragaszkodnak hozzá, hogy a követőik épp olyan komolyan vegyék őket, mint a Szentírásból vett kijelentéseket. Majd miután bebizonyosodik, hogy tévedtek, azzal mentegetőznek, hogy nem állítják, hogy ihletettek lennének. Más szóval, azt akarják elhitetni az egyszerű földi halandókkal, hogy Jehova Isten felhatalmazta őket arra, hogy nyugodtan hirdessenek csak bármit a követőiknek, amit csak „Igazságnak” hisznek, azok a szegény „bárányok” pedig kötelesek ezt elfogadni. Ők nem kérdőjelezhetik ezt meg, hanem hirdetniük kell. Még az is rendben van, ha téves az üzenet, mert a hibáikat nyilvánvalóan szentesítette Isten. Tehát az Őrtorony vezetése szerint Jehova Tanúi nem hibázhatnak, amikor ajtóról ajtóra járva, vagy a háztetőkről hirdetik, ami a Szervezet kiadványaiban van. Még ha hamisnak bizonyul is az üzenet, az sem árt sem a hirdetőnek, sem a hallgatójának. Ez azonban tévedés, hiszen sokan szenvedtek el szörnyű lelki és pszichés csalódást az Őrtorony Társulat be nem teljesült próféciái miatt.

Úgy 1958. április 1-je környékén végre elfogadtam a Háromság Írás szerinti tanításának igazságát. Bibliatanulmányozásaim Bob Purcell Tiszteletessel, továbbá számos olyan könyv, mint „Az Őrtorony Jehovája” meggyőztek engem arról, hogy a Biblia azt tanítja, Jézus Krisztus azt állította magáról, hogy Ő Isten, és valóban az, valamint, hogy a Szent Szellem Személy és egyben Isten is. Bob megörült, amikor meghallotta, hogy elfogadtam ezt az Írás szerinti tanítást, de amikor Carol tudomást szerzett róla, nagyon mérges lett. Néhány nagyon komoly vitánk volt a Bibliai tanításokról vele. Édesanyja és mások arra buzdították őt, hogy hagyjon el engem és egy ideig magam sem tudtam, hogy házasságunk vajon kitart-e a továbbiakban.

2017. április 11-én, napnyugta után (Niszán hónap 14-e) az Őrtorony megrendezi az éves emlékünnepét, megemlékezve Jézus haláláról, ami “Úrvacsoraként” is ismert.

A kenyér és bor eljut minden résztvevőhöz, mint ahogy az más gyülekezeteknél is szokás. A nagy különbség az, hogy világszerte szinte az összes királyságterem egyikében sem vesz senki Úrvacsorát.

Ez az egész teljesen normálisnak tűnik Jehova Tanúinak, de amikor először találkoztam ezzel, elég bizarrnak tűnt. Hogy őszinte legyek, még most is így látom.